A koronavírus hatása az elektronikus kapcsolattartásra

Az elektronikus kapcsolattartás egyre szélesebb és mindenki számára hozzáférhető biztosítása a 21. század technikai fejlődésére is figyelemmel elengedhetetlen volt. Ezt tükrözi az is, hogy az Európai Tanács már a 2000. március 23–24. között tartott lisszaboni gyűlésén is célul tűzte ki az internet adta lehetőségek minél szélesebb körű kiaknázását, és ennek keretében az internet használatának ösztönzése érdekében az elektronikus közigazgatás fejlesztését, és az elektronikus közszolgáltatásokhoz való hozzáférés széles körben történő biztosítását.

Az elektronikus közigazgatás fejlesztésének eredményeként Magyarországon is megszültetett – és 2016. január 1. napján hatályba lépett – az elektronikus ügyintézés és bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: e-ügyintézési tv.). Az e-ügyintézési tv. meghatározta, hogy mely szervezeteknek kell biztosítaniuk az elektronikus ügyintézés lehetőségét, egyben előírta, hogy ezen szervek kötelesek az ügyfelek részére biztosítani a feladat- és hatáskörükbe tartozó ügy, valamint jogszabály alapján biztosítandó szolgáltatásaik igénybevételéhez, lemondásához vagy módosításához szükséges ügyeknek az elektronikus úton történő elintézését.

Az elektronikus ügyintézést biztosító szervek felsorolása között – mások mellett – megtalálhatóak az államigazgatási szervek, valamit az Országos Bírósági Hivatal és a bíróságok, továbbá az ügyészség¹  is. A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 1. §-a (2) bekezdésének d) pontja, valamint az 1. §-a (5) bekezdésének a)–b) pontjai alapján az államigazgatási szervek közé tartoznak a rendvédelmi szervek, köztük a rendőrség és a büntetés-végrehajtási szervezet is. Az e-ügyintézési törvény átmeneti rendelkezései szerint ezen szervezek az elektronikus ügyintézést 2018. január 1. napjától voltak kötelesek biztosítani a feladat és hatáskörükbe tartozó ügyekben, így a büntetőeljárás során is.

Természetesen nem minden ügyben lehetséges az elektronikus ügyintézés biztosítása, az e-ügyintézési tv. szerint például nincs helye az elektronikus ügyintézésének, amikor a törvény, eredeti jogalkotói hatáskörben megalkotott kormányrendelet az ügyfél személyes megjelenését vagy meghatározott okiratok másként nem pótolható benyújtását kötelezővé teszi, továbbá akkor sem, ha az irat, okirat, vagy más beadvány minősített adatot tartalmaz.

Tekintettel azonban arra, hogy az előbb említett kivételeket nem érintő büntetőügyekben az elektronikus ügyintézést biztosítani kellett, 2018. január 1. napjától kezdődő hatállyal a büntetőeljárásról szóló 1998. évi törvény kiegészült a 74/C–74/O. szakaszokkal, amelyek az elektronikus kapcsolattartás büntetőeljárási szabályait tartalmazták. Ezen szabályok lényegében a jelenleg hatályos, a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) XXVII. Fejezetében meghatározott rendelkezésekkel egyezően szabályozták az elektronikus kapcsolattartást a büntetőeljárásban. Erre is figyelemmel csak a hatályos szabályok – téma szempontjából releváns részének – ismertetésére szorítkozom.

A Be. 148. §-ának (2) bekezdése fő szabályként kimondja, hogy a büntetőeljárásban – a fokozott hitelességi követelményekre figyelemmel – az elektronikus kapcsolattartás során kizárólag az e-ügyintézési tv. 17. §-a (1) bekezdésének megfelelő nyilatkozat tehető, amelynek lényege szerint, ha jogszabály valamely nyilatkozat tekintetében nem elektronikus ügyintézés esetében írásbeli nyilatkozatot követel meg, annak az elektronikus kapcsolattartás során alkalmazott jognyilatkozat megfelel, ha a nyilatkozattevő elektronikus azonosítása az e-ügyintézési törvényben meghatározottak szerint történik, és biztosított, hogy a kézbesített dokumentum megegyezik a nyilatkozattevő által jóváhagyott dokumentummal. Az elektronikus azonosítás során azt kell biztosítani, hogy az ügyfél személye saját magával egyértelműen megfeleltethető legyen, azaz az elektronikus azonosítás során igazolt adatok megegyezzenek – fő szabályként – a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban, a központi idegenrendészeti nyilvántartásban vagy a külföldi személyek nyilvántartásában szereplő természetes személyazonosító adatokkal.

Az ilyen nyilatkozatnak az e-ügyintézési tv. és végrehajtási rendeletei²  szerinti, megfelelő kézbesítési szolgáltatás útján történő elküldésének joghatásai megegyeznek az írásbeli nyilatkozat postára adásának joghatásaival, kézbesítésének joghatásai pedig megegyeznek az írásba foglalt nem elektronikus nyilatkozat benyújtásának, kézbesítésének vagy közlésének joghatásaival.

A Be. rendelkezései értelmében meg kell különböztetni az elektronikus kapcsolattartásra köteles, és arra nem köteles, de azt vállalni jogosult büntetőeljárásban részt vevő személyt. Elektronikus kapcsolattartásra köteles az e-ügyintézési tv. rendelkezéseire³  is figyelemmel az elektronikus ügyintézést biztosító szervek a feladat- és hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében például az ügyfélként eljáró ügyész.

Emellett a Be.⁴  lehetőséget biztosít az elektronikus kapcsolattartásra nem köteles büntetőeljárásban részt vevő személy vagy a jogi képviselőnek nem minősülő képviselője részére arra – feltéve, hogy az elektronikus kapcsolattartáshoz való joga nem szünetel –, hogy az eljárás bármely szakaszában választhatja az elektronikus kapcsolattartást. Indokolt kiemelni, hogy az elektronikus kapcsolattartás – mint azt a Be. indokolása is hangsúlyozza – nem általánosan kötelező, hanem csak lehetőség, amelyet a terhelt, a sértett, a vagyoni érdekelt, az egyéb érdekelt, illetve az elektronikus kapcsolattartásra nem köteles szakértő választhat. Ennek nyilvánvaló korlátja, ha valakinek az elektronikus kapcsolattartáshoz való joga szünetel, így például a büntetések, az intézkedések, az egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 121. §-a (1) bekezdésének g) pontja alapján az elítéltnek a szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetel az elektronikus kapcsolattartáshoz való joga.

Amennyiben az elektronikus kapcsolattartásra nem köteles büntetőeljárásban részt vevő személy élni kíván ezzel a lehetőséggel, úgy nyilatkozatát az e-ügyintézési tv. 17. §-a (1) bekezdésének megfelelően teheti meg. Mindez tehát nem azonos a beadvány elektronikus levelezési címen történő megküldésével, illetve a Be. rendelkezéseinek értelmében az elektronikus kapcsolattartás vállalása „ráutaló magatartással” sem lehetséges, mivel az elektronikus kapcsolattartásra nem köteles büntetőeljárásban részt vevő személyt akkor is figyelmeztetni kell a nyilatkozat megtételére, ha beadványát a Be. 148. §-ának (2) bekezdése szerint, de az előírt nyilatkozat hiányában nyújtotta be.

Mindezek alapján továbbra is általános maradt a papír alapú kapcsolattartás, amelyre a Legfőbb Ügyészség állásfoglalása is utal, mivel az elektronikus kapcsolattartásra nem köteles személyt a büntetőeljárás során arra kell figyelmeztetni, hogy a büntetőügyekben eljáró hatóságokkal a kapcsolattartás eltérő nyilatkozat hiányában papír alapon történik.⁵

A Be. részletes előírásokat tartalmaz az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok megszegésének következményeire, amelynek lényege szerint az elektronikus úton tett nyilatkozat hatálytalan, ha az nem felel meg a Be. 148. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak. Ezzel kapcsolatban kiemelést érdemel, hogy az e-ügyintézési tv. és a Be. rendelkezései szerint egy nyilatkozat csak akkor hatálytalan, ha a jogszabály annak megtétele vonatkozásában az elektronikus kapcsolattartást kötelezővé teszi. Ilyen lehet például – de természetesen csak a 2018. január 1. napja után indult büntetőügyekben – a vádat képviselő ügyész által a bíróságnak küldött fellebbezés.

A Be. szabályai szerint az elektronikus úton kapcsolatot tartó azonban köteles a beadványát elektronikus úton, továbbá a Be., az e-ügyintézési tv. és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon benyújtani. Amennyiben beadványát nem elektronikus úton, vagy elektronikus úton, de nem a fentieknek megfelelő módon nyújtja be, úgy a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság a panaszt, felülvizsgálati indítványt, a kifogást, a fellebbezést, a felülvizsgálati indítványt és a perújítási indítványt érdemi indokolás nélkül elutasítja, a beadványban foglalt egyéb nyilatkozat pedig hatálytalan.⁶

Ezen túl a Be. lehetőséget biztosít a Be. 148. §-ának (2) bekezdésben meghatározottaknak megfelelő, elektronikus úton benyújtott beadványok elintézésének mellőzésére,⁷  ha azt az elektronikus kapcsolattartásra nem köteles személy a Be. 149. § (5) bekezdésében meghatározott figyelmeztetés után és az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó nyilatkozat hiányában nyújtotta be. Itt indokolt azonban megjegyezni, hogy az eljárás egyes, a kötelező körön kívül eső résztvevői akár elektronikus aláírással ellátott dokumentumot is benyújthatnak, az ilyen módon érkezett, hiteles dokumentumok joghatást kiváltó képessége nem zárható ki, tekintettel arra is, hogy ezek teljes bizonyító erejű magánokiratoknak minősülnek.⁸  Az ilyen beadványokat azonban a Be. szabályai értelmében nem kötelező az elektronikus ügyintézés szabályainak megfelelően kezelni, vagy arra ilyen formában válaszolni, hanem azokat papír alapon is el lehet intézni.

Csak a teljesség kedvéért rögzíteni kell azt is, hogy az elektronikus kapcsolattartásra nem köteles és azt nem is vállaló büntetőeljárásban részt vevő személy bármilyen úton benyújtott beadványait érdemben el kell bírálni. Így tehát önmagában azért, mert valaki a papír alapú kapcsolattartás során egy határozat elleni panaszát csak elektronikus levélben nyújtja be, a panasz elbírálása – álláspontom szerint – nem mellőzhető, és az hatálytalannak sem tekinthető; még abban az esetben sem, ha a határozat, vagy az ügyiratok között elfekvő más iratok alapján megállapítható, hogy az elektronikus kapcsolattartásra való figyelmeztetésre sor került.

Az előbbiekben részletezett szabályok szerint tehát a büntetőeljárásban elektronikus kapcsolattartásról csak akkor beszélhetünk, ha a beadvány küldőjének elektronikus azonosítása lehetséges, valamint biztosított a kézbesített és a beadvány küldője által jóváhagyott dokumentum azonossága. Ehhez képest – álláspontom szerint – az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezések kisebb inkoherenciáját eredményezi, hogy a Be. egyetlen helyen⁹  lehetőséget biztosít arra, hogy a büntetőeljárásban részt vevő személy, vagy bírósági eljárásban az ügyészség indítványozhatja az elektronikus formában, elektronikus okiratként, vagy papír alapú okirat elektronikus másolataként rendelkezésre álló ügyirat indítványozó által megjelölt elektronikus levélcímre történő továbbítását, amely az előbbi követelményeket nem biztosítja.

Itt indokolt megjegyezni azt is, hogy a Be. kézbesítési szabályaira vonatkozó rendelkezései¹⁰  csak azt teszik lehetővé, hogy bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az ügyiratát – egyebek mellett – elektronikus úton az e-ügyintézési tv. szerinti hivatalos elérhetőségre, illetve biztonságos elektronikus kapcsolattartást szolgáló elérhetőségre kézbesítse. Az elektronikus levélcímre történő kézbesítés lehetőségként sem szerepel és nem is értelmezhető, tekintettel arra is, hogy az e-ügyintézési tv. alapján a hivatalos elérhetőség¹¹  biztonságos kézbesítési szolgáltatási cím, vagy Kormány által rendeletben meghatározott egyéb típusú elektronikus elérhetőség lehet. A biztonságos elektronikus kapcsolattartást szolgáló elérhetőség pedig a biztonságos kézbesítési szolgálatás¹²  fogalmának feleltethető meg. Ez olyan kézbesítési szolgáltatás, amely az elektronikus küldemény kézbesítésével kapcsolatban biztosítja, hogy

• ha a küldőtől átvett üzenetet változatlan formában a címzett rendelkezésére bocsátják, akkor erről a küldő számára legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentumba foglalt igazolás álljon rendelkezésre,
• az üzenet és a kézbesítést igazoló okirat észrevétlenül nem változtatható meg, sem a kézbesítés során, sem a kézbesítést követően,
• az üzenet átvevője csak a címzett vagy a feljogosított helyettes átvevő lehet, és a tényleges átvevő személyét az átvétellel kapcsolatos okirat igazolja,
• a feladónak okirati bizonyíték áll rendelkezésére (tértivevény) arról az esetről is, ha a kézbesítés a megadott időn belül sikertelen, és ez az igazolás a meghiúsulás időpontját és – ha azonosítható – az okát tartalmazza.

Ezen szigorú szabályokra is figyelemmel az ügyészi szervezet iratkezelési szabályzata¹³  úgy rendelkezik, hogy kizárólag az ügyintézés meggyorsítása érdekében lehet sürgetésekre, intézkedésekre, felhívások közlésére a szakértő, tolmács, terhelt, tanú stb. behívására, hatóságok tájékoztatására, tudakozódásra – egyebek mellett – elektronikus levélcímet igénybe venni. Mindez azonban csak akkor használható, ha a másik fél személye nem kétséges, vagy a közlés tudomásul vételére bárki jogosult, és ennek jogszabályban írt feltételei egyébként fennállnak. Tilos azonban a folyamatban lévő ügyekről a feleknek – kivéve, ha azt jogszabály kifejezetten lehetővé teszi – ilyen úton tájékoztatást adni, továbbá ügyészségi hivatalos küldeményként csak kiadmányozott irat továbbítható elektronikus levélben, amit kinyomtatva az ügyiratban el kell helyezni.

Ezt a helyzetet változtatta meg a SARS-CoV-2 vírus által okozott, COVID-19 elnevezésű, Európában 2020. január végén, Magyarországon pedig 2020. március 4. napján igazoltan megjelent betegség, amit az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2020. március 11-én világjárvánnyá nyilvánított.¹⁴  Ugyanezen a napon 15 órától Magyarország Kormánya – az Alkotmány 53. cikkének (1) bekezdése alapján – az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány következményeinek elhárítására, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében az ország egész területére veszélyhelyzetet hirdetett.¹⁵

A veszélyhelyzet kihirdetését követően a Kormány – a Kúria elnökének, az Országos Bírósági Hivatal elnökének és a legfőbb ügyésznek a javaslatára – 2020. március 15-től rendkívüli ítélkezési szünetet rendelt el,¹⁶  amely 2020. március 31. napjával szűnt meg, amikor hatályba lépett a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi rendelkezésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet.

Ez a rendelet szinte valamennyi eljárásjogi törvényt érintően meglehetősen tág keretet biztosít az elektronikus út használatára a veszélyhelyzet ideje alatt előírt tilalmak, korlátozások betartása érdekében. Ennek egyik jó példája, hogy a rendelet lehetőséget biztosít a pártfogó felügyelőnek is arra, hogy feladatát az együttműködésre köteles személyekkel történő egyéb elektronikus kapcsolattartás útján lássa el.¹⁷

Az elrendelt tilalmak és korlátozások betartását szolgálja – bár nem tartozik szorosan az elektronikus kapcsolattartás körébe – az a rendelkezés¹⁸  is, amely szerint a büntetőeljárásban részt vevő személyek személyes jelenlétével járó eljárási cselekményeket elsősorban – még abban az esetben is, ha az nem jár az elrendelt járványügyi elkülönítés, megfigyelés, zárlat vagy ellenőrzés szabályainak megszegésével – telekommunikációs eszköz¹⁹  útján kell foganatosítani. Ennek során biztosítani kell²⁰  azonban, hogy a jegyzőkönyv tartalmát annak hitelesítése előtt az eljárási cselekményen jelen – de fizikailag máshol – lévő részt vevő személy megismerje, és azt közvetlenül a jegyzőkönyv lezárása után írásban vagy bármilyen elektronikus módon hitelesíteni kell. A hitelesítő nyilatkozatnak tartalmaznia kell azt, hogy a jegyzőkönyv tartalmát megismerte és elfogadta.

Mindez – álláspontom szerint – technikailag viszonylag aggálytalanul megoldható, már természetesen abban az esetben, ha a tervezett eljárási cselekmény résztvevője, így például a tanú, rendelkezik legalább hangkapcsolatot biztosító eszközzel, azaz telefonnal. Ilyenkor is kérdés azonban, hogy a kizárólag hangkapcsolat biztosítására alkalmas eszköz másik végén valóban az a személy van-e, akit az eljáró hatóság ki akar hallgatni. Minderre a Be.²¹  azt a megoldást dolgozta ki, hogy ha csak a folyamatos hangfelvétel továbbítása biztosított, akkor a telekommunikációs eszköz kizárólag a tanú kihallgatása, a tolmács jelenlétének biztosítása, illetve a nyomozás során a szakértő meghallgatása és a terhelt kihallgatása céljából alkalmazható. Ez utóbbi kitétel a bírósági eljárásban a bizonyítási eljárás kezdeteként²²  meghatározott vádlotti kihallgatást nem tette lehetővé, így a veszélyhelyzet idején – a bíróságok működésének biztosítása érdekében – ez a korlátozás nem volt fenntartható.

Megjegyzem, hogy a kép és hang folyamatos továbbítására alkalmas – így például a Skype, vagy a Microsoft Teams – alkalmazások használatával sem tartom kétséget kizáróan igazolhatónak a részt vevő személy kilétét, hiszen az eljáró hatóság által korábban nem ismert személy személyazonosságát legfeljebb az általa bemondott adatok, felmutatott igazolvány alapján, vagy a nyilvántartásban található fényképének összehasonlításával lehet ilyenkor megállapítani. Természetesen a távmeghallgatásról készült felvétel és a távmeghallgatás körülményeinek rögzítésével – amely a bizonyítékként történő felhasználáshoz amúgy is nélkülözhetetlen – utóbb ennek ellenőrzése bármikor lehetséges, így önmagában a lehetőséget mindenképpen előremutatónak és jövőben is biztosíthatónak tartom azzal a rendeletben előírt korlátozásnak az általános szabállyá tételével, amely szerint, ha az eljárási cselekmény során észszerű kétely mutatkozik az érintett személy

• személyének azonosításával,
• az eljárási cselekményen való részvételének önkéntességével, vagy
• vallomásának, nyilatkozatának befolyásmentességével

kapcsolatban, akkor az eljárási cselekmény nem folytatható.

A Be. korábbi, szigorú szabályozásához képest a rendelet lehetővé tette azt is, hogy papír alapú kapcsolattartás esetén az idézés és az értesítés elsősorban az idézett vagy értesített személy által megjelölt, vagy a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság hivatalos tudomására jutott elektronikus levelezési címre, más elektronikus elérhetőségére, vagy hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton történjen.²³  Ebben az esetben azonban az idézéssel és az értesítéssel szembeni mulasztás következményei nem alkalmazhatók.

A rendelet előírta azt is, hogy papír alapú kapcsolattartás esetén az ügyiratot – az ügydöntő határozat kivételével – elsősorban a címzett elektronikus levelezési címére vagy más elektronikus elérhetőségére kell kézbesíteni.²⁴  Lehetőséget biztosított emellett arra is, hogy ha a hivatalos irat értesítővel történő postai kézbesítése az elrendelt járványügyi intézkedés miatt²⁵  nem lehetséges, a kézbesítendő ügyiratot a büntetőügyben eljáró hatóság a címzett részére egyszerű postai küldeményként kézbesítse, és ezzel egyidejűleg azt az elektronikus levelezési címére vagy más elektronikus elérhetőségére is megküldje. Előírta továbbá, hogy ilyenkor a címzettet – bármilyen ismert, rövid úton történő kapcsolattartást biztosító elérhetősége útján – tájékoztatni kell a kézbesítés tényéről és a kézbesítés szabályszerűségének feltételeiről is. A rendelet értelmében ugyanis a fenti kézbesítés akkor tekinthető szabályszerűnek, ha az ügyirat címzett részére történő kézbesítése – akár a címzett visszajelzése, akár az eljáró szerv kapcsolatfelvétele alapján – igazolható.

Mindezzel tehát a rendelet olyan elektronikus kapcsolattartási módok igénybevételére is lehetőséget biztosított a büntetőeljárás során, amelyek igénybevételére korábban – az előzményekben ismertetett szigorú szabályok miatt – nem volt lehetőség, hiszen fel sem merülhetett, hogy az eljáró hatóság más elektronikus elérhetőség, így például a Skype, a Viber, a WhatsApp, a Facebook, vagy a Messenger alkalmazások használatával vegye fel a kapcsolatot a büntetőeljárásban részt vevő személlyel.

Ezen két lehetőség biztosítása nem vitathatóan lehetővé tette a veszélyhelyzet ideje alatt is a büntetőeljárás folytatását, és lényegében valamennyi, a nyomozó hatóság vagy az ügyészség által hozott határozat kézbesítését, tekintettel arra is, hogy a Be. szerint²⁶  ügydöntő határozat csak bírósági eljárásban van, így a rendelet fentiekben említett korlátozása kizárólag a büntetőeljárás bírósági szakaszát érinti.

Álláspontom szerint azonban ez az egyszerűsített kézbesítési lehetőség biztonsági aggályokat is felvet, hiszen önmagában azzal, hogy a személyes adataira, vagy általa ismert egyéb adataira az érintettet csak nyilatkoztatni lehet, még nem állítható biztosan, hogy valóban azonos azzal, akinek az adatait pontosan ismeri és/vagy akinek a nevében az okiratot átveszi.

Ezen túl is aggályosnak tartom az elektronikus levelezési cím használatát, hiszen hivatalosan ismert az a cím is, amit például a beadványokat rendszeresen, ismétlődően küldő személy eddig használt. Így például nehezen megválaszolható kérdés, hogy a – valóságból vett példával – „marharépagyökér” elnevezésű elektronikus levelezési címet használó személy esetében miként lehet kétséget kizáró bizonyossággal megállapítani, hogy azt ténylegesen ki használja, illetve azonos-e azzal, akinek a gépelt névaláírásával az üzenetet elküldi. Természetesen lehetőség van arra, hogy egyszerű postai küldeményben – már ha az üzenet küldője volt olyan készséges, hogy a postai elérhetőségét közölje – az eljáró hatóság felhívja az adatok pontosítására, és annak közlésére, hogy az elektronikus levelezési címet kizárólagosan használja-e. Eddig tapasztalatom szerint az ilyen megkeresésekre az elektronikus levelek küldői jellemzően nem válaszolnak, vagy ha igen, akkor esetleg arról adnak tájékoztatást, hogy a korábbi üzenet nem a gépelt névaláírás tulajdonosától származik.

Mindezek alapján az elektronikus levelezési cím használatának lehetőségét a jövőben – véleményem szerint – csak igen korlátozott körben és különösen indokolt esetekben lehetne biztosítani a büntetőeljárásban részt vevő természetes személyekkel való kapcsolattartásban. Ennek indokaként – amellett, hogy ilyenkor a mulasztás jogkövetkezményei általában nem alkalmazhatóak – hivatkozom arra is, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt az elektronikus kapcsolattartás szabályainak megfelelő „Ügyfélkapu” mindvégig biztonságosan és zökkenőmentesen használható volt, így volt olyan lehetőség, amely a fokozott biztonsági követelményeknek megfelelő kapcsolattartást biztosította.

Ehelyett inkább annak az általános szabálykénti biztosítását tartanám célszerűnek, ha a büntetőügyben eljáró hatóságok elektronikusan kapcsolatot tarthatnának azokkal a büntetőeljárásban részt vevő személyekkel, aki a Be. 148. §-ának (2) bekezdésében meghatározottaknak megfelelően, de a Be. 149. §-ának (2) bekezdésében előírt nyilatkozat nélkül nyújtottak be beadványokat.

Végezetül röviden foglalkozni kell azzal is, hogy a 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet²⁷  az elektronikus kapcsolattartás során az e-ügyintézési törvényben és a Be.-ben meghatározott szabályoktól eltérésre is tartalmaz rendelkezéseket. E szerint a büntetőeljárás során az elektronikus ügyintézést biztosító szervek, illetve a Kormány által kijelölt közfeladatot ellátó szervek indokolt esetben egyéb elektronikus úton is tarthatnak kapcsolatot, amelynek formáját közösen határozzák meg. Úgyszintén lehetőség van arra, hogy az elektronikus kapcsolattartásra köteles, vagy azt választó büntetőeljárásban részt vevő személy – akár egyéb elektronikus úton előterjesztett – indítványára, az általa megjelölt módon tartson kapcsolatot az eljáró hatóság.

Az egyéb elektronikus úton történő kapcsolattartás azonban papír alapú kapcsolattartásnak minősül, és a rendelet kizárja az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok megszegése Be.-ben meghatározott következményeinek alkalmazását.

Véleményem szerint az egyéb elektronikus kapcsolattartás lehetőségének a jövőbeni fenntartása szintén indokolt lehet, mivel például az elektronikus kapcsolattartásra nem köteles szakértővel való kapcsolattartás ezúton gyorsabban és kevésbé időigényesen megtörténhet, mint papír alapon.

Emellett az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok megszegésének következményeivel kapcsolatos eddigi szabályozást indokoltnak vélem átgondolni, mivel az előzőekben részletezettek szerint az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok megszegése eddig csak azzal a következménnyel járt, hogy a beadványt az eljáró hatóság papír alapú beadványként kezelte és intézte el, amely az eljárás gyorsítását, illetve az adminisztratív terhek csökkentését így nem eredményezhette.

Mindezen kérdések azonban egyelőre nem aktuálisak, mivel 2020. május 26. napján Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes T-10747. számon törvényjavaslatot nyújtott be²⁸  a veszélyhelyzet megszüntetésére, de még ugyanezen a napon T-10478. számon²⁹  a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és az egészségügyi készenlétről szóló törvényjavaslat is előterjesztésre került, amely – egyebek mellett – a Be. egyes rendelkezéseinek átmeneti, 2020. december 31. napjáig történő alkalmazására vonatkozó szabályokat is tartalmaz.

A törvénytervezetben írtak áttekintésével annyi elsődlegesen megállapítható, hogy a Kormány tervei szerint a 74/2020. (III. 31.) Korm. rendeletben meghatározott, a büntetőeljárást érintő és fent ismertetett rendelkezések lényegében változatlanok maradnának. A tervezet azonban a törvény elfogadásáig még változhat. Mindemellett, amennyiben az év végéig valóban fennmaradnak az eddig részletezett változások, hosszabb időt áttekintve lehet majd értékelni, hogy a változás milyen eredményt hozott, és az egyes megváltozott szabályoknak a rendes ügymenetbe történő átvezetése mennyire lehet indokolt. Ez azonban már egy külön tanulmány témája lehet.

Garzuly Éva osztályvezető ügyész, Központi Nyomozó Főügyészség; PhD-hallgató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Doktori Iskola