A természetben nincs ingyen ebéd

Barry Commoner (1917–2012) amerikai biológus munkássága során felállított négy ökológiai alapelvének egyike szerint: „a természet semmit nem ad ingyen”, tehát nincs ingyen ebéd. Mindenért fizetnünk kell, és nem biztos, hogy pénzzel ki tudjuk fizetni a természetből való fogyasztásunkat.

A büntetőjog minden esetben az utolsó lépcsőfok, és ha létezik olyan kategória, ahol a megelőzés a fontos, akkor a környezet- és természetvédelem e körbe biztosan beletartozik.

Mit tehetünk mi, jogalkalmazók elsősorban a megelőzés érdekében? Nyilván a generális és a speciális prevenciót kell figyelembe venni; a környezetet és a természetet károsító bűncselekmények esetén indokolt olyan súlyú büntetés alkalmazása, amely az elkövetőt és másokat is visszatart az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetésétől. (Közhely, de igaz, hogy az unokáinknak is szüksége lesz majd többek között ivóvízre és élelemre.)

Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, mindenképpen szemléletváltásra van szükség, de arra is, hogy e bűncselekmények nyomozása már a kezdet kezdetétől szakszerűen haladjon, majd – mint végső fázis – a büntetőbíróság az elkövetővel szemben alkalmazza a megfelelő büntetőjogi szankciót.

Az ilyen jellegű ügyek nyomozása eltér az egyéb, például tulajdon elleni bűncselekmények nyomozásától. Széles körű háttérjogszabály ismeretét igényli, de igényli azt is, hogy valamilyen szinten a nyomozó „biológus” is legyen, vagy legalábbis nézzen utána bizonyos dolgoknak. Egy konkrét esetben például a nyomozó hatóság a kutatás során szembesült azzal, hogy az egzotikus nandu milyen méretű, és azt hol is lehet azonnal, a lefoglalást követően elhelyezni.

Az alábbiakban két ügyön keresztül mutatom be, hogy a nyomozás hiányosságai miatt az elkövető nem volt felelősségre vonható, avagy sokkal kisebb súlyú cselekmény miatt került sor a felelősségre vonására, mint amit valójában elkövetett. Felmerül az is, hogy a büntetőbíró a teljes joganyag ismeretében átlátja-e az elkövetett bűncselekmény valós társadalomra veszélyességét, érti-e a címben megfogalmazott alaptételt.

Nézzük a jogeseteket, amelyekből kitűnik az, hogy mennyire indokolt lenne a nyomozók, ügyészek, bírók továbbképzése ezen a területen. (Jó példa erre az ILEA²  által szervezett továbbképzés, illetve az OKRI e témában tartott vizsgálata-kutatása, valamint e témában összehívott tudományos konferenciája.)

I.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal munkatársai tettek feljelentést a Btk. 242. § (2) bekezdésébe ütköző, a fokozottan védett élő szervezet egyedeinek pusztulását okozó természetkárosítás bűntette miatt ismeretlen tettes ellen. A feljelentésben megfogalmazott történeti tényállás szerint ellenőrzés alá vontak egy külföldi honosságú kisbuszt, amelyben 16 darab nagyméretű hűtőtáskát találtak elő, a tartalmuk pedig összesen 2936 védett és fokozottan védett madártetem volt.

A helyszíni szemlén jelen volt nemzeti parki természetvédelmi szakemberek, természetvédelmi őrparancsnok és természetvédelmi őrök az egyedeket beazonosították, és megállapították, hogy e madarak természeti eszmei értéke összesen 73 475 000 forint. Magyarországon ezt megelőzően ekkora mennyiségű és eszmei értékű madártetem egy járműben még nem került feltalálásra.

A madártetemek között rozsdás torkú, réti pityer, mezei pacsirta, barázdabillegető, sárga billegető, kék cinke, füzike, seregély, arany lile és más védett és fokozottan védett madár volt található. A helyszínen megállapításra került az is, hogy lőtt sebek vannak a tetemeken, tehát a madarakat lelőtték.

A feljelentésben foglalt történeti tényálláshoz igazodott a bűncselekmény minősítése is, mivel az elpusztított élő szervezet külön jogszabályban meghatározott pénzben kifejezett értékének együttes összege elérte a fokozottan védett élő szervezet egyedei esetében megállapított pénzben kifejezett legmagasabb érték kétszeresét.

Ebben az esetben a Btk. a gondatlan elkövetési alakzatot is büntetni rendeli.

A természetvédelméről szóló törvényhez igazodóan pedig a Btk. a természetvédelmi oltalom alatt álló faj egyedének valamennyi fejlődési szakaszát, alakját, állapotát, az elpusztult élőlényt is büntetőjogi védelemben részesíti.

A NAV járőrei a jármű átvizsgálását és a természetvédelmi szakemberek egyed-beazonosítását követően a megvalósulni látszó természetkárosítás bűntettének minősített esete miatt a helyszínre hívták a helyileg illetékes nyomozó hatóság tagjait, akik pedig a jármű szemléjének folytatása érdekében oda hívták a helyileg illetékes vadőrt, aki a jegyzőkönyv tanúsága szerint ezen az eljárási cselekményen részt is vett. Az nem derült ki az eljárás adataiból, hogy milyen jogcímen, milyen minőségben került sor az eljárásban történő részvételére.

Sőt, a jegyzőkönyv szerint a lefoglalt madártetemeket a vadőr részére adták át. Neki pedig ezen védett és fokozottan védett madarak egyedeinek tartására körülbelül ugyanannyi hatósági engedélye volt, mint a járművet vezető nem magyar állampolgár sofőrnek.

Az akkor éppen tomboló madárinfluenza miatt a helyszínre érkezett a területileg illetékes hatósági állatorvos, és a fertőzés elkerülése érdekében a madártetemeket megsemmisítésre hatósági jogkörében eljárva végül is (szerencsére) ő szállította el.

A fenti helyszíni eljárást követően a nyomozó hatóság a jármű sofőrjét gyanúsítottként hallgatta ki. A terhelttel közölt történeti tényállás: „a járművében megtalálásra került összesen 2946 darab védett madár, amelyek együttes eszmei értéke 73 475 000,- Ft. Ezzel elkövette a Btk. 242. § (1) bekezdés b./ pontjába ütköző természetkárosítás bűntettét”.

A természetkárosítás bűncselekményi tényállását kitöltő háttérjogszabályok rögzítése elmaradt, az pedig nem elkövetési magatartás a terhelt részéről, hogy a „járművében megtalálásra került”. Az sem érthető, hogy miért módosult a bűncselekmény minősítése.

A terhelt a gyanúsítás ellen panaszt nem terjesztett elő, azt vallotta, hogy bérelte a járművet egy ismerősétől, majd egy másik ismerőse – akinek a nevét és adatait hajlandó lett volna megadni a jegyzőkönyv szerint – kérte meg arra, hogy a 16 táskányi élelmiszert szállítsa ki Olaszországba. Azt is közölte, hogy meg tudja adni az olasz település nevét és a parkolót, ahol adott időpontban majd várják az élelmet. Telefonszámot is tud mondani, kit kell hívni, ha odaér.

Állította, hogy csak a hatósági eljárás során szembesült azzal, hogy mi volt a táskák taralma.

Vallomásának felvétele után a járművel együtt tovább engedték anélkül, hogy a nemzetközi szálra rányomoztak volna, például a telefon megszemlézésével, esetlegesen a terhelt további kihallgatásával a küldő és a fogadó személyére, a szállítmány fogadásának helyszínére.

A nemzetközi szál – ami nyilvánvalóan egy bűnszervezetet feltételez – felderítetlen maradt.

A nyomozó hatóság álláspontja szerint a fenti gyanúsítotti vallomás bűnösségre kiterjedő beismerő vallomás… (Mármint az, hogy nem tudta, mi a táskák tartalma?)

A nyomozás elrendelését és a gyanúsított elengedését követően a nyomozó hatóság igazságügyi élővilágvédelmi szakértőt rendelt ki. Internetről, vagy az Igazságügyi Minisztérium honlapjáról sikerült szakértőt találni. Élővilág-védelmi szakértő azonban sokféle lehet, amit a nyomozó hatóság nem vett figyelembe. Az általuk kirendelt szakértő speciális szakterülete éppen az állategészségügy és a zárttéri vadtartás volt.

A szakértőnek az alábbi kérdéseket tették fel:

• Mi okozhatta a madarak elhullását?
• Milyen védettségi fokba tartoznak a madarak?
• Mennyi a madarak jogszabályban meghatározott pénzben kifejezett értéke?
• A pénzben kifejezett érték eléri-e a fokozottan védett élő szervezet egyedei esetében megállapított legalacsonyabb értéket?
• A helyszínen látottak közül melyik felel meg a Btk.-ban meghatározott feltételeknek?

A madarakat egyértelműen lelőtték. A természetvédelmi szakemberek az egyedeket a helyszínen beazonosították latin és magyar elnevezésük szerint, és meghatározták az egy-egy fajhoz tartozó, jogszabályban rögzített természeti eszmei értéket. Ennek megválaszolására szakértőt kirendelni nem szükséges, mint ahogyan az összérték megállapításhoz sem, hiszen ez egyszerű összeadási és szorzási művelet.

Az utolsó kérdés véleményem szerint teljesen értelmezhetetlen.

A szakértő szerint a madarakat valószínűleg lelőtték. A többi kérdésre közölte, hogy azok megválaszolására nincs kompetenciája, és a nyomozó hatóság részére megadta egy másik szakértő nevét és elérhetőségét.

Az ennek alapján kirendelt újabb élővilágvédelmi szakértő táblázatba foglalta a helyszíni szemlén rögzített adatokat, tehát hogy egy fajból hány egyed került előtalálásra, egyedenként és összesen mekkora ezek természeti eszmei értéke.

A két – álláspontom szerint indokolatlanul kirendelt – szakértői díj összesen 331 400 forint volt.

A nyomozó hatóság olyannyira önállóan végezte a nyomozást, hogy csak az annak elrendeléséről szóló feljegyzést küldte meg az ügyészség részére. A régi Be. alapján a bűncselekmény feljelentésben meghatározott minősítésére és a természeti eszmei érték nagyságára is figyelemmel a fokozott ügyészi felügyelet bejelentésére haladéktalanul sor került.

Az iratokat többször írásban kérte az ügyészség megküldeni. Ennek az ügyészi utasításnak sem tettek eleget, az iratokat már csak vádjavaslattal küldték meg az ügyészségre, két hónap „nyomozást” követően.

A vádjavaslatot tartalmazó iraton még feltüntették azt, hogy: „a Romániában megvalósult orvvadászat bűncselekménye miatt a felajánlás kérdésében szíveskedjék intézkedni”.

Az ügyészség nem intézkedett, hiszen mire is? Honnan lehet tudni, hogy a madarakat Romániában lőtték? Azért, mert a terhelt a gyanúsítotti kihallgatása során azt állította, hogy Romániában kapta meg a táskákat? Egyrészt a terheltet igazmondási kötelezettség nem terheli, másrészt még ebből sem következik, hogy a madarakat ott lőtték, és nem Albániában, vagy akár Magyarországon. Az sem kizárt, hogy a terhelt lőtte le őket.

Ekkor a nyomozó hatóság már látta, hogy az ügynek nemzetközi vonatkozásai is vannak, de már későn.

Mit lehetett az ily módon lefolytatott nyomozás adataiból az iratokat áttanulmányozva kétséget kizáróan levonni? A terhelt által vezetett járműben nagyszámú, védett és fokozottan védett lőtt madártetem volt található. Mivel nem magyar honosságú volt a jármű, és a terhelt is azt vallotta, hogy külföldön kapta meg a táskákat, az bizonyos, hogy a terhelt az ország területére engedély nélkül beszállított és innen továbbszállítani kívánta természetvédelmi oltalom alatt álló fajok tetemeit a megfelelő hatóság engedélyek nélkül.

Ez az elkövetési magatartása alkalmas a Btk. 242. § (1) bekezdés a) és b) pontjába ütköző természetkárosítás bűntettének megállapítására.

A terhelt azonban azt állította, hogy nem nézte meg a táskák tartalmát. A mulasztásáért felelős lehet, azonban fel kellett-e ismernie, tisztában kellett-e lennie azzal, hogy ezek a madarak természetvédelmi oltalom alatt állnak. Bizonyítható-e az ő vonatkozásában a szándékos elkövetés?

Adatok – és a ténylegesen végzett nyomozás – hiányában csak a gondatlan elkövetés volt az elkövető terhére róható, ezen alapeset elkövetője azonban gondatlanság esetén nem büntethető, mert a megállapítható esetnek nincs gondatlan elkövetési alakzata.

Mivel az eljárás adatai alapján azt sem lehetett kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a terhelt lőtte-e le – akár egyedül, akár társaival együtt társtettesként – a közel 3000 példány madarat, így a feljelentésben írt, a természetkárosítás bűntettének minősített esete sem volt a terhelt terhére írható.

Mindezek alapján a nyomozás megszüntetéséről kellett határozni, figyelemmel arra, hogy további nyomozati cselekmény elvégzése a kezdeti hiányosságok miatt már nem volt lehetséges, a helyszíneléskor és a terhelt kihallgatásakor megvolt bizonyítékok már elenyésztek.

Hozzáértő és szakszerű nyomozás esetén akár a nemzetközi szál is felderíthető, felgöngyölíthető lett volna.

II.

A másik természetkárosítás bűncselekménye tárgyában a nyomozás nemzetközi jogsegélykérelem alapján indult. A jogsegélykérelem Hollandiából érkezett, mivel a holland hatóság nyomozást folytatott egy holland állampolgárságú díszmadár-kereskedő, valamint külföldi állampolgárságú társai ellen. Azonnal felmerült tehát, hogy egy kiterjedt nemzetközi bűnszervezetről is szó lehet.

A holland hatóságok által megállapított tényállás szerint Észak-Afrikában szabadon élnek és szabadon befoghatók bizonyos pintyfélék. Adat merült fel arra, hogy ilyen madarakat Szerbián keresztül csempésznek be az Európai Unió területére, majd Magyarországon ezeket a madarakat egy szintén díszmadártenyésztéssel és -kereskedéssel foglalkozó magyar állampolgár fogadja, majd ő csempészi át ezeket Hollandiába az ottani kereskedőhöz.

A madarak csempészése mindenképpen szükséges volt, mivel élő állat megfelelő engedélyek, igazolások és hatósági állatorvosi okmányok nélkül más államokba nem szállítható. Felmerült az is, hogy e pintyféléken túl egzotikus, továbbá természetvédelmi oltalom alatt álló madarak egyedeit, és a Washingtoni Egyezmény hatálya alá tartozó fajok egyedeit is szállítják és értesítik, illegálisan, a megfelelő engedélyek nélkül.

A jogsegélykérelemhez csatolásra került az amszterdami bíróság végzése, ami tulajdonképpen a nálunk meglévő nyomozási bírói végzéshez hasonló. Ebben a végzésben házkutatást és lefoglalást rendelt el a bíróság a feltételezett magyar elkövető ingatlanán. A holland nyomozó hatóság kérése még az volt, hogy két, az adott üggyel foglalkozó nyomozója az eljárási cselekményeknél jelen lehessen.

Mivel díszmadártenyésztőről és -kereskedőről volt szó, vállalkozásának telephelye pedig egy külterületi tanyás ingatlan, már eleve feltehető volt, hogy nagy területen, számos röpdében és volierben kell a házkutatást foganatosítani. Ennek ellenére késő őszi időszakban, az esti órákban kezdtek hozzá a házkutatáshoz, gyakorlatilag még a röpdék számát (nemhogy a madarak számát) sem lehetett megállapítani.

A házkutatás kezdetén az érintett tenyésztő nem volt jelen a helyszínen, azonban a nyomozó hatóság telefonhívására megjelent, útközben a telefonkészülékét eldobta. Ezt akkor az eljárók észlelték és megtalálták, majd a jegyzőkönyv szerint – szintén a telefon megszemlézése nélkül – átadták a jelenlévő holland nyomozóknak. Ugyanígy tettek a terhelt számítógépével is, valamint nagyobb mennyiségű készpénzt is találtak elő, amelyet szintén átadtak a nyomozóknak a jegyzőkönyv szerint.

A kaotikus házkutatásra jellemző, hogy miután az ügy nyomozását átvette a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Korrupció és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztálya, a házkutatáson részt vett nyomozókat tanúként ki kellett hallgatniuk, majd összesítést kellett készíteniük arról, hogy melyik röpdében konkrétan milyen faj hány egyede volt, és ezek közül mi került lefoglalásra és elszállításra.

A házkutatás során merült fel az, amit a bevezetőben említettem, hogy nem árt kicsit utánajárni egy-két dolognak ilyen házkutatások megszervezése előtt. (A nyomozók többek között ugyanis itt szembesültek azzal, hogy az egzotikus nandu például mekkora, és hogy haladéktalanul lefoglalva azt hova is lehetne elszállítani.)

A házkutatás során az észak-afrikai pintyféléken túl (209 egyed) a terheltnél előtalálásra kerültek olyan fajok egyedei, amelyek természetvédelmi oltalom alatt állnak, köztük a Washingtoni Egyezmény hatálya alá tartozó fajok egyedei is. Ekkor merült fel, hogy az Eurojuston keresztül koordinációs értekezlet tartása szükséges, hiszen az előtalált további fajok esetében is előfordulhat, hogy azok tárgyai lehetnek a Hollandiában folyamatban lévő büntetőeljárásnak. A holland társszervektől annyit sikerült megtudni, hogy a jogsegélykérelemben írt büntetőeljárásban a magyar állampolgárságú terhelt mintegy 8 hónapig előzetes letartóztatásban is volt, az ő, és szerb társa gyanúsítottként történő kihallgatását is tervezik. Egyebekben a koordinációs értekezlettől „idő előttiségre” hivatkozással elzárkóztak.

Az Eurojusttól azonban tudomást szereztünk arról is, hogy illegális madárkereskedelem miatt a terheltünket távollétében – mivel akkor Hollandiában illegális madárkereskedelem miatt folyamatban lévő eljárásban előzetes letartóztatásban volt – az antwerpeni elsőfokú bíróság hathavi börtönbüntetésre és hatezer euró pénzmellékbüntetésre ítélte, továbbá kötelezte 25 euró hozzájárulás megfizetésére az erőszakos cselekmények áldozatait segítő alap javára, valamint a felmerült 51 euró bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint összesen 44 példány madarat (köztük szavanna sármány, csicsörke, pirosfarkú papagáj) találtak elő a járművében, részben élve, részben elhullva. Ezeket a madarakat érvényes dokumentumok és engedélyek nélkül vásárolta meg, és vitte be ezeket Belgium területére, ahol értékesíteni kívánta azokat.

Az ítélet hivatkozik a Tanács vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása tárgyában kiadott 1996. december 9-i EK rendeletre, továbbá a Washingtoni és a Bonni Egyezményre.

Az ítélet a büntetés kiszabását, annak mértékét többek között azzal indokolta, hogy a terhelt által elkövetett bűncselekmény súlyos fokú, a vádlott által elkövetett tettek a felelősségérzet hiányáról és az állatok iránti tisztelet hiányáról tanúskodtak.

Azt meg kell jegyezni, hogy a holland és a belga természet védelméről szóló törvény hasonló a magyar szabályozáshoz, az egyedek bármely fejlődési alakzatát, bármely származékát védi, és csak a megfelelő hatósági engedélyek birtokában végezhető ezekkel bármilyen tevékenység, akár a tartásuk is.

A büntető törvénykönyv szerinti tényállás szabályozása mindkét államban szintén hasonló a miénkhez, azzal a lényeges eltéréssel azonban, hogy mindkét államban már a bűncselekmény alapesete is súlyosabban, hat évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A terheltünknél a házkutatás során 5 példány kanalas récét, 2 üstökös récét, 2 kisbukót, 2 cifra récét, 2 sárga homlokú amazont, 2 skarlát íbiszt és 6 nandut találtak elő, amely fajok természetvédelmi oltalom alatt állnak, és a terhelt ezek megszerzéséhez, tartásához, a velük való kereskedéshez a megfelelő hatóság engedéllyel nem rendelkezett.

A fenti tényállás alapján emeltünk a terhelt ellen vádat, annak ellenére, hogy meghatalmazott védője indítványozta az eljárás bűncselekmény hiányában való megszüntetését, mivel álláspontja szerint csak egy adminisztratív mulasztásról volt szó. A vádiratban felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés kiszabására tettünk indítványt. A vádbeszédben a vádlott terhére – felhasználva a holland jogsegélykérelmet, és a belga elsőfokú ítéletet mint okirati bizonyítékokat – indítványoztuk értékelni, hogy ugyanolyan bűncselekményt Magyarországon két, nemzetközi büntetőeljárás hatálya alatt követett el.

Az elsőfokú bíróság – az eljáró bíró a teljes joganyag ismeretében – a vádlottat a terhére rótt bűncselekmény elkövetésében bűnösnek mondta ki, és őt – mivel az elkövetett cselekmény csekély tárgyi súlyú és a társadalomra csekély fokban veszélyes – egy év időtartamra próbára bocsátotta, és a több mint egymillió forint bűnügyi költség csak egy részének a megfizetésére kötelezte.

Vessük össze ezt az első fokú ítéletet, a kiszabott büntetést, és annak indokolását – a társadalomra veszélyesség megítélésében is – a fentiekben ismertetett belga ítélettel, és annak indokolásával, de akár azzal is, hogy más államban a legsúlyosabb szabadságelvonással járó kényszerintézkedést is elrendel a bíróság az elkövetővel szemben.

Nem volt tárgya a nyomozásnak az, hogy jelen esetben az elkövetőnek mekkora haszna keletkezett az illegális madárkereskedésből, mivel a mi vádiratunk csak a felsorolt természetvédelmi oltalom alatt álló egyedek engedély nélküli tartását mint elkövetési magatartást tartalmazta, ezekkel történő illegális kereskedelmet nem tudtuk bizonyítani.

Ezzel szemben a két külföldi büntetőeljárásban egyértelmű bizonyítást nyert, hogy a vádlott illegálisan kereskedik védett fajok egyedeivel. Mekkora haszonra tehet szert ebből, ha az sem tartja vissza, hogy előzetes letartóztatásban van hosszabb ideig külföldön, másik államban pedig végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre ítélik? Még e tények mellett is „anyagilag megéri” ezt a tevékenységet folytatni.

Vajon ha kábítószer-kereskedelemből származna a bevétele, abban az esetben is egy év próbára bocsátanák? Sajnos, nyilván „megéri” e bűncselekmények, a természetkárosító bűncselekmények elkövetése. Nagyon magas a látencia aránya, hiszen a „sértett egyed”, akit lelőttek, megöltek, csempésztek stb., nem tud feljelentést tenni, nem tud tanúvallomást tenni, nem fog panasszal élni. A feltárt esetekben pedig elenyésző az elkövetők büntetése.

***

A becsült adatok szerint a természetvédelmi oltalom alatt álló egyedekkel történő illegális nemzetközi kereskedelemből származó éves bevétel meghaladja a 6 billió dollárt. Ha komolyan vesszük a bevezetőben írt alaptételt, akkor mindent meg kell tennünk a természetkárosító bűncselekmények és elkövetőik felderítése érdekében, be kell szerezni a szükséges bizonyítékokat, és az ismertté vált elkövetőkkel szemben – a cselekmény társadalomra veszélyességét felismerve – a megfelelő büntetőjogi szankciót kell alkalmazni.

Ennek érdekében elengedhetetlen az e téren tevékenykedők továbbképzése, valamint a közvélemény tudatformálása, a szemléletváltás is, mert mi történik majd akkor, ha valaki kifogja az utolsó halat, és kivágja az utolsó fát…

Ben-Belgacem A., címzetes főügyészségi ügyész, Kecskeméti Járási Ügyészség