Szenvedélyes közlekedés

Bevezetés

Öt és fél év börtönbüntetésre ítélte a Pesti Központi Kerületi Bíróság szerdán, első fokon azt a nőt, aki még 2016 novemberében kokain hatása alatt halálra gázolt egy idős férfit a XIV. kerületben, majd segítségnyújtás nélkül elhajtott a helyszínről.¹

Egyre több az ilyen eset…

A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények egyik legmostohább, legkevesebbet vizsgált és elemzett területe a kábítószer hatása alatt történő gépjárművezetés. A jelenséget nehéz „megfogni”, habár tudjuk, hogy egyre elterjedtebb, mégis relatíve kevés ilyen eljárás indul. A bűncselekmény bizonyítása komoly nehézségekbe ütközik, emiatt nagy a látencia.

Több mint tíz évvel ezelőtt, 2006-ban, Kábítószer-fogyasztás és gépjárművezetés címmel vizsgálatot végeztem azzal a céllal, hogy megismerjem a kábítószer hatása alatt történt gépjárművezetésnek, illetve a szerhatás alatt történt közúti baleset okozásának a hazai jellemzőit.² Az idei évben lehetőségem nyílt arra, hogy „leporoljam” a fent említett kutatási eredményeket és 12 év távlatából újból megvizsgálhassam a jelenség alakulását. A 2018. évi vizsgálat célja ugyanaz volt, mint a 2006-ban végzetté, azzal kiegészítve, hogy összehasonlíthatóvá váltak a kutatások eredményei.³

2006-ban a kábítószertől befolyásolt állapotban történő gépjárművezetés bűncselekmény hazai elterjedtsége alatta maradt az Európai Unió tagállamainak többségében detektált eloszláshoz képest. Egyrészt azért, mert a hatóság kevéssé koncentrált a cselekmény felderítésére, másrészt meglehetősen körülményes volt a hatósági észlelés és bizonyítás, amelyet a jogszabályi környezet sem igyekezett elősegíteni.

Mintegy 10 évvel ezelőtt az Unió „régi” 15 tagállamának többsége a jelenség kezelése kapcsán megváltoztatta a jogszabályokat. Általában szélesebb ellenőrzési jogkört kaptak a rendőrök, és a bizonyítási nehézségek miatt igyekeztek közérthetőbbé tenni a szabályozást (akár a vizsgált metabolizmusok kapcsán mennyiségi határok szerinti szankcionálást életbe léptetni), továbbá az elkövetőkkel szemben olyan intézkedéseket alkalmazni, amelyekkel azok egy része hosszabb időre kizárhatóvá vált a járművezetők köréből.

Akkoriban a hazai jogszabályok és a vonatkozó rendeletek, habár alapjában hasonlítottak az Unió tagállamaiban alkalmazott rendelkezésekhez, de nem voltak elég életszerűek. Éppen azoktól a lehetőségektől fosztották meg a rendőröket, amelyekkel növelni tudták volna a felderítést: nem alkalmazhattak véletlenszerű tesztelést, nem álltak rendelkezésre megfelelő technikai eszközök, amelyek segítségével eredményesebben felléphettek volna.⁴

Habár azóta javult a helyzet a felderítés technikai feltételeit illetően, azonban a drogpiac változása olyan szubsztanciák elterjedését hozta magával, amelyek esetében újabb problémák merültek fel az észlelés és a befolyásoltság kétséget kizáró bizonyításával kapcsolatban.

De ki is az a bódult gépjárművezető és

mi is az a bódult állapotban elkövetett járművezetés?

Büntetőjogi értelemben, hazánkban az, „aki a szeszes ital fogyasztásából származó alkohol kivételével vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású úszólétesítményt vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet vezet…” [2012. évi C. törvény 237. § (1) bekezdés].

Ugyanakkor meglehetősen nehéz egy olyan kifejezéssel illetni a jelenséget, ami globálisan mindenki számára ugyanazt jelenti. Hiszen egyes országokban a büntetőjogi tényállás megállapítása (és bizonyítása) szinte szemantikai és toxikológiai hadművelet, így a jogszabályokban is különféle kifejezéseket használnak a kábítószer, gyógyszer és/vagy alkoholon kívüli egyéb pszichoaktív anyag⁵ hatása alatt történő járművezetés vagy közlekedésibaleset-okozás jelenségének meghatározására, úgymint „befolyásolt volt”, „hatása alatt állt”, „bódult állapotban volt”, „pszichoaktív szert fogyasztott” stb.

Az angol nyelvű szakirodalom hosszú ideig a „drug impairment driving” (kábítószertől vagy gyógyszertől bizonytalanná vált vezetés) kifejezést használta; az amerikaiak előszeretettel alkalmazták a „drugged driving” (bódult állapotban történő járművezetés), az „under influence of drug” (kábítószer hatása alatt történő [járművezetés – R.I.]), valamint az „affected” (befolyásolt) kifejezéseket. Ugyanakkor napjainkban a nemzetközi jogszabályi környezetben egyre elterjedtebbé váltak azok a jogi terminusok és rövidítéseik, amelyek az alkoholt, a kábítószereket és a gyógyszereket egyetemlegesen pszichoaktív szerként kezelik, és nem az egyes szubsztanciákat, hanem a befolyásoltságot, illetve az intoxikációt mint egy magatartás eredményét jelölik meg, és amelyek ezeket az állapotokat vagy eredményeket bűncselekménynek vagy kihágásnak, szabálysértésnek minősítik.

Eszerint:

• driving under the influence (DUI) – befolyásoltság alatt történő gépjárművezetés; jellemzően ezt az alkohol hatása alatt történő gépjárművezetésre használják;
• driving while impaired/driving while intoxicated (DWI) – intoxikált állapotban történő gépjárművezetés; ezt a kifejezést a kábítószer, az orvosi indikációval történő nyugtató- vagy altatószer, illetve ezek orvosi indikáció nélküli fogyasztása miatt intoxikált állapotban lévő gépjárművezetésre alkalmazzák;
• operating while impaired vagy operating while ability impaired (OWI) – járművezetésre való alkalmasság csökkenése vagy a járművezetéshez szükséges képességek csökkenése alatt történő gépjárművezetés (cselekvőképesség csökkenése);
• operating a vehicle under alcohol or drugs (OVI) – alkohol, kábítószer vagy gyógyszer hatása alatt történő járművezetés.

Mivel a bemutatásra kerülő kutatás célzottan a bódult – legitim és illegitim drogoktól és gyógyszerektől befolyásolt – állapotban történő járművezetés hazai jellemzőit tekintette vizsgálata tárgyának, így – jobb híján – ha gyógyszer vagy kábítószer volt az elkövetés tárgya, maradok a bódult állapotban történő járművezetés kifejezésnél.

A bódult állapotban elkövetett közlekedési bűncselekményeknek kriminológiai értelemben két fajtáját különböztethetjük meg:

• a direkt közlekedési bűncselekményeket, amely magát a bódult állapotban elkövetett járművezetés bűncselekményét foglalja magába, valamint
• az indirekt közlekedési bűncselekményeket, azaz a bódult állapotban elkövetett egyéb közlekedési bűncselekményeket (például a közúti veszélyeztetést, a közlekedési baleset okozását, a jármű tiltott átengedését stb.).

A bódult gépjárművezetés észlelési gyakoriságának alakulása

a kriminálstatisztikai adatok tükrében

A közlekedési bűncselekmények kriminális tevékenységnek minősülnek, hiszen az elkövetők megvalósítják a büntető törvénykönyv egyes tényállásait, ennek ellenére a társadalom többsége jellemzően nem tekint bűncselekményként ezekre a magatartásokra vagy cselekményekre, az elkövetőket pedig nem igazán minősíti bűnözőknek.

Habár a legtöbb közlekedési bűncselekmény vagy a közúti közlekedési szabálysértés nem vezet közúti balesethez, azonban a közlekedési balesetek jelentős része azért következik be, mert valamely közlekedésben részt vevő megsérti a hatályos rendelkezésekben foglaltakat.

1. számú ábra

A 2005 és 2017 között ismertté vált közlekedési bűncselekmények alakulása, illetve ezen belül a pszichoaktív anyagtól befolyásolt állapotban elkövetett közlekedési bűncselekmények előfordulási gyakorisága (N)

Hazánkban a közlekedési bűncselekmények több mint felében detektálható a járművezetők pszichoaktív szerhasználata (1. számú ábra). Ez a legtöbb esetben alkohol, de egyre gyakrabban találkozhatunk kábítószerekkel, új pszichoaktív anyagokkal és gyógyszerekkel is. A közlekedési balesetek oksági összefüggései alapján a gyorshajtás mellett a járművezetők pszichoaktív szertől való befolyásoltsága tekinthető az egyik kiemelt baleseti kockázati tényezőnek. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az ittas vagy bódult állapotban elkövetett járművezetés közlekedésbiztonsági ellenőrzés során történő hatósági észlelésnek, baleseti kockázatcsökkentő vagy baleseti kockázatelimináló hatása van.⁶

Az 1. számú ábra a 2005 és 2017 között ismertté vált/észlelt közlekedési bűncselekmények alakulását és azon belül a pszichoaktív anyagtól (tehát alkoholtól, gyógyszertől és kábítószertől is) befolyásolt állapotban elkövetett – közvetett és közvetlen – közlekedési bűncselekmények előfordulási gyakoriságát mutatja.

Az ábrán szembetűnő, hogy a két idősor illeszkedik egymáshoz, ami azt jelzi, hogy a hazai közlekedési bűncselekmények alakulását alapvetően a pszichoaktív állapotban elkövetett deliktumok határozzák meg. Ezek részesedése az összes ismertté vált közlekedési bűncselekményen belül az elmúlt három évben 70 százalék fölött volt, de az elmúlt tíz évben soha nem ment 50 százalék alá.

A bódult állapotban elkövetett közlekedési bűncselekmények esetszáma 2006 és 2013 között 130 és 164 ügy/év között alakult,⁷ 2014-től azonban folyamatos, erős intenzitású esetszám-emelkedés detektálható: 2014-ben 216, 2017-ben már 392 ilyen esetet észlelt a hatóság. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a bódult állapotban elkövetett halálos közúti baleset okozása bűncselekmény relatív alacsony éves (1-2 eset) esetszáma 2018-ban ismét elérte a vizsgált tíz év legmagasabb, 2008-ben mért értékét, az 5 esetet.

Nyilvánvalóan ezek a kriminálstatisztikai adatok csak a jéghegy csúcsát jelzik és sokkal inkább mutatói a hatóság közlekedésrendészeti aktivitásának, a közlekedésrendészeti észlelési mátrixnak mint a jelenség tényleges elterjedtségének, ugyanakkor mindenképpen figyelmet érdemel ez az elemszám-emelkedés, kiváltképp azért, mert 2013 és 2017 között, négy év alatt, két és félszeresére nőtt az ismertté vált járművezetés bódult állapotban bűncselekmények száma (144-ről 392-re).

Európai összehasonlító vizsgálatok és eredményeik a tárgykörben

Több összehasonlító vizsgálat is készült az elmúlt 15 évben a kábítószer-, illetve gyógyszer-fogyasztás és a gépjárművezetés kapcsolatáról. Ezek célja egyrészt a jelenség elterjedtségének mérésére, másrészt a befolyásoltság alatt okozott balesetek jellemzőinek feltárására irányult. Mindezek eredményei a 2006 és 2011 között zajló ún. DRIUD- (Driving under the influence of drugs, alcohol and medicine – Kábítószer, alkohol és gyógyszer hatása alatt történő járművezetés) programban⁸ összegződtek. A DRIUD-program célja az volt, hogy új ismereteket szerezzen a pszichoaktív szerek által okozott befolyásoltság mértékéről és annak a közúti közlekedésbiztonságra gyakorolt hatásáról annak érdekében, hogy releváns információkat és hiteles adatokat szolgáltathasson a harmonizált, EU-szintű szabályozáshoz.

A program öt éven át futott, 17 uniós ország (köztük Magyarország), valamint Norvégia részvételével. A program végső célja az volt, hogy ellássa az Unió közlekedésbiztonságáért felelős döntéshozóit tudományos információkkal és javaslatokkal a pszichoaktív szerek hatása alatt történő járművezetéssel kapcsolatban.

Az EMCDDA (European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction) 2014-ben, a DRIUD-program eredményeit is felhasználva és azokat további epidemiológiai vizsgálatokkal kiegészítve aktualizálta és tette naprakésszé a 2008-ban kiadott Drug use, impaired driving and traffic accidents (Kábítószer-fogyasztás, bódult gépjárművezetés és közlekedési balesetek) című tanulmánykötetét.⁹ Az experimentális vizsgálat¹⁰ eredményei szerint a kábítószer-fogyasztás befolyással bír a vezetési teljesítményre vagy járművezetői képességekre. Néhánynak, de nem mindegyiknek, a hatása függ az elfogyasztott mennyiség mértékétől. A kannabisz-fogyasztás például ronthat, illetve legyengíthet néhány a vezetéshez szükséges kognitív és pszichomotorikus készséget. Ezzel szemben az MDMA befolyásoltság (3,4-methylenedioxymethylamphetamine) mind pozitív, mind pedig negatív hatást kifejthet a vezetési képességekre, miközben bizonyos szubsztanciák (pl. kannabisz) alkohollal történő együttes fogyasztása additív negatív hatást eredményezhet, más szerek (pl. kokain) pedig részben oldhatják, visszafordíthatják az alkohol okozta képességcsökkenést. Az MDMA csökkentheti az alkohol néhány, de nem minden vezetési képességre gyakorolt negatív hatását, másokat azonbban éppen felerősíthet. Bármely kábítószer krónikus, rendszeres használata összefüggésbe hozható a kognitív és pszichomotorikus képességek csökkenésével, amely így a járművezetői képesség vagy teljesítmény csökkenését is eredményezi, még akkor is, ha az egyén éppen tiszta, azaz nem áll semmilyen szerhatás alatt.

Az experimentális vizsgálat eredményei azt is jelezték, hogy néhány orvosi indikációval, terápiás formában fogyasztott gyógyszer csökkenti a járművezetői képességeket. A benzodiazepinek például általánosságban negatívan hatnak a vezetési teljesítményre és készségekre, de néhány típusuk (függetlenül attól, hogy milyen hosszan hatnak) súlyosan korlátozza a vezetési képességeket, míg mások hatásai reggelre elmúlnak. Az elsőgenerációs antihisztaminok általánosságban jóval szedatívabbak, mint egyes második generációsok, bár mindkét csoportban vannak kivételek. Az összes terápiás csoportban vannak azonban olyan anyagok, amelyek fogyasztása kevéssé vagy egyáltalán nem csökkenti a járművezetői képességeket. Ezeket kellene előnyben részesíteni azon személyek esetében, akik szeretnének gépjárművet vezetni.

Epidemiológiai vizsgálatok megerősítették a – fent említett – experimentális vizsgálat eredményeit. Eszerint a DRIUD-program úgy kalkulált, hogy átlagosan az Unióban gépjárművet vezetők 3,5 százalékának véréből lehet kimutatni az alkoholos befolyásoltságot (>0,1 g/l), 1,9 százalékánál a kábítószer-használatot, 1,4 százalékánál a gyógyszerfogyasztás okozta bódult állapotot, 0,4 százalékánál az alkohol és kábítószer együttfogyasztást, további 0,4 százalékánál pedig különböző, nem listás droghasználatot. A DRIUD-program kutatói a (fatális, nyolc napon túl gyógyuló vagy személyi sérülés nélküli) közlekedési balesetek részesévé váltak mintáján vizsgálták a pszichoaktív szertől való befolyásoltságot, és azt találták, hogy az alkoholtól való befolyásoltság elterjedtsége a mintában messze meghaladta más pszichoaktív anyagokét. Kábítószer-típusok vonatkozásában a kannabisz-származékok voltak az alkoholt követően a legelterjedtebbek, bár a benzodiazepin-származékok (jellemzően nyugtatók, altatók) bizonyos változók esetében magasabb arányban voltak detektálhatók, mint a kannabisz-származékok.

Statisztikai adatok alapján az amfetamin- és a kannabisz-származékok, a benzodiazepinek, a heroin- és a kokainhasználat bizonyultak magas kockázati faktornak a közlekedésibaleset-okozás vonatkozásában, ugyanakkor a kockázati érték jelentősen növekszik, ha a fenti kábítószereket alkohollal vagy más pszichoaktív anyaggal együttfogyasztják.

A tanulmány konklúziója szerint az alkohol – ezen belül is a jelentős alkoholkoncentráció – kontrolljának továbbra is a megelőzési intézkedések középpontjában kell maradnia. Ugyanakkor a kábítószerek, illetve gyógyszer alkohollal történő együttfogyasztásának visszaszorítására a korábbinál jóval intenzívebb figyelmet kell fordítani, ugyanis nagyon jelentős baleseti kockázatot hordoz magában. A gépjárművezetők gyógyszerhasználatból eredő problémáit sokkal inkább az orvosok és a betegek megfelelő tájékoztatásával lehet visszaszorítani, mintsem a küszöbértékek meghatározásával.

Kutatási eredmények

A következőkben a 2018. évben, az Országos Kriminológiai Intézetben végzett vizsgálat legérdekesebb eredményeit mutatom be.

A kutatás legfigyelemreméltóbb eredménye a vényköteles gyógyszerektől (nyugtatóktól, altatóktól) befolyásolt állapotban történő járművezetés 2006-os vizsgálat során mért arányérték ötszörös növekedése volt, ami azt jelzi, hogy az ismertté vált járművezetés bódult állapotban bűncselekmény elkövetőinek körében egy a kábítószer-használókétól szociodemográfiai jellemzőiben eltérő csoport jelent meg. A tíz évvel ezelőtti vizsgálatban a nyugtató/altató hatása alatt gépjárművet vezetők a mintába kerültek 5,7 százalékát képviselték, a kurrens vizsgálati mintában részesedésük elérte a 27 százalékot. A növekedés mértéke 500 százalék!

Szubsztancia-típus szerinti eloszlás

A mintába került esetekben összesen 74 féle pszichoaktív szert azonosítottak a toxikológus szakértők. Ebből az elkövetés idején 56 minősült kábítószernek vagy új pszichoaktív anyagnak, 17 pedig gyógyszerként forgalmazott szubsztancia volt. És természetesen külön pszichoaktív szertípust képviselt az alkohol is.

Előfordultak olyan esetek, ahol gyógyszer, illetve kábítószer vagy új pszichoaktív anyag fogyasztása mellett az alkoholfogyasztás is bizonyítható volt. Az esetek 50,3 százalékában egyféle szertípus volt detektálható az elkövetés idején, 32,3 százalék esetében kétféle, 17,4 százalékában pedig három- vagy többféle. A 2. számú ábra az elkövetők vérmintájából azonosítható pszichoaktív szertől való befolyásoltság szubsztancia-típus szerinti eloszlását mutatja a minta egészére vetítve, illetve a balesetet okozók almintáján (százalékban).

2. számú ábra

Az elkövetők vérmintájából azonosítható pszichoaktív szertől való befolyásoltság szubsztancia-típus

szerinti eloszlása a minta egészére vetítve, illetve a balesetet okozók almintáján (%)

A mintába került esetek 77 százalékában volt bizonyítható, illetve a toxikológus szakértők által detektálható valamilyen az elkövetés idején kábítószernek minősülő anyag az elkövetők vérmintájában. Tehát a legtöbb bódult állapotban elkövetett járművezetés bűncselekményt valamilyen kábítószerrel követték el.

Ezután következtek a gyógyszerrel (minden negyedik ügy),¹¹ majd pedig az új pszichoaktív anyaggal (minden hatodik ügy) történő elkövetések. Figyelmet érdemel, hogy gyakorlatilag minden hatodik ügyben alkohol is szerepelt valamilyen kábítószer vagy gyógyszer mellett; legjellemzőbb a Xanax-alkohol és az amfetamin-alkohol együttes fogyasztása volt.

A balesetezők almintájába a valamilyen gyógyszer hatása alatt állók közel akkora arányban kerültek, mint a kábítószer hatása alatt járművet vezetők. A teljes mintában mért arányértékhez képest közel 20 százalékkal kisebb volt a kábítószer-használók részaránya a balesetezők almintájában, miközben több mint kétszeresére nőtt a gyógyszertől befolyásolt állapotban járművet vezetők aránya. Mindemellett pedig a mintába kerültek 87,5 százalékának ez volt az első hatóság által észlelt járművezetés bódult állapotban bűncselekménye!

Mindez azt jelzi, hogy míg a hatósági ellenőrzések során többségében a kábítószer hatása alatt járművet vezető elkövetők „akadnak fenn” a hatóság biztonsági hálóján, addig a bódult állapotban közúti balesetet okozók körében a kábítószer hatása alatt álló és a gyógyszertől befolyásolt állapotban lévő járművezetők aránya szinte ugyanakkora. Azaz a gyógyszer – többségében valamilyen nyugtató, altató, szorongásoldó – hatása alatt történő járművezetés jellemzően csak akkor kerül észlelésre, ha baleset történik. Ez pedig nyilvánvalóan a jéghegy csúcsa. Az enyhe fokú gyógyszeres befolyásoltság észlelése rendkívül nehéz, hiszen nincs alkoholos lehelet és sokszor szinte semmi nem utal arra, hogy az ellenőrzés alá vont járművezető vezetési képességére hátrányosan ható szer hatása alatt áll. Így közúti drogtesztre sem kerül sor, amely alkalmas lenne egyébként a benzodiazepin-fogyasztás jelzésére is.

A 2006. évi vizsgálat eredményei szerint a vizsgált elkövetők több mint felének (50,9%) biológiai mintájából kimutatható volt kannabisz-származék, 22,6 százalékuknál Ecstasy, 20,8 százalékuknál heroin, 17 százalékuknál Speed, 11,3 százalékuknál kokain és 5,7 százalékuknál gyógyszer (jellemzően nyugtatók, illetve altatók) fogyasztása.

Ezzel szemben, több mint 10 évvel később, habár még mindig a kannabisz-származékok voltak a legelterjedtebbek, és az amfetamin-származékok a második leggyakrabban előforduló szubsztanciák – heroinnal csak egy esetben találkoztam –, a harmadik helyre pedig „feljöttek” a gyógyszerek. Ezt követi a kokain, a pentedron, majd ezeknél jóval kisebb részarányban a különböző egyéb kábítószerek, a pszichotróp, illetve új pszichoaktív anyagok.

Az észlelt, járművezetői képességekre hátrányosan ható gyógyszer hatása alatti járművezetés részarányának ilyen jelentős növekedése azt jelzi, hogy egyre többen ülnek ilyen állapotban gépjárműbe, emiatt kiemelt figyelmet kell fordítani ennek visszaszorítására, valamint a gépjármű-ellenőrzések során ezek kontrolljára is!

A balesetezők almintáján a biológiai mintából kimutatott vegyületek eloszlása eltér a teljes mintán mérttől. Az előfordulási gyakoriság alapján a sorrendiség a következőképpen alakult: gyógyszerek(!), amfetamin-származékok, pentedron. A gyógyszerek közül az aprazolam hatóanyagú Xanax került a leggyakrabban kimutatásra, ezt követte a clonazepam hatóanyagot tartalmazó Rivotril.

Szükséges hangsúlyozni, hogy a Xanax és a Rivotril előfordulási gyakorisága jelentősen meghaladja az összes többi gyógyszer elemszámát. Az összes gyógy-szeren belül a Xanax az esetek 43 százalékában fordult elő, Rivotril pedig 21 százalékban. Tehát ez a két szer volt jellemző a gyógyszer hatása alatti járművezetések mintegy kétharmadában. Ez pedig azt jelzi, hogy fokozott figyelmet kellene fordítani ezeknek a szereknek a felírására, illetve szükséges lenne figyelemfelhívó módon feltüntetni a csomagoláson, hogy a gyógyszerfogyasztás a járművezető képességekre hátrányosan hat, így bizonyos esetekben hatása alatt járművet vezetni tilos. Kiemelten kellene foglalkozni azzal, hogy az orvosok, ha ilyen gyógyszert írnak fel, hívják fel erre a betegeik figyelmét!

Az elkövetők életkor szerinti eloszlása

A mintába kerültek több mint kétharmada 18 és 35 év között volt (70,1%), tehát a fiatal felnőttek voltak többségben az elkövetők között. Az átlagéletkor 30 év volt. A legfiatalabb elkövető 15, a legidősebb 74 éves volt.

3. számú ábra

A teljes mintán és a balesetezők almintáján mért életkor szerinti eloszlás (%)

A 2006-os vizsgálatban a mintába kerültek életkori eloszlása gyakorlatilag „leszűkült” a 25-30 éves korcsoportra, hiszen az elkövetők több mint 80 százaléka (81,2%) ebbe a kohorszba tartozott. Jelen mintában, ebbe a korcsoportba a mintába kerültek 30,5 százaléka, azaz kevesebb, mint egyharmada tartozott csak. Ez pedig azt jelzi, hogy ma már ez nemcsak a kábítószer-fogyasztó fiatalok „bűncselekménye”, illetve nemcsak fiatal felnőttek bódult állapotban elkövetett járművezetését képes észlelni a hatóság, hanem az idősebb, számos esetben gyógyszer hatása alatt álló egyénekét is. Mivel a gyógyszer hatása alatti járművezetések célzott ellenőrzése hazánkban nem jellemző, a hatósági észlelésre vagy baleset esetén vagy véletlenszerű gépjármű-ellenőrzés során és/vagy bejelentés alapján kerül sor, feltételeznünk kell a gyakoriság emelkedését: azt, hogy egyre többen vezetnek járművet olyan gyógyszer hatása alatt, amely hátrányos befolyásolja a járművezető-képességeiket.

A 3. számú ábra jól szemlélteti, hogy a balesetezők almintája valamivel „idősebb” volt, mint a teljes minta. A balesetezőknél a 18-35 évesek részesedése „mindössze” 57,5 százalék volt, szemben a teljes mintán mért 69,7 százalékos arányértékkel. Ellenben magasabb értéket mértem a 35 év felettiek körében: a balesetezők almintájában ez a kohorsz 40,4 százalékkal képviseltette magát, a teljes mintán pedig csak 28,2 százalékkal. A balesetezők almintáján az átlagéletkor 34 év volt.

Pszichoaktívszer-használati minták

A pszichoaktív szerhasználat intenzitása alapján a mintába kerültek az alábbi csoportokba voltak sorolhatók: alkalmi szerhasználók, rendszeres fogyasztók, függők és orvosi indikációval fogyasztók.¹²

A 4. számú ábra jól szemlélteti az általános eloszlást: az alkalmi és a rendszeres pszichoaktív szerhasználók aránya közel azonos arányértéket képvisel. A balesetezők almintáján valamivel alacsonyabb volt a rendszeres szerhasználók aránya, mint a teljes mintán, jóval kisebb arányértéket mértem azonban az alkalmi fogyasztók viszonylatában (27% vs. 43,6%), ugyanakkor az orvosi indikációval fogyasztók részesedése közel négyszerese volt a teljes mintán mért arányértéknek (27,2% vs. 7,8%).

4. számú ábra

A mintába és a balesetezők almintájába kerültek eloszlása

a pszichoaktív szerhasználat intenzitása alapján (%)

Ez pedig azt jelzi, hogy a balesetezők körében, még ha befolyásoltság bizonyított is volt, a pszichoaktív szerhasználat intenzitása kisebb volt, és jóval több volt közülük a „tiszta”, pszichoaktív szert csak orvosi indikációval használó elkövető.

Bizonyítékok és a bizonyítás

A járművezetés bódult, illetve ittas állapotban bűncselekmények esetén a hatóság feladata az észlelésen túl annak bizonyítása, hogy a járművezetés idején a delikvens járművezetési képességeire hátrányosan ható szer befolyása, azaz pszichoaktív szer hatása alatt állt.

Ez a látszólag egyszerűnek tűnő, részben a biológiai minták elemzésén alapuló bizonyítás azonban számos anomáliát rejt.

a)Szakértői kirendelés

Az első akadályt a szakértői kirendelés képezi. A szakértői kirendelést a rendőrség végzi, aki a kirendelő határozatban közli, hogy milyen bűncselekmény gyanúja áll fenn, milyen szakértőtől vár véleményt, továbbá megfogalmazza a szakértői vizsgálat tárgyát, illetve a szakértőhöz intézett kérdéseket. Itt két probléma merült fel a mintába került esetek kapcsán:

• a szakértői kirendelésben szerepeltetett bűncselekmény más típusú szakértői vizsgálatot indukál, mint amit a kirendelő szeretne; sok esetben a bódult állapotban elkövetett járművezetés mellett kábítószer-birtoklás is szerepel. A hatóság a kábítószer-birtoklás gyanúját jelöli meg bűncselekménynek, amely esetben mást, illetve másként kell vizsgálnia a szakértőnek a mintát, ráadásul ebben az esetben a vizeletminta nem elégséges ahhoz, hogy a kábítószer hatása alatti járművezetés is megállapítható legyen (emiatt számos bódult állapotú járművezetéses ügy „elveszik”, nem kerül bizonyításra);
• a megfogalmazott kérdések inadekvátak, vagy az arra adott válaszok nem támogatják a bizonyítást. Ez részben következik a nem megfelelő törvényi hivatkozásból, minősítésből, másrészt abból, hogy hiába van a rendőrség számítógépes rendszerében egy „legördülő lista” a „Szakértőnek az alábbi kérdésekre kell választ adnia” változónál, amelyből választhat az eljáró hatósági személy, nem ritka, hogy nem tudja, „melyik szakértő mire jó”, azaz melyik szakértő mire tud válaszolni. Nem volt ritka a mintába került esetekben, hogy a toxikológusok kapták a befolyásoltság megállapítására vonatkozó kérdéseket és csak akkor került sor orvos szakértő kirendelésére is, amikor a toxikológus szakértő jelezte, hogy ő nem illetékes annak eldöntésében és kihez szükséges ezekben az ügyekben fordulni.

De az orvos szakértők is kaptak érdekes kérdéseket:

„Az igazságügyi toxikológus szakértői vélemény szerint kimutatott kábítószerek mikor, hol és milyen mennyiségben kerülhettek XY szervezetébe?”

b) A pszichoaktív szer hatása alatti állapot megállapítása

A bódult állapotban történő járművezetés bizonyításának elsődleges eszközei a szakértői vélemények, amelyek az elkövetőtől levett vizelet vagy más testnedv vizsgálatán alapulnak. A rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet 24/C. §-a szerint „Ha a járművezetővel szemben alkoholfogyasztás, valamint a vezetési képességre hátrányosan ható egyéb szer fogyasztásának gyanúja egyaránt felmerül, az alkohol és a vezetési képességre hátrányosan ható egyéb szer vizsgálata érdekében is intézkedni kell.” Az intézkedés módját a 19/2000. (XI. 13.) ORFK utasítás 2. számú mellékletét képező – az Országos Igazságügyi Toxikológiai Intézet 1. számú módszertani levele a kábítószerek és pszichotróp hatású anyagok igazságügyi toxikológiai vizsgálatáról különböző humán testnedvekből, hatósági mintavételezése alapján – módszertani levél tartalmazza. Ebben a biológiai testnedvek mintavételezésének módját és szabványos formáját, továbbá az igazságügyi toxikológiai analízis követelményeit és a szakvéleményadással kapcsolatos további feladatokat részletezik.

A bódult állapotban történő járművezetés esetén a toxikológiai szakvéleményben foglaltak alapján az orvos szakértő feladata annak megállapítása, hogy valaki a hatósági észlelés időpontjában a járművezetési képességére hátrányosan ható szer befolyása alatt állt-e.

A hazai szakértői gyakorlat alapján addig számít valaki kábítószertől befolyásolt állapotúnak, amíg véréből kimutatható valamilyen aktív hatóanyag. Hiszen a járművezetés bódult állapotban szakértői bizonyításakor azt kell megállapítani, hogy a vérben kimutatható-e kábítószer vagy kábítószer metabolit. Egy szakértő véleménye szerint

„[N]em a klinikai tünetek alapján lehet a bódult állapotot bizonyítani. A vérben kimutatott kábítószerek vagy kábítószer metabolitok mennyiségi értéke nem irányadó. Szemben a véralkohol meghatározással kábítószerek esetében a bódult állapot foka nem adható meg, a vérben kimutatott kábítószer-mennyiségből visszaszámolni nem lehet. A bódult állapot eldöntendő kérdés. Nem irányadó az, hogy a tájékoztató drogtesztek mit mutatnak. Mindössze az releváns, hogy a vérből specifikus módszerrel kimutatható-e a kábítószer vagy annak metabolitja.”¹³

Ugyanakkor, amint arra egy másik szakértői vélemény is utal, különböző terápiás jelleggel alkalmazott gyógyszerek esetében sem lehet

„…a befolyásoltságra vonatkozóan nyilatkozni a tűrőképességekben egyénenként mutatkozó rendkívül nagy eltérések miatt”. Itt jegyzi meg a szakértő, hogy „a »befolyásoltság« szó már alkoholfogyasztás esetében sem használatos, ott is csak alkoholos állapotról beszélünk”¹⁴.

Különböző pszichoaktív anyagok szervezetben történő lebomlási tulajdonságai rendkívül eltérőek lehetnek. Amíg például, szakirodalmi adatok szerint, az amfetamin esetében a felezési idő 7-34 óra, a vérben a csúcskoncentráció 2-5 órán belül alakul ki és a vizeletből a fogyasztást követően 1-4 órával mutatható ki, amely 24-48 (legfeljebb 72) órán át fennáll.

Ezzel szemben a kokain esetén a felezési idő egy óra, a hatása a beviteltől számított legfeljebb 1-1,5 óráig tarthat, kimutathatósága vérből, azaz a biológiailag aktív metabolit jelenléte 5-6 órára tehető.

Nemzetközi tapasztalatok és a hazai gyakorlat szerint a marihuána (THC) esetén negatív klinikai tünetek mellett is megállapítható a biztonságos járművezetést károsan befolyásoló hatás, ha a THC vagy annak biológiai metabolitja 2 ng/ml vérkoncentrációt meghaladó mennyiségben kimutatható. Amfetamin és MDMA esetében is 50 ng/ml (esetenként 20 ng/ml) vérkoncentráció feletti értéknél jelenthető ki, hogy az adott személy kábítószertől befolyásolt állapotban volt.

Hazánkban a jogszabály nem rendel egyes szerekhez a befolyásoltságot jelző ún. vérkoncentrációs (ng/ml) értékeket, nálunk az abszolút nulla tolerancia, „null-hipotézis” elve érvényesül. És amint az fent, az idézett szakértői véleményekben is olvasható volt, a befolyásoltság kritériuma, hogy pszichoaktív anyag jelenléte vagy annak biológiailag aktív metabolitja a vérből kimutatható legyen, annak mértéke indifferens a befolyásoltság megítélése szempontjából.

Ugyanakkor ehhez arra van szükség, hogy a biológiai mintavétel a hatósági észlelést követő minél rövidebb időn belül megtörténjen.

Európa számos országában a befolyásoltság véleményezése ma már valamilyen plazmakoncentrációs határértékhez kötött. Ezek a határértékek országonként változóak.

c) A szakértői vélemények értelmezése

Gondot okozott egyes helyeken, hogy a szakértői vélemények nem minden esetben fogalmazták meg a büntető törvénykönyv szövegét és mondták ki az elkövető bűnösségét, csak jelezték, hogy aktív metabolitot találtak és hogy az, orvos szakértői értelemben, elégséges a kábítószer hatása alatti vezetés kétséget kizáró bizonyításához. Emiatt volt, hogy az ügyészség utasította a rendőrséget, hogy pontosíttassa a szakvéleményt. A kérés a következőképpen lett megfogalmazva:

„…az, hogy vezetésre hátrányosan ható szer/szerek hatása alatt vezette a gépjárművet, megfelel-e a Btk. 237. § (1) bekezdésbe ütköző bódult állapotban elkövetett járművezetés vétsége megállapításához szükséges – a vezetési képességekre hátrányosan ható szer/szerek befolyása alatti állapotának. Kérem állást foglalni!”

Ebben az esetben a szakértő a következőt válaszolta:

„a szakértői vélemény értelmezése a felhasználók (rendőrség, ügyészség, bíróság) feladata”.

Azt gondolom, ez azzal függhet össze, hogy a kábítószeres esetekben az igazságügyi vegyészszakértők nagyon pontos, jogszabályi hivatkozásokkal alátámasztott, a későbbi kérdéseket és vizsgálatokat megelőzendő, ugyanakkor talán túlterjeszkedő szakértői véleményeket adnak. Így sokszor a jogalkalmazó feladatát is elvégzik, amikor nem csak azt jelzik, milyen kábítószert vagy új pszichoaktív anyagot mutattak ki, de leírják azt is, hogy az melyik listán van, minek minősül, és nem ritkán azt is, hogy mióta tilalmazott szubsztancia. A jogalkalmazók pedig ezt nem kifogásolják, pedig itt a tény- és jogkérdések keveredéséről van szó.

Összefoglalás

A közlekedési bűncselekmények és/vagy szabálysértések számos esetben hozzájárulnak súlyos következményekkel járó közlekedési balesetek előfordulásához, illetve ilyen cselekmények maguk is annak minősülnek.

Uniós adatok szerint 2016-ban a közúti közlekedési balesetek voltak az ötödik leggyakoribb halálokok Európában. Durván százezer emberből hatan az Európai Unió közútjain vesztették életüket. Az elmúlt húsz évben a fatális kimenetelű közúti közlekedési balesetek száma csökkenő tendenciát mutat.¹⁵

A nemzetközi trenddel összhangban Magyarországon is csökkent a halálos kimenetelű közúti közlekedési balesetek száma az elmúlt húsz évben. Ugyanakkor az utóbbi években a csökkenés üteme lelassult, az esetszám gyakorlatilag stagnál. 2018-ban 567-en vesztették életüket magyar utakon.¹⁶ Habár még mindig vezető baleseti kockázati tényező a gyorshajtás, illetve az alkohol hatása alatt történő járművezetés, de, amint azt jelen kutatási eredmények is mutatják, az egyéb pszichoaktív szertől (kábítószertől, új pszichoaktív szertől, gyógyszertől) befolyásolt állapotban történő járművezetést erős intenzitással növekvő kockázati tényezőként kell számon tartani.

Már csak azért is, mert napjainkban az unió tagállamainak egyik legkomolyabb kihívása a lakosság „elöregedése”, azaz a csökkenő születésszám és a nyugdíjas korú népesség emelkedő száma és nemzeteken belüli aránya. Az életminőség-javulás következtében az életkor kitolódott és az idősebb (65 éven felüli) korosztály is egyre aktívabb életet él. Így nem meglepő, hogy a gépjármű-használat elterjedtsége, a gépjárművek számának folyamatos növekedése az utakon, a 65 éven felüli korosztály számosságának emelkedésével azt eredményezi, hogy napjainkban a járművezetők körében is jelentősen megnőtt az idősebb korúak részaránya. Az életkor előrehaladtával pedig összességében a gyógyszerfogyasztás gyakorisága is emelkedik. Éppen ezért nem meglepő, hogy megfelelő információk hiányában vagy negligálva azokat, egyre többen ülnek be járművezetésre hátrányosan ható szubsztancia fogyasztását követően gépjárműbe. Jelen kutatás eredményei csak a „jéghegy csúcsát” érintik, hiszen a járművezetés bódult állapotban bűncselekmény esetében rendkívül nagy a látencia, ugyanakkor a rendelkezésre álló adatok azt jelzik, hogy a vényköteles, elsősorban nyugtató, altató, szorongásoldó gyógyszerek, illetve egyéb orvosi indikációval szedett, járművezetői képességekre hátrányosan ható medicinák hatása alatti járművezetés elterjedtsége és baleseti kockázati szerepe a jövőben tovább fog emelkedni. A kutatás legfontosabb eredménye a vényköteles gyógyszerek alatti járművezetés arányértékének ötszörös növekedése, ami azt is jelzi, hogy az ismertté vált járművezetés bódult állapotban bűncselekmény elkövetőinek körében egy a kábítószer-használókétól szociodemográfiai jellemzőiben eltérő csoport jelent meg. A kábítószer-birtok-lókkal, illetve kábítószer hatása alatt járművet vezetőkkel szemben összességben hátrányosabb társadalmi státuszú és idősebb egyének alkotta populációnak egyre jelentősebb a részesedése a járművezetés bódult állapotban bűncselekmény elkövetőinek körében, ami kihat ezen elkövetői kör szociodemográfiai jellemzőinek általános alakulására is. Ez pedig az iskolai végzettség, a foglalkozás, a koreloszlás vagy a kriminális előélet, de a kor a nem szerinti eloszlásban is megnyilvánul.

A jelenség elterjedtsége és a hatósági észlelés gyakorisága nem korrelál egymással, ahogy nem korrelál a direkt kábítószer-bűncselekmények és a bódult állapotban elkövetett járművezetés bűncselekmények felderítésének területi eloszlása sem. Ennek oka, hogy egyrészt a felderítést, hatósági észlelést különböző szervek végzik, másrészt pedig, hogy a felderítés többségében nem célzott, tervezett akció, hanem „ad hoc” jellegű, véletlenszerű igazoltatás eredménye vagy látható szabálysértés, esetleg baleset következménye.

Mindezek az adatok arra engednek következtetni, hogy a pszichoaktív szertől befolyásolt állapotban történő járművezetés elterjedtsége messze túlmutat a hatóság által észlelt eseteken. Rendkívül magas a látencia és a pusztán kampányszerű közúti ellenőrzések és a jogi szabályozás nem elégséges a jelenség visszaszorítására. Az észlelési gyakoriság intenzív emelkedése mint indikátor azt jelezheti, hogy a pszichoaktív szertől befolyásolt állapotban történő járművezetés elterjedtsége a népességen belül is növekszik, de egyidejűleg azt is, hogy a rendőrség közlekedésrendészeti ellenőrzései egyre célzottabban érintik a kockázati területeket. Összehangolt, szakpolitikákat egyesítő multidiszciplináris, primer prevenciós intervenciókra lenne szükség ahhoz, hogy a jelenséget visszaszoríthassuk, vagy legalább szinten tarthassuk.

Ritter I., tudományos munkatárs, OKRI