tudományos-szakmai folyóirat

A szakvélemények értékelésének szempontjai – aktuális megoldások nemzetközi kitekintésben


Szerző(k): Kármán Gabriella

A Science Magazin 2023. évi novemberi számában, a Science, justice, and evidence című szerkesztői vezércikkében számolt be arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok szövetségi bizonyítási törvénye 2023. december 1-jétől módosul, ennek részeként az igazságszolgáltatásban meghatározó szerepet betöltő tudományos, szakértői bizonyítékok felhasználhatóságának szabályai változnak.1  A szakvélemények tudományos megalapozottságának, bizonyíték­kénti alkalmazhatóságának módszeres megítélése éppen harminc évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államok Legfelső Bíróságának Daubert-döntésével2  kezdődött. A bizonyítási rendszerek különbözősége ellenére a forenzikus szakmára és közvetve az igazságszolgáltatásra a világon mindenhol hatást gyakoroltak a Daubert-ítéletet követő precedensek, majd az Amerikai Egyesült Államokban zajló szakmai-tudományos és törvényhozási folyamat, amelynek eredménye egy olyan szempontrendszer kialakítása volt, amely a bíróságot támogatja a bizonyítékok értékelésében.3  Az eredeti és azóta is változatlan cél a tudományos bizonyítékok érvényességének és megbízhatóságának a növelése, a mind hitelesebb bizonyítékok alkalmazása az igazságszolgáltatásban. A tanulmány az e területen jelenleg világszerte zajló, mértékadó történéseket mutatja be, és a szerző 2022-ben befejezett kutatásainak vonatkozó eredményeit ennek fényében értékeli.

A tudományos bizonyítékok értékelése szabályozásának változása az Amerikai Egyesült Államokban

Az amerikai szövetségi bizonyítási törvény (Federal Rules of Evidence; FRE) szerint a bizonyítékok elfogadhatóságáról szóló döntés a bíróság feladata. Az angloamerikai büntetőeljárásban részletesen szabályozott a bizonyítás menete, az egyes bizonyítási eszközök felhasználhatóságát is többé-kevésbé behatárolják a jogszabályokban előírt bizonyítási szabályok és a szokásjog.

A tudományos szakértői bizonyítékok értékelési szempontjait először a Daubert-ügyben határozták meg,4  majd ennek nyomán a 2000. évben a szövetségi bizonyítási törvényben (FRE) is helyet kaptak a szakértő tanú vallomásának megbízhatóságát garantáló feltételek.

A szakértő tanú vallomásáról szóló 702. szakasz szerint – a 2023. december 1-jétől hatályos módosításnak megfelelően:

„Az a tanú, aki ismeretei, készségei, tapasztalata, képzettsége, illetve tanulmányai alapján szakértőnek minősül, vélemény formájában vagy más módon tanúskodhat, ha – az új rendelkezés kiegészítésével – az indítványozó bizonyítja a bíróságnak, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy –

  1. a szakértő tudományos, műszaki vagy egyéb speciális ismeretei segítenek a tényeket vizsgáló bíróságnak a bizonyítékok megértésében, vagy egy vitatott tény megállapításában;
  2. a vallomás elegendő tényen vagy adaton alapul;
  3. a tanúvallomás megbízható elvek és módszerek eredménye; és
  4. az új rendelkezés pontosításával – a szakértő megbízhatóan alkalmazta az elveket és módszereket a vizsgálata során, és ezt a vélemény tükrözi is.”5

Az alkalmazhatósági szempontokról az eljárásban az ún. „Daubert-meghall­gatáson” határoznak, lehetőség szerint még a tárgyalás előtt; a felek kiállítják a szakértőket előzetes vizsgálatra, itt születik döntés arról, hogy megfelelnek-e a szükséges feltételeknek, tárgyalásra bocsáthatók-e, vallomásuk, véleményük a bizonyítás részévé tehető-e.

A szabályozás értelmében a Daubert-döntés óta a bírák feladata, hogy „kapuőrként” értékeljék a tudományos, illetve speciális ismereteken nyugvó bizonyítékok érvényességét és megbízhatóságát, így az eljárási felhasználhatóságát. Bár a Daubert-kritériumok ehhez szempontrendszert is nyújtanak, az ezzel kapcsolatos tapasztalatok szerint ez nagyfokú szabadságot nyújt a bíróságnak a mérlegelésben, ugyanakkor nem minden esetben jelent valódi segítséget.

Az új rendelkezés az alkalmazás megkönnyítése érdekében annyiban jelent újdonságot, hogy eszerint a szakértő tanú indítványozójának kell bizonyítania, hogy a tanúvallomás megfelel a meghatározott elfogadhatósági követelményeknek. Ez a kötelezettség a bizonyítási teher tekintetében jelent változást, és egyfajta biztosítékot teremt a bíróság számára a feltételek megléte tekintetében. A 702. szakasz d) pontjának módosítása pedig arra utal, hogy a szakértőnek nemcsak megfelelően kell alkalmaznia az elveket és a módszereket a vizsgálata során, hanem erre utalnia is kell. Mindez a tudományos bizonyítékok felhasználhatóságának értékeléséhez nyújt támogatást, újabb támpontokat a bíróság számára.

A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című folyóirat 2023. évi októberi számát az aktualitások okán a témának szentelték Science, evidence, law, and justice címmel. A címadó tanulmány felidézi az Amerikai Egyesült Államokban a Nemzeti Tudományos, Műszaki és Orvostudományi Akadémiák Tudományos, Technológiai és Jogi Bizottsága (Committee on Science, Technology and Law; CSTL) 25 évvel ezelőtti megalakítását, amelynek legfontosabb törekvései között szerepelt a forenzikus bizonyítékok alkalmazási feltételeinek vizsgálata, különös tekintettel az alkalmazott módszerek tudományos érvényességére. A tanulmány a folyamat lényeges állomásaként tekint a CSTL égisze alatt a tudományos társaság kutatási tanácsa (National Research Council of the National Academies) 2009-ben készült átfogó jelentésére (Strengthening Forensic Science in the United States: A Path Forward – A foren­zikus tudományok megszilárdítása az Egyesült Államokban: Az előttünk álló út)6  és az Amerikai Egyesült Államok elnöke Tudományos és Technológiai Tanácsadó Testületének (President’s Council of Advisors on Science and Techno­logy; PCAST) 2016. évi jelentésére.7  Ezek a dokumentumok a forenzikus módszereket validáló kutatásokat, az érzékelési és a kognitív tényezők, a szubjektív elemek szerepének és a hibaaránynak az elemzését, valamint a vizsgálatok igazságszolgáltatásban történő alkalmazási feltételeinek vizsgálatát és az ezt támogató tudományos ismeretek beépítését szorgalmazták.8

A korábban megfogalmazott törekvésekre 2023-ban reflektáló tanulmányok kritikusan látják korunk igazságszolgáltatását is. Az okok között Jed Rakoff és Goodwin Liu a bírák tudományos ismereteinek a hiányosságait fogalmazzák meg, véleményük szerint a Daubert-döntés a bírák számára nehézséget jelent. Egy 2022-ben folytatott kutatásra hivatkoznak, melynek során 300 új szövetségi, polgári és büntetőügyet vizsgáltak, amelyben a Daubert-kritériumok alapján a tudományos bizonyítékok elfogadhatóságát támadták. A vizsgálat szerint a polgári ügyekben a bizonyítékok felhasználhatóságát megítélő eljárás és szempontrendszer eredményesebb volt a szakértői vallomások hiteltérdemlősé­gének a szűrésében: annak megtámadása az esetek mintegy 25%-ában sikeres volt; a büntetőügyekben ezzel szemben azonban csak az esetek alig 10%-ában vezetett eredményre. Ezek az eredmények a szerzők szerint összhangban vannak azzal az általános felfogással, miszerint a bíróságok gyakran vonakodnak kizárni azokat a forenzikus módszereket is a bizonyításból, amelyekkel kapcsolatban komoly aggályok merültek fel az elmúlt évtizedekben.9

Jennifer Mnookin ezzel összhangban megfogalmazza, hogy a polgári ügyekben a felek bátrabban kérdőjelezik meg a szakértő tanúkat, és ez a bizonyítékok megbízhatósági szintjének emelkedésével jár. A büntetőügyekben alkalmazott forenzikus módszerekkel kapcsolatban – az ujjnyomatok vizsgálatától kezdve a vérfoltok elemzésén át a lőfegyverek azonosításáig – a tapasztalatok gyakran még mindig alacsonyabb tudományos színvonalra utalnak. A védelem fellépése is kevésbé jellemző ezekben az ügyekben, ennek oka lehet a hatékony fellépéshez szükséges erőforrások hiánya.10

Scurich és társai arra hívják fel a figyelmet, hogy a bíráknak a Daubert-kritériumoknál szélesebb körű segítségre van szükségük. Utalnak arra, hogy ennek érdekében kezdődött el olyan kézikönyvek összeállítása, amelyek az igazságszolgáltatás számára releváns tudományos területekről összefoglalót tartalmaznak. Mások a szakvélemények megértését és értékelését segítő, a döntéshozást támogató képzések fontosságát hangsúlyozzák.11

Egyetértve Jennifer Mnookin konklúziójával, hangsúlyozni szeretnénk, hogy interdiszciplináris (bírákból, tudósokból, jogtudósokból és igazságügyi szakértőkből álló) testületek folyamatos háttérmunkája támogathatná a leghatékonyabban a tudományos bizonyítékok megbízható alkalmazását és értékelését az igazságszolgáltatásban.

A tudományos bizonyítékok hiteltérdemlőségének biztosítása Európában

A szakértői vélemények megbízhatóságának, így alkalmazhatóságának felülvizsgálata Angliában és Walesben is napirenden van, különösen 2009 óta, amikor az angol és a walesi jog rendelkezéseinek a felülvizsgálatára és megújítására létrejött a Law Commission England and Wales elnevezésű független testület. A szakértői bizonyítékok megbízhatóságán alapuló felhasználhatóságának elveit a 2015. évi büntetőjogi gyakorlati iránymutatások (Criminal Practice Direction) keretében dolgozták ki. 2023 áprilisában az Angliai és a Walesi Bíróságok elnöke (Lord Chief Justice) kibocsátotta az új büntetőjogi gyakorlati iránymutatásokat, amelyben a szakértői bizonyítás és a szakértői vélemény felhasználhatósága is átdolgozva szerepel. Az iránymutatás a szakvélemények megbízhatóságának megítélésére széles körű kritériumrendszert tartalmaz.12

Európában a bizonyítási rendszerek és a forenzikus tudományok alapvetően más, az angloamerikaitól több ponton eltérő jellemzőkkel és feltételrendszerrel bírnak. Ennek okán az igazságügyi szakértői bizonyítékok megbízhatóságát garantáló, illetve az annak megítélését segítő eszközrendszer is eltérő. A megfelelő minőség elsősorban a forenzikus laboratóriumok akkreditációja által biztosított, számos szakterületen egységes európai standardok alapján zajlik a szakértői tevékenység, amelyet körmérésekkel is ellenőriznek. Az Igazságügyi Tudományos Intézetek Európai Hálózata (European Network of Forensic Science Institutes; ENFSI) kutatásokat szervez és folytat a módszerek standardizálása és a tudományosság feltételeinek mind hatékonyabb megteremtése érdekében. A legjobb gyakorlatokról kézikönyveket állítanak össze, illetve iránymutatásokat bocsátanak ki. Az ENFSI 2023–2026 közötti időszakra szóló stratégiai tervében13  mindenekelőtt a forenzikus tudományok érvényességének és megbízhatóságának javítása és az új technológiák alkalmazásának előmozdítása szerepel, mindemellett kiemelt cél az Európai Forenzikus Térség 2030 (European Forensic Science Area; EFSA) megteremtése az eredményes és hatékony nemzetközi együttműködés érdekében. A koncepció14  meghatározza az európai kutatás, fejlesztés és innováció irányát a forenzikus tudományok területén, a tárgyalt téma kapcsán elsősorban a forenzikus tudományok alapjainak és a hibaarányoknak a vizsgálata, az összehasonlítás jellemzőinek mintafelismerése és az emberi tényező szerepének megfelelő értékelése érdekében. Az ENFSI igazságügyi szakértői munkacsoportok keretei között folytatja tevékenységét, az európai országok több mint hetven igazságügyi szakértői intézetével folytat együttműködést. Különösen az új módszerek esetében lényeges az ismeretterjesztés, a képzés, valamint a jártassági tesztek, az együttműködési gyakorlatok folytatása.

A szakvélemények értékelésének keretei Magyarországon

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény bizonyításról szóló fejezete (a továbbiakban: Be.) a következőket tartalmazza a bizonyítékok értékelésével kapcsolatban:

167. § (1) A büntetőeljárásban szabadon felhasználható a törvényben meghatározott minden bizonyítási eszköz, és szabadon alkalmazható minden bizonyítási cselekmény. A törvény azonban elrendelheti egyes bizonyítási eszközök igénybevételét.

(2) A büntetőeljárásban fel lehet használni azokat a tárgyi bizonyítási eszközöket, amelyeket valamely hatóság – jogszabályban meghatározott feladatainak ellátása során – a büntetőeljárás megindítása előtt vagy azzal egyidejűleg készített, illetve beszerzett.

(3) A bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító erejük.

(4) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg.

(5) Nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság, illetve a (2) bekezdésben meghatározott hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők büntetőeljárási jogainak lényeges sérelmével szerzett meg.

E szabályokból a Belovics–Tóth-tankönyv levezeti, hogy „a hatályos törvény közelebb áll a szabad bizonyítási szisztémához, mégis, voltaképpen bizonyítási rendszere is »vegyesnek« tekinthető”.15  A szabad bizonyítási rendszerre jellemző elem a hatályos törvényben az, hogy a bíróság, illetve az ügyész általában szabadon dönt a törvényben szereplő bizonyítási eszközök, illetve eljárások igénybevételéről, és az is, hogy a bizonyítékoknak nincs meghatározott bizonyító erejük, valamint megítélésük során a belső meggyőződés szerepet kap. Az értékelés mikéntjéről – a hatóságok szabad és meggyőződésük szerinti megítélésén túl – a törvény részletesebben nem rendelkezik.

A bizonyítékok értékelésének célja a bizonyítékok információtartalmának a kibontása és hiteltérdemlőségük megítélése. A jogszabályi kereteken túl ehhez érdemben a kriminalisztika ismeretanyaga nyújt segítséget.

A szakvélemények értékelése speciális feladat, éppen a szakértő alkalmazására okot adó körülmény miatt; ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni [Be. 188. § (1) bekezdés]. A szakértői bizonyításról szóló tudományos irodalomban időről időre felmerül: vajon képes-e a szakértőt kirendelő hatóság tagja – mint különleges szakértelemmel fel nem ruházott személy – a szakértő tevékenységének a megítélésére.

A szakértői bizonyítás megnövekedett szerepének ismeretében a különleges szakértelem megfelelő bizonyításbeli felhasználásához jelentős érdek fűződik. Meggyőződésem szerint ennek érdekében – akár bárhol a világon – a bizonyítás valamennyi „szereplőjének”, elsősorban a hatóságoknak és a szakértőknek, emellett pedig a tudomány képviselőinek az együttműködésére van szükség.

A Be. a szakértői bizonyítással kapcsolatban „eljárásspecifikus” rendelkezéseket tartalmaz: a szakértő kirendeléséről, illetve megbízásáról, a szakértő személyéről, a szakértői vizsgálatról, a szakvélemény elkészítéséről és előterjesztéséről. A szakvélemény értékelésének azt az esetkörét szabályozza, amikor a szakvélemény valamely fogyatékossága miatt aggálytalanul nem fogadható el. A szakvéleményekkel szemben megfogalmazott követelmények köre azonban az „aggálytalanság” törvényből levezethető eseteinél jóval tágabb és differenciáltabb, véleményem szerint alapvetően a törvényesség relevancia szakszerűség hármas rendszerében foglalható össze.

A szakvélemény bizonyítékkénti felhasználásának alapja álláspontom szerint a megalapozottság „[a]zt jelenti, hogy a szakvélemény megfelelő alapokon nyugszik. A szakvélemény megalapozottsága elsősorban a forrásainak a függvénye: ez magában foglalja a szakértő szükséges szakmai-személyi feltételeinek való megfelelést (mindenekelőtt a kompetenciát), a mértékadó tudományos-szakmai szabályok betartását (a szakértői szakmai ismeretanyag és módszer érvényességének és megbízhatóságának követelményét; a hatályos módszertani leveleknek megfelelően ha vannak ilyenek az adott szakterületen)”16 .

Terminológiánk szerint a hitelt érdemlő szakvélemény ehhez képest még „teljesebb”; „rendelkezik mindazzal a kritériummal, ami a szakvéleményt az észszerű bírói meggyőződés kialakítására alkalmassá teszi,17  törvényes, megalapozott, szak­mailag és logikailag is alátámasztott”18 .

A bizonyítékok – és ezen belül a szakvélemény – hiteltérdemlőségének, illetve megalapozottságának követelményét és feltételeit a törvény nem fogalmazza meg, és ezeket a kérdéseket a szakirodalom is csak részlegesen tárgyalja.

A szakvélemények értékelésének jogalkalmazói tapasztalatai – egy empirikus kutatás eredményei alapján

Az Országos Kriminológiai Intézetben 2020–2022-ig átfogó empirikus kutatást folytattunk A szakértői bizonyítás a jogalkalmazás tükrében címmel. A vizsgálat a szakértői bizonyításban érintett hatóságok, szakemberek tapasztalatainak feltárását célozta, különös tekintettel az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (Szaktv.) és a Be. e területtel kapcsolatos céljainak megvalósulására, és a jogalkalmazás részéről korábban tapasztalt anomáliákra.

A kutatási téma vizsgálatára a statisztikai elemzés és a kérdőíves módszer bizonyult legcélszerűbbnek. A kérdőíves kutatást a nyomozó hatóságok (a rendőrség és a NAV), az ügyészség és a bíróság munkatársai körében, az egész országra kiterjedően, valamennyi szervezeti egység bevonásával folytattuk. Ez a módszer lehetővé tette a gyakorlati szakemberek konkrét tapasztalatainak és véleményének összegyűjtését, és egységes szempontrendszer szerinti összehasonlítását, elemzését. A kérdőív közel száz kérdésben felölelte az igazságügyi szakértő kirendelésétől a szakvélemény értékeléséig vezető teljes folyamatot. A kutatás teljes anyagát A szakértői bizonyítás a jogalkalmazás tükrében című online kötet tartalmazza.19

Ehelyütt a kutatás szakvélemény értékelésével kapcsolatos legfontosabb tapasz­talatait szeretnénk bemutatni. A tapasztalatokat a törvényesség – relevancia – (szakmai) megalapozottság rendszerben tárgyaljuk.

A szakvélemények törvényessége

  1. számú táblázat

„Előfordult-e, és ha igen, az ügyek mekkora hányadában, hogy a szakvélemény beszerzésére
jogellenes módon került sor, így az bizonyítékként nem volt értékelhető?”

  1. számú táblázat

„Az esetek mekkora hányadában fordul elő, hogy a szakértői vizsgálat és a vélemény nem hiteles
(jogszerűen és szakszerűen) beszerzett, rögzített, illetve kezelt vizsgálati tárgyon alapszik?”

A bizonyíték akkor törvényes, ha a bizonyítási eszköz felderítése, összegyűjtése, biztosítása és felhasználása során a törvény rendelkezései szerint jártak el. A kérdőíves kutatás tapasztalatai szerint a szakvélemény jogellenes beszerzésére csak elvétve vannak példák (1. és 2. sz. táblázat).

A szakvélemények relevanciája

Relevanciaprobléma is csak az esetek elenyésző hányadában merült fel (3. sz. táblázat).

  1. számú táblázat

„Az esetek mekkora hányadában merül fel, hogy a szakértő kirendelése
nem lett volna szükséges (nem volt releváns)?”

A szakvélemények megalapozottsága

A szakvéleményeknek elsősorban a szakmai megfelelőségén alapuló megalapozottsága – pontosabban ennek a hiánya – a törvényben úgy jelenik meg, mint aggályosság; a Be. ennek a legjellemzőbb eseteit sorolja fel példálózó jelleggel, illetve ennek az esetkörnek az eljárásrendjét szabályozza.

A kérdőívvel mindenekelőtt azt kívántuk felmérni, hogy milyen gyakorisággal tapasztalnak az egyes jogalkalmazó hatóságok ilyen jellegű problémát (4. sz. táblázat).

Bár a válaszadók túlnyomó többsége szerint a szakvélemény elfogadhatóságát érintő aggályosság csak az ügyek kisebb felében, illetve elenyésző hányadában (a nyomozó hatóság válaszadóinak 30%-a szerint sosem) merül fel, a szakvélemények fogyatékosságának okai a gyakorlatban jól körvonalazhatók.

Arra a kérdésre, hogy főként milyen okból fordul az elő, hogy a szakvélemény valamely fogyatékossága miatt aggálytalanul nem fogadható el, a leggyakoribb válasz az volt, hogy a szakvélemény nem egyértelmű vagy hiányos, de önmagukkal ellentétes véleményekre is vannak példák.

Az egyéb orvosolható hibák között a válaszadók szerint előfordul, hogy a szakértő nem a feltett kérdésre válaszol, nem minden kérdésre ad választ, vagy a válaszadásnál nem veszi kellően figyelembe az eljárás valamennyi adatát.

Ezek mellett más olyan okok miatt is szükség lehet a szakvélemény kiegészítésére, amelyek nem tekinthetők fogyatékosságnak. Így például abban az esetben, ha a szakvélemény alapján további megválaszolást igénylő kérdések merülnek fel, vagy amennyiben a nyomozás során felmerülő újabb adatok indokolják a szakvélemény kiegészítését.

  1. számú táblázat

„Szakértő kirendelése esetén az ügyek mekkora hányadában fordul elő,
hogy a szakvélemény valamely fogyatékossága miatt aggálytalanul nem fogadható el,
azonban a hiba, hiányosság kiküszöbölhető (Be. 197. §)?”

A „fogyatékosság” orvoslására a törvény különböző lehetőségeket kínál.

Az első lehetőség: a hatóság felhívására a szakértő felvilágosítást ad vagy a szakvéleményt kiegészíti.

Az ennek eredményességét firtató kérdésekre adott válaszok szerint a felvilágosítás kérése a szakértőtől vagy a kiegészítés kérése többnyire (az ügyészek 72%-a szerint mindig vagy többnyire, a bírák 71%-a szerint szintén mindig vagy többnyire) eredményre vezet. A rendőrök és a pénzügyi nyomozók válaszai is hasonlóak voltak.

A következő lépés a szakvélemény fogyatékosságának orvoslására: más szakértő kirendelése

Ha a szakértőtől kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése nem vezetett eredményre, a Be. 197. § (2) bekezdése szerint más szakértőt kell kirendelni. A válaszadó ügyészek 69, a bírák 65%-a tapasztalta azt, hogy csak az esetek kisebbik részében vagy elenyésző hányadában van szükség ilyen okból más szakértő igénybevételére. A rendőrök 70, illetve a pénzügyi nyomozók 78%-a is ezt a válaszlehetőséget jelölte meg.

Ezek szerint csak az esetek kisebbik részében fordul elő, hogy a szakvélemény fogyatékossága okán két vagy több szakértő vesz részt az eljárásban. Ezen eseteknek is csak a kisebbik részében tapasztalható eltérés a két szakvélemény között. Amennyiben mégis a szakértők véleményeltéréseinek – egymás jelenlétében való meghallgatásával történő – tisztázására van szükség, az ügyészek 56, illetve a bírák 57%-a szerint a párhuzamos meghallgatás az esetek nagyobb részében, vagy akár minden esetben eredményre vezet.

A szakvélemények megalapozottságának vizsgálata

Egy jól körülhatárolható kérdéscsoportban vizsgáltuk azt, hogyan vizsgálják a hatóságok a szakvélemények megalapozottságát.

  1. számú ábra

„Az alábbiak közül Önt mi segíti a szakvélemények megalapozottságának,
hiteltérdemlőségének megítélésében?”

A kérdésre adott válaszok alapján a szakvélemény megalapozottságának, hitelérdemlőségének megítélésében az ügyészek számára a szakértőtől történő felvilágosítás kérése, a módszertani levelek, valamint a kollégák tapasztalatai nyújtanak segítséget. A bírák körében a szakirodalom és a képzések anyaga is gyakran szerepel a források között.

Azt a kérdést, hogy milyen jellemzők vizsgálata segíti Önt a szakvélemények megalapozottságának, hiteltérdemlőségének a megítélésében, van-e saját protokollja a szakvélemények megalapozottságának vizsgálatára, vagy létezik-e ilyen iránymutatás, elsősorban az ügyészek és a bírák válaszai alapján vizsgáltuk.

Az ügyészek mindenekelőtt jelezték, hogy nem áll rendelkezésükre ilyen iránymutatás. Bár a szakvélemények értékelése során használható saját protokollra kevesen utaltak, a válaszok szerint jellemzően van – többnyire saját szakmai tapasztalatokon alapuló – szempontrendszere a szakvéleményeket értékelő hatóságok tagjainak. Ebben a szakértő személyének, kompetenciájának fontos szerepe van, sőt egyes válaszok szerint a jogalkalmazó „nem kételkedik”, általában elfogadja a szakvéleményeket. Mások saját tapasztalatukat, valamint a szakjogász-képzéseken szerzett ismereteiket hasznosítják az értékelés során. A hatályos módszertani levelek hiánya sokszor kerül említésre. A válaszadók gyakran megjelölték a leglényegesebb általuk vizsgált szempontokat; ezek között szerepel a szakértői módszer részletes leírása, indokolása, a vizsgálat folyamatának kidolgozottsága, a következtetések menetének leírása, valamint az ezeknek megfelelő adekvát vélemények. A szakvélemény tagoltsága, átláthatósága, érthetősége, a logikus és ellentmondásmentes következtetések szintén a megalapozott szakvélemények feltételei a válaszok szerint.

Többen saját protokollról is beszámoltak, és arra is van példa, hogy nemzetközileg is elismert kritériumrendszert alkalmaz az ügyész: „Az ún. Daubert-kritériumokkal kapcsolatos tényezőkre figyelemmel megvizsgálom a vélemény lelet részét vagyis a szakértő pontosan meghatározta-e a vizsgálat tárgyát és lényegét, kellő részletességgel ismertette-e a vizsgálat módszerét, majd ellenőrzöm a szakmai ténymegállapítási részt. Ha az ezekből levont következtetések a laikus számára is érthetően megfogalmazottak és a feltett kérdésekre válaszolt a szakértő, akkor az megalapozottnak fogadható el, főleg akkor, ha a vélemény tartalmazza a szakértői technika, a vizsgálati módszer elfogadottságát is.”

A bírák körében hasonlóan, a szakvélemények hiteltérdemlőségét általában nem vitató gyakorlattól a saját tapasztalatok, a szakirodalom és a szakjogászi ismeretek felhasználásáig, az ezen alapuló érdemi jogászi bizonyítékértékelésig széles körű e tevékenység jellege, ami természetesen eset- és szakterületfüggő is. A bírák körében is több válaszadó vázolt kimunkált szempontrendszert, megjelenik a hiteltérdemlőség kritikus szemléletű vizsgálata is: „Mindig próbálok rákérdezni a megalapozottság, hiteltérdemlőség kérdéskörére, az aggályokra, amit esetleg a szakma kisebb része képvisel, illetve a nemzetközi szakmai szabályokra, a nemzetközi megítélésre; és a szakértők ezeket készséggel elő is adják.”

 Összegzés

A szakvélemények értékelésének célja, követelményei, az általunk vázolt elemei és a jogalkalmazók kutatásunk által feltárt tapasztalatai alapján megállapíthatjuk, hogy a tényállás megállapítása során ez az egyik leglényegesebb, ugyanakkor legnehezebben megítélhető kérdés, így a jogalkalmazóknak több támogatásra lenne szüksége ebben a folyamatban. A külföldi megoldásokhoz hasonlóan Magyarországon is valamennyi érintett szakterületnek hozzá kell járulnia a hatékonyabb feltételek megteremtéséhez. A szakértők korszerű, hatályos módszertani levelek útján nyújthatnak támpontokat a szakértő kirendeléséhez és a szakvélemény értékeléséhez egyaránt; a vizsgálható kérdések megjelölésével, az alkalmazott módszereknek, azok lehetőségeinek, korlátainak, bizonyosságuk határainak megjelenítésével. A jogalkalmazó hatóságok képzések, szakmai fórumok szervezésével, iránymutatásokkal segíthetik szakembereik ismeretanyagának bővítését. Kiemelkedően fontosnak tarjuk az érintett szakmák együttműködését. A tudományos szakma a vizsgálatok eredményeivel, megállapításaival és javaslataival járulhat hozzá ezekhez a törekvésekhez.

A fentiek szellemében a szakvélemények értékelését az alábbi sokoldalú, ám koherens szempontrendszer közreadásával kívánjuk támogatni (lásd a következő oldalon látható 2. sz. ábrát).

  1. számú ábra

A szakvélemény értékelésének folyamata

Kármán Gabriella PhD, tudományos főmunkatárs, Országos Kriminológiai Intézet

A gyógyszerhamisítás elleni küzdelem nemzetközi dimenziói


Szerző(k): Kármán Gabriella

A hamis egészségügyi termékek – közöttük a gyógyszerek – az OECD–EUIPO1  2022. évi jelentése szerint2  a legveszélyesebb hamisítványok közé tartoznak, hiszen a hamisított, illetve a nem megfelelő termékek a fogyasztók egészségére, vagy akár az életére is veszélyt jelentenek.

Az egészségügyi termékek és különösen a gyógyszerek hamisítása valóban rendkívül súlyos, az egyént, a társadalmat és a gazdaságot egyaránt sújtó probléma, amely elsősorban az egészséget, az emberéletet, ezzel együtt a közegészségügyet is veszélyezteti, emellett tetemes erkölcsi és anyagi károkkal jár. A nemzetközi szakirodalomban hivatkozott 2016. évi adatok szerint a hamis gyógyszerek kereskedelmének volumene elérte a 4,4 milliárd dollárt.3

Mindez különösen indokolttá tette a büntetőjog eszközrendszerének az alkalmazását is; az emberi élet és egészség, emellett az egészségügyi termékekbe, a legális gyógyszergyártásba és gyógyszerforgalmazásba vetett bizalom olyan értékek, melyeknek sérelme esetén a büntetőjognak is létjogosultsága van. A probléma jelentőségét reprezentáló adatok, valamint a veszélyeztetett jogok és érdekek súlyossága nemzetközi összefogáshoz és a MEDICRIME Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kidolgozásához, majd elfogadásához vezettek.4  Az Egyezmény koncepciója Kristian Bartholin, az Európa Tanács büntetőjogi divíziója tagjának felvetése nyomán indult el, majd született meg 2011-ben az Európa Tanács ‒ e 46 országot tömörítő páneurópai szervezet ‒ keretei között. Az Egyezmény az első kötelező erejű nemzetközi eszköz a büntetőjog területén az egészségügyi termékek hamisításának megoldására; az aláíró államok számára előírja, hogy bűncselekménnyé nyilvánítsák a gyógyszerek és az egészségügyi termékek hamisítását.

E tanulmányban a gyógyszerhamisítás problémakörének sokrétűségét, és az eszközrendszer dimenzióit szeretném bemutatni, a nemzetközi megközelítésekből kiindulva.

A MEDICRIME Egyezmény

Az Egyezmény általános céljaként fogalmazza meg a közegészség védelmét büntetőjogi intézkedésekkel, az áldozatok védelmét, a nemzeti és nemzetközi szintű együttműködés elősegítését, valamint a megelőző intézkedések meghozatalát. Ennek érdekében új bűncselekmények és megfelelő mértékű szankciók bevezetésére van szükség, arra, hogy a részes államok törvényei bűncselekménynek minősítsék a hamisított gyógyszerek, hatóanyagok, segédanyagok, alkotórészek, anyagok és tartozékok szándékos előállítását, forgalmazását, kínálását – ideértve a közvetítést –, az azzal való kereskedelmet, a hamisított gyógyszerkészletek raktározását, behozatalát és kivitelét, továbbá a gyógyszerhamisítással összefüggésben szándékosan elkövetett hamis dokumentumok készítését, illetve a dokumentumok meghamisítását (5–7. cikk).

A hamisított egészségügyi termékek előállítása és az azokkal történő egyéb visszaélések mellett az Egyezmény előírja a szerződő felek nemzeti joga szerint engedélyköteles gyógyszerkészítmények engedély nélküli előállítása, illetve az azokkal történő forgalmazási jellegű magatartások, valamint a szerződő felek nemzeti joga szerint a megfelelőségi követelményeket nem teljesítő orvostechnikai eszközök előállítása és forgalmazása szándékos eseteinek bűncselekménnyé nyilvánítását is (8. cikk).

Az Egyezmény tárgyi hatálya az egészségügyi termékek körét fogja át, függetlenül attól, hogy szellemi tulajdonjogok oltalma alatt állnak-e vagy sem, vagy generikusak-e5 , beleértve az egészségügyi termékekkel együttes használatra kijelölt tartozékokat, valamint a hatóanyagokat, segédanyagokat, alkotórészeket és anyagokat, amelyeket az egészségügyi termékek előállításánál használnak. Az Egyezmény meghatározza az egészségügyi termék, a gyógyszerkészítmény, valamint azok tartozékainak fogalmát, a gyártás fogalmát, és azt is, hogy mikor tekintünk egy egészségügyi terméket „hamisítványnak”. A fogalmak tisztázása elősegíti a különböző nemzetek egységes szabályozását, fogalomhasználatát és a nemzetek közötti együttműködést.

Az Egyezmény új megközelítésének a lényege abban áll, hogy az egyénre és az egészséget fenyegető veszélyre koncentrál a korábbi hozzáállással szemben, amely a gyógyszerhamisítás szellemitulajdon-védelmi aspektusát helyezte előtérbe. Korábban nem a sértettek védelme volt az elsődleges szempont. Az Egyezménnyel az emberek egészsége került a fókuszba; az elkövetési magatartások bűncselekménnyé nyilvánításával megnyílnak a sértettek jogi lehetőségei is az elkövetőkkel szemben.

Az Egyezmény az egészségügyi termékek hamisítása és a hasonló bűncselekmények elleni hatékony büntetőjogi fellépés érdekében is lépéseket tesz: mindenekelőtt speciális szakértelemmel rendelkező nyomozók, illetve nyomozó egységek kiképzésének előírása által – ideértve a kapcsolódó pénzügyi nyomozás területét is. Emellett egyéb más módon is biztosítani kell a hatékony nyomozás és vádemelés feltételeit az ilyen ügyekben (titkos műveletek, ellenőrzött szállítások, egyéb különleges nyomozási technikák alkalmazásával, valamint az ehhez szükséges források rendelkezésre bocsátásával) (16. cikk).

A hatékony eljárások érdekében az Egyezmény 17. cikke a nemzeti hatóságok és az ipari, valamint a kereskedelmi szféra közötti együttműködésre és információcserére is tartalmaz előírásokat. A megfelelő kommunikáció hiánya a sikeres bűnüldözés akadályát jelentheti. Az Európa Tanács online tréninget szervezett a HELP-programmal (European Programme for Human Rights Education for Legal Professionals) együttműködésben jogászok számára, amelynek keretében a résztvevők nemzetközi jogalkalmazási tapasztalatokkal ismerkedhettek meg.6

A hamis egészségügyi termékekkel történő visszaélés eszközrendszeréhez a megelőzés is hozzátartozik, amely magában foglalja a minőségi és biztonsági követelmények előírását és betartását, emellett a szakemberek képzését és a lakosság tájékoztatását a hamis egészségügyi termékek kockázatairól (18. cikk).

Az egészségügyi termékek hamisítása és az azzal való visszaélések jellemzően több országot érintő bűncselekmények, így az együttműködésnek mind a nemzetek, mind a tudományágak és az egyes szektorok között működnie kell. Ennek az alapjait fekteti le az Egyezmény. A 21. cikk a nemzetközi bűnügyi együttműködés alapjait tartalmazza. Az együttműködés körében kiemeli a lefoglalás és az elkobzás érdekében történő együttműködést, a kiadatást és a bűnügyi jogsegélyt. A megelőzés és más intézkedések érdekében nemzeti kapcsolattartó pont kijelölését írja elő.

Az Egyezmény nyitott, amit az szemléltet a legjobban, hogy bár európai kezdeményezés, minden ország számára adott a lehetőség a csatlakozásra, azok számára is, amelyek nem tagjai az Európa Tanácsnak. Eddig 21 részes fele és további 18 aláírója van az egyezménynek.

Az egészségügyi termékek hamisítása elleni küzdelemmel emellett több nemzetközi szervezet is foglalkozik. A jelenség megismerése és sokoldalú vizsgálata egyre differenciáltabb megközelítést tesz lehetővé.

Fogalmak

Az Egyezmény a „hamisított egészségügyi termék” és a „hamisítvány” (counter-feit) fogalmat használja, ami a definíció szerint az azonosság és/vagy az eredet tekintetében történő hamis megjelenítést jelenti.

Az Európai Parlament és a Tanács az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelvnek a hamisított gyógyszerek jogszerű ellátási láncba való bekerülésének megakadályozása tekintetében történő módosításáról szóló 2011/62/EU irányelv (2011. június 8.) elsősorban a gyógyszergyártás és az -ellátás biztonságának növelését célozza az Európai Unióban.

Az irányelv a következőképpen határozza meg a hamisított gyógyszer fogalmát:

„[B]ármilyen gyógyszer, amelyen az alábbiak valamelyike hamisan van feltüntetve:

  1. azonossága, beleértve a csomagolását és a címkézését, a megnevezését, valamint az egyes összetevők – a segédanyagokat is beleértve – és azok hatáserőssége szempontjából feltüntetett összetételét;
  2. eredete, beleértve a gyártóját, a gyártó országát, a származási országát vagy a forgalomba hozatali engedély jogosultját;
  3. előtörténete, beleértve az alkalmazott forgalmazási lánc azonosítását lehetővé tevő nyilvántartásokat és dokumentumokat.

Ez a meghatározás nem terjed ki a nem szándékos minőségi hiányosságokra, és nem érinti a szellemi tulajdonjogok bárminemű megsértését.”

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény az egészségügyi termék hamisítása tényállásához fűzött magyarázatában a hamisított gyógyszer fogalmának az értelmezése kapcsán az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény 1. § 42. pontjában meghatározott fogalomra utal, amely a hamisított gyógyszerekről szóló irányelv fogalmát implementálta a magyar jogba.

2017-ben a WHO (World Health Organization; Egészségügyi Világszervezet) Globális Felügyeleti és Ellenőrzési Rendszere és tagállami mechanizmusa a nem megfelelő és a hamisított termékek fogalmi zavaraira és a szellemi tulajdonjogok védelmére hivatkozva új meghatározásokat fogadott el az alábbiak szerint.

  • Nem megfelelő (substandard): olyan egészségügyi termékek, amelyek engedélyezettek, de nem felelnek meg a minőségi feltételeknek és/vagy az egyéb szükséges követelményeknek.
  • Nem regisztrált (unregistered/unlicensed): olyan egészségügyi termékek, amelyek nem mentek át a nemzeti vagy regionális hatóság forgalomba hozatali engedélyeztetési eljárásán.
  • Hamisított (falsified): olyan egészségügyi termék, amely szándékosan/csalárd módon megtévesztő az eredetiségét, összetételét vagy forrását illetően.7

E fogalmak kimunkálása óta alapvetően ez a fogalmi rendszer képezi az alapját a gyógyszerhamisítás elleni fellépést célzó dokumentumoknak.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tevékenysége

A WHO 2020 júniusában állásfoglalást adott ki a nem megfelelő és a hamisított egészségügyi termékekről.8

„Világszerte közel kétmilliárd ember nem fér hozzá a szükséges gyógyszerekhez, oltóanyagokhoz, orvostechnikai eszközökhöz, beleértve az in vitro diagnosztikai eszközöket, és más egészségügyi termékeket, ez olyan vákuumot hoz létre, amelyet túl gyakran töltenek be nem megfelelő és hamisított termékekkel. A probléma egyre növekszik, mivel a globális ellátási láncok összetettebbé válnak, ami azt jelenti, hogy az egyik országban gyártott termékeket egy másik országban csomagolhatják és határokon át terjeszthetik, majd egy harmadik országban értékesíthetik a fogyasztóknak. Az e-kereskedelem növekedése szintén hozzájárul ehhez a tendenciához azáltal, hogy megkönnyíti a gyógyszerek online, gyakran engedély nélküli forrásból történő vásárlását.”9

A WHO ezt a kérdést a következő évtized egyik sürgős egészségügyi kihívásaként határozta meg, különös tekintettel arra, hogy az alacsony és közepes jövedelmű országokban tízből egynél több gyógyszer nem megfelelő vagy hamisított. Egyetlen ország sem marad érintetlen ebben a kérdésben, a WHO a világ minden tájáról kapott jelentéseket nem megfelelő vagy hamisított gyógyszerekről, oltásokról és in vitro diagnosztikai eszközökről.

A nem megfelelő és hamisított orvosi termékek sok problémát okoznak mind a gyógyszert szedő egyének, mind a családok, a nagyobb társadalom, az egészségügyi rendszer és az ellátási lánc számára egyaránt. Mindennek a negatív társadalmi-gazdasági hatásai jelentősek.

A WHO tagállamai átfogó, a megelőzésre, a felderítésre és a reagálásra összpontosító globális stratégiában állapodtak meg a minőségi, biztonságos és hatékony egészségügyi termékekhez való jobb hozzáférés elérése érdekében.

A tagállamok közötti együttműködés rendszere 2012-ben jött létre.10  A WHO 2013-ban a jelenség megismerése és hatékonyabb kezelése érdekében létrehozta a Globális Felügyeleti és Ellenőrzési Rendszert, ezzel ösztönzi a tagállamokat, hogy jelentsék a nem megfelelő és a hamisított egészségügyi termékekkel kapcsolatos eseteket. A jelentési rendszer lehetővé teszi veszélyhelyzet esetén a gyors reagálást és a kockázatok, valamint a beavatkozási szükségletek mélyreható elemzését.11  Ennek keretében felmérik a problémákat, erősítik a nemzeti és a helyi erőforrásokat az ellátási lánc megbízhatóságának biztosítása érdekében, megosztják egymással a tapasztalatokat, jó gyakorlatokat, vizsgálják a nem megfelelő és hamisított egészségügyi termékeket eredményező tevékenységeket. Megállapításaikat rendszeresen publikálják. A nem megfelelő és a hamisított egészségügyi termékekkel való visszaélések megelőzését, illetve visszaszorítását célzó intézkedésekről a tagállamok globális platformja dönt.

Az ENSZ útmutatója

Az Egyesült Nemzetek Szervezete 2019-ben útmutatót készített a hamisított gyógyszerek és az azokkal történő kereskedelem elleni küzdelem érdekében a helyes jogalkotási gyakorlat érdekében.12  Eszerint a bűnmegelőzési és büntető igazságszolgáltatással foglalkozó bizottság 20/6. számú határozata sürgeti a tagországokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a jogalkotás terén a hamis gyógyszerek kereskedelmével szemben: itt elsősorban az elkobzást, a vagyon-visszaszerzést, a kiadatást, illetve a kölcsönös jogi segítséget hangsúlyozzák annak érdekében, hogy az egész elkövetési lánc felderítésre kerüljön. Az intézkedéseket más olyan bűncselekmények esetében is meg kell tenni, amelyeket a hamis gyógyszerekkel kapcsolatban követnek el, mint például a pénzmosás, a korrupció, valamint a csempészet.

Az útmutató kiemelten szól a szervezett bűnözéssel való összefüggésekről; a jelenség a szervezett bűnözés egyéb ágazataihoz is kapcsolódik, ugyanazokra az útvonalakra és technikákra épül, kihasználva a nemzeti jogrendszerek és az igazságszolgáltatás hézagait.

A probléma dimenzióit illetően utal a WHO adataira, miszerint a hamis gyógyszerek káros hatásait nehéz számokban megadni, az azonban nyilvánvaló, hogy a káros hatásuk többdimenziós, az egészségtől a gazdaságon át, a szocio-ökonómiai következményekig bezárólag.13

Az útmutató a WHO fogalmi kategóriáit veszi alapul, azonban leszögezi, hogy részletesen csak a hamisított egészségügyi termékekkel foglalkozik (falsified medical products), azokkal az esetekkel, amelyekben a gyógyszerek azonosságát, összetételét és forrását tekintve történik szándékos megtévesztés, ide nem értve a szellemi tulajdonjogokat.

Az ENSZ útmutatója kiemelten szól a megelőzés eszközeiről, ezek között pedig elsősorban az ellátási lánc szabályozásáról és ellenőrzéséről. Ennek keretében biztosítani kell a következőket:

  • az egészségügyi termékek a megkívánt minőséggel, biztonsággal és hatékonysággal rendelkezzenek; az egészségügyi szakemberek és a fogyasztók birtokában legyenek a megfelelő információknak ahhoz, hogy megfelelően tudják alkalmazni a termékeket;
  • az egészségügyi termékeket megfelelően gyártsák, raktározzák és forgalmazzák,
  • az illegális gyártás és a kereskedelem eseteit derítsék fel és megfelelően szankcionálják;
  • a reklámozás tisztességesen, arányosan és észszerűen történjen;
  • az egészségügyi termékekhez való hozzáférést ne akadályozzák indokolatlanul.14

E kötelezettségek teljesítését segítik a WHO minőségbiztosítási iránymutatásai.

Ezek mellett a megelőzést szolgálja az információgyűjtés, az információcsere és az adatok elemzése, az ügyek kutatása, a hamis egészségügyi termékekkel okozott egyéb károk, hatások, valamint más összefüggések vizsgálata. Ezt olyan adatok is kiegészíthetik, mint a kereskedelemben részt vevő bűnelkövetői hálózatok modus operandija, illetve útvonalai.15

Az ENSZ útmutatója részletesen foglalkozik az egészségügyi termékek hamisítása bűncselekmény jellemzőivel, ajánlásokat fogalmaz meg a bűncselekmény szabályozására és a javasolt büntetésekre a szabadságvesztéstől a személyi szabadságot nem korlátozó büntetésekig és intézkedésekig. Emellett foglalkozik a sértettek kártalanításának kérdéskörével is.

A hatékony nyomozás feltételeit is részletesen tárgyalja az útmutató. Az egészségügyi termékek hamisításával kapcsolatos bűncselekmények nyomozásában a bűnüldöző szervek mellett speciális szakértelemmel rendelkező szakemberek közreműködése is szükséges: a forenzikus vizsgálatot végző igazságügyi szakértők, az egészségügyi termékek szabályozásáért felelős szakemberek, a speciális pénzügyi nyomozók, valamint a hatóságok közötti koordinációért felelős munkacsoportok egyaránt hozzájárulhatnak a felderítés és a bizonyítás sikeréhez.16

A szakmai anyag a speciális nyomozási eszközök között kiemeli a szállítmányok ellenőrzését, a fedett nyomozók alkalmazását, az elektronikus eszközökkel történő megfigyelést, a lefoglalást és az elkobzást, a szakértői tevékenységet, valamint a hamis termékek megsemmisítését.17

A nemzeteken belüli és a nemzetközi szektorok közötti együttműködésre kiemelt hangsúlyt helyez az útmutató. A kapcsolattartáshoz példaként az Európa Tanács hálózati modelljét (The Council of Europe’s Single Points of Contact; SPOC) javasolja.18  A nemzetközi bűnügyi együttműködés eszközeinek szükségességéről is szól.

Az Európai Unió Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatalának megközelítése, hozzájárulása

Az Európai Unió Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatala (EUIPO) elsősorban a hamis termékek által okozott gazdasági károkkal és ennek a következményeivel foglalkozik. A hamis egészségügyi termékek esetében az anyagi károk és az egészségügyi ellátórendszerrel szembeni bizalmatlanság mellett kiemelt tényezőként az egészségre gyakorolt káros hatás sürgeti a beavatkozást.

Az EUIPO és az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) 2020-ban készített közös tájékoztató anyaga a gyógyszerhamisítás rendelkezésre álló adatait elsősorban a szellemi tulajdonvédelem szemszögéből elemzi, a fellépés eszközei között azonban valamennyi lehetőséggel és szervezettel számol.19

Az EUIPO és az OECD elemzése szerint a gyógyszerhamisítás magas profitot termelő ágazat, a lelepleződés kis esélyével, a kiszabott büntetések enyhék. A 2014–2016-ig terjedő időszakban lefoglalt hamisítványok között súlyos betegségek gyógyítására szánt gyógyszerek is voltak, mint például a malária, a HIV/AIDS és a rák. Emellett antibiotikumokat, étrendkiegészítőket, fájdalomcsillapítókat, a diabétesz és a központi idegrendszer betegségeinek kezelésére szolgáló gyógyszereket is hamisítottak.

Az EUIPO és az OECD kutatást folytatott, amelynek során elemezték a lefoglalási és a bűnüldözési adatokat, emellett interjúkat készítettek az ipar, a kereskedelem és a fogyasztók képviselőivel a jelenség volumenének meghatározása céljából.20  A kutatás eredményei szerint főként a Kínai Népköztársaság, Hong Kong, Szingapúr és India területéről származnak a hamis gyógyszerek, a jelentősebb tranzitországok pedig az Egyesült Arab Emírségek, Szingapúr és Hong Kong, de Jemen és Irán is annak számítanak.

A legutolsó átfogó OECD/EUIPO jelentés szerint a hamis és kalóztermékek importja 2016-ban összességében elérte az 509 billió USD-t, vagyis a globális kereskedelem 3,3 százalékát. A hamisítványok szárazföldön, vízen és levegőben is érkeznek, leggyakrabban nagy konténerekben, kis csomagokban, kihasználva a modern logisztikai lehetőségeket.21

A jelentés a gyógyszerszektorral külön foglalkozik. Megállapítja, hogy a jelenséghez hozzátartozik a fogyasztók magatartása is, akik nem elég tudatosak és könnyen megtéveszthetők. Az OECD/EUIPO tanulmánya a forgalmazott hamis gyógyszerekre úgy tekint, mint bitorolt védjegyekre, és a hamis gyógyszerek esetében a „counterfeit” vagy „fake” kifejezéseket használja a WTO (World Trade Organisation) és a WHO fogalmi használatának megfelelően.

A probléma súlyát érzékelteti, hogy a gyógyszeriparban magas a szellemi tulajdon jelenléte és a gyógyszer mint termék tekintetében szükségességénél fogva nagy a kereslet. Mindez a gyógyszeripart a hamisítással szemben támadhatóvá teszi. Az OECD/EUIPO 2014., 2016. és 2019. évi jelentései szerint a gyógyszer a 10. leggyakrabban hamisított terméktípus.

Az OECD/EUIPO összefoglalója részletesen foglalkozik az ellátási lánc jellegzetességeivel; meglátása szerint ennek töredezettsége hozzájárul a hamisítás és a hamis termékekkel történő kereskedelem sikerességéhez. A gyártótól a nagykereskedőn át a kiskereskedőig terjednek a hálózatok. A probléma leginkább ott jelentkezik, ha a gyógyszer a határokat átlépve érkezik, több importőrön, kiskereskedőn és viszonteladón keresztül. Az elosztás, az átcsomagolás és a szállítás új lehetőségeket teremt a hamis gyógyszerek elosztási láncba juttatására. Ennek folyamán egyre nehezebb a gyógyszer származását azonosítani. A szállítás leggyakrabban levélben (csomagban) vagy futár által történik. Az internet új lehetőséget kínál a hamis gyógyszerek terjesztésére, különösen azáltal, hogy itt elfedhető az eladó valódi személye, a termék pedig kedvezőbbnek tüntethető fel. Így az sem ritka, hogy a hamis gyógyszerek ezeken a csatornákon szabályozottabb piacokra is bekerülnek.22

Az útmutató elemzi a gyógyszerhamisítás mellett szóló érveket: a jövedelmezősége kétségtelen, a lelepleződés veszélye azonban relatíve alacsony. A legtöbb hamisítás miatt csak akkor indul eljárás, ha a fogyasztó vagy a kiskereskedő ismertté válik, az ellátási lánc felgöngyölítése azonban már bonyolult. Sok országban a rendőrség nem tud igénybe venni drága szakértőket. A határokon át folytatott nyomozások sikerét számos tényező akadályozhatja. A kilátásba helyezett büntetések jóval enyhébbek, mint például a kábítószer-kereskedelem miatt felelősségre vont személyeké.23

Az egyénekre a következő hatást gyakorolhatja a hamis gyógyszer:24

  • káros hatásai lehetnek,
  • nem előz meg jövőbeli betegségeket,
  • hozzájárul az antimikrobális ellenállóképesség kialakításához,
  • az egészségügyi szakemberekbe, rendszerekbe vetett bizalom is csökken.

A gyártókra is káros következményekkel jár a jelenség: csökken az eladások száma, növelni kell a védő intézkedéseket (és az ezzel járó költségeket), a jó hírnév sérelme fenyeget, és magasak az eljárással járó költségek.

Mindez végső soron az állami költségvetésekre is hatással van: az egészségügyre fordított források növekednek, átcsoportosításokra lehet szükség, csökkennek az adók, növekednek az ellátási lánc biztonsága érdekében kifizetett költségek, ugyanakkor csökken a közegészségügyi programokba vetett bizalom.25  Mindez messzebbmenő gazdasági következményekkel is jár.

A gyógyszerhamisítás szükségszerűen szervezett elkövetést feltételez, és kapcsolódik a szervezett bűnözés meglévő formáihoz. Az internet fokozza ennek lehetőségeit. Jellemző az illegális online gyógyszertárak segítségével történő elkövetés. A pénzmosás, a szexuális kizsákmányolás céljából elkövetett emberkereskedelem, a fegyvercsempészet az elkövetői hálózatok tevékenységéhez szintén gyakran hozzátartoznak.

Az OECD az EUIPO-val együtt 2022 márciusában új jelentést tett közzé Veszélyes hamisítványok (Dangerous Fakes) címmel, amelyben az egészségre, a biztonságra és a környezetre veszélyt jelentő hamis termékek kereskedelmével kapcsolatos problémákat elemzik. Kiindulópontjuk szerint a hamis termékek egyre növekvő veszélyt jelentenek a gazdaságra és az egyénre egyaránt. Ennek alátámasztására, figyelemfelkeltés gyanánt empirikus kutatást folytattak az e kategóriába tartozó termékek kereskedelmének volumenéről, jellemzőiről, a termékek mennyiségéről és összetételéről. A legnagyobb veszélyt jelentő termékek között természetesen a gyógyszerészeti termékek is szerepelnek a parfümök, kozmetikumok, ruházati cikkek, játékok és a gépjárműalkatrészek mellett.26

A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy a hamis termékek terjesztésében fokozódik az online platformok szerepe; a lefoglalások 60 százaléka online kereskedelemből származó termékeket érint.

A jelentés azt is kiemeli, hogy a Covid19-járvány hatására változtak a trendek a hamis termékek piacán, különösen az egészségügyi termékeket illetően.27  A pandémia kapcsán a közegészségügyi veszélyhelyzet, a gazdasági nehézségek és a nem megfelelő tájékoztatás együtt idézett elő olyan szituációt, amely problematikussá tette a jó minőségű gyógyszerekhez és egészségügyi termékekhez való hozzáférést, ez a fogyasztókat és az eladókat még inkább a hamisított gyógyszerek felé terelte.28

A nem megfelelő és a hamisított gyógyszerek (Substandard and Falsified Medicines, SFM) online terjedésének növekedéséhez az internet szerepének az intenzitása és a gyógyszeripar fokozódó globalizációja is hozzájárul, ezek eredményeképpen a gyógyszerekhez határokon átnyúlóan is könnyen hozzá lehet férni, legális vagy illegális forrásokból egyaránt. A nem megfelelő és a hamisított gyógyszerek online kereskedelmének jellemzőit az elmúlt évtizedben számos kutatás vizsgálta különböző nézőpontokból; az ilyen készítményekkel kapcsolatos ismereteket, attitűdöket és magukat az egészségügyi termékeket is figyelemmel követik és analizálják, emellett az ilyen tevékenység elleni eszközöket a gyógyszerhitelesítési technológiától a weboldal-ellenőrzési megközelítésekig és az új felderítési módszerekig egyaránt vizsgálják.29

A konklúziókban több alkalommal megfogalmazódott, hogy a nem megfelelő és a hamisított gyógyszerek az alacsony és a közepes jövedelmű országokban elterjedtebbek, mivel ezekben több ellátási lánc fut párhuzamosan, amelyeknek a szabályozása és a felügyelete nem tökéletesen megoldott. A magas jövedelmű országok többségében kevésbé van esély arra, hogy a nem megfelelő vagy hamisított gyógyszerek bekerülnek a legális ellátási láncba. Emellett a kábítószer-kereskedelemre fokozottan koncentráló bűnüldözés is hozzájárult ahhoz, hogy az elkövetők kiterjesztették a tevékenységüket a nem megfelelő és a hamisított gyógyszerekre.

A világháló fejlődése a kiberbűnözés számára táptalajt jelent ezen a területen is. A fogyasztók számára az online vásárlás kényelmes, gazdaságos és bizalmasabb, mivel nem kell megosztaniuk személyes adataikat, a bűnözők számára azonban előnyös az ügyfelek széles körű elérhetősége és az anonimitás.

A jelenséggel szembeni hatékony fellépés kulcsa feltétlenül a hatóságok, a média és az internetszolgáltatók közötti együttműködés. A megoldási javaslatok között említésre kerülnek a weboldalak lehetséges ellenőrzési rendszerei, például az EU-tagállamokban a hitelességi követelményeknek megfelelő weboldalakon közös uniós logót alkalmaznak. A nem megfelelő és a hamisított gyógyszerek online kereskedelmével szemben a bűnüldözés eszközrendszerének célzott fejlesztésére és az egészségügyi szakma, valamint a fogyasztók tudatosságának a növelésére is szükség van. Ezek mellett a jelenség aktuális megnyilvánulási formáinak az ismerete folyamatos vizsgálatokat tesz szükségessé.30

Az Európai Parlament és a Tanács gyógyszerhamisítás

elleni irányelve (a gyógyszergyártás és -ellátás biztonságának szolgálatában)

A jogi eszközök között az Egyezmény mellett a másik, az ellátási lánc biztonságát védeni hivatott európai dokumentum az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelv, amelynek a hamisított gyógyszerek jogszerű ellátási láncba való bekerülésének megakadályozása tekintetében történő módosításáról szól a 2011/62/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv. Ezt „hamisított gyógyszerekről szóló irányelvnek” (Falsified Medicines Directive; FMD) is nevezik. Az irányelv elsősorban a gyógyszerek gyártásának és Európán keresztül történő szállításának a biztonságát célozza, emellett a betegek védelmét és a hamis gyógyszerek legális ellátási láncba történő bekerülésének megelőzését. A 2011/62/EU irányelv 2013 januárjában lépett hatályba.

Az irányelv a következőkre kötelez:

  • egyedi azonosító és hamisítás elleni eszközök alkalmazása a gyógyszerek külső csomagolásán;
  • közös EU-logó a legális online gyógyszertárak azonosítására;
  • szigorúbb szabályok az aktív hatóanyagok importjához;
  • szigorúbb nyilvántartási követelmények a nagykereskedők részére.

Az irányelv a biztonságos gyógyszerellátást segítő intézkedésként vezette be, hogy a legálisan működő online gyógyszertárakat közös uniós logó kell hogy azonosítsa, abból a célból, hogy a fogyasztók ellenőrizhessék a gyógyszer biztonságos forrását. A 85. cikk (3) bekezdése értelmében

„Az Unió egész területén felismerhető közös logót kell létrehozni, amely egyszersmind lehetővé teszi a gyógyszereket lakossági távértékesítésre kínáló személy székhelye szerinti tagállam azonosítását. Ezt a logót jól láthatóan kell megjeleníteni a gyógyszereket lakossági távértékesítésre kínáló honlapokon az (1) bekezdés d) pontjának megfelelően.”

Ennek megfelelően a vásárlók Magyarországon a logóra kattintva a jutnak el a gyógyszerészeti államigazgatási szerv honlapján közzétett, a magyarországi előírások szerint működő legális patikák listájához. (Magyarországon a hatályos jogszabályok szerint csak közforgalmú gyógyszertárak végezhetnek internetes gyógyszerforgalmazást, és csak vény nélkül kapható gyógyszereket értékesíthetnek a világhálón keresztül. Előírás továbbá, hogy honlapjaik címét legkésőbb a tevékenység megkezdésekor be kell jelenteniük az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetnek.)

Emellett az Európai Bizottság 2001/83/EK irányelvét kiegészítő, a Bizottság 2016/161 felhatalmazáson alapuló rendelete 2019. február 9-i hatállyal a megelőzést szolgáló új rendelkezés-csomagot vezetett be. A szerializáció lényege, hogy meghatározza az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek külső csomagolásán elhelyezendő biztonsági elemekre vonatkozó részletes szabályokat: a gyógyszerek ellenőrzését és azonosítását lehetővé tévő jellemzőket és műszaki előírásokat, a biztonsági elemek ellenőrzésének módozatait, a biztonsági elemek információit tartalmazó adattároló rendszer létrehozására és kezelésére vonatkozó rendelkezéseket, azon gyógyszerek és termékkategóriák jegyzékét, amelyeken biztonsági elemeket kell elhelyezni. A gyógyszerhamisítás elleni küzdelem részeként ekkortól kétdimenziós vonalkóddal és manipulálás elleni kóddal is el kell látni a vényköteles gyógyszereket az azonosítás és az eredetiségvizsgálat megkönnyítése érdekében.

Az ún. „végponttól végpontig” történő ellenőrzés keretei között a hazai gyógyszeripari lánc szereplőinek is kapcsolódniuk kell a nemzeti adattároló rendszeren keresztül az európai adattároló rendszerhez és meg kell felelni a jogszabály által előírt kötelezettségeknek. A gyógyszerek eredetiségét ellenőrizniük kell, amikor a lakosság számára elérhetővé teszik. A hamisítás magasabb kockázatának kitett gyógyszerek esetén a nagykereskedőknek kiegészítő ellenőrzéseket is foganatosítani kell.

Az ellenőrzés során a gyártók, a nagykereskedők és a lakossági gyógyszerellátásra engedéllyel rendelkezők ellenőrzik az egyedi azonosító sértetlenségét, és a manipulálás (felbontás) elleni eszköz sértetlenségét (Egyezmény 10. cikk). A forgalombahozatali engedély jogosultja minden jelzésről automatikusan értesítést kap és ezeket minden esetben ki kell vizsgálnia. A szerializáció elsősorban a gyógyszerek legális ellátási rendszerének biztonságát fokozza.

A nemzetközi bűnügyi együttműködés eredményei

A gyógyszerhamisítás elleni globális bűnüldözési stratégiát főként az Interpol, valamint az Europol szervezi. Az állami és a gyógyszeripari kezdeményezések összekapcsolódnak.

Az Interpol 2013-ban a 29 legnagyobb gyógyszeripari vállalattal együttműködve három évre szóló megállapodást kötött a gyógyszeripari bűnözés elleni küzdelem érdekében. A programban egyéb kulcsfontosságú érdekelt felek is részt vettek, ezek között a bűnüldöző szervek, a gyógyszeripari/nagykeres­kedői iparág képviselői, az internetszolgáltatók, a hitelkártya-társaságok, az egészségügyi szabályozó hatóságok és a vámhatóságok.31

Az Interpol szervezésében 2008-tól működik a Pangea-akció, amelyben 2017-ben már 123 ország vett részt. Az akció célja a hamis gyógyszerek és egészségügyi termékek illegális online kereskedelmének a felderítése. A részt vevő szervek koordinált akció keretében ugyanazon időszak (1 hét) alatt illegális weboldalakat vizsgálnak a bűnszervezetek felderítése érdekében.32  2022-ben a XV. Pangea-akcióban 94 ország vett részt. A bűnüldöző szervek világszerte több mint 7800 lefoglalást foganatosítottak, amely összesen több mint 3 millió darab illegális és hamis gyógyszert és egészségügyi terméket érintett, 11 millió USD értékben. Több mint 4000 linket vizsgáltak meg a világhálón, főként közösségi médiaplatformokról és üzenetküldő alkalmazásokból, amelyeket ezt követően zároltak, illetve eltávolítottak. Közel 3000 csomagot és 280 postai csomópontot ellenőriztek a repülőtereken, a határokon és a postai elosztó- vagy teherpostai központokban. Több mint 600 új nyomozást indítottak és több mint 200 házkutatási parancsot bocsátottak ki. Az intézkedések legalább 36 szervezett bűnözői csoport tevékenységét érintették.33

Az Europol által koordinált és az OLAF, az EUIPO, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex), a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) és a Vámigazgatások Világszervezete (WCO) támogatásával folytatott III. SHIELD-művelet során 2022-ben 28 ország rendőrségei és vámhatóságai indítottak összehangolt akciót a nem megfelelő vagy hamisított gyógyszerek, doppingszerek, élelmiszerek és Covid-19 elleni gyógyászati segédeszközök felderítésére. A művelet 2022 áprilisa és októbere között zajlott, ez alatt a hatóságok több mint 40 millió euró értékű gyógyszert és doppingszert vontak ki a forgalomból; 349 gyanúsítottat tartóztattak le, vagy jelentettek fel az igazságügyi hatóságoknál; 10 laboratóriumot zártak be és 89 weboldalt tiltottak le.

Az akció tapasztalatai szerint34  bár a Covid19-világjárvány nyújtotta lehetőségek még mindig vonzóak az elkövetők számára, az erre szolgáló gyógyszerekkel és védőfelszerelésekkel való kereskedelem jelentősen visszaesett. Ennek a fő oka az lehet, hogy a Covid elleni megelőzést és terápiát szolgáló egészségügyi termékek már elérhetőek, a vakcinák ingyen hozzáférhetőek, ami kedvezőtlen a bűnözők számára.

Összegzés

A gyógyszerhamisítás és az egészségügyi termék hamisítása problémakörének kezelését számos tényező nehezíti. A felderített esetekből következtetni lehet a probléma súlyára, de a károkról csak becsült adatok állnak rendelkezésre. Bár zajlanak kutatások ennek feltárására, nincs elég adat a gyógyszerhamisítás kiterjedt következményeiről. Az interneten keresztül történő terjesztés tovább nehezíti az ellátási lánc felgöngyölítését. Számos felmérést végeznek a gyógyszerhamisítás és a hamis gyógyszerek terjesztésének nemzetközi jellemzőiről és az ellene történő fellépés lehetséges eszközeiről. Az emberi életet és egészséget veszélyeztető visszaélés, a tárgykör keresletét befolyásoló jellemzők, a nagy profittal – így számottevő kárral – járó cselekménysor, a szervezett bűnözés más ágazataival történő összefonódás és a nemzetközi jelleg egyaránt hangsúlyozzák a hatékony büntetőjogi fellépés szükségességét.

Ezek a tények mindinkább aláhúzzák a probléma tudatosításának, valamint a hatóságok és egyéb szereplők (érdekképviseleti szervek, gyógyszergyártók stb.) közötti szoros együttműködésnek a fontosságát. A sikeres büntetőeljárások a felderítés és a bizonyítás eredményességén alapulnak, további fokmérői a felelősségre vont elkövetők száma, a lefoglalt hamis készítmények mennyisége, a bűncselekményből származó vagyon visszaszerzésének és a sértettek kártérítésének a sikere, mértéke. Mindehhez szükséges a büntető joggyakorlat elemzése és a tapasztalatok megfogalmazása, visszacsatolása.

Kármán Gabriella PhD, tudományos főmunkatárs, OKRI

Mészáros Ádámra emlékezünk


Szerző(k): Kármán Gabriella, Szabó Judit

A búcsú mindig nehéz, ám az ereje teljében lévő fiatal kollégánk, Mészáros Ádám elvesztése okán érzett megrendülés és fájdalom egyenesen letaglóz. A szívszorítóan korai, hirtelen és tragikus távozása keltette gyászt lehetetlen szavakba önteni. A pátosz és a szentimentalizmus mindig távol állt tőle, e sorokat olvasván biztos fel-fel is szaladna a szemöldöke… Közhelynek tűnik most minden papírra vetett gondolat és érzés, legyenek azok bármily valódiak és kínzók is.

Közvetlen munkatársaiként emlékezünk most az emberre, a vezetőre, a barátra.

Kecskeméten született, és élt a középiskola befejezéséig. Jogi tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta, 2002-ben szerzett diplomát. Már egyetemista évei alatt demonstrátor volt, az egyetem után pályáját is a Szegedi Tudományegyetem ÁJK Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi tanszékén kezdte tudományos segédmunkatársként. Ezt követően a Szegedi Városi Ügyészségen volt ügyészségi fogalmazó. 2006-tól az Országos Kriminológiai Intézetben dolgozott, először segédmunkatársként, majd tudományos munkatársként, illetve főmunkatársként, 2013-tól a Büntető Jogtudományok Osztálya osztályvezető-helyetteseként.

Tudatosan építette fel tudományos munkásságát: 2006-ban az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében kodifikátor szakjogász szakképzettséget szerzett. 2008-ban az ELTE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájában PhD fokozatot nyert el „A tettesség-részesség tanának elméleti kérdései” című doktori disszertációjával. A következő kitűzött célja a habilitáció volt…

Mészáros Ádám kutatásai felölelik a büntető jogdogmatika legfontosabb alapkérdéseit, úgymint a bűncselekmény elkövetőinek elméletét, a büntetőjogi felelősség tanát, ezzel összefüggésben a jogos védelem elvi és gyakorlati problémáinak vizsgálatát, valamint a bűncselekménytan alapjainak vizsgálatát. Négy monográfia és 91 egyéb publikáció, tanulmány szerzője, szerkesztője.

Kutatási tevékenysége mellett több egyetemen oktatott, számos előadást tartott szakmai konferenciákon. Több tudományos díjat és külföldi ösztöndíjat nyert el.

Tudományos és szakmai szervezetekben is tevékenykedett, így tagja volt az Ügyészek Országos Egyesületének, az MTA köztestületének, a Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesületnek és az MTA Büntetés-végrehajtási Albizottságának. A Magyar Jog- és Államtudományi Társaságnak alapító tagja, emellett a Társaság Bűnügyi Tudományok Szakmai Tagozatának elnöke volt.

Hiányát valamennyi területen érezni fogjuk. Szakmai kiválósága, elhivatottsága, igényessége és konstruktív kritikai vénája felejthetetlenné teszi Őt a büntetőjog-tudomány területén.

Kollégáiként és barátaiként még közvetlenebbül érezzük a veszteséget.

Mikor értesültünk Ádám hirtelen fellépett, súlyos betegségéről, minden aggodalmunk ellenére hittük, hogy legyőzi, mert Ő nagyon tudott küzdeni. Bátor volt, hitt az igazságában, és erős volt, céljai iránt elkötelezett. Határozottsága és kitartása egyenes és olykor szinte kíméletlenül őszinte jellemmel párosult. Lelkiismeretessége és segítőkészsége láttatni engedte érzékenységét, amelyet fanyar humorával igyekezett leplezni, gyakran sikerrel. Bár nem törekedett mindenáron népszerűségre, sokan szerették, és sokakat szeretett. Hatalmas szíve volt, amelyben első helyen családja, szerettei voltak, ám amelyben népes baráti társaságának, a motoros közösségnek, közeli és távoli ismerőseinek és nekünk, munkatársainak is bőven jutott hely. Ádám mindemellett szellemes társasági emberként szeretett nevetni és nevettetni, bárkivel könnyen megtalálta a közös hangot. Viccei, vidám történetei, motoros és túrabeszámolói után fájó űr marad majd, míg el nem jutunk odáig, hogy ezeket rá emlékezve fel tudjuk majd idézni. Az Intézet csendes és szomorúbb hely lesz nélküle.

Búcsúzunk Tőled, Ádám. Megrendülten búcsúzunk a szilárd szellemi és emberi támasztól, amit jelentettél nekünk. Búcsúzunk attól az alaposságtól, lelkiismeretességtől és precizitástól, amely nemcsak tudományos, hanem vezetői tevékenységed is jellemezte. Mindig hiányozni fog nekünk a mosolyod, a derűd és sajátos humorod, amely sok nehézségen segített át bennünket, és amely most, ebben a minden eddiginél embert próbálóbb helyzetben is jól jönne.

Köszönjük, hogy a kollégáid és barátaid lehettünk, köszönjük, hogy voltál nekünk. Nemcsak családod, barátaid és ismerőseid szívében, hanem az Intézet és munkatársaid szellemiségében is tovább őrzünk. Igyekezni fogunk, hogy életed könyvének üresen maradt lapjain tovább élhessenek az Általad itt hagyott értékek.

Gyászunkban Kosztolányi Dezső szavaiból merítünk erőt és reményt:

De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,

valami tiszta, fényes nagyszerűség,

reszketve és szilárdul, mint a hűség.

Az égbolt,

egészen úgy, mint hajdanába rég volt,

mint az anyám paplanja, az a kék folt,

mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,

s a csillagok

lélekző lelke csöndesen ragyog

a langyos őszi

éjjelbe, mely a hideget előzi,

kimondhatatlan messze s odaát…

 

Emléked szeretettel őrizzük. Ég Veled, Ádám!

Kármán Gabriella

Szabó Judit


Your browser does not support the canvas element.