Tényleg csak (szín)játék az egész? A futballal kapcsolatosan elkövetett gazdasági vesztegetés tárgyában 2017-ben hozott másodfokú bírósági döntések elemzése

Bevezető gondolatok

Mint minden sportág versenyein, így a labdarúgó-mérkőzéseken sem lehet sohasem biztosan előre megtippelni, hogy mi lesz a sportszerűen, a tisztességes játék elvei szerint lefolytatott erőpróba végső kimenetele. Azonban a jelen értekezéssel érintett mérkőzések nem sorolhatók e mérkőzések közé.

A „bochumi ügyként” elhíresült, 2009-ben kirobbant nemzetközi futballbotrányban Magyarország sajnálatos módon már a kezdetektől fogva érintett volt.

A gazdasági vesztegetés önálló válfajaként hazánkban is megjelent bűncselekmény azonban azelőtt sem volt ismeretlen a hazai futballéletben, hiszen az egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő sportág résztvevői már a múlt század elején sem rettentek vissza attól, hogy a sportszerű eszközökön túlmutató módszerekkel érjék el a céljaikat.

Azonban az évtizedek során a futballmérkőzésekkel kapcsolatos csalások természete megváltozott. Míg kezdetben az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetőinek motívumai között a csapat vagy az adott futballklub előrejutásának az érdeke bírt döntő jelentőséggel, úgy a legutóbbi botrányok kapcsán már a (online) sportfogadások manipulációja és ezáltal a befolyásolt mérkőzésekkel elérhető minél nagyobb nyereség került a középpontba.

Ez a szerencsejáték-ágazat töretlen népszerűségnek örvend Magyarországon is, amelyet alátámaszt az is, hogy míg 2015-ben az ebből származó összeg a Szerencsejáték Zrt. teljes éves bevételének csupán a 35 százalékát tette ki, addig 2017-ben már ez az arány elérte a 45 százalékot.¹

A fenti tendencia globális szinten jelentkezik, a szinte ellenőrizhetetlen online sportfogadások egyre növekvő hálózatának és népszerűségének köszönhetően.

Történeti kitekintés

Bundabotrány a múlt század elején

Az 1925–26-os, utolsó amatőr futballbajnokság több szempontból is emlékezetes volt. A bajnokság kieső zónájában szereplő Vívó és Atlétikai Club (a továbbiakban: VAC) számára az 1926 tavaszán zajló, utolsó amatőr kupa megnyerése különösen nagy jelentőséggel bírt, hiszen 1926 őszétől fogva bevezetésre került az első osztályú profi futball, amelynek mezőnyébe automatikusan bejutott az amatőr bajnokság győztese.

A győzelem érdekében a VAC játékosai – a sportszerűségen túl is – minden tőlük telhetőt megtettek, így több fővárosi csapat játékosainak pénzt fizettek azért, hogy a bajnoki címet biztosan megszerezze a csapatuk. Azonban az amatőr bajnokságban nem csak a VAC csapata nyúlt effajta jogellenes módszerekhez a győzelem érdekében. Néhány évvel korábban a III. Kerületi Torna és Vívóegylet (továbbiakban: TVE) pont a VAC elleni egyik mérkőzésén ért el gyanúsnak mondható 16:0-ás eredményt, mely akkor visszasegítette a csapatot az első osztályba.

A megvesztegetett mérkőzések kapcsán fegyelmi eljárások indultak, amelyek eredményeképpen azóta is példa nélküli döntés születetett: a VAC működését egy teljes szezonra felfüggesztették.²

Totóbotrány

Magyarország első igazi, nagy nyilvánosságot kapott futballvisszaélése az 1982. évi Nyári Totó Kupa lebonyolításához kötődik, amelyet követően számtalan fővárosi és vidéki manipulált mérkőzés lefolytatására került sor egészen az 1980-as évek végéig.

Jankai István rendőr őrnagy ekként számolt be a botrány kirobbanásáról: „Az Országos Takarékpénztár Sportfogadási és Lottó Igazgatósága 1982. július 23-án tett bejelentést a Budapesti Rendőr-főkapitányságon. Az igazgatóság dolgozói az 1982. évi Nyári Totó Kupa lebonyolításakor azt észlelték, hogy azonos fogadó több esetben ért el 13+1 találatot. Az egyik játékhéten 52 szelvény keltett gyanút, mert azokon a fix tippek megegyeztek. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az ismeretlen fogadó előre ismerte a fix tippeket, így csalás útján jutott a nagy összegű nyereményhez.”³

A nyomozó hatóság az OTP feljelentése nyomán lefolytatott vizsgálat alapján 1982. december 16-án csalás bűntette miatt nyomozást rendelt el, azonban a budapesti vonatkozású nyomozáson kívül pár nappal korábban a Tolna Megyei és a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságon is egy-egy külön nyomozás indult helyi illetékességű totócsalások miatt. A fővárosi nyomozás tárgyát képező cselekmény középpontjában egy egykori olimpiai bajnok, az Erzsébeti Spartacus MTK (továbbiakban: MTK) volt labdarúgója állt, aki a megalapozott gyanú adatai szerint több társával együtt rendszeresen keresett fel csapatokat a mérkőzések előzetes befolyásolása érdekében. A vesztegetések megvalósítására szánt pénzt a bűnszövetség fejétől kapták a szervezők.

A nyomozás elrendelésének másnapján az MTK egész labdarúgócsapatát gyanúsítottként állították elő a nyomozó hatóságon, amely jól mutatja, hogy milyen jelentős méretű bűncselekmény felderítésébe kezdett bele a rendőrség.⁴  Mezey György, a válogatott akkori kapitánya egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy „akkoriban gyakorlatilag a rendőrség határozta meg a válogatott végleges összeállítását. Az került az utazó keretbe, akit éppen nem hallgattak ki, vagy nem volt előzetesben”⁵ .

A nyomozás során kiderült, hogy három olyan férfi – köztük a vesztegetési összegeket biztosító személy – alakította meg a bűnszövetséget Kecskeméten, akik korábban önállóan befolyásoltak egy-egy mérkőzést az országban, azonban a nagyobb jutalék érdekében megosztották a kapcsolataikat és tőkéjüket. Az elkövetők nem csak a szembenálló csapatokat (összesen 49 csapat volt érintett), de a játékvezetőket is lefizették, amely eredményeképpen az 1982. évi Nyári Totó Kupa heti átlag 8-9 mérkőzését kötötték le, hetente átlagosan 800 000 forintért. A bűnszövetség résztvevői ezzel összesen 31 millió forint nyereséghez jutottak, az általuk okozott kár nagysága 100 millió forint volt.⁶

A rendőrség összesen 131 gyanúsítottat hallgatott ki, majd a Fővárosi Főügyészség 1983-ban emelt vádat az 1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő különösen nagy kárt okozó csalás bűntette miatt.⁷

Bundabotrány

A németországi Bochum városának tartományi ügyészsége 2009. november 19-én a magyar futballélet szempontjából is meghatározó bejelentést tett közzé. Eszerint több európai országban – így Németország mellett Ausztriában, Belgiumban, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Magyarországon, Svájcban, Szlovéniában és Törökországban – közel kétszáz bajnoki, köztük BL- és válogatott mérkőzéssel kapcsolatban merült fel a manipuláció gyanúja.⁸  Ezzel összefüggésben közel 250 főt gyanúsítottként hallgattak ki, továbbá a bochumi ügyészség kezdeményezésére nemcsak Németországban, hanem Szlovéniában és Törökországban is több őrizetbe vételt foganatosítottak, majd az elkövetőkkel szemben 2010 augusztusával kezdődően vádemelésekre került sor.⁹

A bochumi ügyként emlegetett nemzetközi bundabotrány nyilvánosságra hozatala Magyarországon is lavinát indított el. A tartományi ügyészség szerint 13 hazai NB I-es futballmérkőzés volt érintett az ügyben (később ez a szám 14-re módosult), amelyekre vonatkozóan a lezárult németországi nyomozás során beszerzett iratokat a hatóság továbbította a Magyar Labdarúgó Szövetségnek (továbbiakban: MLSZ). Az MLSZ a neki megküldött iratok és adatok alapján feljelentést tett a Nemzeti Nyomozó Irodánál (továbbiakban: NNI), amelynek Gazdaságvédelmi Főosztálya vesztegetés bűntettének gyanúja miatt nyomozást rendelt el ismeretlen tettesek ellen. Ezen eljáráshoz a későbbiek folyammán egyesítésre került még kettő, más nyomozó hatóságok által korábban elrendelt nyomozás is. Mindezeken túl a nemzetközi bundabotránnyal kapcsolatban a Központi Nyomozó Főügyészségen is folyamatban volt nyomozás azoknak a németországi lakosok által elkövetett bűncselekményeknek a magyar vonatkozásaival kapcsolatosan, amelyeket a bochumi tartományi ügyészségen és a bochumi rendőrségen vizsgáltak.

Mind a bochumi, mind a magyar nyomozás során beszerzett adatok alapján az volt megállapítható, hogy nem egy magyar elkövetőkre és magyar mérkőzésekre épülő, egyszerű bűncselekménysorozatról van szó, hanem egy nemzetközi szintű csalássorozatról, amely mögött egy különböző nemzetiségű személyekből szerveződő, többszintű, ún. „szindikátus”, vagyis bűnszervezet áll.

A fent ismertetett magyar nyomozások alapján egyre bizonyosabbá vált, hogy a befolyásolt mérkőzésekkel többek között egy olyan magyar állampolgárságú férfi érintett, aki 2010. évben vált egy olyan nemzetközi bűnszervezet tagjává, amelyben a vezető alatt közvetlenül elhelyezkedő szervezeti szinten e személy és rajta kívül még négy másik szervező állt.

A bűnszervezet célja már nem az volt, mint a korábbi, „klasszikus” bundabotrányokban érintett szervezőké, vagyis hogy a saját jól felfogott, a futballhoz vagy a csapatához, sportklubjához köthető érdekéből adódóan (így pl. bajnoki cím megszerzése, továbbjutás vagy a kiesés érdekében) vesztegeti meg az ellenfelet vagy éppen a mérkőzést vezető bírót.¹⁰  A „bochumi ügyben” és az ennek okán napvilágra került magyar vonatkozású ügyekben résztvevők célja már az volt, hogy a világszerte fogadásokat szervező, többnyire illegálisan működő fogadóirodák által megfigyelt mérkőzésekből kiválasszanak olyanokat, amelyek – az abban részt vevő játékosokra és játékvezetőkre tekintettel – eredményei befolyásolhatóak. Ezt követően az ekként manipulált mérkőzések eredményére a szervezők illegális fogadóirodákban fogadásokat kötöttek, így a fogadóirodákat tévedésben tartva, jogtalan haszonszerzési céllal nekik kárt okoztak.

Mivel a befolyásolt mérkőzések leleplezése nagy nehézségekkel jár, továbbá tekintettel a különféle nemzetiségű elkövetők nagy számára és a közöttük kialakult szövevényes, nemzetközi kapcsolati hálózatra, Németország, Finnország és Magyarország 2011 nyarán egy közös nemzetközi nyomozócsoportot hozott létre az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezmény¹¹  és a Tanács közös nyomozócsoportokról szóló kerethatározata¹² alapján. A nyomozócsoport feladata többek között a felderítés, az információcsere és az egyes nyomozati cselekmények megszervezése és összehangolása volt, ehhez a későbbiek során csatlakozott Ausztria és Szlovénia is.

A magyar vonatkozású nyomozás alapján megállapítható volt, hogy a bűnszervezet fent is ismertetett, egyik fő szervezőjét több másik magyar állampolgárságú segítő is támogatta, akiknek az volt a feladata, hogy a vezető által megjelölt vagy jóváhagyott meccsekkel kapcsolatban szervezzék meg az egyes játékosok és/vagy játékvezetők megvesztegetését és a vesztegetési összegeket jutassák el nekik.

Ezt követően a vezető más embereken keresztül több százezer eurós fogadásokat kötött egy-egy illegális fogadóirodában az által befolyásolt mérkőzésre. Amennyiben a manipulált mérkőzés a megfelelő eredményt hozta, úgy az ebből befolyt nyereséget a bűnszervezet vezetője egyenlő arányban elosztotta a szervezet tagjai között, ellenkező esetben a költségeket a szervezet egésze viselte.

A bűnszervezetet és a megvesztegetett résztvevőket összekötő segítők vagy közvetítők olyan személyek lehettek, akiknek szabad bejárásuk volt a játékosokhoz, így vagy maguk is játékosok voltak, vagy a csapat szakmai stábjához tartozó egyéb személyek (például az edző). Declan Hill kutatása szerint a szervezők leggyakrabban egykori (híres) játékosokat használnak erre a szerepre, hiszen ők anélkül jutnak be egy-egy csapat mérkőzésére, szállására, hogy ezzel bárki előtt feltűnést keltenének.¹³  Az ekként megvesztegetett játékos aztán már bevonhatja a csapattársait is. „A futballbundáknál általában öt-hét játékost vonnak be, de a szervezők és a játékosok szerint az abszolút minimum: a kapus, egy védő és egy csatár.[…] Ha nincs benne az egész csapat a bundában, az valójában a korrupt játékosokat segíti. Ha hat játékos eladja a meccset, de öt kétségbeesetten megpróbál győzni, kevésbe valószínű, hogy a nézők kiszúrják, hogy bunda zajlik a szemük előtt; még kevésbé azt, hogy mely játékosok vesznek részt a bundázásban.”¹⁴

A Központi Nyomozó Főügyészség a bűncselekményekkel érintett mérkőzések és személyek nagy számára tekintettel, célszerűségi okokból 2013 februárjában négy részre különítette el a még folyamatban lévő nyomozást, majd 2013. május 23-án mind a négy ügy vonatkozásában vádat emelt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Fővárosi Törvényszék előtt. A vádemeléssel összesen 33 különböző futballmérkőzés volt érintett, köztük – a teljesség igénye nélkül – 11 magyar bajnoki mérkőzés, 5 magyar liga kupamérkőzés, 2 magyar kupa labdarúgó mérkőzés, 4 U19-es bajnoki mérkőzés és 1 nemzetközi felnőtt válogatott labdarúgó mérkőzés. Az ügyekben szereplő összesen 47 vádlott között szerepelt aktív és korábbi játékos, játékvezető, klubtulajdonos, edző és futballmenedzser is.

Jelen tanulmány elkészítésekor három ügy már jogerősen befejeződött, így csupán a nemzetközi fogadási csalásokkal, illetve a magyar felkészülési és utánpótlás-mérkőzésekkel kapcsolatban megvalósított bűncselekmények vonatkozásában folyamatban volt eljárásban nem született még ezidáig jogerős bírói döntés. A három jogerősen lezárult ügy közül a BFC Siófok és a Diósgyőri VTK (továbbiakban: DVTK) labdarúgócsapatainak befolyásolt mérkőzéseivel kapcsolatos eljárásában, valamint a Rákospalotai EAC (továbbiakban: REAC) jogellenesen manipulált mérkőzéseivel kapcsolatos eljárásban született – főként másodfokú – bírói megállapításokat fogom vizsgálni.

A REAC egyes mérkőzéseivel kapcsolatos vádiratában a Központi Nyomozó Főügyészség az aktív vesztegetőket gazdálkodó szervezet dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés vétségével, a REAC korábbi játékosait gazdálkodó szervezet dolgozója által kötelezettségszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettével, a csapat korábbi vezetőedzőjét pedig gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által kötelezettségszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettével vádolta. A bíróság a vádirattal érintett 17 vádlottból 15-tel szemben megállapította a büntetőjogi felelősség fennállását, míg kettő vonatkozásában a büntetőeljárás megszüntetésre került.¹⁵

A zömmel a BFC Siófok és a DVTK csapatai által játszott, jogellenesen befolyásolt mérkőzésekkel kapcsolatos eljárásban a Központi Nyomozó Főügyészség összesen 23 személy ellen emelt vádat korrupciós bűncselekmények miatt. A jogerős ítéletben a bíróság 19 vádlott büntetőjogi felelősségét állapította meg, míg két vádlottal szemben felmentésre került sor bizonyítottság hiányában, két másik vádlott vonatkozásában pedig a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósági döntést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utalta, amelynek során a Fővárosi Törvényszék az eljárást az elévülésre tekintettel megszüntette.¹⁶

A bíróság megállapításai

Dolgozói jogviszony

A bűncselekmények elkövetése és a bírósági ítélet meghozatala között hatályba lépett 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: új Btk.) ellenére több vádlottal szemben az enyhébb elbírálást eredményező korábbi, 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) vonatkozó tényállásait kellett alkalmazni. A hatályos büntető törvénykönyv azonban eltérően adja meg az aktív és passzív gazdasági vesztegetési tényállások elkövetőjének meghatározását, mint régi Btk. Ez utóbbi ugyanis a gazdasági vesztegetés törvényi tényállása megvalósulásának feltételeként a költségvetési szerv, gazdálkodó szerv vagy egyesület dolgozóját vagy tagját jelöli meg¹⁷  – szemben a hatályos törvénnyel, amely már gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személyként határozza meg az elkövetőt vagy a passzív alanyt.¹⁸

A terheltek között amatőr- és hivatásos sportolóként pályára lépő játékosok is szerepeltek, így annak érdekében, hogy velük szemben kétséget kizáróan megállapítható legyen a régi Btk. szerinti passzív gazdasági vesztegetés törvényi tényállásának megvalósulása, a bíróságnak külön vizsgálnia kellett azt, hogy ezek a sportolók a gazdálkodó szervezet dolgozójának minősültek-e vagy sem.

A másodfokú bíróság mindkét általam vizsgált ítéletében leszögezte, az irányadó gyakorlat egyöntetű abban, hogy a dolgozó fogalma nem azonos a munkavállaló Munka Törvénykönyve szerinti fogalmával. Ezt a nézet erősíti meg a Kúria a 28/2012. számú büntető elvi határozatában is, mely szerint a vesztegetés törvényi tényállásában szereplő, gazdálkodó szerv „dolgozója” alatt nemcsak a szervnél munkaviszony keretében munkát végző személy, hanem az olyan személy is értendő, aki munkaviszonyra jellemző sajátosságokat mutató jogviszony keretében fejti ki tevékenységét. A bíróság szerint a piacgazdaság fejlődésének következményeként a dolgozó fogalma kibővült, így ma már nemcsak a munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalókra használatos, hanem emellett a megbízási szerződés alapján munkát, tevékenységet végző személyekre is. Azonban ez az értelmezés sem válhat parttalanná, vagyis továbbra sem minősíthető automatikusan mindenki dolgozónak, aki valamely munka elvégzésére vagy valamely eredmény előállítására vállal kötelezettséget polgári jogi megbízási vagy vállalkozás szerződés alapján.¹⁹

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a dolgozó fogalmának a lényege abban határozható meg, hogy ki dönt a munkavégzésre irányuló jogviszony lényeges tartalmát jelentő kérdésekben, azaz hogy a munkavállaló munkaerejével maga rendelkezik-e, vagy a munkaadója. Ez az elhatárolási szempont azonban önmagában nem elegendő a kérdés eldöntésére, hiszen többek között a megbízási jogviszony pusztán abból az indokból még nem minősül munkaviszonynak, hogy a megbízott a megbízó utasítási alapján látja el a megbízást.²⁰

A bíróság megállapította, hogy amennyiben a megbízási szerződés keretei között munkavégzésre kötelezett személy tekintetében „bizonyos fajta munka rendszeressége, állandó jellege, a megbízó (munkaadó) és a megbízott (munkát végző) közötti szoros kapcsolat, a munkát végző megbízottnak a munkát adó megbízótól függő helyzete, a munkafegyelem megtartásának kötelezettsége, a munkaerőnek meghatározott keretben állandó jellegű lekötöttsége, tehát a munkaerőnek a megbízó (munkaadó) rendelkezésére bocsátása, és mindezt kiegészítendő a megbízó utasításai szerint történő munkavégzés kötelezettsége megállapítható, akkor a megbízott a vizsgált tényállás alkalmazása szempontjából dolgozónak minősülhet.”²¹

Mindezen szempontok figyelembevételével a másodfokú bíróság egyenként megvizsgálta az egyes eljárással érintett, különböző jogállású sportolók esetében azt, hogy a szerződési jogviszonyuk alapján dolgozónak minősülhetnek-e, ezáltal pedig megállapítható-e terhükre a gazdasági vesztegetés elkövetése.

Az egyes további megállapítások áttekintése előtt viszont szükséges megvizsgálnunk, hogy egyáltalán ki minősülhet sportolónak. A sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: St.) 1. § (1) bekezdése szerint sportoló az a természetes személy, aki sporttevékenységet végez. Az St. szerint beszélhetünk amatőr, szabadidős, hivatásos és versenyszerűen sportolóról.

Az St. 8. § (1) bekezdése szerint a hivatásos sportoló a sportszervezettel kötött munkaszerződés vagy megbízási szerződés alapján fejti ki sporttevékenységét, feltéve hogy a megbízási díj a számvitelről szóló törvény alapján bérköltségként kerül kifizetésre.

Vélhetőleg a fenti definícióból kifolyólag is jutott arra a megállapításra Fővárosi Ítélőtábla, hogy a hivatásos sportolókkal kötött munkaszerződés kétségtelenül dolgozói jogviszonynak minősül.²²

Az amatőr sportolók jogviszonyával kapcsolatban az St. 5. § (2) bekezdése már szigorúbban szabályoz, ugyanis ennek vonatkozó rendelkezése szerint az amatőr sportoló és a sportszervezet között létrejött sportszerződésre a Polgári Törvénykönyv megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Sárközy Tamás értelmezése szerint ez annyit jelent, hogy a sportszerződés alapja a megbízás, azonban abban nyilvánvalóan megjelenhetnek a vállalkozási szerződésekre jellemző szerződési elemek is.²³

Mindezek alapján azt a bíróság is leszögezte, hogy szemben a hivatásos sportolók által kötött szerződésekkel, az amatőr sportolói szerződések nem minősülnek munkaszerződésnek és a munkavégzésre irányuló jogviszonyra jellemző jegyek sem teszik azt színlelt szerződéssé, ennélfogva azokat a megbízási szerződések szabályai alapján kell megítélni.²⁴  Mindezek ellenére azonban a bíróság szerint az amatőr sportolói szerződés is tartós munkavégzésre irányuló jogviszony, amelyből kifolyólag a hivatásos sportolókhoz hasonlóan az amatőr sportolók is dolgozónak minősülnek a régi Btk. alkalmazásakor.²⁵

A fenti indokolással szinte szó szerint megegyező következtetésre jutott a Fővárosi Ítélőtábla a BFC Siófok és a DVTK meccseivel kapcsolatos ítéletében is, így a fenti megállapításokat látta helytállónak azon védői érveléssel szemben, miszerint az amatőr sportolói szerződés azon jellemzője, hogy az mellérendeltségi, nem alá-fölé rendeltségi viszonyt szabályoz, önmagában még nem zárja ki a dolgozói minősítést. Csupán annyit érdemes még kiegészítésként ezzel az ítélettel kapcsolatosan itt megemlíteni, hogy a másodfokú bíróság a társadalmi szervezettel kötött sportszerződésekre is az amatőr sportolók jogviszonyával kapcsolatosan tett megállapításait tekintette irányadónak.²⁶

A jelen tanulmányban szereplő mindkét eljárásban terheltként vett részt ugyanazon vezetőedző is. Az St. nem definiálja külön a vezetőedzői tisztséget, hanem azt a sportszakember²⁷  gyűjtőfogalma alá sorolja be. A törvényi definíció szerint a vezetőedző egy olyan szakmai vezető, akinek fő feladata a sportoló sporttevékenységre való felkészítésében áll. Általában a magyar vezető edzők zöme azonban ennél ténylegesen sokkal nagyobb hatáskörrel bír, így ráhatása van a szakmai-igazgatási és a gazdasági kérdésekre is, továbbá a versenyzés alapvető infrastrukturális kérdéseivel kapcsolatban is fellép.²⁸

A másodfokú bíróság megállapította, hogy bár a magyar sportéletben a vezetőedzői feladatok ellátása változatos foglalkoztatási szerződések keretében – a jelen ügyekben érintett vezetőedző esetében megbízási szerződéssel – történik, azonban az azok által szabályozott jogviszony tartós munkavégzésre irányul, amelynek következtében a Btk. alkalmazása során a vezetőedző is dolgozónak minősül.²⁹

Kötelezettségszegés

A manipulált mérkőzésekkel kapcsolatban nemcsak a felderítés, hanem a jogi minősítés terén is a kötelezettségek mibenlétének kérdése okozta a legnagyobb vitát.

Mindkét érintett ügyben már az első fokon eljárt bíróság külön-külön is megállapította azt, hogy a terheltekkel kötött szerződések mindegyike – legyen munkaszerződés, amatőr vagy hivatásos sportolói szerződés – megfogalmazta kötelezettségként az egyes labdarúgókkal szemben azt, hogy a vele szerződő csapat sikeréért kellő szakértelemmel és a tőlük elvárható legmagasabb szintű teljesítmény kifejtésével kell végezniük a sporttevékenységüket, nemcsak az egyes versenymérkőzéseken, de az edzéseken és az edzőtáborokban is. A szerződéseken túl a játékosok ezen kötelezettségét mondja ki − többek között − az St. a tisztességes játék (fair play) követelményének előírásával³⁰ , valamint a MLSZ Fegyelmi Szabályzata is.³¹

A Főváros Ítélőtábla szerint mindezen normák előírásaiból levonható az a következtetés, hogy „[…] minden dolgozó, aki a jogviszonya keretében, annak fennállása alatt a korrupciós előny ígéretét elfogadja, nyilvánvalóan megszegi a reá irányadó foglalkoztatási szabályokat és a szerződéses előírásokat”, vagyis kötelezettséget sért. Azonban mind a régi, mind a hatályos Btk. szerinti vesztegetés minősített esetének megvalósulásához mindezen kötelezettségszegéshez társulnia kell valamely többlet-tényállási elemnek az előny ígéretének és elfogadásának a tényén felül. ³²

A jogelmélet szerint a kötelezettségszegés magában foglal minden olyan szándékos cselekvést vagy mulasztást, amely a jogokat és kötelezettségeket meghatározó normák előírásainak megszegésével jár. Ezen normák alatt a Kommentár szerint „az adott szervezetre vonatkozó jogszabályokban és belső normákban előírt lényeges, az ügy érdemére kihatással lévő szabályok megszegését kell érteni. Nem jelent kötelességszegést olyan belső vagy más ügyviteli jellegű szabályok megsértése, amelyek jogilag nem szabályozottak, vagy szabályszerű teljesítésükhöz csak a szervezet belső érdeke fűződik.” ³³

A másodfokú bíróság fontosnak tartotta itt kiemelni, hogy kötelezettségszegéssel járó vesztegetés esetében tehát az előny kérése és a kötelezettség megszegése egymással közvetlen ok-okozati összefüggésben áll, melyből szükségszerűen következik az is, hogy időben a kötelezettség megszegése elválik az előny ígéretétől.

Mindezeket együttesen figyelembe véve a Fővárosi Ítélőtábla kimondta, hogy az egyes játékosok által konkrétan, a mérkőzés közben tevőlegesen vagy mulasztással megvalósított kötelezettségszegés nem volt megállapítható, hiszen a szándékos és akaraton kívül elvétések elhatárolása külső szemlélő számára szinte lehetetlen. Azonban „a vesztegetést elfogadó vádlottak nem a reájuk irányadó szabályok szerint jártak el azon esetekben, mikor a pályára lépve³⁴  az általuk tanúsított összehangolt (egymás tevékenységéről tudva, közösen) magatartásukkal szándékosan a mérkőzések elvesztésére, vagy a vesztegető által elvárt más eredmény kialakítására törekedtek, még akkor is, ha adott esetben végül nem sikerült az elvárt eredményt kialakítani.” Az érintett játékosok a befolyásolni kívánt mérkőzéseken azért és úgy játszottak, hogy a megbeszélt eredményt elérjék, hiszen a jogtalan előny megszerzéséhez csakis így juthattak hozzá. Ebből viszont az következik, hogy ezek a vesztegetéssel érintett labdarúgók az előny megszerzéséért a sportklubjuk érdekeivel, továbbá a versenyszabályokkal és a szerződési kötelezettségeikkel ellentétesen vettek részt a versenyen, vagyis a jogtalan anyagi előnyt jelentő „anyagi motiváció alá rendelték összehangoltan a játékukat.”³⁵

Ezen indokolás szerint a labdarúgó vádlottak terhére nem az egyes mérkőzések alkalmával tanúsított konkrét mozdulatok, hibák vagy elvétések alapján állapítható meg a gazdálkodó szervezet dolgozója által kötelezettségszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette. Itt a kötelezettségszegés megállapításának az az alapja, hogy a vesztegetési ígéretet és/vagy a jogtalan előnyt elfogadó együtt ténylegesen úgy léptek a pályára, miszerint a mérkőzés első percétől annak lefújásáig arra törekedtek, hogy a kötelezettségüket megszegve elveszítsék a mérkőzést, vagy a győzelemtől eltérő, előzetesen megbeszélt eredményt érjék el.

Mindezek alapján a másodfokú bíróság helyt adott a védői indítványnak és elutasította azt az ügyészi érvelést, miszerint az előny elfogadása önmagában a játékosok minősített esetért való büntetőjogi felelősségét alapozná meg. Ez esetben ugyanis velük szemben a vesztegetés alapesete soha nem lehetne megállapítható.³⁶

A labdarúgó vádlottak által megvalósított kötelezettségszegés értékelése során a bíróság vizsgálta azt is, hogy a fenti megállapítások érvényesek-e felkészülési mérkőzések esetén is. A Központi Nyomozó Főügyészség a fellebbezésében amellett érvelt, hogy a labdarúgók nemcsak versenyezni, de felkészülni is a tisztességes játék elvei szerint kötelesek. A másodfokú bíróság azonban egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a felkészülés nem csupán egy mérkőzésre irányul, így nem látta bizonyítottnak ezt az ügyészi érvelést. Másrészről a Fővárosi Ítélőtábla kifejtette azt is, hogy a felkészülés során tanúsított kötelességszegő magatartások – mint a bűncselekmény elkövetését megkönnyítő feltételek biztosítása – tipikusan előkészületi jellegű cselekmények. Mivel a Btk. a vesztegetés előkészületét nem rendeli büntetni, így ennélfogva sem lehet a felkészülési mérkőzéseken tanúsított kötelezettségszegés miatt a vádlottak büntetőjogi felelősségét megállapítani.³⁷

A REAC mérkőzéseivel kapcsolatos ügyben hozott, a két vizsgált ítélet közül korábban született döntés szinte szó szerint ugyanerre a jogi megállapításra jutott a kötelezettségszegés vonatkozásában. A fenti szempontokon túl azonban egy vádlott esetében külön foglalkozott a kötelezettségszegés megvalósulásának kérdésével. A vádiratban szereplő, vonatkozó történeti tényállás lényege szerint a labdarúgó vádlott a vád tárgyává tett egyik mérkőzésen ugyan nem lépett a pályára, azonban a szervező vádlott-társaitól kapott megbízás alapján több csapattársát is rávette a mérkőzés eredményének a befolyásolására. A beszervezésért cserébe a megbízóitól azt a jogtalan előnyt kapta, hogy anélkül megfogadhatta a mérkőzés általa előre ismert eredményét, hogy a fogadásra szánt összeget nem is kellett megfizetnie.³⁸

Az ügyészség – fellebbezésében is kifejtett – álláspontja szerint azzal, hogy a vádlott megfogadta az általa tudottan, jogellenesen befolyásolt mérkőzés eredményét, megvalósította a vesztegetés kötelezettségszegéssel megvalósuló minősített esetét, arra a bújtatott előnyre tekintettel, amelyben a hitelben történő fogadással részesült.

A másodfokú bíróság azonban akként foglalt állást, hogy önmagában a kétségkívül előnyös fogadási lehetőség biztosítása nem a kötelességszegés ellentételezése volt, „azaz az előny kérése és a kötelességszegés egymással közvetlen oksági viszonyban nem állt”³⁹ .

A gazdasági vesztegetés minősített eseteinek tárgyában a bíróság azt is megvizsgálta, hogy a vádlott vezetőedzői minősége maga után vonja-e a vesztegetés minősített esetét⁴⁰  azáltal, hogy ő a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személynek minősül.

A mindkét ügyben vádlottként szereplő vezetőedzővel kapcsolatban a Fővárosi Ítélőtábla – a már korábban ismertetettek szerint – kimondta, hogy dolgozónak minősül, tehát elkövetői minősége kétséget kizáróan fennáll. A vádlott védőjének álláspontja szerint a védence nem minősült vezető állású személynek, mivel kizárólag az egyes mérkőzésekkel kapcsolatban rendelkezett döntési jogkörrel, ám ezen túl nem döntött sem munkáltatói, sem pénzügyi kérdésekről.⁴¹

A másodfokú bíróság szerint a vezetőedző legfontosabb szakmai feladata a csapat összeállítása volt, amelynek során a legjobb tudásának megfelelően, azt a cél szem előtt tartva kellett eljárnia, hogy az a csapat az adott mérkőzésen győzelmet arasson. Az vezetőedző ezen kötelezettsége fennállt az ebben a minőségében dolgozó vádlottal szemben akkor is, amikor a mérkőzés elvesztéséért cserébe jogellenes előny ígéretét elfogadó játékosokat küldött a pályára azért, hogy azok az általa is tudott eredményt érjék el a mérkőzésen, és így ő maga is részesüljön a jogellenes juttatásból.⁴²

Mindezek alapján megállapítható, hogy a másodfokú bíróság tehát ugyanarra a következtetésre jutott a vezetőedző jogkörének tényleges tartalma kapcsán, mint Sárközy Tamás, miszerint a gyakorlatban a vezetőedzők ráhatással bírnak a szakmai-igazgatási, gazdasági és infrastrukturális döntésekre is.⁴³

Üzletszerűség

A REAC befolyásolt mérkőzéseinek ügyében eljárt elsőfokú bíróság a vádirati minősítéssel ellentétben több vádlott terhére is eltekintett az üzletszerű elkövetés mint a vesztegetés minősített esetének megállapításától. Ennek indokaként részben arra hivatkozott, hogy az érintett játékosok cselekménye csupán eseti jellegű volt, amelyet passzív magatartással valósítottak meg – vagyis nem álltak ellen a felülről jött kezdeményezésnek a mérkőzés jogellenes befolyásolását illetően -, részben pedig arra, hogy egyes vádlottak esetében olyan sok idő telt el az egyes cselekmények között, amely okán a terhükre a rendszeresség, mint az üzletszerűség fennállásának feltétele, nem volt megállapítható.⁴⁴

Az ügyészség szerint a Fővárosi Törvényszék tévesen jutott arra a megállapításra, hogy a cselekmények közötti időmúlás, mint a rendszeresség hiánya, az üzletszerűség megállapításának akadályát képezi. Álláspontjuk szerint ezen minősítő körülmény fennállásánál annak van jelentősége, hogy a haszon elérésére törekvő terhelt szándéka ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények rendszeres megvalósítására irányuljon. Ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt követ el több hónap eltelte után, akkor ebből a körülményből alappal lehet következtetni arra, hogy az elkövető szándéka az üzletszerűséget is átfogta.⁴⁵

A Fővárosi Ítélőtábla az ítéletében az ügyészség álláspontjával egyező megállapításra jutott. A jogi értékelését az irányadó gyakorlatra való hivatkozással kezdte, miszerint „ha a haszon reményében és egyébként hasznot is realizálva az ugyanolyan bűncselekmény hónapok múlva ismételődő elkövetése bekövetkezett, akkor e körülményből már következik, hogy a magatartás mögötti szándék az üzletszerű elkövetést is átfogta”⁴⁶ .

Az üzletszerűség megállapításánál nem a cselekmények között eltelt idő rövidségének van jelentősége, hanem az elkövetés rendszerességének, melynek fennállása esetén az egyes cselekmények között eltelt idő hossza közömbös. Ugyanis ha az elkövetői oldalon megállapítható valamely olyan szubjektív tényező, amely összeköti a hosszabb időtartam két végpontja közötti bűncselekményeket, úgy az üzletszerű elkövetés megállapítható. (Mindezek mellett a bíróság helytállónak ítélte meg azt az ügyészi hivatkozást is, hogy a haszonszerzési célzat szempontjából a kezdeményezés iránya közömbös.)⁴⁷

A DVTK-hoz köthető mérkőzésekkel kapcsolatban eljárt másodfokú tanács ugyanezen megállapításokra jutott az üzletszerűség tekintetében. A fenti indokokon túl csupán annyit jegyzett még meg a bíróság, hogy a hatályos Btk. mind a passzív, mind az aktív gazdasági vesztegetés körében minősített esetként szabályozza az üzletszerűséget, azonban a korábbi törvény csupán az aktív gazdasági vesztegetés esetén rendelt e körülményhez súlyosabb büntetést, amely az alkalmazandó törvény meghatározása szempontjából nagy jelentőséggel bírt a jogalkalmazás során.⁴⁸

Elkövetői alakzatok

A DVTK-hoz kapcsolható manipulált mérkőzésekkel kapcsolatos elsőfokú bírósági ítéletben foglaltakhoz képest eltérő megállapításra jutott a másodfokú bíróság azon vádlottak elkövetői minőségét illetően, akik egy-egy vesztegetési ajánlatot közvetítettek vádlott-társaik irányába.⁴⁹

A Fővárosi Ítélőtábla osztotta az ügyészség azon megállapítását, mely szerint azok a passzív vesztegetők, akik a mérkőzés jogellenes befolyásolásában egymás tevékenységéről tudva, közösen vesznek részt, társtettesnek minősülnek. Álláspontja szerint ez az állítás az egyes mérkőzésekből természetszerűen fakad, ugyanis „az adott vesztegetés egyedül, a további vádlottak részvételének ismerete nélkül nem valósítható meg, ráadásul a pályán nélkülözhetetlen annak ismerete, hogy ki az a vádlott-társ, akire lehet »számítani« az elvárt eredmény kialakításában”⁵⁰ .

A passzív vesztegetés felbujtója az, aki arra bírja rá az elkövetőt, hogy az egy harmadik személytől kérjen vagy fogadjon el jogtalan előnyt. Amennyiben ezt a jogtalan előnyt nem harmadik személy, hanem maga a felbujtó kínálja, úgy ő már nem a passzív vesztegetés felbujtója, hanem az aktív vesztegetés tettese lesz. Az irányadó joggyakorlat szerint azonban az aktív vesztegetést kizárólag az valósíthatja meg, aki az előnynek ténylegesen a birtokában van vagy lesz. Amennyiben az előnyt ígérő elkövető nem birtokolja az előnyt és nem is fogja, úgy annak cselekménye az aktív vesztegető bűnsegélyének minősül.

Mindebből következik, hogy az a játékos, aki a jogellenesen befolyásolni szándékozott mérkőzésen nem lép vagy nem léphet pályára, azonban ellenszolgáltatásért cserébe más játékosok számára is közvetíti a vesztegetési ajánlatot, a passzív vesztegető felbujtója lesz. Abban az esetben azonban, ha a vádlott egyazon magatartása az aktív vesztegetés bűnsegédi minősítését és egyben a passzív vesztegetés felbujtói minősítését is megvalósítja, úgy a terhelt a konszumpció elvéből adódóan kizárólag a súlyosabb minősítést megalapozó bűncselekményért felel.⁵¹

Rendbeliség

A BFC Siófok és a DVTK mérkőzéseivel kapcsolatban a másodfokú bíróság az ügyészi fellebbezéssel egyező álláspontra jutott az egyes bűncselekmények rendbeliségének kérdésében is.

A Fővárosi Ítélőtábla szerint a rendbeliség vonatkozásában különbséget kell tenni az aktív és a passzív vesztegetés között. Az aktív vesztegetői oldalról a rendbeliség a törvényellenes kapcsolatok számához, vagyis a passzív vesztegetők számához igazodik, amely jelen ügyben azonos a vádlottak számával. Ha azonban az aktív vesztegetők cselekménye ugyanazon passzív elkövetőhöz igazodik folyamatos vagy rendszeres előny ígéretével, úgy ez a cselekménye ugyanazon jogviszonyon belül folytatólagosan elkövetettnek minősül.⁵²

Ezzel szemben a passzív vesztegetés rendbelisége mindig a manipulált mérkőzések száma szerint alakul, így az ő vonatkozásukban a folytatólagosság nem állapítható meg.

E körben az ügyészi a fellebbezés arra is rámutatott, hogy annak is jelentősége van, ha a passzív vesztegető időközben egy másik klubhoz igazol át, mert így egy újabb szerződés folytán egy másik jogviszony jön létre, amely a bűnös kapcsolatok számát növeli.⁵³

Összegzés

Ahogyan a jelen tanulmányban bemutatott egyik másodfokú bírósági ítélet indokolása is írja „a vesztegetés törvényi tényállás nem tipikusan a sportversenyekre készült. A futball sportág specialitását tekintve pedig még inkább szükséges bizonyos fokú absztrakció az elkövetési magatartása megállapításához és annak jogi értékeléséhez, ugyanis a nem pontozásos rendszerű csapatjátékok esetén a pályán elkövetett hiba, mulasztás még speciális szakértelem igénybevételével sem ítélhető meg teljes bizonyossággal”⁵⁴ .

A futballbotrányokkal kapcsolatosan elkövetett vesztegetések felderítése, bizonyítása és jogi értékelése azonban nemcsak a labdarúgás specialitásából fakadóan okoz nehézségeket a jogalkalmazók számára, hanem a korrupciós bűncselekmények sajátosságai miatt is. Ahogyan azt a bíróságok is megállapították, az ilyen jellegű bűncselekmények sajátos értékelő tevékenységet, kellő körültekintést és gondosságot igényelnek, ami jelentősen megnehezíti a futballvesztegetések elbírálását.⁵⁵

Benei D. alügyész, Budakörnyéki Járási Ügyészség; PhD hallgató, PPKE JÁK