Állatvédelmi szabályozás Szlovákiában

Bevezetés

Egyre több figyelem irányul az állatvédelemre, amelynek célja és lényege az állatok indokolatlan kínzásának, a velük való kíméletlen bánásmódnak a megakadályozása, továbbá a minőségi életfeltételeik biztosítása. Az állatok az emberrel összehasonlítva gyengébb és érzékenyebb helyzetben vannak, ahogy azt már egyre több ország a törvényeiben is deklarálja. A jogszabályi keretek bővítése és pontosítása gyakran kerül a jogalkotók elé Szlovákiában is.

A világ fejlett országai nagy figyelmet fordítanak az állatok védelmére és az állatokkal való bánásmód bizonyos normáinak biztosítására azért, hogy az egészségük és lelki jólétük ne kerüljön veszélybe. Egyre nagyobb hangsúlyt kap az állati szorongás és stressz megelőzése is. Az állattartás és -védelem jogi szabályozásának alapja az állatok fizikai és pszichológiai inger-észlelési képességének tudományos elismerése. A világ (állatvédelmi szempontból) legfejlettebb országai jogszabályaikban foglalkoznak például a prémes állatok tenyésztésének, a vadállatok cirkuszi és szórakoztatási célú felhasználásának, a kozmetikumok állatokon történő tesztelésének stb. tilalmával.

Bizonyos országokban elterjedt gyakorlat, hogy egy speciális testületet hoznak létre, amelynek feladata a jogszabályok alkalmazhatóságának biztosítása; emellett pedig a végrehajtó hatalom tanácsadó testületeként is működik, és lehetővé teszi a különböző szervezetek, köztük az adott területen működő civil szervezetek szakértőinek kommunikációját. Jogi normák szabályozzák az állatokkal való bánásmódot, valamint az állatokkal végzett különböző tevékenységeket.¹

Szlovákiában az állatvédelem – mint jogilag védett érték – már az Osztrák-Magyar Monarchia idején megjelent. 1855-ben a Cseh és Morvaországi településekre vonatkozóan rendelet határozta meg, hogy a nyilvános rossz bánásmód az állattal, „ami az állat rossz létét okozza”, a helyi rendőri hivatal által büntetett.²  1926-ban az ebtartás tekintetében már szabályozták a szájkosarak helyes használatát: a jogszabály kimondta, hogy a szájkosár használata nem okozhat az állatnak fájdalmat; továbbá lehetővé kell tennie az állat szabad lélegzését és ivását.³  Az állatvédelem törvényi szintű szabályozására 1950-ben került sor: a büntető törvénykönyv az ok nélküli állatkínzást pénzbírság kiszabásával rendelte büntetni.⁴  A legjelentősebb előrelépést azonban a Szlovákia létrejötte utáni szabályozás jelenti.

A tanulmány Szlovákia hatályos állatvédelmi szabályainak áttekintésével, illetve a szabályozatlansági problémákkal foglalkozik. Az első rész a polgári jogi kereteket elemzi és vizsgálja, a második rész pedig a közigazgatási jog szabályaira fókuszál. A tanulmány elsősorban elméleti szempontból, a hatályos jogszabályok alapján vizsgálja a témát, mert Szlovákiában az állatvédelmet érintő bírósági joggyakorlat még hiányos, illetve elégtelen és nem hatékony. A tanulmány végül bemutatja azokat a jogalkotási és jogalkalmazási törekvéseket, amelyek jellemzőek a mai napig meghatározó jelentőségű állatjogi mozgalmak működésének köszönhetően.

Polgári jogi keretek

Szlovákiában korábban külön jogszabály szólt az állatvédelemről, azonban azt az állatorvosi ellátásról szóló 2002-es (2007-ben módosított) törvény hatályon kívül helyezte. Azóta nincs külön állatvédelmi törvény, pedig a társadalom, a civil szervezetek és az állatokkal foglalkozó ombudsman részéről is egyre inkább felmerül az igény egy önálló állatvédelmi törvény megalkotására. 2011-ben ugyan készült egy önálló állatvédelmi törvényjavaslat, de ezt az Országgyűlés még nem fogadta el.

Az állatvédelem polgári jogi szabályozásnak alapjait a 2018. szeptember 1-jén módosított Polgári Törvénykönyv (továbbiakban: Ptk.) határozza meg, amely az állatokra már nem dologként tekint. Az állatok élő és érző lények, és mint minden élőlénynek, megvan a maguk különleges értéke, ezért szükséges speciális feltételeket teremteni számukra. A hatályos jogszabály szerint minden élő állat sajátos jelentőséggel és értékkel bír, mint saját érzékszerveivel észlelni képes élőlény, ezért a polgári jogviszonyokban különleges státusszal rendelkezik. Az ingóságra vonatkozó rendelkezések csak akkor vonatkoznak az állatra, ha ez nem mond ellent az élőlény természetének.⁵  A törvény az első rész (általános rendelkezések) kilencedik fejezetben (egyes fogalmak meghatározása) kimondja, hogy „[az] élő állatnak mint saját érzékszerveivel észlelni képes élőlénynek különleges jelentése és értéke van, és a polgári jogviszonyokban különleges státusszal bír. Az élő állatra az ingóságra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve ha ez ellentétes az élő állat mint élőlény természetével.”⁶

Bár a Ptk. 2018-as módosítása a civil szervezetek szerint mérföldkőnek számít, a jogalkalmazók számára a törvény túl homályos és túl elméleties. A rendelkezés megszabja azt is, hogy az állatok természetének különleges státusza nem alkalmazható minden egyes helyzetben. Ezzel a Ptk. valójában továbbra is fenntartja, hogy az állatok dolognak tekinthetők, még akkor is, ha bizonyos esetekben speciális helyzetben vannak. Általánosságban ezért megállapítható, hogy az állat továbbra is tulajdon, és a tulajdonjogi szabályok alapján számos egyéb polgári jogviszony tárgya lehet.⁷

Közigazgatási jogi keretek

Az állatorvosi ellátásról szóló törvény

Szlovákiában az állatvédelemmel kapcsolatos kérdéseket jellemzően a közigazgatási jog szabályozza. Az állatvédelmi jogi szabályozás alappillérének a 2007-es állatorvosi ellátásról szóló törvény⁸  tekinthető, amely számos állatvédelemmel és állattartással kapcsolatos szabályt tartalmaz. Ez a törvény határozza meg többek között valamennyi államigazgatási hatóság – például a Földművelésügyi Minisztérium, az állami és regionális Állategészségügyi és Élelmiszerügyi Hatóság – szervezetét, illetve feladat- és hatáskörét. Ez a jogszabály állapítja meg az állatorvos kötelezettségeit és az állatorvosi magántevékenység, az állatorvosi inspekció vagy az állatügyi laboratórium követelményeit. Itt találhatók továbbá azok a szankciós keretek is, amelyek a rendelkezések megszegése esetében alkalmazandók.

A jogszabály szerint az állatkínzás elkövetése esetén természetes személyek esetében 400-tól 1000 euróig terjedő pénzbírság kiszabásra van lehetőség, jogi személyek vagy vállalkozók esetében pedig ennél magasabb összeg is alkalmazható.⁹  A törvény tiltja az állattal szembeni kegyetlenkedést, amely maradandó vagy tartós egészségkárosodást okoz az állatnak, kivéve az indokolt orvosi eljárásokat. Tilos továbbá az állatnak maradandó vagy tartós viselkedési zavart okozni, korlátozni az állat etetését és itatását, ezáltal károsítani egészségét, tilos élő csaliként felhasználni, így fájdalmat vagy szenvedést okozni neki, és tilos észszerű ok nélkül elpusztítani. Tiltva van minden olyan bánásmód, ami meghaladja az állat biológiai képességeit, vagy az állatnak aránytalan fájdalmat, sérülést vagy szenvedést okoz.¹⁰  A törvény megtiltja továbbá a prémes állatok tenyésztését és elpusztítását kizárólag prémszerzés céljából, ezen belül a törvény külön rendelkezésbe foglalja a nyulak szőrme-előállítás céljából való tenyésztését és leölését.¹¹

Ezen szabályok alól az Állami Állategészségügyi és Élelmiszerügyi Hatóság engedélyezhet kivételt, különösen audiovizuális alkotás létrehozása vagy műsorszolgáltatás sugárzása céljából, ha ez a törvény szerinti egyéb állatvédelmi követelmények betartását nem veszélyezteti. A fent említett tilalmak alól azonban nem adható kivétel az állat cirkuszban vagy hasonló létesítményben történő használata esetén. Szlovákia az állatorvosi ellátásról szóló törvény módosításainak köszönhetően sikeresen betiltotta azon cirkuszok előadásait, amelyek bármilyen élő állatot használtak az előadásaik során.¹²

A törvény szabályozza az állat életének jogszerű kioltását, amely szerint észszerű kioltásról lehet beszélni, ha ez szükséges védekezés vagy pedig rendkívüli veszélyhelyzet miatt indokolt. Így például:

• ha vágóállatról, vagy állati eredetű termékek előállítására használt állatról van szó;
• ha az állat leölésére jóváhagyott eljárás keretében kerül sor; ha ez szükséges az állat gyógyíthatatlan betegsége, súlyos vagy kiterjedt sérülése vagy életkora miatt, abban az esetben, ha további túlélése folyamatos fájdalommal vagy szenvedéssel jár (de csak fájdalommentes elaltatás által);¹³
• ha ez betegségek felszámolása, ellenőrzése, megelőzése és diagnosztizálása, valamint a kártevők elleni védekezés céljából történik;
• ha nemkívánatos állatokról van szó, ez utóbbi esetben azonban feltétel, hogy állatorvos által történjen az állat életének kioltása és az állat alternatív ellátása nem lehetséges.¹⁴

Az állatvédelmi törvény meghatározza az Állami Állategészségügyi és Élelmiszerügyi Hatóság intézményi kereteit. A hatóság az állategészségügyi követelmények betartását ellenőrzi. A megbízatása során jogszabálysértéseket ellenőriz, ezek megállapítása esetén pénzbírságot szab ki és intézkedést alkalmaz.¹⁵  Az eljárási szabályok alapján kiemelendő az önkormányzatok kapcsolódó feladatainak meghatározása is, ugyanis az önkormányzatok kötelesek gondoskodni az illetékességi területükön kóborló állatok befogásáról. Az állategészségügyi ellátásról szóló törvény értelmében minden településnek önállóan vagy egy másik településsel közösen kell állatmenhelyet, illetve karanténállomást létesíteni és működtetni, vagy e szolgáltatásról szerződést kötni, így biztosítani a kóbor állatokról való gondoskodást.¹⁶

Összességében megállapítható, hogy a törvénynek vannak jól megfogalmazott és helyes rendelkezései, mint például a cirkuszi állatok felhasználásnak tilalma vagy az önkormányzatok bevonása a kóbor állatok ellátásába. A törvény azonban hiányosságokat és már-már középkorinak nevezhető rendelkezéseket is tartalmaz, mint például a 6 § (5) bekezdésben található állatok rituális leölése, amely jogszerűvé válik a főállatorvos által kiadott engedély alapján. Mindezeken kívül megállapítható, hogy a szankciók meghatározásának alsó és felső határa a természetes személyek esetében alacsony, és ezáltal represszív hatása is minimális. Végül, de nem utolsósorban a törvény alkalmazása az, ami további kérdéseket és problémákat vet fel, ugyanis a jogalkalmazás során a bírságok kiszabása rendkívül ritkának számít.¹⁷

A természet és táj védelméről szóló törvény

A természet és táj védelméről szóló törvény¹⁸  elsősorban az ökoszisztémára, az élőhelyekre, a védett növényekre és a védett állatokra vonatkozó előírások jogi kereteinek deklarálásával foglalkozik. A törvény meghatározza a természetvédelmi hatóságok szervezetét, feladat- és hatáskörét, valamint a védett terület, védett övezet, tájterület, nemzeti park és természeti park jellegét.

Az alapfogalmak a törvény 2. §-ában találhatók, amely szerint a vadon élő állat olyan állatfaj egyede, amelynek populációja önfenntartó, ideértve az emberi gondozás melletti tenyésztést is.¹⁹  A 4. §-ban találhatók az élőlények általános védelméről szóló rendelkezések: a törvény szerint mindenki köteles olyan tevékenység végzése során, amely a növényeket, állatokat, illetve azok élőhelyét veszélyeztetheti, károsíthatja vagy elpusztíthatja, úgy eljárni, hogy elkerülje azok szükségtelen károsodását és pusztulását.²⁰

A törvény harmadik része szól az ún. különleges természet- és tájvédelmi szabályokról. Ebben a részben kerül meghatározásra a területvédelem öt védelmi szintje, amely szerint a korlátozások köre – az adott területen – a védelem szintjének emelkedésével nő.²¹  A védett növények, védett állatok, védett ásványok és védett ősmaradványok a törvény szerinti fajvédelme a növény-, állat-, ásvány- és ősmaradványok kiemelt védelmét, valamint a kiválasztott növény- és állatfajok felhasználásának korlátozását jelenti. Európai és nemzeti jelentőségű fajokat a minisztérium a védett növényekre és a védett állatokra vonatkozó általános érvényű jogszabályban állapíthat meg. A törvény szerint védett állatnak minősül az Európai Unió (továbbiakban: EU) tagállamainak területén természetesen előforduló valamennyi vadon élő madárfaj is.²²  Mindezeken kívül a törvény meghatározza a kiválasztott növény- és állatfajok használatának korlátozásáról szóló szabályokat²³ , továbbá a védett növények és állatok mentésére szolgáló eszközök²⁴  értelmezését.²⁵

A védett állatokkal való bánásmódról a törvény 35. §-a tartalmazza a legjelentősebb rendelkezéseket. Eszerint az állatokat természetes élőhelyükön befogni és leölni tilos. Tilos a szándékosan természetes élőhelyén befogott védett állat tartása. Tilos a védett állatot természetes élőhelyén szándékosan zavarni, különösen a párzási, fészkelési, a költési, a kölykeik felnevelése, a hibernáció vagy a vándorlási időszakban. A jogszabály tiltja továbbá a védett állat tartását, eladását, cseréjét, vagy eladásra/cserére felajánlását, valamint tiltott a védett állatfajok, ideértve a hibridek keresztezése is.²⁶

Vadászati törvény

A vadászati törvény²⁷  szabályozza a fajok sokféleségének, a vadon élő állatok egészséges populációinak és természetes élőhelyeik megőrzésének feltételeit. A törvény meghatározza a vadászterület fogalmát, továbbá hogy hogyan lehet azt helyesen megváltoztatni és használni, valamint tartalmazza a vadgazdálkodás szabályait, amely a vadászat tervezésére és dokumentációjára, a vadászatra és a vad védelmére, a vad gondozása terén végzett tevékenységekre, a vad életkörülményeinek javítására és a vadőri körre vonatkozik.²⁸

A vadászati revir (vadászterület), vagy pedig a nagyszabású vadászati gazdálkodás meghatározása és törvényes működtetésének körülményei a vadászatot meghatározó további paragrafusok tartalma. Az állati génállomány védelmének szabályait azonban nem csak a vadászatot érintő állatvédelem szempontjából érdemes megemlíteni. Ezen paragrafusok szerint a Földművelésügyi Minisztérium gondoskodik az összes őshonos vadfaj megőrzéséről a természetben. Ennek érdekében a szükséges intézkedéseket együttműködve végzi el a Környezetvédelmi Minisztériummal.²⁹  A génállomány védelme érdekében tilos bizonyos vadfajok és alfajok szándékos bővítése vadászati gazdálkodásuk hasznosítása céljából, kivéve a minisztérium által egyetértésben engedélyezett fajoknál. Egyaránt tilos a fajok keresztezése, vagy pedig a vadászterületen/gazdaságon kívül vadállat tenyésztése/tartása. Élő állatot, petéket, embriót és spermiumot csak a minisztérium engedélyével, az általa meghatározott feltételekkel lehet behozni és exportálni. A külön szabályozás hatálya alá tartozó fajoknak behozatali és kiviteli engedéllyel is kell rendelkezniük, az engedélykérelemnek pedig része az illetékes területi állategészség- és élelmiszerügyi hatóság hozzájárulása.³⁰

A vadászati törvény kifejezetten tiltja a kutya szabad mozgását; tiltott továbbá a kutya szabad mozgása tenyészterületen vagy tenyésztési létesítményen kívül, a kutyát vezető személytől 50 méternél nagyobb távolság esetén. Ez alól kivételt képeznek a szolgálati kutyák és a vadászkutyák.

A vadászőrség tagja jogosult elejteni olyan szabadon mozgó kutyát és macskát, amely a legközelebbi épülettől 200 méternél nagyobb távolságra található. Ezt a vadászati törvény szerinti feladatok ellátása során teheti. Ez nem vonatkozik a vadászkutyára, a szőrétől eltérő színű nyakörvet vagy hámot viselő kutyára, nyakörves macskára.³¹

Ami az állatvédelmet illeti, a törvény nagyon általános. Igaz, bizonyos kifejezések értelmezését és a vadon élő állatok védelmének körülményeit tartalmazza, azonban ezeket általában nagyon homályosan értelmezendő fogalmakkal magyarázza. Értelmezésük és alkalmazásuk a vadásztól, vadőrtől vagy esetleg az ellenőrző állami alkalmazottól függnek. Ezért helyén való elvárni, hogy ezeknek a személyeknek alapos legyen a képzésük, nem elhanyagolva ezen személyek szubjektív tulajdonságait, amelyben az állatokhoz való kapcsolat lényeges tényező.

Rendelet a kedvtelésből tartott állatok védelméről

A háziállatok védelméről szóló rendelet meghatározza a kedvtelésből tartott állatok védelmével kapcsolatos részletszabályokat, többek között a kóbor állatok befogására, valamint a karanténállomásokra és állatmenhelyekre vonatkozó követelményeket. E rendelet tartalmazza a kedvtelésből tartott állat fogalmát; eszerint kedvtelésből tartott állatnak minősülnek a háziasított kutya-, macska-, görény- vagy nyúlfajok, illetve a kétéltűnek, hüllőnek, rágcsálónak, díszhalnak vagy madárnak minősülő fajok egyedei, beleértve ezek keverékeit is, de a vadon élő állat, a veszélyes állat vagy a tenyésztési céllal tenyésztett/tartott állat nem minősül annak.³²

A rendelet külön szakaszokban határozza meg az egyes állatfajok védelmére vonatkozó speciális feltételeket. A rendelet előírja, hogy kutyát láncon vagy más megkötő eszközön csak addig lehet tartani, ameddig ez az emberi élet vagy egészség, az állatok élete vagy egészsége, a tulajdon vagy a kutya jólétének védelme érdekében szükséges. Láncon tartható az eb, amíg az ellátó gondoskodik az etető feltöltéséről, a terület takarításáról, továbbá egészségügyi vizsgálat vagy kezelés során is. Meg szabad kötni vemhessége utolsó harmadában lévő szukát, szoptató szukát, beteg kutyát vagy hat hónaposnál fiatalabb kutyát, a láncon tartás azonban csak a jólétük biztosításához szükséges ideig történhet. A kennelben vagy kutyaólban tenyésztett vagy tartott kutyának a kennel vagy az ól területén kívül napi rendszerességgel biztosítani kell a szabad mozgást.³³  A rendelet által kiszabott minimális területet, ahol kutyát lehet tartani, az alábbi táblázat illusztrálja:

A rendelet kimondja, hogy a kutya elhelyezését szökésbiztosan kell megoldani. A szlovákiai esetjogban a rendelet 4. § (4) bekezdésének megszegése a leggyakoribb.³⁴

A rendelet meghatározza a karanténállomás és az állatmenhely fogalmát is. A karanténállomás olyan létesítmény, amely ismeretlen egészségi állapotú állatok tartására szolgál a szükséges kezelések és a más állatra vagy emberre átvihető betegségek kizárásához szükséges vizsgálatok, megelőző intézkedések elvégzéséig.³⁵  Az állatmenhely olyan létesítmény, amely ismert egészségi állapotú állatok tartására szolgál a karanténállomáson végzett vizsgálatok és megelőző intézkedések elvégzése után, amelyek kizárják a betegség más állatra átterjedését.

Pozitívan értékelhető a befogott vagy talált kóbor állatok nyilvántartásba rögzítésének követelménye. A nyilvántartás tartalmazza a befogott vagy talált kóbor állatokra vonatkozó adatokat, különösen az állat befogásának dátumát, helyét, egészségügyi állapotát, identifikációs adatait, esetleg képet, a karanténállomásra vagy az állatmenhelyre befogadás adatait (dátum, hely). Ezen felül az adatok aktualizálásának követelménye is jelentős előrelépés az állatvédelemben.³⁶  Van azonban lényeges hátránya a nyilvántartásban rögzítésnek: a nyilvántartás vezetésére és az adatok aktualizálására és kezelésére nincs kijelölt állatvédelmi hatóság. A rendelet csak ún. begyűjtésre szolgáló központot említ. Az említett központ a rendelet szerint háziállatok begyűjtésére szolgáló központ vagy olyan tenyésztési létesítmény, amelyben a háziállatokat bejegyzett létesítményekből vagy állattartó gazdaságokból gyűjtik. Pontosan azonban nincs részletezve, hogy ez mit foglal magában, ami abban is megmutatkozik, hogy nem jött létre olyan hatóság, amely ezeket a tevékenységeket végzi.³⁷

A rendeletben érdekes, de eléggé jelentéktelennek tűnő aspektusokat is részletez a jogalkotó. Példaképpen, ami a macskákat illeti, a rendelet szerint a macskának (és a vadászgörénynek) hozzáférést kell biztosítani olyan eszközökhöz vagy anyagokhoz, amelyek lehetővé teszik a karmok élezését és a mászást. A jogszabály előírja, hogy az almot tisztán kell tartani és szükség szerint cserélni kell.³⁸  Továbbá, a hüllők és kétéltűek esetében meghatározza a rendelet, hogy – a fajtól függően – a terráriumot úgy kell kialakítani, hogy az menedékhelyet nyújtson, növényekkel, ágakkal, törzsekkel gazdagított környezetet kell biztosítani a stressz és az unalom ellen. A terrárium méretének, formájának és környezetének olyannak kell lennie, hogy az állatok mozgásszerveinek természetes működését fajtól függően biztosítani tudja.³⁹

Már több helyen történt rá utalás, hogy az állatvédelmi szabályozás rendkívül homályos, illetve hiányos. Ez alapon felettébb érthetetlen a fent említett részletek rendeletbe foglalása.

Következtetések, jövőkép

Napjainkban egyre nagyobb jelentőséget kap az állatok jó életkörülményeinek biztosítása. Az állatok és a környezet védelme az európai társadalom kulturális attitűdjének központi eleme. Az Amszterdami Szerződéshez csatolt, az állatok védelméről és jólétéről szóló jegyzőkönyv az állatokat érző lényként említi, és előírja, hogy az EU tagállamai a jogrendszerükben vegyék figyelembe az állatok ideális életkörülményeit.⁴⁰  A szlovák jogalkotó, még ha megkésve is, de az EU sztenderdjeihez alakította a törvényeit. Az országgyűlés 2018-ban módosította a Ptk.-ban található állatok fogalmát, igazodva az előbb említett protokollban található megfogalmazáshoz. Bár a módosítás előrelépést jelent az állatvédelem terén, az állatok védelmével foglalkozó jogszabályokban szétszórt rendelkezések nem igazodnak ehhez megfelelően.

Meg kell említeni a vadászati törvényt, amely rámutat, hogy lényeges hiányosságok vannak a szlovák állatvédelem jogi keretein belül. Ahogy a Ptk.-ban is megfogalmazódott, az állatok érző lények, ezért az élőlénynek különleges jelentése és értéke van. Ahogy azonban a vadászati törvény elemzésénél kiderült, hogy a vadász jogosult olyan kutya vagy macska elpusztítására, amely a legközelebbi épülettől 200 méternél nagyobb távolságra található, így az ilyen állatok elpusztítása nem illegális. Ezzel a speciális szabályozással az állatok fokozott védelme, amelyet a Ptk. módosítása ígért, nehezen alkalmazható.

Az állatorvosi ellátásról szóló törvény is bizonyos kérdéseket von maga után. Valójában, formálisan értelmezve, csak egy paragrafus foglalkozik az állatok védelmével, maga a jogszabály legfőképpen a karanténállomások és az állatmenhelyek működésének és a kóbor állatok befogásának a feltételeit, valamint az önkormányzatok feladatait határozza meg. Persze implicit módon értelmezhetők ezek a rendelkezések is állatvédelemnek. A törvény értékelésekor figyelembe kell vennünk az állatok hatósági engedély általi rituális megölését is.

Bár a tanulmány polgári és közigazgatási jogi megközelítésből elemzi az állatvédelmet érintő kérdéseket, végezetül meg kell említeni, hogy az állatvédelem végső eszköze a büntetőjogi szabályok alkalmazása. A Szlovák Köztársaság Rendőrsége köteles eljárni az elkövetett bűncselekmény (állatkínzás) gyanúja esetén, akár saját kezdeményezésére, akár bejelentés alapján. A rendőrök a bűncselekmények felderítése során kötelesek minden rendelkezésükre álló bizonyítékot rögzíteni. A rendőr azonban nem jogosult arra a következtetésre jutni, hogy a szóban forgó cselekmény kínzásnak minősül-e vagy sem. Ebben szakértő véleményére szorul, aki állatorvos vagy az élelmiszer- és állatorvosi hatóság felügyelője lehet, Csak ezek a személyek állapíthatják meg, hogy történt-e kínzás.

Mivel a nem állami szervezeteknek, menhelyeknek és civil egyesületeknek, köztük a már említett állatvédelmi ombudsmannak sajnos nincs közvetlen hatásköre, így ezek például nem léphetnek az elkövető magántelkére és nem vihetik el a bántalmazott állatot. Ezt csak élelmiszer- és állatorvosi hatóság felügyelői és a rendőrök (a Szlovák Köztársaság Rendőrkapitánysága, valamint a városi vagy önkormányzati rendőrök) tehetik akkor, ha megalapozott gyanú merül fel arra vonatkozóan, hogy a lakásban (vagy házban) elhalálozott személy, illetve állat található, továbbá akkor is, ha a személy vagy állat közvetlen életveszélyben van.

Azt, hogy melyik cselekmény szabálysértés és melyik bűncselekmény, az elkövetett cselekmény súlyossága határozza meg. Gyakorlatban inkább az adott rendőr lelkiismerete és hajlandósága dönti el, hogy bűncselekménynek tekinti, vagy szabálysértés miatt továbbítja a kezdeményezést az illetékes élelmiszer- és állatorvosi hatósághoz, járási hivatalhoz. Mivel a jogalkotó az állatok elleni bűncselekmények elkövetéséért 5 évig terjedő büntetési tételt állapított meg, így vétségről beszélhetünk. Szlovákiában az a gyakorlat, hogy vétségekért alternatív büntetést szabnak ki, ezért eddig nem szabtak ki szabadságvesztést állatkínzásért. Abban az esetben, ha az állatkínzás 5 évet meghaladó szabadságvesztés-büntetéssel járó bűncselekménynek minősülne, a bíróságnak börtönbüntetést kellene kiszabnia.

Zárszóként megállapítható, hogy az állatvédelem terén Szlovákiában a jogalkotás és a jogalkalmazás egyaránt szignifikánsan hiányos. E tekintetben éppúgy megérett a büntetőkódex a módosításra, mint a közigazgatási jogi szabályozás. A legátfogóbb és legprogresszívebb változást egy új, átfogó törvény jelentené. Sajnos azonban ezen a téren nincs meg a politikai akarat, és ez a közeli jövőben nem is várható.

Hassanová Rebecca Lilla PhD, tanársegéd, Páneurópai Egyetem, Pozsony, Szlovákia; PhD hallgató, Miskolci Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola; junior gyakornok, Közép-európai Akadémia