Bevezetés

Napjaink erősödő tendenciája, hogy az elkövetett bűncselekmények egyre összetettebbek, bonyolultabbak, az elkövetési magatartások felderítéséhez és megértéséhez, a bűncselekményekkel okozott kár, vagyoni hátrány megállapításához, valamint az elkövetők büntetőjogi felelősségének tisztázásához a büntetőügyekben eljáró hatóságok tagjai részéről alapos felkészülés és gyakran több szakterületre kiterjedő tudás, ismeretek szükségesek. Ha mindezen feltételek rendelkezésre állnak, akkor is számos ügy igényel speciális szakértelmet a bizonyítandó tények megállapításához és megítéléséhez, ami felértékeli a büntetőeljárások során kirendelt szakértők szerepét. Mindezekre tekintettel a szakvélemények megfelelő értékelése, az ezzel kapcsolatos gyakorlati kérdések feltárása kulcsfontosságú a büntetőeljárások sikere szempontjából.

A jogszabályi háttér és a szakvélemények értékelésével kapcsolatos alapprobléma

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) a szakvélemények értékelésével kapcsolatban az alábbi rendelkezéseket tartalmazza. A Be. 197. § (1) bekezdése szerint, ha a szakvélemény valamely fogyatékossága miatt aggálytalanul nem fogadható el, így különösen, ha

a) nem tartalmazza a szakvélemény jogszabályban előírt kötelező tartalmi elemeit,

b) nem egyértelmű,

c) önmagával, illetve a szakértő rendelkezésére bocsátott adatokkal ellentétes, vagy

d) a helyességéhez nyomatékos kétség fér,

a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság felhívására a szakértő felvilágosítást ad, vagy a szakvéleményt kiegészíti.

A (2) bekezdés értelmében, ha a szakértőtől kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése nem vezetett eredményre, más szakértőt kell kirendelni.

A szakértő kirendelésére irányuló indítványban, illetve a kirendelő határozatban meg kell jelölni a korábbi szakvélemény elfogadhatóságával kapcsolatos aggályokat. A (3) bekezdés szerint, ha a szakértők véleménye eltér, az eltérést a szakértők egymás jelenlétében való meghallgatásával lehet tisztázni. A (4) bekezdés értelmében az (1)–(3) bekezdésben meghatározott intézkedéseket követően újabb szakértő abban az esetben rendelhető ki, ha az ugyanazon bizonyítandó tényre ugyanazon vizsgálati anyag alapulvételével készített szakvélemények között az ügy eldöntése szempontjából lényeges szakkérdésben továbbra is feloldhatatlan eltérés mutatkozik. Az így kirendelt szakértőnek abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a szakvélemények közötti eltérés mire vezethető vissza, szükséges-e bármelyik szakvélemény kiegészítése, illetve hogy az ügyben újabb szakvélemény beszerzése szükséges-e.

A Be. 197. § (5) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy más eljárásban kirendelt szakértőnek a szakkérdés tárgyában készített szakvéleménye a büntetőeljárásban szakvéleményként figyelembe vehető. A szakvélemény értékelésére az (1)–(4) bekezdés értelemszerűen irányadó azzal, hogy a felvilágosítás kérésére, a szakvélemény kiegészítésére vagy a szakértők párhuzamos meghallgatására a szakértő kirendelését követően kerülhet sor.

A fenti rendelkezések alapján megállapítható, hogy a Be. egy lépcsőzetes rendszert épített ki a szakvélemények értékelése során felmerülő problémák, fogyatékosságának kezelésére, amely során az „enyhébb” eszközöktől (felvilágosítás adása, szakvélemény kiegészítése) haladunk a radikálisabb, a vizsgált szakvélemény egészének helyességét kétségbe vonó megoldások felé.

A jogszabályi háttér kapcsán mindenképpen meg kell említeni a terhelt, illetve a védő által beszerzett, ún. magánszakértői vélemények értékelésének, figyelembevételének kérdéseit is. Ezzel kapcsolatban a Be. 198. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a magánszakértői vélemény akkor minősül szakvéleménynek, ha a terhelt, illetve a védő a 190. § (2)–(4) bekezdésének megfelelően járt el. Egyéb esetben a magánszakértői vélemény a terhelt, illetve a védő észrevételének minősül, a szakértő pedig a szakkérdésre vonatkozóan tanúként nem hallgatható ki.

A szakértői vélemények értékelésekor ugyanakkor – az előzőekben részletezett, kifejezetten a szakvéleményekre vonatkozó előírásokon kívül – figyelembe kell venni a bizonyítékok értékelésével kapcsolatos általános rendelkezéseket is.

A Be. 167. § (1) bekezdése szerint a büntetőeljárásban szabadon felhasználható a törvényben meghatározott minden bizonyítási eszköz, és szabadon alkalmazható minden bizonyítási cselekmény. A törvény azonban elrendelheti egyes bizonyítási eszközök igénybevételét. A (3) bekezdés értelmében a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító erejük, míg a Be. 167. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. Végül a Be. 167. § (5) bekezdése szerint nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság, illetve a (2) bekezdésben meghatározott hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők büntetőeljárási jogainak lényeges sérelmével szerzett meg.

E rendelkezéseknek a szakértői bizonyítás szempontjából legfontosabb konzekvenciája az, hogy a bizonyítási rendszer szabad, a büntetőügyben eljáró hatóság tagja nem köteles elfogadni, figyelembe venni az általa aggályosnak tartott szakvélemény megállapításait, de a figyelembe nem vételt körültekintően meg kell tudnia indokolni.

A szakvélemények értékelése kapcsán álláspontom szerint nem kerülhető meg az értékeléssel kapcsolatos legfontosabb ambivalencia, az értékelés alapproblémája, ami az alábbiakban összegezhető.

A Be. 188. § (1) bekezdése szerint akkor kell szakértőt alkalmazni, ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges. Ez pedig azt a helyzetet feltételezi, hogy a nyomozó hatóság, az ügyészség vagy a bíróság ügyben eljáró tagja nem rendelkezik a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez szükséges speciális szakértelemmel. Ebben az esetben viszont joggal merülhet fel az a kérdés, hogy ha különleges szakértelemre van szükség, amivel a vizsgáló, az ügyész vagy a bíró nem rendelkezik, akkor a hatóság eljáró tagja hogyan lehet képes megítélni vagy egyáltalán felismerni a beszerzett szakvéleménnyel kapcsolatos, a Be. 197. § (1) bekezdésében részletezett aggályokat, fogyatékosságokat.

Erre a válasz pedig az lehet, hogy speciális szakértelem nélkül is felismerhető, ha a szakvéleményben nincsenek meg a jogszabály által kötelezően előírt tartalmi elemek, ha önmagával vagy a rendelkezésre bocsátott adatokkal ellentétes, illetve ha a megfogalmazás a vélemény részben nem egyértelmű, homályos megállapításokat tartalmaz. Az alapprobléma inkább a Be. 197. § (1) bekezdés d) pontjában írt esetet érinti, hiszen a szakvélemény helyességével kapcsolatos nyomatékos kétségek, problémák felismeréséhez szükséges lehet az adott szakterületen való bizonyos jártasság, amivel adott esetben a hatóság tagja nem bír.

Szakértői bizonyítás az embercsempészés bűntette miatt indult bűnügyekben

Globalizált világunk és a klímaváltozásból, valamint a háborús konfliktusokból eredő, Európát is érintő tömeges, illegális migráció következménye az embercsempészések számának erőteljes növekedése az utóbbi 8-9 évben, amely tendencia a jövőben is folytatódni fog.

Az embercsempészés bűntettének törvényi tényállása ún. sui generis bűncselekmény, azaz bűnsegédi jellegű magatartást pönalizál tettesi cselekményként. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 353. § (1) bekezdése szerint az követ el embercsempészést, aki államhatárnak más által a jogszabályi rendelkezések megszegésével történő átlépéséhez segítséget nyújt. A törvényi megfogalmazásból kiolvasható, hogy e tényállás következményt, eredményt nem értékel, az embercsempészés tényállási elemeinek bizonyításához szükséges tények megállapításához és megítéléséhez nem kell különleges szakértelem, ezért az alaptényállás megállapíthatósága nem igényli szakvélemény beszerzését. A segítségnyújtás mint elkövetési magatartás megítélése nem szakkérdés, ahogy az államhatár mibenléte és annak átlépése sem az.

Ugyanez igaz alapvetően a Btk. 353. § (2) és (3) bekezdéseiben írt minősített esetek megállapítására is, egy kivétellel. Ez pedig a Btk. 353. § (3) bekezdés a) pontjában szabályozott minősített eset, amikor az elkövető a csempészett személyek sanyargatásával követi el az embercsempészést. Ezen eset megállapíthatósága kapcsán is változott ugyan a gyakorlat, de bizonyos esetekben a sanyargatás megállapítása szükségessé teheti szakértői vélemény beszerzését.

E minősített esetnél a sanyargatás fogalmából indokolt kiindulni. Eszerint a csempészett személyek (a gyakorlatban szinte kizárólag nem egy, hanem több bevándorlót szállítanak az embercsempészek) sanyargatásával elkövetett embercsempészés akkor állapítható meg, ha a szállítás a szállított személyeknek jelentős testi-lelki gyötrelmet okoz a szállítás körülményei – például a hely szűkössége, a sötétség, a levegő hiánya, a megállás nélküli szállítás, étel és ital biztosításának hiánya, az élet- és balesetveszélyes szállítási körülmények, illetve a hőmérséklet növekedése vagy más okok – miatt. Ilyen szállítás esetén a bűncselekmény végrehajtása az embercsempészéssel rendszerint együtt járó kényelmetlenséget jelentősen meghaladó, testi-lelki gyötrelmet okoz a szállított bevándorlóknak. A fogalom tisztázása és helyes értelmezése azért is lényeges, mert az embercsempészés a migránsok számára e minősített eset hiányában is okozhat gyötrelmet, azonban ez csak akkor érheti el e minősített eset szintjét, ha a gyötrelem mértéke jelentős. A minősített eset megállapíthatóságának abból a szempontból is jelentősége van, hogy csak e minősített eset fennforgása esetén – különösen, ha az embercsempészéssel valóságos halmazatban az embercsempész szállító a migránsok sérelmére testi épséget sértő vagy közlekedési bűncselekményt is elkövet – vetődhet fel eljárásjogi szempontból a szállított migránsok sértetti minősége.

A korábbi jogalkalmazói gyakorlat a sanyargatásos embercsempészés megállapításához szakértői vélemény beszerzését is igényelte, ami eléggé változatos képet mutatott. Egyes ügyekben a hatóságok kizárólag igazságügyi orvosszakértőt rendeltek ki, míg más esetekben külön igazságügyi orvosszakértői és külön igazságügyi műszaki szakértői vélemény beszerzése iránt intézkedtek. Utóbbi esetben a műszaki szakértő véleményezte a szállítójármű tulajdonságait, paramétereit a sanyargatásra való alkalmasság szempontjából, míg az orvosszakértő – szerencsés esetben a műszaki szakértői vélemény birtokában – véleményt adott arról, hogy a szállítás okozott-e a migránsoknak jelentős testi-lelki gyötrelmet. A jelentősebb tárgyi súlyú ügyekben az eljárásjogi szempontból a leginkább megfelelő megoldás a komplex műszaki- és orvosszakértői vélemény beszerzése volt.

Bizonyos nagyobb volumenű, számos szállítást magába foglaló, bűnszervezetben elkövetett embercsempészés miatt indult ügyekben valamennyi lehetséges megoldás egymás mellett is megfigyelhető volt. Az ún. parndorfi ügyben – 2015 augusztusában 71 migráns fulladásos halálért felelős embercsempész bűnszervezet ellen folyamatban volt, nemzetközi médiavisszhangot is kiváltott büntetőügyben – voltak olyan, külföldi hatóságoktól átvett embercsempész szállítások, ügyek, amelyekben e minősített eset szakvélemény nélkül is megállapítható volt, más esetben csak orvosszakértői vélemény, míg a halálos, illetve életveszélyes eredménnyel járó szállításoknál komplex műszaki- és orvosszakér­tői vélemények beszerzésére került sor.

Az aktuális, az utóbbi évekre visszatekintő gyakorlat azonban – nagyon helyesen – abba az irányba mozdult el, hogy az olyan embercsempész szállítások esetén, amikor a sanyargatás kizárólag a hely szűkösségében merül ki, nem szükséges szakértői vélemény beszerzése ezen minősített eset megállapításához.

A csempészett személy sanyargatásának megállapítása nem szakértői kompetencia, az jogalkalmazói értékelést kíván. A csempészett személyek vallomásai, rendőri jelentésekben foglalt megtalálási körülményeik, a szemle során készített fényképek, filmfelvétel, egészségi állapotuk alapján lehet állást foglalni e minősítő körülmény meglétéről vagy hiányáról. Az áruszállításra kialakított jármű zárt, sötét, levegőtlen rakterében, ülések, biztonsági berendezések nélkül, szűk helyen bezsúfolva, sok személy hosszú ideig tartó, megállás nélküli szállítása a legelemibb higiéniai lehetőségek biztosítása nélkül, a csempészett személyek emiatt bekövetkező rosszulléte, ájulása, légszomja stb. alkalmas a minősítő körülmény megállapítására.²

A sértettek sanyargatásával elkövetett minősített eset megállapítása nem feltétlenül szakkérdés. Az esetek többségében ez a minősítő körülmény a testi, lelki sanyargatással járó szállítási körülmények alapján merül fel. A járművek rakterének paramétere – a szélesség x hosszúság x magasság mérés alapján – kiszámítható, az ebben szállított emberek száma adott, a vallomások alapján az az időtartam is meghatározható, amelyen keresztül megállás nélkül utaztak. A kiszámított (tehergépkocsik tekintetében átlagosan 11,5 köbméter) térfogatú, teljesen zárt, rosszul szellőző, nem személyszállításra, hanem áruszállításra kialakított raktérben utazó migránsok számára a szállítás a bírói gyakorlat szerint jelentős testi-lelki gyötrelmekkel jár, ha az egy főre számított tér 0,4 köbméter vagy kevesebb.³

A szakértői vélemények megítélése gazdasági bűnügyekben

Az eljárási törvény a rendelkezései között szerepelteti a gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmények csoportját, amelyek esetében a Be. 13. § (3) bekezdése alapján a törvényszékek speciális összetételű bírói tanácsai járnak el. Ennek indoka, hogy e csoportba tartozó ügyek speciális szaktudást igényelnek. Mindezekre figyelemmel a törvény rendelkezései szerint a három hivatásos bíróból álló tanács egy tagja a törvényszék gazdasági, illetve polgári ügyszakában eljáró bíró. Vélelmezhetően a jogalkotó e bírók tanácsban történő alkalmazásával kívánja biztosítani a gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmények elbírálásához szükséges különleges szaktudást. Ez a rendelkezés pedig mindenképpen figyelembe veendő annak eldöntésénél, hogy egy gazdasági bűncselekmény miatt indult, egyszerűbb megítélésű bűnügyben valóban szükséges-e bírósági szakban szakértő kirendelése.

Az ország főügyészségein egyre nagyobb számban fordulnak elő a gazdálkodással összefüggő bűncselekmények (ideértve a jelentősebb súlyú vagyon elleni bűncselekményeket is). Mindezek mellett egyre több a nagyobb, összetettebb, országhatárokon átnyúló, jelentős számú vádlottat érintő, sok esetben bűnszervezetben elkövetett, ennek következtében pedig bonyolultabb megítélésű gazdasági bűnügy. Hihetetlen méretű, több szinten elhelyezkedő – részben hazai, részben uniós cégekből álló – céghálózatokat használnak fel a bűncselekmény elkövetéséhez, összetett számlaláncot, átutalási vonalat, logisztikai tevékenységet vesznek igénybe a legalitás látszatának keltése érdekében.

A gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmények közül a főügyészségeken elsősorban költségvetést károsító cselekmények jelennek meg nagyobb számban, a Fővárosi Főügyészségen a speciálisabb gazdálkodással összefüggő, törvényszéki hatáskörű cselekmények is. A gazdálkodással összefüggő bűncselekményekhez kapcsolódóan a főügyészségeken egyre nagyobb számban fordulnak elő a pénzmosás bűntette miatt indult bűnügyek is, amelyek bizonyítása esetenként ugyancsak összetettebb, nagyobb szaktudást igénylő feladat.

Ezen ügyekben eljáró hatóságoknak lehetősége van szakértő kirendelésére, amennyiben speciális szakértelmet igényel az eldöntendő kérdés, ez pedig a bizonyítandó tények megállapításához és megítéléséhez szükséges különleges szaktudást biztosíthatja a büntetőeljárásokban. Ugyanakkor sok esetben a megfelelő kérdések feltevéséhez is speciális szaktudás szükséges, vagyis tudni kell kérdezni is a szakértőtől.

A büntetőeljárási törvény nem határoz meg ebben a körben (gazdálkodással összefüggő bűncselekmények) olyan kérdéskört, mely esetben a szakértő kirendelése kötelező. A költségvetési csalásos ügyek tekintetében az általános ügyészségi álláspont szerint az egyszerű algebrai műveletekkel számolható elkövetési érték esetén nem szükséges szakértő kirendelése. Mindezek miatt például az általános forgalmi adó (áfa) vonatkozásában elkövetett költségvetési csalás miatt indult ügyekben az elkövetési érték, vagyoni hátrány összegének megállapításához nem szükséges szakértő. Ezzel szemben például társasági adó vagy járulékok esetén a főügyészségek általában intézkednek szakértő kirendelése iránt.

A törvényszéki hatáskörű költségvetési csalás miatti ügyek jelentős részét teszi ki a valótlan tartalmú számlák felhasználásával áfára elkövetett költségvetési csalás (kiemelten az Európai Unió tagállamait is érintő körhintacsalás, és a hiányzó kereskedős adócsalás), valamint a pályázatokkal kapcsolatos, ugyancsak valótlan tartalmú számlák felhasználásával elkövetett költségvetési csalás. Különösen a bűnszervezetben elkövetett, sok gazdasági társaságot és terheltet érintő ügyekben a legösszetettebb a bizonyítás.

Az áfára elkövetett költségvetési csalásos ügyekben a bizonyítás feladata a felhasznált számlák fiktivitásának igazolása. Az adólevonási jog feltétele az adóalany által kiállított hiteles, alakilag és tartalmilag megfelelő számla, amely valós gazdasági eseményről kerül kiállításra. A számla hitelességén annak valamennyi adatának helytállóságát kell érteni, a feltüntetett adatok bármelyikének valótlansága megdönti a számla hitelességét és kizárja az áfa levonásának lehetőségét. A számla akkor tekinthető hitelesnek, ha az abban megjelölt gazdasági eseményt a számla kiállítója a számla szerinti időponttal és tartalommal teljesítette.

A pályázati csalásos ügyekben gyakran előfordul, hogy a pályázat ugyan megvalósul, illetve megvalósítását megkezdik, ugyanakkor csak a pályázati összeg egy részét fordítják a megvalósításra, illetve az olyan pályázatoknál, ahol önerő szükséges, annak felhasználását valótlan tartalmú számlákkal igazolják. Ezekben az esetekben a gyakorlatban vagy túlárazásra, vagy teljesen fiktív számlák befogadására kerül sor.

Fiktív a számla, ha valótlan adatokat tartalmaz az általa dokumentált gazdasági eseményre, illetve az abban részt vevő felekre vonatkozóan, így például a számlában feltüntetett gazdasági esemény fiktív, vagy az nem a számlában feltüntetett felek között jött létre.

A kialakított gyakorlat értelmében a gazdasági esemény fiktív, ha

1. a számlán szereplő felek viszonylatában egyáltalán nem jött létre gazdasági esemény,
2. a felek között létrejött szerződés semmis,
3. a valós gazdasági esemény nem azonos a számlában feltüntetett értékesítéssel vagy szolgáltatásnyújtással.

A számlák valótlanságának bizonyítására különféle objektív bizonyítási lehetőségek (okirati, tárgyi bizonyítékok, szakértői vélemény) vannak, míg a terhelt tudati oldalának bizonyítása leginkább személyi bizonyítékokon (tanú és terhelti vallomások) és a leplezett eszközök adatain alapulhat.

A számlák fiktív voltáról való döntés egyértelműen bírói kompetencia. A számlák valódiságának vagy fiktivitásának a kérdésében a vádemelést követően a bíróság önállóan, a beszerzett bizonyítási eszközök egyenkénti és összességében történő értékelésével foglalhat állást. Mind a számlák fiktivitá­sának, mind pedig az ezzel összefüggésben felmerülő adóbevétel-csökkenés, költségvetést ért vagyoni hátrány tényének megállapítása bírói feladat. Ennek következtében nem a szakértő mondja ki, hogy az adott számla valótlan tartalmú, legfeljebb könyvszakértői módszerekkel igazolhatja az eljáró hatóság ezen megállapítását.

A költségvetési csalásos ügyekben az alapbizonyítás általában hasonló, ugyanakkor minél összetettebb egy ügy, minél több személyt, társaságot érint, különösen, ha külföldi cégeket is felhasználnak az elkövetők és bűnszervezetben követik el a cselekményt, a bizonyítás is egyre összetettebb. A láncolatos, több gazdasági társaságot érintő ügyekben – arra is tekintettel, hogy a számlázási lánc minden pontján nem rendelkezünk könyvelési anyaggal –, különösen a bűnsegédi magatartásokra tekintettel, a pontos vagyoni hátrány összegének meghatározása érdekében szakértő kirendelése indokolt. Ugyancsak szükséges lehet a szakértő a pályázatos ügyekben annak bizonyítására, hogy a számlák túlárazására került sor.

Ugyanakkor az általános tapasztalat az, hogy törvényszéki hatáskörű ügyekben bírósági szakban – sokszor védői indítványra – akkor is szakértő kirendelésére kerül sor, ha az ügy megítélése egyszerűbb, és az áfa adónemben okozott vagyoni hátrány összeadással kiszámolható.

Az általános forgalmi adóra elkövetett költségvetési csalás könyvszakértői bizonyításának alapelve az, hogy a nyomozó hatóság, majd az ügyészség bizonyítja az adott gazdasági esemény valótlanságát, a szakértői pedig bizonyítja a költségvetést ért bevételkiesés összegét (vagyoni hátrányt).

A fiktivitás bizonyításának menete a következő:

1. Mire a szakértő kirendelésére a büntetőeljárás nyomozati szakában sor kerül, addig több hónap, sőt több év is eltelhet, mely időszak alatt a nyomozó hatóság számos bizonyítékot gyűjt össze az adott ügyre vonatkozóan. Az összegyűjtött bizonyítékokra figyelemmel, a gyanú tényállásával kerül sor a szakértői kirendelésre. A nyomozás ezen szakaszában – még a szakértő kirendelése előtt – a nyomozó hatóság (ügyészség) minősíti azokat gazdasági eseményeket, amelyekre a büntetőeljárás épül. Erre a minősítésre kizárólag a büntetőügyben eljáró hatóságoknak van törvényi felhatalmazása.
2. Valótlan gazdasági eseményt kizárólag valótlan tartalmú bizonylattal lehet előidézni. Amint a nyomozó hatóság él a gyanúval, hogy az adott gazdasági esemény valótlan, annak egyenes következménye, hogy az azt alátámasztó bizonylat (számla) tekintetében is ez az álláspontja. Ebből következően, valamint a számára feltett kérdések jellegéből már tudja a szakértő, melyek azok a minősített bizonylatok, amelyek feldolgozásával megállapításait megteheti.

3. A könyvszakértőnek az a feladata, hogy a bevételkiesés, a vagyoni hátrány összegét meghatározza, de ezen felül nincs ráhatása a nyomozó hatóság által összegyűjtött bizonyítékokra (arra viszont van lehetősége, hogy szükség esetén a megalapozott szakvélemény elkészítéséhez további adatokat, iratokat kérjen a nyomozó hatóságtól). A szakértő a számításait az adott ügyben rendelkezésére bocsátott könyvszakértői bizonyítékokra alapozhatja. A költségvetési csalások legfontosabb könyvszakértői bizonyítékai: az alapbizonylatok (számlák, bankkivonatok), egyéb bizonylatok (szállítólevelek, CMR-ek), az adóbevallások és az ezeket alátámasztó analitikus és főkönyvi nyilvántartások, szerződések, megállapodások, illetve cégek esetén a cégnyilvántartással kapcsolatos iratok, letétbe helyezett, közzétett beszámolók. Ezekre a bizonyítékokra alapozva kell az igazságügyi szakértőnek a könyvszakértői véleményét kialakítania.

A szakértő kirendelése a láncolatos áfacsalás-ügyekben, a körbeszámlázásos (carussel) ügyekben és a hiányzó kereskedős ügyekben a leggyakoribb, melyekhez legtöbb esetben uniós cégek is kapcsolódnak.

Az Európai Unió tagállamai közötti ügyletek esetében – amelyben legalább két különböző tagállam által kibocsátott, közösségi adószámmal rendelkező fél között jön létre gazdasági kapcsolat – az eladó áfa felszámítása nélkül végezheti értékesítését. Az adó megfizetésének kötelezettsége a vevőt terheli, a hazájának megfelelő áfakulcs besorolását figyelembe véve. Az uniós tagság következtében azonban bonyolultabbá vált annak megállapítása, hogy az általános forgalmi adót kinek, mikor és hogyan kell megfizetnie, illetve a levonási jogot mikor és hogyan gyakorolhatják.

A csalásban résztvevők ahelyett, hogy a terméket belső piacon értékesítenék (és így az áfát megfizetnék), a Közösségen belül, de más tagállam felé értékesítenek és egyben számláznak. Ezzel elérhető, hogy a folyamatban résztvevők áfamentes értékesítéseket számlázzanak, ugyanakkor az adóvisszaigénylé­süket is érvényesíthessék. Az áruk további számlázásával a csalási séma újra kezdődik. A befolyt (megfizetni elmulasztott) áfa hiánya pedig korlátlanul növelhető, következésképpen az áfabevételnél jelentkező veszteség korlátlan.

A csalások egyik leggyakoribb módja, amikor a láncolat elején a kereskedelmi tevékenységet végző („hiányzó kereskedő”) értékesítése után adóját elmulasztja bevallani és egyben befizetni, majd a láncolatban résztvevő további adózók közül sem mindenki teljesíti adózói kötelezettségét („puffer”), az utolsó láncszem („bróker”) pedig már nagy összegű áfát igényel vissza, amelynek megfizetését az értékesítési lánc előző/első fázisában elmulasztották. Az értékesítési lánc minden pontján sor kerül adófizetésre, de a levonási technika következtében csak az utolsó láncszem által megfizetett adó marad a költségvetésben.

Ezen esetekben az áfa alanyok úgy követik el a költségvetési csalás bűntettét, hogy fiktív bizonylatok alapján valótlan adatokat közölnek az adóhatósággal, mely cselekmény során a törvényes mértékű adófizetési kötelezettség keretei között maradnak. A jogi minősítés alapjául szolgáló elkövetési érték ilyenkor az adócsökkentés összege. Ennek megfelelően adóminimalizálások esetén a tényleges gazdasági tevékenységet nem végző számlakibocsátó („hiányzó kereskedő”) értékesítése után adóját elmulasztja bevallani és egyben befizetni, a számlabefogadó pedig nagy összegű áfát von le, ritkábban igényel vissza, amelynek megfizetését az értékesítési lánc első fázisában elmulasztották.

A kirendelt szakértőnek az ilyen jellegű ügyekben könyvvizsgálói és adószakértői módszerekkel, bizonyítani kell az alábbiakat:

• az általános forgalmi adó áthárítása a számlabefogadó társaságok részére megtörtént,
• a rá áthárított adót az adott számlabefogadó a fizetendő áfájával szemben elszámolta-levonta,
• a számlabefogadók által levont áfa a levonáskor vagy azt megelőzően nem vált a költségvetés részévé, mert a számlakibocsátók az adót nem vallották be/nem fizették meg.

E három tényt együtt vizsgálva állapítja meg a szakértő a költségvetésnek okozott vagyoni hátrányt áfa adónemben.

A láncolatos (számlázási láncok felhasználásával elkövetett) bűnügyekben a kirendelő hatóság állapítja meg azt, hogy a számlázás melyik szintjén detektálható a büntetőjogi felelősség és ott kell a szakértőnek megszakítani a láncot és azon a ponton kell a költségvetést ért bevételkiesést meghatároznia. A bűnsegédi magatartásra tekintettel a lánc különböző szintjein is ki kell dolgozni a vagyoni hátrány összegét.

A gazdálkodással összefüggő bűncselekmények körében a számvitel rendje megsértésének bűntette vonatkozásában a vagyoni helyzet áttekintésének meghiúsítása, a csődbűncselekmény körében pedig a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, illetve a közgazdasági értelemben vett fizetésképtelenség megállapítása ugyancsak olyan speciális szakkérdés, amely minden esetben indokolja szakértő kirendelését.

Rendőrök sérelmére elkövetett emberölési bűnügy szakértői tapasztalatai

Egy közérdeklődésre számot tartó, a Központi Nyomozó Főügyészség által nyomozott bűnügyben is felmerültek a terhelt vonatkozásában beszerzett igazságügyi elmeorvos- szakértői vélemény értékelésével, értelmezésével kapcsolatos kérdések.

Az ügy lényege akként foglalható össze, hogy a férfi terhelt 2023. január 12-én éjszaka egy újbudai lakóházban a felső szomszédjának az ajtaját egy kalapáccsal betörte, majd a nála lévő, 17 cm pengehosszúságú késsel a helyszínre érkező rendőrökre támadt, többször megszúrta őket. Emiatt az egyik rendőr sértett meghalt, míg két másik járőr megsebesült. A férfi ellen más bűncselekmények miatt is voltak folyamatban nyomozások, amelyek egyesítve lettek a Központi Nyomozó Főügyészség által folytatott ügyhöz, ugyanis 2022 novemberében egy budapesti áruházban súlyos testi sértés bűntettének kísérletét valósította meg, 2023. január elején pedig személy elleni erőszakos cselekménnyel fenyegetve elkövetett zaklatás vétsége miatt is eljárás indult vele szemben, továbbá három nappal az emberölés előtt bódult állapotban vezetett egy gépjárművet.

A bűncselekmények jellegére és az elkövető viselkedésére tekintettel a nyomozó ügyészség elmeorvos-szakértői vélemény beszerzéséről döntött. A szakvélemény szerint a terhelt paranoid pszichózisban szenved, azonban a kategorikus véleményalkotáshoz szükséges volt a férfi elmeállapotának megfigyelése az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI).

Az IMEI elmemegfigyelési lelete azonban az első szakvéleményhez képest eltérő megállapításokat tartalmazott: az IMEI szerint a terheltnél rendszeres kábítószer-használat miatt kialakult deluzív zavar, kevert személyiségzavar állapítható meg, de pszichiátriai osztályos kezelése nem szükséges. Ez ellentmondott az elmeorvos-szakértői véleményben foglaltaknak, ugyanis a szakértő szerint rendszeres kábítószer-használat nem volt igazolható a terheltnél, személyiségzavar helyett a beszámítási képességét kizáró paranoid pszichózisban szenvedett az elkövetés idején és a vizsgálatkor is, aminek következtében pszichiátriai osztályos kezelésre szorul.

A végleges elmeorvos-szakértői vélemény ezen kívül tartalmazott megállapításokat a terhelt terhére rótt többi bűncselekmény vonatkozásában véleményezhető beszámítási képessége tekintetében is. Eszerint a terhelt az emberölés és a három nappal korábbi cselekmények idején kóros elmeállapotban volt, a beszámítási képessége hiányzott, míg a korábbi – 2022 novemberében és 2023. január elején elkövetett – cselekményei idején nem szenvedett kóros elmeállapotban. E véleményalkotás pedig kétségeket ébresztett a szakvélemény helyességével kapcsolatban.

Az elmemegfigyelési lelet és a szakvélemény ellentmondásai, illetve a szakvélemény helyességével kapcsolatos kétségek miatt a Központi Nyomozó Főügyészségnek a Btk. 197. § (2) bekezdésében írt eszközökhöz kellett folyamodnia, aminek keretében felvilágosításkérésre került sor az elmeorvos-szakértői véleményt készítő egyik szakértőtől.

A felvilágosítás szerencsére tisztázta az elmemegfigyelési lelet és a szakértői álláspont közötti eltéréseket, valamint a szakvéleménnyel kapcsolatban az egyes cselekmény idején fennállt beszámítási képesség véleményezésével kapcsolatos kétségeket. A szakértő meggyőző választ adott arra, hogy miért az ő álláspontja fogadható el a terheltnél megállapítható kórképpel és a pszichiátriai osztályos kezeléssel kapcsolatban. Ezen kívül a szakértő azzal is helyesbítette a felvilágosításadás kapcsán a szakvéleményét, hogy a terhelt 2022 novemberében és 2023 januárjában elkövetett cselekményeinél is véleményezhető a beszámítási képesség kizártsága, csak e cselekmények esetében kapcsolódó orvosi dokumentumok, okiratok nem álltak rendelkezésre, ezért – az emberöléstől és három nappal korábbi bűncselekményektől eltérően – a véleményalkotás nem lehet kategorikus, e cselekményeknél a beszámítási képességet kizáró kóros elmeállapot csupán vélelmezhető.

Az előzőekben írtakra tekintettel a szakértői bizonyítás megfelelő értékelésével a nyomozó ügyészség akként foglalt állást, hogy a beszámítási képességet kizáró paranoid pszichózis valamennyi előzőekben írt cselekmény esetében megállapítható, így részmegszüntetés mellett a nyomozó főügyészség – a vádlott kóros elmeállapotára tekintettel – vádiratában a férfi kényszergyógykezelésének elrendelését indítványozta.

A szakértői bizonyítással kapcsolatos problémák egy kiemelt ügyben

Egy közérdeklődésre számot tartó ügyben, ahol komoly médiafigyelem mellett a Fővárosi Főügyészség irányította a nyomozást majd emelt vádat, a Fővárosi Törvényszéknél több, szakértő kirendelésével, illetve a szakértői vélemények értékelésével kapcsolatos probléma merült fel.

1.) Vagyoni érdekelt-e az eljárással érintett egyik gazdasági társaság számlavezető informatikai rendszerét fejlesztő eseti szakértő, avagy a Be. 191. § (1) bekezdés a) pontjában írt objektív kizárási ok értelmezése:

Egy cég ügyvezetője – akit a vádemelést követően a bíróság eseti szakértőként rendelt ki – írta az eljárással érintett egyik gazdasági társaság számlavezető rendszerét, ami egy egyedi, 18 éven keresztül fejlesztett, zárt forráskódú informatikai rendszer, a vád egyik legfontosabb bizonyítási eszköze.

A terheltek és védőik az eseti szakértő ellen előterjesztett számos kizárási indítvány egyikében többek között arra is hivatkoztak, hogy az eseti szakértő vagyoni érdekeltnek minősül, szerintük érdekelt a büntetőeljárást lezáró határozat tartalmában. A kizárási indítványt elutasító határozatában a törvényszék kifejtette, hogy az eseti szakértő cége és az eljárással érintett gazdasági társaság között létrejött szolgáltatási szerződés alapján az informatikai rendszer adatbázisában tárolt adatok tulajdonosa az eljárással érintett gazdasági társaság, így az eseti szakértő és az általa képviselt cég nem minősül az ügyben vagyoni érdekeltnek. A védelmi fellebbezés miatt másodfokon eljáró bíróság is ezt a jogi álláspontot osztotta.

2.) Eseti szakértő nyomozati közreműködésének megítélése, a Be. 191. § (1) bekezdés g) pontjában írt objektív kizárási ok értelmezése:

A másodfokon eljáró bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság azon végzését, amelyben az 1.) pontban írt eseti szakértő ellen a terheltek és védők által előterjesztett kizárási indítvány elutasításáról döntött. A kizárás egyik okaként az indítványozók arra hivatkoztak, hogy az eseti szakértő a nyomozás során szaktanácsadóként járt el, amikor a nyomozó hatóság felhívására virtuális gépben futtathatóvá tette a lefoglalt informatikai rendszert.

Ezt az álláspontot nem osztotta a Fővárosi Főügyészség, de az első- és másodfokú bíróság sem. A másodfokú bíróság végzésének indokolásában rámutatott arra, hogy az eseti szakértő a Be. 261. §-a szerinti adatszolgáltatást teljesített, ami szaktanácsadói közreműködésként nem értékelhető.

3.) A Be. 191. § (1) bekezdés c) pontjában írt objektív kizárási ok értelmezése:

A korábbiakban említett eseti szakértő ellen a terheltek és a védők azon okból is kizárási indítványt terjesztettek elő, hogy 2015 márciusában a Magyar Nemzeti Bank által indított célvizsgálat során – amely egy ideig párhuzamosan zajlott a nyomozással – tanúként hallgatta meg a Magyar Nemzeti Bank, és a Be. 191. § (1) bekezdés c) pontjában írt kizárási okra hivatkoztak.

Ezt az álláspontot sem osztotta a Fővárosi Főügyészség, de az első- és másodfokú bíróság sem. A másodfokú bíróság a határozatában kiemelte, hogy a tanúkénti meghallgatásra a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CLXXXIX. törvény rendelkezései alapján került sor. A fenti kizárási ok viszont kizárólag a büntetőeljárásban történt tanúkénti kihallgatásra vonatkozik. E vonatkozásban az is érdektelen, hogy a célvizsgálat iratai a büntetőeljárás iratai részét képezik, mert e bizonyítékok az okiratok felhasználásának módjára vonatkozó szabályok szerint kerülhetnek értékelésre, így közvetlenül az eljáró szakértő befolyásolására sem alkalmasak, elfogultság megállapítására sem vezethetnek.

4.) A szakértői „pártatlanság”, a Be. 191. § (1) bekezdés h) pontjában írt relatív kizárási ok értelmezése:

Az első fokon eljáró bíróság egy tárgyaláson hozott végzésével kizárta a nyomozás során kirendelt, együttes szakvéleményt adó egyik igazságügyi könyvszakértőt. A bíróság megállapította, hogy a szakértő jogviszonyban áll a vádiratban sértettként szereplő, felszámolás alatt álló egyik cég felszámolójaként eljáró gazdasági társasággal. A bíróság álláspontja szerint ugyan nem merült fel olyan körülmény, ami alapján a szakértő elfogult lett volna a szakvélemény készítése során vagy a tárgyaláson, azonban a felszámoló céghez fűződő jogviszonya miatt a pártatlansága tekintetében jogos kétely merül fel. A bíróság idézte Erdei Árpád Tanok és tévtanok a büntető eljárásjog tudományában című írását is, ami szerint „nem elég pártatlannak lenni, hanem annak is kell látszani”⁴ . A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú végzést azzal, hogy abszolút kizárási okok nem állnak fenn a szakértővel szemben, viszont a pártatlanság látszatának megőrzése is fontos. Aggályosnak találta a másodfokú bíróság a szakértő eljárásban történő részvételét a felszámoló céghez fűződő kapcsolata miatt.

Egy másik szakértő kapcsán a terheltek indítványozták a büntetőeljárásból történő kizárását azzal, hogy a szakértő a vád tárgyává tett cselekmény sértettje. A védelem ennek kapcsán arra hivatkozott, hogy 2015. március 9-én 5,73 millió forint névértékben tulajdonosa volt az eljárással érintett cég kötvényeinek, így pártatlannak sem tekinthető. Az elsőfokú bíróság a kizárási indítványt elutasította. A végzés indokolása szerint a Be. 50. §-ára, valamint a 6. § (1)–(3) bekezdéseire figyelemmel a szakértő nem tekinthető sértettnek, a vádiratban nem szerepel a sérelmére elkövetett bűncselekmény (az 50 millió forint alatti kárt szenvedett kötvényeseknél a nyomozás mellőzésére került sor).

Az elfogultság kapcsán a bíróság a BEVA⁵  megkeresésével tisztázta, hogy a szakértő rendelkezett a terheltek által hivatkozottaknak megfelelően kötvényekkel, ami miatt kártalanításban is részesült. A kártalanítás kifizetését követően a szakértő úgy nyilatkozott, hogy további követelése nincs, ezért a bíróság szerint a szakértő ex-befektetői volta nem alapozza meg az elfogultságát.

A korábbiakban írt, az elfogultság látszatának elkerülése miatt kizárt szakértő az egyik cég felszámolása során nem vett részt könyvvizsgálóként, elmondása szerint más gazdasági társaság felszámolásában sem volt ilyen módon érintett. A Fővárosi Főügyészség álláspontja szerint egyik esetben sem volt megállapítható a szakértő vonatkozásában a relatív kizárási ok, azonban a két szakértő helyzetét összevetve erősebb érvek szóltak az ex-befektetőnek minősülő szakértő kizárása mellett, mint amelyek végül a könyvszakértő kizárásához vezettek. Az ügy további érdekessége, hogy az előzőekben ex-befektető szakértőt utóbb a bíróság a kérelmére a kirendelés alól felmentette, amikor a szakértő jelezte, hogy a konkrét ügyben az ügy bonyolultsága miatt nem rendelkezik kellő tapasztalattal és kompetenciával a válaszadásra.

5.) Együttes szakértői vélemény felhasználhatósága a bizonyításban, amikor az azt készítő egyik szakértő kizárásra került:

A 4.) pontban írt könyvszakértő kizárása tárgyában fellebbezés folytán hozott másodfokú végzés szerint bár a szakértő kizárására került sor, azonban egy másik szakértővel együttesen adott szakvéleménynél az egyik szakértő kizárása a szakvélemény felhasználhatóságát alapvetően nem érinti.

Ennek ellenére egy tárgyaláson hozott pervezető végzésével az elsőfokú bíróság a terheltek és védők indítványára kizárta a bizonyítékok köréből a két szakértő által együttesen adott szakvéleményt azzal, hogy nem lehet megállapítani, hogy a nyomozás során írásban készült szakértői vélemény mely részét írta a kizárt és mely részt a kizárással nem érintett szakértő.

A Fővárosi Főügyészség ezzel az állásponttal nem értett egyet, hivatkozott indítványában a másodfokú bíróság végzésében foglaltakra. Az elsőfokú bíróság döntését követően az eljárás során az együttes szakvéleményt adó másik szakértő is kizárásra került az általa bejelentett – a szakvélemény készítésének idején is fennálló – elfogultság miatt, így ezen döntés törvénysértő volta a továbbiakban alappal nem kifogásolható.

6.) Kirendelés alól felmentett szakértő kizárhatóságának kérdése:

Jelen ügyben a védelem indítványozta egy, a kirendelés alól korábban felmentett szakértő kizárását is. Az elsőfokú bíróság a szakértő ellen bejelentett kizárási indítvány érdemi elbírálását mellőzte, tekintettel arra, hogy álláspontja szerint a kirendelés alól felmentett szakértő az eljárásnak már nem résztvevője, ezért az őt érintően előterjesztett kizárási indítvány okafogyott. A másodfokon eljáró bíróság helybenhagyta a perbíróság döntését, egyetértett az álláspontjával.

Ezt követően az egyik vádlott az ügyben történt bíróváltást követően ismételten indítványozta a fenti szakértő kizárását. Az elsőfokú bíróság elutasította az ismételt kizárási indítványt. A bíróság az elutasításról hozott határozatában utalt a tárgyban korábban hozott fenti végzésekre, egyetértett azok tartalmával; a korábban kirendelés alól felmentett szakértő már nem része a büntetőeljárásnak, az ellene benyújtott kizárási indítvány okafogyott.

7.) Eseti szakértő bevonásának törvényessége:

A bizonyítási eljárás során rendkívül fontossá vált az 1.) pontban említett informatikai rendszer szerepe, számos releváns bizonyítandó tény ebből volt megállapítható. A nyomozás során az 1.) pontban írt eseti szakértő szakértőként még nem lett bevonva, de a perbíróság a tárgyaláson eseti informatikai szakértőként vonta be, aki az eljárás során számos szakértői véleményt adott szóban és írásban, melynek során az informatikai rendszer működéséről nyilatkozott, továbbá ebből a rendszerből kérdezett le bizonyító adatokat. Az informatikai rendszer egyik adatbázisából általa kinyert bizonyító adatok több esetben további tőkepiaci szakértői vizsgálat alapját képezték.

A terheltek és a védők – többek között – arra hivatkozással is kizárási indítványt terjesztettek elő az eseti szakértő ellen, hogy a kirendelésére eseti szakértőként szerintük nem kerülhetett volna sor, igazságügyi informatikai szakértőt kellett volna helyette bevonni. A másodfokon eljárt bíróság a terheltek és védőik által ismételten előterjesztett kizárási indítványt elutasító végzést helybenhagyó határozatában rámutatott arra, hogy e kérdés vitatása nem tekinthető a Be. 191. § szerinti kizárási indítványnak.

A szakvélemény a Be. 165. § alapján bizonyítási eszköz, értékelése a Be. 167. §-ára figyelemmel történik. A terheltek és védők hivatkozása a Be. 167. § (5) bekezdésének feleltethető meg, melynek kapcsán a perbíróságnak kell megvizsgálni az eljárási cselekmények szabályszerű lefolytatását.

A perbíróság az elsőfokú végzésében az eseti szakértő bevonása kapcsán kiemelte, hogy az informatikai szakterület nem homogén terület. Az eljárás során bevonásra kerültek igazságügyi informatikai szakértők is, azonban azzal az informatikai ismerettel, ami a zárt forráskódú informatikai rendszer fejlesztése miatt az eseti szakértő birtokában van, más igazságügyi szakértő nem rendelkezik.

8.) A bíróság feladata az (informatikai) szakértői véleménnyel összefüggésben:

Az ügyben a bíróság kirendelése alapján két egyesített szakértői vélemény is készült. Az első egyesített szakvélemény elkészültét követően a terheltek és a védők azt indítványozták, hogy az elsőfokú bíróság ugyanazt a működő informatikai szoftveres környezetet bocsássa a rendelkezésükre, amelyben a szakértői vélemény elkészült, mert szerintük csak ezzel lehet ellenőrizni az elkészült szakvélemény megállapításait.

A Fővárosi Főügyészség ezt az álláspontot nem osztotta, mert ez a szakvélemény ellenőrzéséhez nem szükséges. A szakvélemény alapját képező bizonyító adatok pedig minden fél rendelkezésére állnak: külön-külön futtatható módon a korábbiakban írt informatikai rendszer, a számlakövető rendszer és az elektronikus könyvelési rendszer. A bíróság ennek ellenére akként rendelkezett, hogy egy szakvélemény mellékleteként át kell adni a terheltek és védőik által hivatkozott szoftveres környezetet. Az egyik informatikai szakértő jelezte, hogy az általuk használt komplex rendszer helyreállításához felhasználói szintű informatikai tudás nem elegendő, és az összevont rendszer futtatásának hardware igénye (memória, CPU, háttértár) is magas, viszont a kirendelésnek eleget téve elkészítette a szakvéleményt.

A szakvélemény elkészülte óta a terheltek és a védőik sérelmezik, hogy azt az informatikai részletes leírása ellenére sem tudják használni, és a számítógépeik sem megfelelőek a működtetéshez. Közülük többen kérték, hogy a perbíróság vásároljon nekik a rendszer működtetéséhez szükséges számítógépet, biztosítsanak a beüzemeléshez informatikai segítséget (például tanfolyamot), vagy ennek hiányában a bíróság épületében külön helységet chipkártyás ajtóval, munkaidőn kívüli belépés lehetőségével, és megfelelő számítógépet, amelyen a rendszer működik. Ellenkező esetben szerintük nem tudnak a szakértőkhöz érdemi kérdést intézni, sérülnek az eljárási jogaik.

A Fővárosi Főügyészség határozott álláspontja ezzel kapcsolatban az volt, hogy a bíróságnak egyetlen szakvélemény kapcsán sincs az általuk kértek teljesítésére hatásköre. A szakvélemény átadását követően annak feldolgozása az eljárást résztvevőinek a problémája, nincs köze a védekezéshez való joghoz.

Összegzés

Úgy gondolom, hogy az előzőekben írt általános problémafelvetések és esetismertetések megfelelően bemutatják, hogy az egyre komplexebbé váló világunkban a szakértő kirendelésének indokoltsága, a beszerzett szakvélemények értékelése milyen komoly kihívások elé állítja az ügyészeket és a büntetőügyekben eljáró más jogalkalmazókat is, de Magyarország ügyészi szerveinek a szakvélemények értékelésével kapcsolatos gyakorlata megfelelő, és hatékonyan hozzájárul a büntetőeljárások során a bizonyítás sikeréhez.

Schmidt Gábor, legfőbb ügyészségi ügyész