Állatvédelmi szabályozás Csehországban, különös tekintettel a büntetőjogi szempontokra

Bevezető gondolatok

Az állatvédelem Csehországban hosszú múltra tekint vissza, hiszen egészen a 19. század végétől kezdődően számos jogszabályban rendelkeztek az állatok jogi védelméről, előtérbe helyezve azok kínzásának tilalmát. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből fennmaradt 31/1855-ös állatkínzás elleni törvény és annak a cseh területekre vonatkozó rendeletei Csehszlovákia megalakulása után az új köztársaság jogrendjének részét képezték. Ezek az elsődleges kegyetlen bánásmód elleni rendelkezések csak kis lépésekben tudtak fejlődni, hiszen a második világháborút követő majd’ 40 évig tartó kommunista rendszer nem volt képes kellő stabilitást nyújtani egy átfogó, korszerű állatvédelmi szabályozás kidolgozására. Az 1989-es fordulat után a törvénykezés új lélegzetre kapott állatvédelem tekintetében, de a 2004-es Csehország Európai Unióhoz való csatlakozása és a 2008-ban elfogadott, az Európai Parlament és Tanács a környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2008/99/EK irányelve lendítették fel igazán a jogalkotói erőfeszítéseket. Mára elmondható, hogy a cseh állatvédelmi szabályozás magas színvonalat képvisel, hiszen nemcsak a probléma büntetőjogi vetülete helytálló, hanem a polgárjogi és adminisztratív jogi rendelkezések is oly szerteágazók, hogy több fronton kiváló jogvédelmet biztosítanak, annak ellenére, hogy a jogi és adminisztratív előírások gyakorlati hatékonyságban vannak kisebb nagyobb hiányosságok.¹

A cseh állatvédelmi szabályozás nagyot lépett előre az új Polgári Törvénykönyv²  (Ptk.) 2014-es hatálybalépésével, hiszen az nem kezelte többé tárgyként az állatokat. A Ptk. 494. §-a szerint „Az élő állatnak mint érzékszervekkel rendelkező élőlénynek különleges jelentése és értéke van. Az élő állat nem dolog, és a dolgokra vonatkozó rendelkezések az élő állatra csak annyiban vonatkoznak értelemszerűen, amennyiben ez nem mond ellent annak természetének.”

Ezen passzus nagymértékben hozzájárult, hogy reflektálja a társadalom azon szemléletét, amely szerint az állatok érző lények, és megilleti őket az átfogó jogvédelem, hiszen az ember erkölcsi felelősséggel tartozik irántuk. Ezen megfogalmazás ígéretes továbbá a magánjogi értelmezés szempontjából, valamint a jogalkotás jövőjére nézve is.

Emellett nem elhanyagolható az állatok közjogi meghatározása sem a 246/1992-es, az állatok kegyetlen bánásmód elleni védelméről szóló törvény³  szerint, hiszen ez az egyetlen jogi definíciója az állatnak a cseh jogban, így jogértelmezési forrásként szolgál más közjogi előírásokhoz is.⁴  E definíciót a törvény 3. § a) pontja alatt találjuk: „Állat alatt minden élő gerinces állatot értünk, kivéve az embert, ami nem magzat, illetve embrió.” A törvény további szakaszaiban széles körben vonultatja fel, kategorizálja a védelem alá tartozó állatok egyes csoportjait.

A tanulmányban látni fogjuk, hogy az állatvédelem büntetőjogi szabályozása ugyancsak széles, a cseh jogalkotó különös tekintettel volt az egyes problémás területek célzott rendezésére, megoldására, mint például az elégtelen körülmények közötti kisállattenyésztés.

Az állatvédelem jogforrásai Csehországban

Általánosságban elmondható, hogy a cseh állatvédelmi szabályrendszer három főbb részre osztható fel: az állatok kegyetlen bánásmód elleni védelme; az állatok különböző speciális csoportjaira vonatkozó védelem (pl. haszonálla­tok); és a gerinces állatok védelme rajtuk végzett emberi tevékenység közben (állatok nyilvános bemutatása, szállítása).⁵  Ebből adódóan világos, hogy a cseh állatvédelem több szempontból biztosít védelmet, amelynek mozgatórugója az etikában is keresendő, különösképpen, ha a büntetőjogi és kegyetlen bánásmód elleni rendelkezéseket vesszük alapul.

A gazdasági, környezetvédelmi és etikai megfontolásból eredendő állatvédelem elsősorban közjogi keretek között valósul meg, az adott évi aktuális Állatvédelmi Program alapján, amelyet a Mezőgazdasági Minisztérium évente tesz közzé.

A rétegelt, sokféle irányú állatvédelmet természetesen a szerteágazó cseh jogi szabályozás is tükrözi. A fentiekben már utaltunk azon fontos paragrafusokra, amelyek az állatokat speciális jogalanyként kezelik, ami nemcsak a polgárjogi keretekre terjed ki. A főbb nemzetközi és európai uniós jogszabályok mellett a központi állatvédelmet tágabban felölelő rendelkezés a már említett 246/1992-es törvény. Ez rögzíti az ún. közvetlen védelmi rendelkezéseket, amelyek kifejezetten a kínzó, kegyetlen tevékenységeket határozzák meg, tiltják és szankcionalizálják. A törvény kizárólag a gerinces állatokra vonatkozik és főleg a kegyetlen bánásmód tilalmára, indokolatlan leölésüknek tilalmára, a haszonállatok tenyésztésének, szállításának és levágásának humánus elvárt módjára, az állatokkal történő nyilvános fellépések elvárt kereteire, a kóbor és elhagyott állatokkal szembeni bánásmódra, a vad és fogyatékos állatok védelmére, továbbá az állatkísérletek végzésének körülményeire terjed ki.

Az ún. közvetett védelmet biztosító szabályozások az állatok egészségének, jóllétének feltételeit igyekeznek szabályozni, de speciálisan a kínzással szemben nem nyújtanak védelmet. Az e fajta védelmet az Állategészségügyi törvény⁶  biztosítja, amely általánosságban tartalmazza a haszonállatok tenyésztésére, tartására, ellátására, egészségének megőrzésére vonatkozó előírásokat, valamint az állati termékek feldolgozásának feltételeit. A közvetett védelmet még speciális rendelkezések hosszú sora dolgozza fel, ezek kiterjednek az állatok különböző kategóriáira és a hozzájuk kapcsolódó emberi tevékenységekre (pl. vadászat, halászat, állatkertben élő állatok).

Büntetőjogi szabályozás

A cseh Büntető Törvénykönyv⁷  az állatkínzás legsúlyosabb formáit kriminalizálja, a VIII. rész 299–306. §-aiban. E szakaszok védelmének a tárgya a környezetvédelemhez kapcsolódó értékeket mint az emberek, állatok és növények életterét veszi alapul.

Egyes bűncselekményekért mind jogi, mind természetes személy is felelősségre vonható, akár szándékosan, akár gondatlanságból vagy súlyos gondatlanságból követte el azokat.

A következő állatok ellen elkövetett bűncselekményeket definiálja a törvénykönyv, amelyek azok közvetlen védelmet biztosítják: védett vadon élő állatok és növények jogosulatlan kezelése (299. §), védett szabadon élő élőlények és vadon élő növények jogosulatlan kezelése (300. §), állatkínzás (302. §), nem megfelelő körülmények között történő állattenyésztés (302a §), az állat gondozásának hanyagsága gondatlanságból (303. §), orvvadászat (304. §).

Védett vadon élő állatok és növények jogosulatlan kezelése (299. §) és védett szabadon élő élőlények és vadon élő növények jogosulatlan kezelése (300. §)

Ezen bűncselekmények elsődleges tárgya a vadon élő állatok és védett növények és más fajok egyedeinek védelméhez, fennmaradásához fűződő érték.

Fontos megjegyezni, hogy ezek a növények és állatok az ún. fokozott védelmet élvező kategóriába tartoznak.⁸  E fajok egyedeit a CITES egyezmény⁹  I., II. és III. függeléke listázza, így nem csak cseh, de európai és nemzetközi jogi védelem alatt állnak. A védelem az élő és élettelen példányokra is kiterjed, azok egyes testrészeire, illetve részeire, vagy az egyedből előállított bármilyen jellegű termékre, tárgyra, amelyek dokumentációjából, csomagolásából vagy címkéjéből ez egyértelművé válik.

E bűncselekmények objektív oldala az, hogy az elkövető törvényi előírásokat megsértve, szabadon, jogellenes módon rendelkezik ezen fajok példányaival.

A 299. § (1) és (2) bekezdése szubjektív oldalát tekintve szándékos elkövetést jelöl meg, míg a 300. § elkövetéséhez súlyos gondatlanság szükséges.¹⁰

Az elkövető lehet természetes vagy jogi személy egyaránt, valamint e bűncselekmény gyakran egybeesik az állatkínzás és lopás bűncselekményekkel.

Állatkínzás (302. §)

Az állatok kegyetlen bánásmód elleni védelméről szóló törvényből kiindulva, az állatok az emberhez hasonló élőlények, képesek különböző szinteken érezni a fájdalmat és szenvedést, ezért jogosultak az ember általi védelemre és gondoskodásra.¹¹  Büntetőjogilag felelősségre vonható az az elkövető, aki kegyetlenül vagy kínzó módon bántalmaz egy állatot; függetlenül attól, hol történik ezen cselekmény – amelyet a 114/2020. számú törvénymódosítás iktatott be 2020. június 1-jei hatállyal. A törvénymódosításnak köszönhetően már nem csak a „különösen” kegyetlen vagy kínzó közterületen elkövetett bántalmazás kvalifikálható bűncselekménynek. Azáltal, hogy a törvényből eltávolították a „különösen” minősítést és a közterületen történés feltételét a bűncselekmény szubjektív oldalának jellemzéséből, a törvényhozó csökkenteni kívánta a bűnözés mértékét ezen a területen, hiszen a szigorúbb büntetés a potenciális elkövetők fokozott önreflexiójához vezet, ezzel erősítve a szankciók preventív funkcióját.

A bűncselekmény objektív oldala a kegyetlen vagy kínzó bántalmazásban merül ki. A védelem tárgya az állatok védelméhez fűződő érdek, a bűncselekmény tárgya pedig az élő állat, függetlenül attól, milyen jogviszonyban áll az elkövetővel. Az elkövető lehet bármely természetes személy (jogi személy is). A cselekmény csak szándékosan követhető el, amikor az elkövető tudja vagy legalább részben tisztában van vele, hogy bántalmazást követ el.

A 302. szakasznak az alapjogi tényálláson kívül két minősített tényállása is van, amelyek több pontot foglalnak magukba.¹²  Érdemes megemlíteni a büntetőjogi rendelkezés mellett az állatok kegyetlen bánásmód elleni védelméről szóló törvényben foglaltakra, amelyek kitérnek a kegyetlen és kínzó bánásmód jellegének és milyenségének definiálására. E törvény 4. §-a listázza a kínzásnak minősülő cselekményeket, összesen 24 tételben.¹³  Ezen felsorolás azonban nem kimerítő.

Mint láthatjuk, az állatkínzás mind a közigazgatásban, mind a büntetőjogban megjelenik. Legfőbb különbség a cselekmény intenzitásában, kártékonyságában, súlyosságában és veszélyességében – tehát főleg a cselekmény objektív oldalában – rejlik. Ahhoz, hogy büntetőjogi felelősségre vonásra kerüljön sor, a bántalmazásnak elsősorban kegyetlennek vagy kínzónak kell lennie, amely súlyosabb, mint a kihágás esetében, ahol a tényállás teljesüléséhez elegendő az előbb említett 4.§-ban felsoroltakból egyet teljesíteni.

A jogelmélet különbséget állapít meg a kegyetlenség és a kínzás között: a kegyetlenség a tettes cselekedetének a jellegében, súlyosságában jelenik meg, a kínzás pedig az állat fájdalmának az intenzitásából fakad.¹⁴

Az Ústí nad Labem Kerületi Bíróság döntése jól szemlélteti, hogy milyen szempontokat, kritériumokat határoz meg állatkínzás bűncselekményével kapcsolatban.

A Děčín-i Járási Bíróság állatkínzás vétségével bűnösnek találta a vádlottat a kutyája bántalmazásával, kínzásával kapcsolatban, és 21 hónapos azonnali letöltendő börtönbüntetésre ítélte. A járási bírónő az általa kiszabott súlyos büntetéssel megtörte a megszokott cseh bírói gyakorlatot.¹⁵

A vádlott kegyetlenül bántalmazta a kutyáját úgy, hogy fémrúddal verte és késsel többszörösen megszúrta, amely következtében a kutya súlyos sérüléseket szenvedett és elvesztette a bal szemét. Ez a bántalmazás értelemszerűen hosszú távú és maradandó egészségkárosodással járt: a látása elvesztésével és hosszú távú étkezési problémákkal, nehézségekkel.

A vádlott fellebbezést nyújtott be a Kerületi Bíróságra, kifogásolva a büntetés mértékét, amit aránytalannak, túlzónak tartott. Hasonlóan az ügyész is fellebbezett az elkövető javára, azzal érvelve, hogy enyhítő körülmény, hogy eddig még kihágást sem követett el.

A kerületi bíróság egyetértett a járási bíróság argumentációjával, kiemelve a bántalmazás súlyos intenzitását (fémrúd és kés használata), amely értelemszerűen komoly egészségügyi következménnyel járhat, emellett bizonyítja a tettes viselkedésének aberrált jellegét. Továbbá, ez a bántalmazás nagymértékben sérti a kutya testi integritását és visszafordíthatatlan következményekkel jár, ami iránt az elkövető bűntudatát és bűnbánatát nem tanúsította meggyőzően. Így az azonnal letöltendő börtönbüntetéssel egyetértett, viszont annak hosszával nem.

A másodfokú bíróság szerint 21 hónapos börtönbüntetés kiszabását általában a büntetett előéletű elkövetőkre alkalmazzák, akiknél visszaesés tapasztalható, amely a vádlott esetében nem áll fenn, így a letöltendő börtönbüntetést 16 hónapra csökkentette.

A járási bíróság értelmezéséből és döntéséből azt olvashatjuk ki, hogy a bántalmazás súlyosságát, kegyetlenséget elismerte, viszont még az ilyen érzékeny eseteknél is köteles a bíróság figyelembe venni az összes körülményt és az általános bírói gyakorlatot, amely ez esetben a vádlott javát szolgálta.

Nem megfelelő körülmények között történő állattartás (302a §)

Ezen bűncselekmény a 114/2020-as számú törvénymódosítással lett beemelve a Büntető Törvénykönyvbe, ezzel próbálva megoldást találni az egyre elterjedő nem elégséges körülmények között történő kisállattartás¹⁶  növekvő problémájára. A cselekmény kriminalizálását elsősorban ez motiválta, de kiterjed bármilyen más jellegű nagymértékű tenyésztésre, bármilyen célból (pl. haszonállat-tenyésztés).¹⁷

Az állatkínzáshoz hasonlóan a védeni kívánt érdek itt is az állatok életének és egészségének megőrzése, amely veszélynek van kitéve, ha a tenyésztés nem megfelelő körülmények között történik. Kiemelendő még, hogy a tenyésztésnek nagymértékűnek kell lennie, tehát a bűncselekmény nagy létszámú állományon követhető csak el.

A Btk. 302a §-a két különálló tényállást határoz meg. Az (1) bekezdés szerint bűncselekményt követ el, aki a nagy állományú állattenyésztést nem megfelelő körülmények között végzi, ezzel veszélyezteti az egyedek életét vagy szenvedést okoz nekik. A (2) bekezdés alapján büntethető az a személy, aki nem megfelelő körülmények között üzletelés céljából tenyészt állatokat, vagy aki ilyen tenyésztésből profitál, és ezzel veszélyezteti az állatok életét vagy szenvedést okoz nekik.

Érdemes kitérni a „nem megfelelő körülmények” fogalmának definiálására, körbeírására. A törvényből sokat nem olvashatunk ki, de mindenesetre olyan feltételekre utal, amelyek elégtelenek, és az állatok szenvedésével, veszélyeztetésével járnak. Itt valójában az állatjóllét feltételeinek elhanyagolása jelenik meg, például az étel- és italellátás elégtelenül vagy nincs biztosítva, az állatok egészségi állapota nem megfelelő, stressznek vannak kitéve, kicsi a mozgástér, nem megfelelőek a higiéniai feltételek.¹⁸  Természetesen individuálisan kell meghatározni az egyes állatok igényeit, és hogy milyen körülményeket kell biztosítani a tenyésztés során. A büntetőeljárásban a bizonyításkor problémák merülhetnek fel, hiszen a megfelelő körülményekről a különböző állattartóknak más-más elképzelésük van, így a szakértői vélemény erősen indokolt.

Az elkövető lehet természetes és jogi személy is, a bűnösséget tekintve pedig szándékosan elkövetett vagy súlyos gondatlanság szükséges.

A kisállattenyésztéssel kapcsolatban érdemes megemlíteni a Kamenice nad Lipou-ban történt esetet, amelyben a Pelhřimov-i Járási Bíróság bűnösnek találta a vádlottakat állatkínzás vétségében.¹⁹

Az elkövető házaspár előzetes megállapodás alapján összesen 218 kutyát tartott és tenyésztett nem megfelelő körülmények között. A kutyák életkörülményei nem feleltek meg a fiziológiai szükségleteiknek: konkrétabban a kutyákat rosszul megvilágított, nem megfelelően szellőztetett, ürüléktől szennyezett, kisméretű helységben tartották, ezen kívül nem biztosítottak nekik elegendő mozgásteret, sem az alapvető állategészségügyi feltételeket és ellátást. Ebből adódóan több kutya élt rossz egészségi állapotban, alultápláltan. Az elégtelen gondoskodás hosszabb ideig veszélyeztette a kutyák egészégét és életét, és legalább 129 kutyának súlyos fizikai és mentális egészségkárosodást okoztak.

A tenyésztők azzal védekeztek, hogy csak hobbiból tartották az állatokat, de az kicsúszott a kezeik közül és kontrollt vesztettek felette.²⁰  A bíróság a büntetés kiszabásakor mérlegelte a cselekmény károsságának mértékét és a vádlottak személyes körülményeit. Mivel nem volt bizonyíték az állattartás gazdasági jellegére, valamint az elkövetők büntetlen előéletűek voltak és megbánást tanúsítottak, a bíróság a vádlottakat 2 év szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtása 3 éves próbaidőre lett felfüggesztve, valamint 10 évre eltiltották őket a kisállattartástól.

A bíróság szerint a szigorúbb szabadságvesztés-büntetés helyett a tevékenységtől való eltiltással jobban biztosítható a társadalom védelme.²¹

Az állat gondozásának hanyagsága gondatlanságból (303. §)

A büntetőjogi védelem illeti azokat az állatokat, akiknek a gazdája olyan szinten nem gondoskodik róluk, hogy azzal maradandó egészségkárosodást vagy legsúlyosabb esetben halált okoznak. A sérült állatnak az elkövető tulajdonában kell lennie, vagy aki egyéb okokból felelős az állatért, köteles a gondoskodni róla.

Az ilyenfajta súlyos gondatlanság (az elkövető hozzáállása és tettei arról árulkodnak, hogy tudatosan hanyagolja a büntetőjogi rendelkezésben védett értékeket, nincs szándékában azokat tiszteletben tartani²² ) általában a gondozás elmulasztásában, hanyagságában merül ki. Ilyenkor figyelembe kell venni az állat egyéni tulajdonságait, szükségleteit és az alapján állapítható meg, hogy milyen mértékű mulasztásra került sor. Az állat fajtája, életkora és egészségi állapota indikálja, milyen biológiai szükségleteket és életkörülményeket kell neki biztosítani annak érdekében, hogy ne legyen kitéve szenvedésnek, fájdalomnak és a környezet veszélyeinek. Konkrétabban a gondoskodás hanyagsága abban nyilvánul meg, hogy a fiziológiai szükségleteit nem elégítik ki, nem megfelelő helyen tartják, nem jut megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékhoz és folyadékhoz, nincs biztosítva számára orvosi kivizsgálás és ellátás.²³

Orvvadászat (304. §)

Az orvvadászat bűncselekménye, az eddigiekben felsoroltaktól eltérően, más objektív értéket véd, mégpedig a vadon élő állatokat és halakat. A rendelkezés másodlagosan védi a vadászati és halászati jogokat is. A büntetőjogi felelősségre vonáshoz elegendő egy a törvényben felsorolt cselekedetet elkövetni, ilyen például a jogosulatlan vadászat és halászat nem elhanyagolható értékben; illetve jogosulatlanul elfogott, elejtett állatok vagy halak elrejtése, átvétele vagy tárolása nem elhanyagolható értékben.²⁴  Jogosulatlan vadászatnak és halászatnak minősül az élő állat elfogása is.

Az orrvadászat bűncselekménye csak szándékosan követhető el, tehát az elkövető tisztában van vele, hogy nagy értékű állatot vadászott le vagy ejtett el, és e körben nem lényeges, hogy az adott állatot megtartotta, otthagyta, vagy később visszaengedte a természetbe.²⁵

Az ilyen cselekedet általában aktív formát ölt, de az elkövető a Btk. 112. §-a szerint mulasztásért is büntetőjogilag felelősségre vonható, amennyiben annak különleges kötelessége (lett volna) biztosítani és ellenőrizni, hogy a vadászat és halászat a jognak megfelelő feltételek mellett legyen végezhető.

Zárszó

Az állatvédelemre nagy hangsúlyt fektettek Csehországban, főleg az 1990-es évektől kezdődően. Az 1992-es Állatvédelmi törvény átfogóan szabályozza a gerinces állatok kínzás elleni védelmét, biztosítja az állatok különböző kategóriájának védelmét, azokét is, amelyek nincsenek közvetlen emberi gondozásban. Amennyiben az állatkínzás kegyetlenségi szintje átlépi az adminisztratív jogi határt, büntetőjogi rendelkezések alapján vonható felelősségre az elkövető.

A cseh rendelkezések nagyon reaktívak az állatvédelem kihívásaival, trendjeivel kapcsolatban, erről tanúskodik a 2020-as büntetőjogi törvénymódosítás, amely például olyan jelenségeket is kriminalizált, mint a kontrolálatlan kisállattartás problémája. Hasonlóan, az állatkínzás bűncselekményi tényállásának átformálása, szigorítása azzal a céllal született, hogy a büntetőjogi felelősségre vonással járó büntetéskiszabás ne „kedvezzen” az elkövetőnek, mint ahogy az a děčín-i állatkínzó esetében történt. Az új rendelkezések beemelték az állatok jólétét (welfare) is, mint védeni kívánt értéket, ami szintén hozzájárul az állatok ellen elkövetett erőszakos cselekedetek egyszerűbb büntetőjogi szankciona­lizálásához. Mindemellett e rendelkezések a hozzáállást kívánják preventív jelleggel átformálni: elmélyíteni és pozitív irányba terelni az állatok védelmével kapcsolatos társadalmi megítélést.

Ebben a tekintetben, összegzésként, érdemes megemlíteni Markéta Pekařova Adamová képviselő 2019. február 12-i parlamenti beszédét, amelyben a Büntető törvénykönyv módosításának állatvédelemmel kapcsolatos motivációit emelte ki:

„A módosítás fő célja az állatok védelmének fokozása, valamint az állatokkal való nem megfelelő bánásmód miatti szankciók szigorítása. […] Sajnos az állatkínzások száma Csehországban nem csökken. Valószínűleg mindannyiunknak volt alkalma látni számos nagyon szörnyű esetet, amikor sajnos a cselekmények elkövetőire kiszabott büntetés valóban nagyon alacsonynak bizonyult. Az egyetlen eset, amikor az elkövetőket szabadságvesztésre ítélték, csak nemrég volt. Annak ellenére, hogy számos ilyen cselekedet történik, beleértve az úgynevezett »kontrollálatlan kisállatenyésztés« gyakorlását, a büntetések hazánkban kimondottan lakonikusak.[…] Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden állatot kínozó személynek börtönbe kell kerülnie. Van számos egyéb büntetési forma súlyosságtól függően, melyet ki lehet szabni, de a cselekedetek legdurvább formái szigorúbb büntetést, eljárást érdemelnek. Itt nem csak az állatkínzásról van szó, hiszen számos tanulmány és nemzetközi tanulmány szerint azok, akik állatkínzást követtek el, lehetséges, hogy a jövőben hasonló bűncselekményeket is elkövet(het)nek az emberek ellen. Úgy gondolom, hogy az elrettentés formájaként szolgáló büntetések az elkövetők visszatartására szolgálhatnak.”²⁶

Nagy Zsófia, PhD hallgató, Miskolci Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola; junior gyakornok, Közép-európai Akadémia