Bevezetés

Ott hagytuk félbe az 5. számban, hogy a lineáris oksági elmélet alapján a 65 éven felüliek intenzíven növekvő számossága és népességen belüli aránya miatt számítani lehet arra, hogy a bűnelkövetők körében is emelkedni fog az elemszámuk és a részesedésük. A kérdés az, hogy a mennyiségi változásokhoz milyen minőségi változások társulnak; azaz az emelkedés milyen intenzitású lesz, milyen szociogeológiai környezetben lesz a legmeghatározóbb, illetve milyen bűnelkövetői mintákkal kell majd számolni.

A hazai népességstatisztikai adatok szerint 2009 és 2020 között 18,4%-kal nőtt a 65 év felettiek száma, míg a kriminálstatisztika szerint az idős korú bűnelkövetőké, ez idő alatt, 148%-kal.¹  Mindez azt jelzi, hogy a vizsgált kohorszban az ismertté vált bűnelkövetések prevalenciájának növekedése ugyan összefügg a népességen belüli részarányuk változásával, azonban a változás mértéke és minősége csak egyéb, speciális változók mentén értelmezhető.

Ugyanakkor a 65 év feletti populáció elemszámában és kriminális érintettségének mértékében történt intenzív, folyamatos növekedés (lásd a tanulmány 1. részének 4. ábráját² ) arra enged következtetni, hogy ez a növekedési ütem a továbbiakban is megmarad, sőt a 2030-as években valószínűleg az intenzitás növekedésével is számolni kell. Ugyanis, mint azt az előző részben is említettem, ekkorra válnak idős korúvá a Ratkó-unokák, ami miatt valószínűleg egy páréves kiugró emelkedés lesz megfigyelhető a korfán a 65 év felettiek részarányát tekintve. Majd kisebb csökkenést követően folyamatos, de már enyhén emelkedő tendencia prognosztizálható az idős korosztály populáción belüli részesedésében.

A következőkben annak az empirikus vizsgálatnak a főbb eredményeit szeretném bemutatni, amelynek az volt a célja, hogy feltárjam a hazai időskori bűnözés hazai morfológiáját és etiológiáját, továbbá értelmezzem és finomítsam a makrostatisztikai adatokból levezethető összefüggéseket, trendeket.

Vizsgáltam, hogy kiket, milyen profilú elkövetőket rejtenek az egyes bűncselekménycsoportok, valamint milyen általános hatósági attitűd jellemző az időskori bűnelkövetés és bűnelkövetők irányában.

A vizsgálatot országos reprezentatív mintán végeztem, amelynek mintavételi keretét a 2020-ban a VIR-rendszerben regisztrált 65 év feletti terheltek ügyiratai alkották. Ebből került rétegzett mintavétel módszerével leválogatásra a minta. A rétegképző változók a nem és az elkövetési hely voltak. A mintát 386 fő ügye képezte.

A kutatási eredmények értelmezése során figyelembe kell venni, hogy a minta kriminálstatisztikai adatokon alapul, így az értelmezési keret is a hatóságok előtt ismertté vált 65 év feletti személyekre és az általuk elkövetett bűncselekményekre vonatkozik. Mivel az ismertté vált vagy hatóság által észlelt bűncselekmények köre nem azonos a ténylegesen elkövetett bűncselekményekével, így a valóságnak csak arról a szegmenséről informál, amelyről a hatóság tudomást szerzett. Mindezek alapján a bemutatásra kerülő adatok szűrt információs értékkel bírnak, ugyanakkor feltárják a bűnüldöző hatóságnak az időskorúakkal és az általuk elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos felderítését, működését, attitűdjét és jogalkalmazási gyakorlatát.

A vizsgált ügyek területi eloszlása

Minden országos hatókörű vizsgálat egyik legérdekesebb változója a területi eloszlás. Nincs ez másként a kriminológiai vizsgálatok esetében sem, így nem meglepő, hogy az időskorúak által elkövetett bűncselekmények területi eloszlása is érdekes képet mutat, kiváltképp ha mellétesszük a népességstatisztikai adatokat is, azaz a 65 év feletti lakosság megyei eloszlását.

Az 1. ábra jól szemlélteti, hogy a vizsgált időszakban hazánkban a legtöbb 65 év feletti személy Budapesten, illetve Pest megyében élt. Ezt követi – több mint 50%-os elemszám-csökkenés mellett – Borsod-Abaúj-Zemplén, Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Tehát a hazai időskorú lakosság több mint fele (52%) a fent említett hat területen összpontosult, a többi (48%) 14 megyén „osztozott.”

A lineáris oksági elvet³  alapul véve, ha a populációs adatok szerint a 65 év felettiek területi eloszlása a fenti képet festi, akkor hasonló, a fentire illeszkedő görbére számíthatunk, ha a kriminálstatisztikai adatokat vizsgáljuk. Nézzük, mi a helyzet!

1. számú ábra: A 65 év feletti népesség száma megyei eloszlásban, 2020-ban (N)⁴

2. számú ábra: A 65 év feletti bűnelkövetők száma megyei eloszlásban, 2020-ban (N)⁵

A kriminálstatisztikai adatok szerint a legtöbb időskori bűnelkövetés Pest megyében, illetve Budapesten történt. Ezt követte – Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád, majd Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, majd Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. A legkevesebb időskorúak általi bűnelkövetés megyei viszonylatban Vas, Nógrád és Zala megyéhez köthető.⁶

Alapvetően a két görbe többé-kevésbé hasonló íven fut, ami megerősíti a lineáris oksági elv érvényesülését. Ugyanakkor egyes megyék „kilógnak”, azaz a területi populációs arányértékükhöz képest magasabb vagy alacsonyabb kriminális érintettséget mutatnak (lásd Csongrád-Csanád, Vas és Zala megyéket). Ha elfogadjuk a kiterjesztett vagy extenciális lineáris oksági elvet, akkor azt kell feltételeznünk, hogy egyes speciális változók, lineáris oksági együtthatók adnak majd magyarázatot ezekre az eltérésekre.

Megvizsgáltam, hogyan viszonyul az egyes megyékben ismertté vált időskorú bűnelkövetők aránya a bűnelkövető időskorúak területi részarányához. Míg abszolút értékre vetítve Budapesten él a legtöbb 65 év feletti személy, a főváros területén belül a részesedésük az egyik legalacsonyabb a megyék között (18,5%). A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei időskorúak lélekszáma az ötödik legmagasabb volt megyei viszonylatban, azonban e korcsoport részesedése a megyei populációban itt volt a legalacsonyabb (16,2%).

Azt detektáltam, hogy az arányértékek tekintetében a két görbe egyáltalán nem illeszkedik. Azaz az idős korosztály bűnözési adatait sokkal inkább az adott területen élő korosztály elemszáma határozza meg, mintsem az ugyanott mért populációs részesedése. Nagyobb arányú populációs részesedés nem jelent nagyobb arányú kriminális részesedést és vice versa.

Célcsoport-specifikus elkövetési/észlelési jellemzők

Célcsoport-specifikus elkövetési/észlelési jellemzők alatt olyan változókat értek, amelyek egyrészt a bűnelkövetés idejével, módjával, gyakoriságával függenek össze, másrészt célzottan az idős korosztályra jellemzők és emiatt akár speciális hatósági észlelést tesznek szükségessé. Azaz eltérnek az általános bűnelkövetői körre jellemző sajátosságoktól. Az adatelemzés során két ilyen változót találtam: az egyik az elkövetési idő, a másik pedig az elkövetés mintázata és ezzel összefüggésben az elkövetett cselekménytípusok.

Az elkövetés ideje

Az elkövetés ideje alatt jellemzően az elkövetés hónapját, illetve napszakát értjük. A kifejezés ellenére ez a változó összességében a hatósági észlelésről ad képet, és csak részben informál az elkövetések tényleges időbeli jellemzőiről. Azonban egyes bűncselekménytípusokat vizsgálva érdekes adatokhoz juthatunk.

Ha a havi eloszlást nézzük, akkor megállapítható, hogy a mintában az időskorú elkövetők körében a legtöbb bűncselekményt május és július között észlelte a hatóság. Erre az időszakra datálódott a mintába került bűncselekmények közel egyharmada (31%). Általánosságban – jellemzően a rendőrségen történő szabadságolások miatt – relatíve gyenge „forgalmi” mutatóval rendelkeznek a nyári hónapok (július, augusztus). Mintánk azonban korántsem ezt tükrözi.

Az elemzés szerint a legtöbb időskorú által elkövetett ittas járművezetés, illetve az erőszakos (garázdaság, zaklatás, önbíráskodás, testi sértés) bűncselekmény észlelése júliusban történt. Ez pedig azt jelzi, hogy ez az időszak meghatározó a tényleges (nem csak a regisztrált) időskori bűnelkövetések vonatkozásában.

Figyelmet érdemel továbbá, hogy a bűncselekmények jelentős része (83%) a délelőtt folyamán, illetve kora délután, reggel nyolc és délután öt óra között történt.

3. számú ábra: A mintába került időskorú bűnelkövetők által elkövetett bűncselekmények
elkövetési napszak szerinti eloszlása (N)

Az elkövetések napszak szerinti eloszlása erősen bűncselekményfüggő. Hazánkban a 65 év felettiek által elkövetett legtöbb deliktum közlekedési bűncselekmény, jelen esetben a mintába került esetek 48,9%-át teszi ki. Általánosságban a hatóság által észlelt ittas és bódult állapotban elkövetett közlekedési bűncselekmények többsége este nyolc és reggel négy óra között történik,⁷  ami ellentétes az időskori bűnelkövetésekre jellemző napszak szerinti eloszlással. Érdekes, hogy az időskorú férfiak által elkövetett bűncselekmények napszak szerinti eloszlása, illetve eloszlási görbéje hasonló az időskorú nőkéhez, azaz nem detektálható e tekintetben nembeli különbség, eltérő mintázat.

Az időskorúak által elkövetett bűncselekmények fenti eloszlása azt jelzi, hogy az elkövetések napszak szerinti eloszlása egy olyan változó, amelyet joggal illeszthetünk be a speciális elkövetési/észlelési jellemzők, illetve változók közé, mert a kapott eredmények az ismertté vált összbűnözés és bűnelkövetések jellemzőihez viszonyítva atipikusak, ugyanakkor – nemtől függetlenül – az időskori aktivitással, életvitellel összhangban vannak, azt visszatükrözik.

Morfológia

Hat klasszikusnak tekinthető bűncselekmény (ittas járművezetés, közúti baleset okozása, lopás, garázdaság, testi sértés és okirattal visszaélés) határozza meg a hazai időskori bűnelkövetések morfológiáját. Azonban az egyes cselekménytípusok, a növekvő észlelt esetszám mellett, többségében csökkenő részesedést mutatnak – kivéve a testi sértés és a közúti baleset okozása bűncselekményeket, illetve a „nem klasszikus” cselekmények mellett az állatkínzás jelenségét.

A mintában a közlekedési bűncselekmények részesedése volt a legmagasabb (48,9%). Ebből az ittas járművezetések 36,8%-ot, a közlekedési balesetek okozása 8,3%-ot tett ki, és további 3,8%-ot képviseltek az egyéb közlekedési bűncselekmények, ezen belül is kiemelten a cserbenhagyás és közlekedés biztonsága elleni bűncselekmények.

24,6%-os részesedést mutattak az erőszakos bűncselekmények, beleértve az emberölést, a testi sértést, a közfeladatot ellátó személy elleni erőszakot, a kapcsolati erőszakot, a szexuális bűncselekményeket, az állatkínzást, a rablást, kifosztást, az önbíráskodást, a rongálást, a garázdaságot, a magánlaksértést és a zaklatást. Az erőszakos bűncselekmények fogalmát kriminológiai és nem büntetőjogi értelemben használom, így ide tartozónak vettem olyan deliktumokat is, amelyeket a hatályos büntetőjog más bűncselekménycsoportba sorol. Értelmezésem szerint minden olyan bűncselekmény erőszakos cselekmény volt, amely akár személy, akár dolog ellen irányult, és célja vagy eredménye akár verbális, akár fizikai erőszakos módszerrel annak megrongálása, verbális vagy fizikai bántalmazása, megfélemlítése, emberi méltóságának degradálása volt.

A fentiek alapján kijelenthető, hogy a mintába került gyakorlatilag minden negyedik ügyben az elkövető valamilyen erőszakos cselekményt valósított meg.

Az ún. jövedelemszerző cselekmények 19,7%-ot képviseltek a mintában, azaz minden ötödik ügy tartozott ide. Jövedelemszerző cselekményként definiáltam azokat a bűncselekményeket, amelyek elkövetésének célja közvetett vagy közvetlen anyagi haszonszerzés volt, így a lopás, a csalás (költségvetési- és adócsalások is), a sikkasztás, az orgazdaság, a számviteli rend megsértése és a csődbűntett (mint egyéb gazdasági bűncselekmények) és a hamisításokat, beleértve az okirat-hamisítást is.

A fennmaradó 6,8%-ot olyan bűncselekmények alkották, amelyek kis elemszámmal szerepeltek a mintában, és nem voltak beilleszthetők a fenti 3 csoportba. Ebből 4,4%-ot tettek ki az ún. igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények (hamis tanúzás, hamis vád, hatóság félrevezetése), a maradék 2,4%-ba (egyéb) tartozott a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, a lőfegyverrel visszaélés, illetve a kábítószer-kereskedelem.

A mintába került ügyekben az elkövetők 82,1%-a férfi, 17,9%-a pedig nő volt, így nem meglepő, hogy a bűncselekmények többségét is férfiak követték el (327:59). Ugyanakkor – amint azt az alábbi grafikon is jelzi – eltérés van a bűncselekmények morfológiájában férfiak és nők között.

4. számú ábra: A mintába került 65 év felettiek által elkövetett bűncselekménytípusok nembeli eloszlása (%)

Közlekedési bűncselekmények

A férfi elkövetők körében az ittas járművezetők aránya háromszorosa volt a nőknél mért értéknek. Ugyanakkor a nők által elkövetett bűncselekmények között valamivel magasabb volt a közúti balesetokozások részesedése, mint a férfiaknál. Mindez arra enged következtetni, hogy habár a demográfiai adatok tekintetében a 65 év feletti nők száma mintegy másfélszerese a férfiakénak (2019-ben 717 091 fő volt az időskorú férfiak és 1 172 868 az időskorú nők száma hazánkban), a bűnelkövetők körében mégis a férfiak dominálnak, elemszámuk négyszerese a nőkének.

Mivel ilyen magas a részesedésük, így logikailag kézenfekvő, hogy az általuk legnagyobb gyakorisággal elkövetett (illetve a hatóság által észlelt) cselekmények határozzák meg a 65 év feletti bűnözés hazai morfológiáját; legalábbis, amíg kvalitatív kutatásokkal és látenciavizsgálatokkal kiegészítve nem kapunk valós képet a jelenségről.

A lineáris oksági elméletet annyival mindenképpen ki kell egészíteni, hogy habár a 65 év feletti népességszám növekedésével a bűnözés, illetve a bűnelkövető időskorúak száma is emelkedik, az emelkedés mértékében eltérés van a nemek között. Ennek egyrészt kulturális, másrészt fiziológiai, harmadrészt pedig a mentális egészségváltozáshoz köthető okai vannak.

Az időskori kriminalitás nagy része mögött kétségkívül szociális- és/vagy egészségügyi oksági tényezők állnak; a bűnelkövetés összefüggésbe hozható az életkorukból adódó biopszichológiai változásokkal vagy betegségekkel. Az életminőség-javulás következtében az életkor kitolódott és az idősebb (65 éven felüli) korosztály is egyre aktívabb életet él. A gépjárművek számának folyamatos növekedése és a 65 éven felüli korosztály számosságának emelkedése azt eredményezi, hogy napjainkban a járművezetők körében is jelentősen megnőtt az időskorúak részaránya. Az életkor előrehaladtával pedig összességében a gyógyszer-fogyasztás gyakorisága is emelkedik. Éppen ezért nem meglepő, hogy megfelelő információk hiányában vagy negligálva azokat, egyre többen ülnek be járművezetésre hátrányosan ható szubsztancia fogyasztását követően gépjárműbe vagy éppen az életkorukból adódó biopszichológiai változásokhoz társuló betegségekre szedett gyógyszerekre alkoholt fogyasztva.

A járművezetési képességek az életkor előrehaladtával többségében hátrányosan változnak. Ugyanakkor az, hogy ki és mikor éri el azt a határt, amikor járművet vezetve már veszélyt jelent(het) a közlekedőkre, az az egyéntől és nem feltétlenül a kortól függő.

Zárójelben jegyzem meg, hogy az időskorúak járművezetési képességeinek rendszeres vizsgálata és az életkorral járó, a járművezetéssel összefüggő biopszichológiai változásokra történő felkészítésük, részükre a folyamatos tanácsadási és ellenőrzési lehetőség biztosítása indokolt lenne!

Az ittas járművezetők többsége (90,1%) igen enyhe vagy enyhe befolyás alatt állt a hatósági észlelés vagy valamilyen egyéb bűncselekmény elkövetésének idején. A közepesen súlyos befolyásoltságú esetek (11 fő) többsége valamilyen közösségi eseményt követően történt incidenshez volt köthető.

Az enyhe alkoholos befolyásoltság volt a legjellemzőbb a mintába kerültek körében. Érdekességként említhető, hogy az eljárás alá vont ittas vezetők 24%-a korábban hosszú éveken át vagy sofőr volt vagy több kategóriára vonatkozóan is rendelkezett vezetői engedéllyel, és/vagy rengeteg biztonságosan, balesetmentesen megtett kilométer állt mögötte. Többségük életében először került összeütközésbe a törvénnyel, kriminológiai értelemben büntetlen előéletű volt, azaz soha, semmilyen ügyben nem indult ellene büntetőeljárás.

A járművezetés ittas állapotban bűncselekményt elkövetők iskolázottság tekintetében eltérnek a „hagyományos” bűnelkövetőktől: 20%-uk (azaz minden 5. érintett) főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkezett; 20,3%-uk érettségizett; további 36,8%-uk szakmunkásképzőt végzett; és mindössze 12,9%-uknak volt csak általános iskolai végzettsége.

Az enyhe alkoholos befolyásoltság alatt járművet vezetők 28%-a kocsmai italozást követően vezetett gépjárművet. 18%-uk azt vallotta, hogy nem ivott a hatósági észlelés napján, az azt megelőző este azonban jelentősebb mennyiséget fogyasztott el. 16,5%-uk valamilyen munkavégzést közben italozott (pl. telken dolgozott, segített valakinek, szerelt), majd azt követően gépjárműbe ült, hogy hazamenjen. 13,2%-uk a „szokásos” reggeli italozást (reggeli felest) követően „csak” a közelben lévő boltba, gyógyszertárba, intézménybe ment, majd onnan haza igyekezett. További 14,2%-uk elektromos kerékpárral (pl. Poly-mobil) vagy segédmotorkerékpárral közlekedett ittasan.

A mintába került 65 év feletti elkövetők 59,3%-ának szerepelt az ügyiratában, hogy rendszeresen fogyaszt valamilyen gyógyszert egészségügyi problémájának kezelésére. Többségében valamilyen vérnyomás-, illetve koleszterincsökkentőt, nyugtatót, altatót, szorongásoldót (pl. Xanax, Frontin, Stilnox, Apra-zolam) használtak.

„Körülbelül fél nyolc körül reggeliztem, majd beszedtem a gyógyszerimet (inzulin, vérnyomáscsökkentő, a derékfájásomra fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő). Körülbelül 9 körül bementem kerékpárral a városba a Hörpincs nevű kocsmába és a Kóborlóba, ott egy-egy fél decis vodkát ittam és melléjük 0,5 liter sört fogyasztottam. Onnan délbe hazamentem ebédelni, 13 órakor kimentem a hegyre füvet nyírni, ott kb.0,5 l házi bort ittam. Kb. 15 órakor elindultam haza, miután végeztem a fűnyírással. Útközben állítottak meg a rendőrök…”

Hangsúlyozom, hogy nem minden ügyirat tartalmazott információt és/vagy utalást egészségügyi problémákra, illetve gyógyszerszedésre. Az ittas járművezetéses ügyek között talán azért volt gyakoribb, mert számos esetben a légalkohol-mérés mellett – baleseteknél minden esetben – vérből is vizsgálták az alkoholos befolyásoltságot, így derült fény a gyógyszerfogyasztásra, illetve adott esetben befolyásoltságra is. A járművezetés ittas állapotban elkövetők 72,6%-ának vérmintájából kimutatható volt az alkohol mellett valamilyen gyógyszerfogyasztás ténye is. Hogy ezek, illetve az alkohollal történő együttfogyasztásuk milyen mértékben tehető felelőssé a balesetekért, vagy játszott szerepet a bizonytalan vezetésben, már szakértői kérdés.

Az azonban feltételezhető, hogy a mintába kerülteknek jellemzően vagy nem volt tudomása arról, hogy egyes gyógyszereknek milyen hatása lehet a járművezetési képességekre, kiváltképp ha azt alkohollal együtt fogyasztják – vagy egyszerűen negligálták azt.

A járművezetés ittas állapotban bűncselekmény többségét (74,4%) a rendőrök közvetlenül észlelték. Vagy rutinszerű gépjármű-ellenőrzés során derült fény a befolyásoltságra, vagy pedig a közlekedés során, a jármű bizonytalan vezetése keltette fel a hatósági személyek figyelmét. További 9,2%-ot tett ki a bejelentések aránya; ezekben az esetekben ismerős, családtag vagy éppen a kocsmáros jelezte a rendőrségnek, hogy egy személy ittas állapotban ült gépjárműbe. Az esetek 16,4%-ában azonban – többségében – kisebb baleset történt, jellemzően a baleset okozója egyben az elszenvedője is volt, nem minősült közlekedési bűncselekménynek, másnak kára nem származott belőle. Ezekben a helyzetekben is kötelező légalkohol-mérés, így derült ki a befolyásoltság.

A mintába került esetek 8%-a minősült közúti baleset gondatlan okozásának. Ez 31 esetet jelent, ebből 9-et (27%) nők, 22-öt pedig férfiak okoztak. Öt esetben volt fatális a kimenet. A gondatlan balesetokozások jellemzően figyelmetlenség miatt történtek. Három esetben a járművek rossz műszaki állapota is szerepet játszott a baleset bekövetkeztében. Ugyanakkor érdekes, hogy az esetek közel felében valamely főútra történő kikanyarodás során történt a baleset; többségében vagy motorossal ütközött az érintett vagy pedig gyalogost ütött el.

Az elkövetők harmada (34,5%) felsőfokú végzettséggel rendelkezett, további közel harmaduk (31,2%) pedig érettségivel. Négy főnél állapították meg, hogy mentálisan sérültek vagy demensek voltak, így a járművezetéshez elvárható figyelem a betegségük, egészségi állapotuk miatt erősen korlátozott volt. Ennek ellenére mindnyájan rendelkeztek érvényes vezetői engedéllyel. További 12 főnél találtak valamilyen fokú figyelemzavart a szakértők. Illetve – az ügyiratok alapján – 24 fő bizonyosan rendszeresen szedett valamilyen gyógyszert a baleset idején, ebből 12 valamilyen nyugtatót, szorongásoldót is. 11 főnek olyan ortopédiai és érzékszervi problémái voltak, amelyek miatt fizikailag voltak korlátozottan alkalmasak a járművezetésre.

A cselekményt többségében elismerték (90,3%) és sajnálták. Voltak azonban olyanok, akik nem. Ők mindnyájan a demens csoportba tartoztak. Vagy egyáltalán nem, vagy csak részben emlékeztek a történtekre.

A mintába került közúti baleset gondatlan okozása bűncselekményt elkövetettek kivétel nélkül büntetlen előéletűek voltak. Többségében súlyos mentális teherként élték meg. Többen – főként a nők – vissza is adták a jogosítványukat annak ellenére, hogy a szakértői vélemény és a bírósági végzés sem tiltotta el őket véglegesen a járművezetéstől.

A pályaalkalmassági vizsgálaton (PAV) történő részvételt többen sérelmezték, ugyanakkor a balesetet okozók 22,5%-a nem ment át rajta! Ők vagy visszaadták a jogosítványukat, vagy végleges hatállyal eltiltotta őket a bíróság a járművezetéstől.

Erőszakos bűncselekmények

Az erőszakos bűncselekmények, ahogy korábban már kifejtettem, 24,6%-os részesedést mutattak a mintában. Az erőszakos bűncselekmények fogalmát kriminológiai és nem büntetőjogi értelemben használom, így ide tartozónak vettem olyan cselekményeket is, amelyeket a hatályos büntetőjog más bűncselekménycsoportba sorol. Sőt még a klasszikus kriminológiai szemléleti keretet is kiterjesztettem. A kiterjesztés, illetve újraértelmezés, új szemléleti keret felállításának oka egyrészt, hogy a korábban „társadalmi beágyazottsága okán „elfojtott”, szinte csak formálisan szankcionált vagy szabályozott egyes társadalmi jelenségek felszínre törtek, kimondódtak, bizonyítást nyertek. Érzékenyebbé vált ezek iránt a társadalom, a társadalmi intézményrendszerek; megindult egyfajta társadalmi értékváltozás. A teljesség igénye nélkül ide sorolhatók a nők elleni szexuális cselekmények, bárki ellen bármiféle zaklatás és az állatkínzás. Másrészt a vizsgálat célcsoportjában az erőszakos cselekmények többsége vétségi alakzatú vagy kisebb súlyú, ugyanakkor zömében a sértettek is időskorúak, akik számára a cselekmény komoly pszichikai kárt, sérülést okoz. Körükben a leggyakoribb erőszakos cselekmények nem is annyira fizikai, sokkal inkább verbális erőszak formájában jelennek meg. Ez pedig az áldozatban erős félelmet, szorongást vált ki.

A mintában a leggyakoribb erőszakos bűncselekmény a garázdaság volt, ezt követte a testi sértés, a zaklatás, majd pedig a szexuális bűncselekmények (szeméremsértés, szexuális erőszak).

A mintába került erőszakos cselekmények 32,6%-a dolog elleni erőszak volt. Ezek jó részét a szomszéddal vagy szomszédokkal kapcsolatos hosszú ideje fennálló viták, nézeteltérések manifesztálódásaként lehetne jellemezni. Volt olyan elkövető, akinek a mentális állapotával voltak magyarázhatók a cselekmények más esetben az időskorral összefüggésbe hozható „csökkent frusztrációs toleranciaszinttel vagy hirtelen érzelmi kitöréssel, tudatborulással”⁸ .

„[X.] elismerte, hogy korábban nevelési célzattal kutyaürüléket akasztott a sértett gépkocsijának a kilincsére. […] volt olyan is, akinek pillanatragasztót nyomott az ajtózárjába. […] Ha valakivel összeveszett, annak minden alkalommal megpróbált ártani és a házban van olyan lakó is, akinek már megrongálta az autóját.”⁹

Érdekes jelenség, hogy nem csak garázdaság vagy rongálás, esetleg önbíráskodás esetén, de testi sértéseknél is több esetben előfordult, hogy az elkövető nem értette, miért indult ellene büntetőeljárás. „Igen elkövettem, de panasszal élek, hogy ez nem bűncselekmény.” Személyközi konfliktusok esetén nem szégyellik bevallani mi történt, egyszerűen nem értik, hogy miért van egy kisebb bántalmazásból „ekkora perpatvar”. Felvállalják, hogy idős koruk ellenére bátrak és nem tűrik a megaláztatást, a pimaszságot senkivel szemben. Ha elkérte valaki valamijét és nem hajlandó visszaadni, joga van elmenni érte és visszaszerezni. Az esetek többségében az elkövetők és a sértettek ismerték egymást.

Ezekben a helyzetekben a hatóság a csendes harmadik személy. Mindkét fél végre elmesélheti a maga szemszögéből a – sokszor hosszú ideje húzódó – személyközi konfliktust, annak minden eseményével. A vizsgáló feladata ezekben az esetekben sokszor szinte csak a történet(ek) lejegyzése és minősítése, miközben az érdekeltek csak elégtételt, igazságot és nem büntetést várnának a hatóságtól. Érdekes, de egy olyan esettel sem találkoztam, ahol mediációra került volna sor a szomszéd-konfliktus („szomszédiszony”) miatt indult eljárások során.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy nemcsak az erőszakos, de a korábban vizsgált közlekedési bűncselekmények többségében, habár a szakértők nem tudták megállapítani az elkövető kóros elmeállapotát, ugyanakkor olyan különböző súlyú mentális zavart jeleztek (paranoid gondolkodás, szellemi hanyatlás, emocionális inkontinencia, affektus augmentáció, disztímia, hipertímia stb.) egyeseknél, amelyek – bár nem patológiásak – mérsékelhetik az egyén beszámíthatóságát, tettei következményeinek a felismerését.

A testi sértések képviselték a második leggyakrabban előforduló erőszakos cselekményeket a mintában. Számos eset családtagok között történt. Házastársak vagy élettársak között, vagy éppen azért, mert egy rövidebb vagy hosszabb életközösség felbomlását az egyik fél nem tudta elviselni. Ezekben az esetekben gyakori volt, hogy az egyik fél zaklatóvá, a másik sértetté vált vagy éppen tettlegességig fajult a dolog, és megvalósult a testi sértés vagy akár az emberölés bűncselekménye.

A súlyos kimenetelű testi sértéses esetek többsége kisebb sérelemmel vagy vitával indult. Az elkövető és a sértett jellemzően ismerték egymást. Lakóközösségi, szomszédságbeli problémák, rokoni, életközösségbeli konfliktusok vezettek többségében tettlegességhez, azonban volt néhány eset, amikor idegenek az utcán voltak agresszívak egymással. A mintába került esetekben erre parkolási, illetve kutyával kapcsolatos affér miatt került sor. Ezekben az esetekben férfiak voltak az elkövetők és a sértettek is. Jellemzően az alacsony frusztrációs-tolerancia szinttel volt magyarázható a viselkedésük.

Érdemes még figyelmet szentelni az állatkínzásos esetekre. A mintába 7 ilyen bűncselekmény elkövetője került. Ebből négy esetben az elkövető személyközi konfliktus miatt a másik fél kutyáján vagy macskáján állt bosszút. Az állatkínzásos esetek egy része olyan cselekmény, amikor az elkövető haragját a haragos személy helyett olyan élőlényre vetítette ki, amelyhez a sértett érzelmileg erősen kötődött. A négyből három esetben az állat elpusztult a bántalmazásban. A bűnelkövetés az esetek többségében összefüggésbe hozható az elkövetők életkorából adódó biopszichológiai változásokkal vagy betegségekkel.

Jövedelemszerző bűncselekmények

Tovább vizsgálva a 65 év felettiek által elkövetett bűncselekmények morfológiáját, a közlekedési és az erőszakos deliktumok után a jövedelemszerző bűncselekmények voltak a legelterjedtebben az időskorú bűnelkövetésben.

A mintában e cselekmények között a lopások voltak túlsúlyban. Ez követték a hamisítások, ezen belül is az okiratokkal történő visszaélések, illetve az egészségügyi termékek és egyedi azonosító jelek hamisításai, majd pedig a csalások (költségvetési és adócsalást is beleértve). A csekély nemzetközi vizsgálat és/vagy statisztikai elemzés az időskori bűnelkövetés alfájaként a vagyon elleni cselekményeket, ezen belül is a lopást tartja számon.

A mintába került lopás bűncselekményt elkövetők többsége (81,4%) valamilyen boltban, üzletben tulajdonított el valamit, 12,6%-uk vasat, fát vagy haszonállatot lopott, míg a maradék 6% elköltözés, szétválás, öröklés kapcsán vitt el jogtalanul valamit.

A mintába került vagyonelleni cselekményeknek három jól elkülönülő csoportja van:

a) a jó anyagi helyzetben lévő, többségében magasan iskolázott elkövetők jövedelemszerző cselekményei;

b) a rossz anyagi helyzetben lévő, többségében alacsonyabb iskolázottságú elkövetők cselekményei;

c) a nem lopási szándékkal történő „elvitelek”.

a) Több olyan eset került a mintába, ahol olyan, többségében felső-, de legalább középfokú végzettséggel rendelkező elkövetők tulajdonítottak el üzletekből kisebb értékű tárgyakat, akik a jövedelmi viszonyaik alapján megengedhették volna maguknak annak megvásárlását. („Magam sem tudom miért tettem, nem is volt rá szükségem.”)

b) Az elkövetők többsége alacsony iskolázottságú, rossz anyagi körülmények között élő személy volt, akik vagy a megélhetésükhöz szükséges javakat tulajdonítottak el, vagy olyan tárgyat, amit szerettek volna, de nem engedhették meg maguknak (pl. parfüm vagy alkohol), vagy nem tudták kifizetni (pl. áram, állateledel). 3 esetben hajléktalan elkövetők követtek el bolti lopást, elmondásuk szerint azért, hogy visszakerüljenek a börtönbe. Egyre gyakrabban jelenik meg a kutatásaim során, hogy a deprivált, hátrányos társadalmi helyzetű, hajléktalan emberek azért követnek el bűncselekményt, hogy börtönbe kerüljenek, ugyanis ott az ellátás és a körülmények megítélésük szerint jobbak, mint a hajléktalanszállókon vagy a szociális ellátórendszer által kínált egyéb helyeken.

c) Idesorolhatók azok az esetek, amikor valaki szétválást, öröklést követően olyan dolgot is elvitt magával, ami a megbeszéltek szerint nem őt illette volna. Volt, hogy valaki talált az úton egy őztetemet vagy egy ház előtt vasat és azt elvitte.

Jellemzően kis értékre elkövetett lopások kerültek a mintába. Ezt tükrözik az ítéletek is: zömében pénzbüntetést vagy próbára bocsátást szabtak ki a bírák. A büntetett előéletű elkövetőknél fordult csak elő két esetben felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés, illetve a hajléktalanoknál elzárás.

A lopás mellett a köz- és magánokirat-hamisítás volt a második legelterjedtebb jövedelemszerző bűncselekmény. Ezeknek a cselekményeknek az elkövetésével az érintettek jellemzően nem közvetlenül jövedelemhez vagy pénzértékkel bíró tárgyhoz, hanem valamilyen (akár forintosítható) előnyökre tettek szert. Többségében mozgássérült igazolvány és/vagy parkoló engedélyek jogosulatlan használata miatt indult eljárás.

A sikkasztások és a csalások szintén meghatározó cselekményei a jövedelemszerző bűnözéseknek, még az időskorúak esetében is. A csalások relatíve kis elemszámmal voltak jelen a mintában (5) és alacsonyabb iskolázottságú elkövetőkhöz voltak köthetők. Mindnyájan egyedül éltek, egy kivételével férfiak voltak és az eljárást a sértett pénzintézet vagy szervezet kezdeményezte.

A sikkasztások relatíve kis elemszámban jelentek meg a mintában. Az esetek felében a NAV kezdeményezte az eljárást, az elkövetők többsége (8 fő) egyetemi végzettséggel rendelkezett. Négyen felszámolók voltak, ketten közös képviselők, egy-egy fő egy sportegyesület, illetve vadásztársaság vezetője volt, illetve ketten családtagjaik bankszámlájával éltek vissza.

A többi jövedelemszerző bűncselekmény mindössze pár esettel került be a mintába. Olyan alacsony az elemszámuk, hogy értelmetlen bármiféle elemzést lefolytatni velük kapcsolatban. Ugyanakkor egy dolgot még kiemelnék ebben a bűncselekményi körben, méghozzá az egészségügyi termék hamisítása érdekességeit. Minden esetben külföldi állampolgárok voltak az elkövetők. Nem új adat, de ez a kutatás is megerősítette és egyben az elkövetői kör tekintetében új információt is hozott, hogy a kelet-magyarországi gyógyszerturizmusban aktívan részt vesz a határon túli idős korú népesség egy csoportja, akik jövedelemszerző céllal a saját hazájukban vásárolható, orvosi indikációval fogyasztható, elsősorban fájdalomcsillapító, szorongásoldó, nyugtató hatású, illetve potencianövelő gyógyszereket Magyarországra csempészik, amit az érdeklődők a hasonló hazai hatóanyagtartalmú szubsztanciáknál jóval olcsóbban, recept nélkül megvásárolhatnak.

Az elkövetők főbb jellemzői

A mintába kerültek 82,1%-a férfi, 17,9%-a pedig nő volt. Életkori eloszlásukat tekintve 61,1%-uk 70 éves vagy annál fiatalabb volt, 39,9%-uk annál idősebb.

Iskolázottság tekintetében a minta érdekes képet mutat: az érintettek közel fele (45,9%) legalább érettségivel rendelkezett, az analfabéták aránya 0,8%, illetve további 4,4% nem fejezte be az általános iskolát. Ez utóbbi csoportba tartozók jellemzően erőszakos bűncselekményeket követtek el.

Az iskolai végzettség emelkedésével az észlelt ittas járművezetések részesedése is emelkedett. Az elemzés szerint lineáris kapcsolat van a két változó között. Azaz kijelenthető, hogy az időskorúak körében az iskolai végzettség emelkedésével az észlelt járművezetés ittas állapotban bűncselekmények részaránya is emelkedő tendenciát mutat. Az erőszakos bűncselekményeknél pont fordított arányosság figyelhető meg. A magasabb iskolai végzettségűek körében relatíve alacsony, az alacsonyabbak felé haladva emelkedik ezen cselekmények részesedése, amely a befejezetlen általánossal rendelkezők körében éri el a csúcspontját. Az 5. számú ábra a 4 fő bűncselekménycsoport részesedését mutatja az egyes iskolai végzettség szerint kialakított csoportok között.

A jövedelemszerző cselekmények arányértéke szinte egyenletes. A kis elemszámú iskolai végzettség nélküliek után megugrik és tulajdonképpen a többi csoportban ezen cselekmények részesedése csak minimális eltérést mutat. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a jövedelemszerző bűncselekmények közé nemcsak a vagyon elleni, de a gazdasági bűncselekményeket is besoroltam, így az iskolázottabbak által elkövetett gazdasági bűncselekmények is ebben a csoportban szerepelnek. Ez magyarázhatja a „kiegyensúlyozott” eloszlást. Érdekes azonban a negyedik bűncselekményi csoport, az ún. egyéb kategória részesedésének alakulása az iskolázottsági csoportokban. A legalacsonyabb végzettségűek körében csak egy-egy eset fordult elő, majd hasonlóan a közlekedési bűncselekményekhez, az iskolai végzettség előrehaladtával emelkedett az egyéb bűncselekmények részesedése. Ide tartozott a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés, a hamis tanúzás és a hamis vád, a hatóság félrevezetése, a kábítószer-kereskedelem és a lőfegyverrel visszaélés. Ezeket a bűncselekményeket – habár relatíve kis elemszámú észlelt eset kerül be a kriminálstatisztikába – többségében iskolázottabb személyek követték el.

5. számú ábra: A 4 fő bűncselekménycsoporthoz tartó esetek eloszlása a mintába kerültek iskolai végzettsége szerint (%)

Előélet

A mintában nem büntetőjogi, hanem a kriminológiai értelemben vizsgáltam az elkövetők előéletét. Eszerint 83,5%-uk büntetlen volt, azaz életében soha nem ítélte el bűncselekmény elkövetéséért bíróság, míg 16,5%-ukat igen. 10,9%-uk 50 éves kora előtt követte el az első bűncselekményét, további 23,5%-uk 50 és 60 éves kora között, 29,7%-uk 60 és 65 év között, a többiek pedig 65-ön túl (35,9%).

A büntetett előéletű elkövetők első bűncselekménykor detektált átlagéletkora 61,2 év volt, a medián 63,5 év. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a mintába került időskorú büntetett előéletű elkövetők mintegy kétharmada (65,6%) 50 éves kora felett követte el az első bűncselekményét, amelynek többsége közlekedési bűncselekmény, illetve kisebb súlyú jövedelemszerző bűncselekmény volt.

Ítélkezési gyakorlat

Az elkövetők 49,5%-ával szemben szabtak ki pénzbüntetést a bírák, ahol az egy ügyre jutó pénzbüntetés (átlag) 164 634 forint volt. A második legnagyobb gyakorisággal alkalmazott szankció a próbára bocsátás volt, amely az elkövetők 18,1%-ával szemben került kiszabásra. Ez követte a felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés (16,1%), majd a végrehajtandó szabadságvesztés (6%). A mintába kerültek jelentős többségénél a bíróság figyelembe vette az elkövetett bűncselekményt, annak oksági magyarázatát, az elkövető életkorát és körülményeit és ehhez mérten relatíve enyhe büntetést szabott ki.

Összegzés

Az előrejelzések szerint 2050-re közel 150 millió időskorú ember él majd az Európai Unióban. Ez a tagországok összlakosságának mintegy 28,5%-át fogja kitenni.¹⁰

Vén Európánk öregedő társadalmaiban számolnunk kell azzal, hogy az időskorúak egyre nagyobb számban jelennek meg a különböző intézményrendszerekben, így a büntető igazságszolgáltatás rendszerében is. Ezt egyértelműen jelzik a hazai kriminálstatisztikai adatok is, hiszen 2013-tól erőteljes emelkedés detektálható a 65 év feletti elkövetők elemszámában és a bűnelkövetők közti részesedésük tekintetében is.

Sőt, a 2030-as években válnak időskorúvá a Ratkó-unokák, ami miatt valószínűleg egy páréves kiugró emelkedéssel kell számolnunk a korfán a 65 év felettiek részarányát tekintve. Majd kisebb csökkenést követően egy enyhén emelkedő tendencia prognosztizálható az idős korosztály populáción belüli részesdésében. Mindez a lineáris oksági elmélet alapján a bűnözés szempontjából valószínűsíti, hogy a 65 éven felüli bűnelkövetők folyamatos növekedése a 2030-as években rapid emelkedést produkál, majd pár éves csökkenést követően visszaáll a népességarányhoz igazodó, egyelőre enyhén növekvő pályára.

Az egyes korcsoportokban az ismertté vált bűnelkövetések prevalenciájának növekedése vagy csökkenése – habár összefügg az adott korcsoport népességen belüli részarányának változásával – a változás mértéke csak egyéb speciális változók (lásd lineáris és a kiterjesztett lineáris oksági együtthatók) mentén értelmezhető. Ezek megismeréséhez és a bűnelkövetésre gyakorolt hatásuk értelmezéshez segíthetnek hozzá a fent bemutatott vizsgálati eredmények.

A statisztikai adatok, valamint a vizsgálat eredményei azt jelezték, hogy a bűnelkövetések többsége az öregedéssel járó testi-lelki és szociális változásokkal, illetve a testi és mentális egészségkárosodással és/vagy az elszegényedéssel hozható összefüggésbe.

Az öregedés élettana és kórjelenségei nyomán „a teljesítmény lassú, fokozatos csökkenése jellemző. A testi hanyatlás megélése elsősorban akkor patogén, ha az egyén lelkileg nem készült fel az idős korra, vagy a körülményei kényszerítik változatlan teljesítmény végzésére. […] Az életkor előrehaladása pszichológiai változásokkal is jár. […] az eredeti személyiségvonások markánsabb formában jelennek meg azáltal, hogy a személy szociális kontrollja gyengül. Mivel a biológiai változások általában a kérgi gátlási folyamatokat gyengítik, sok esetben az ösztönélet erősödik, és ezek megnyilvánulásai kerülnek a viselkedészavar központjába. […] A geriátriai beteg szempontjából az egyik legjellemzőbb patogén tényező az életkor előrehaladtával bekövetkező izoláció. […] a betegek élettere mind térben, mind időben beszűkül.[…] Szűkülnek a társas kapcsolatok, az azonos korosztály létszáma folyamatosan csökken. […] Az idős emberek betegségei, azok tünetei, a testi panaszok, valamint a fokozott betegségtudat egyaránt a társas kapcsolatok beszűküléséhez vezet. Ezt az állapotot tetézi a fokozott gyógyszerfogyasztás, a sok esetben iatrogén gyógyszerfüggőség, illetve az alkoholélvezet.”¹¹

Mindezek kriminális formát is ölthetnek. Nem véletlen, hogy az időskori kriminalitást a közlekedési bűncselekmények, illetve a kisebb súlyú jövedelemszerző és erőszakos cselekmények határozzák meg.

A biztonságos gépjárművezetéshez szükséges kompetenciák, úgy mint például az észlelési, döntési és cselekvési képességek, a szenzomotoros koordináció, a terhelés-, fáradtság- vagy monotóniatűrő képesség jellemzően folyamatosan csökkenek az időskor előrehaladtával, így érthető, ha az egyébként normakövető 65 év felettiek körében a közlekedési baleset okozása, illetve az ittas járművezetés bűncselekmények a legelterjedtebbek.

Mindezek mellett a biológiai változások következtében fellépő ösztönszerű késztetések erősödése vezethet akár erőszakos cselekmények elkövetéséhez is. Így nem véletlen, hogy a mintában többségében a kisebb súlyú, erőszakos bűncselekmények képviselték a második leggyakoribb bűncselekményi kategóriát.

Érzékelhető probléma az idős, nyugdíjas korú lakosság leszakadása a társadalom többi rétegétől. A Covid19-pandémia és az annak kezeléséhez kapcsolódó intézkedések tovább rontottak a helyzeten.¹²  A nyugdíjasok körében hazánkban közel tíz év alatt jelentősen nőtt a legszegényebb kvintilisbe tartozók aránya. Míg 2010-ben 7%-uk volt odasorolható, 2019-re 19%-uk.¹³  A hazai idősek számára a nyugdíjak jelentik a fő jövedelemforrást, ami azért fontos, mert a nyugdíjjövedelemnek kellene lehetővé tenni a nyugdíjasok számára az általános igényeik mellett az életkor előrehaladtával fokozódó egészségügyi, szociális szolgáltatási és tartós ápolási-gondozási igényeiknek megfelelő ellátásokhoz való hozzáférést is. 2021-ben a medián nyugdíj 132 780 forint volt.¹⁴

Az alacsony nyugdíjjövedelem pedig határozottan leszűkíti ezeket a lehetőségeket, így nem meglepő, hogy a mintába került időskorúak körében a jövedelemszerző bűncselekmények voltak a harmadik legelterjedtebb cselekménytípusok.

A vizsgálati eredmények azt jelzik, hogy az időskori normasértések és bűnelkövetések jelentős része a biológiai változásokkal, illetve az életkorból adódó szociális státuszdevalvációval magyarázható. A biológiai változások kezelése az egészségügy, a státuszdevalváció és az azzal járó szociális problémáké pedig a szociálpolitika intézményrendszerének kompetenciájába tartozik.

Az igazságszolgáltatás rendszere jellegénél fogva nem alkalmas az időskorral összefüggő egyéni és társadalmi problémák kezelésére.

Hangsúlyozva a bevezetőben írtakat, „a hazai népességstatisztikai adatok szerint 2009 és 2020 között 18,4%-kal nőtt a 65 év felettiek száma, míg a kriminálstatisztika szerint az időskori bűnelkövetőké ez idő alatt 148%-kal”.

Az időskorúak számának a lineáris oksági együtthatóan túli emelkedése a bűnelkövetők körében egyértelműen az egészség- és a szociálpolitika kudarcaként értelmezhető, hiszen ha jól működik egy társadalom időspolitikája, idősgondozása, akkor az igazságszolgáltatás intézményrendszerében a 65 év feletti elkövetők számának növekedési üteme nem haladja meg a népességen belüli növekedési indexet, azaz a lineáris oksági együtthatón belül marad.

Ha azonban azon túlnő, az igazságszolgáltatás csak mint másodlagos, illetve harmadlagos prevenciós színtérként értelmezhető a problémakezelésben, miközben a büntetőeljárások és azok következményei egyéni szinten óhatatlanul számos járulékos negatív hatást okoznak mind az időskorú elkövetők, mind pedig a sértettek számára.

Ritter Ildikó, tudományos munkatárs, Országos Kriminológiai Intézet