Nánási Lászlótól búcsúzik fia, Nánási Gábor

Tisztelt Gyászolók, Kedves Apa!

Ady írja Az Úr érkezése című versében, hogy

„Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten.

Nem harsonával,

Hanem jött néma, igaz öleléssel.”

Itt hagytál minket. Mindannak a fájdalomnak és ürességnek, amelynek ma mindannyian a részesei vagyunk, bizonyosan nem így és nem most kellett volna bekövetkeznie. 60 év elteltével tested visszatér a szülőföldbe, oda, ahonnan elindult a magasba, oda, ahová egész életedben igazán kötődtél, Félegyházára.

Mindazok, akik ma itt állunk, az életednek hosszabb-rövidebb szakaszának a részesei voltunk, így mindenki őriz rólad történeteket, egy-egy gesztust, egy-egy villanást az életedből. Az irántad érzett szeretet és tisztelet jele, hogy a mai napon nem csak a családodból és a szűkebb kollégáid közül gyűltünk össze ennyien, hogy végső búcsút vegyünk tőled. Szerettük és tiszteltük ugyanis becsületességedet, következetességedet, állhatatosságodat, gondoskodó személyiségedet.

***

A jog gyakorlati és elméleti művelője mellett egyszerre voltál apa, férj, gyermek, nagyapa, testvér és sógor is.

Nagy szeretettel és türelemmel neveltek téged emberré nemcsak a szüleid, hanem a tágabb családod, a nagyszüleid, a keresztanyád. Azt az erkölcsi tartást és értékrendet, amely egész életedben jellemzett, itt, e jászkun hagyományokban gazdag városban és a családodban szerezted meg. A szüleid mellett egész életedben támaszkodhattál testvéredre, majd feleségedre, és ők is számíthattak rád életed során.

Büszke gyönyörűséggel és szeretettel vetted körül gyermekeidet, majd unokáidat. Unokáid fiatal életének minden apró rezdülése őszinte érdeklődéssel töltött el téged.

Már kisgyermekként is nagyon szorgalmas, becsületes és jóindulatú voltál, olyan, akitől a szülők, a család sokat vár. Ezeket az elvárásokat azonban te magasan túlszárnyaltad az iskolai és egyetemi eredményeiddel. A rád bízott tálentumokkal tudtál élni és ennek fontosságára a mi figyelmünket is felhívtad.

***

Fiatal korodtól kezdve a figyelmed a történelem, majd a jogi kar elvégzése után fokozatosan a jogtörténelem felé fordult, melynek magas szintű művelőjeként tudományos fokozatot is szereztél. Örömmel és érdeklődve kutattad, majd osztottad meg konferenciákon, rendezvényeken vagy velünk, családi körben a megszerzett, rendkívül gazdag ismereteidet. Úgy kutattad a múltat a rád jellemző alapossággal és elmélyültséggel, hogy munkáddal mindig, a jelennek és a jövőnek is értéket mutass föl.

***

Büszke voltál származásodra, ragaszkodtál magyarságodhoz, fontos volt számodra a családod, volt azonban számodra egy mindezek fölé emelkedő, magasztosabb eszme, amely identitásod alapját képezte. Ez pedig az erős, mindent átható hivatástudat volt. Tudatosan megélt ars poeticád volt Kozma Sándor királyi főügyész azon intelme, mely szerint a magyar ügyésznek „tudósnak, műveltnek, corretnek és mindenek fölött emberiesnek” kell lennie. Az ügyészi pályán eltöltött több mint 35 éved alatt szívvel-lélekkel nem csupán munkaként, hanem hivatásként végezted feladataidat a hivatali ranglétra minden fokán. Az általad közel 20 éven át viselt főügyészi poszt számodra nemcsak egy cím volt, hanem tartalommal bíró feladat. Tudtál és mertél dönteni, mely döntések meghozatala során képes voltál felelősséget vállalni. Méltán lehettél büszke arra, hogy főügyészi éveid alatt a kollégáid kimagasló szakmai munkát végeztek, egyúttal látványosan megújultak a megye ügyészségi épületei, a kollégáid munkafeltételei.

A jogtudomány elméleti és gyakorlati művelése során aktívan részt vettél a jövő jogász nemzedékeinek a képzésében, határozott véleményeddel és értékrendeddel formáltad a gondolkodásukat, jellemüket.

Elméleti és gyakorlati tevékenységed szakmai és állami kitüntetések sorával ismerték el. Elmondható, mindent elértél, amit e földi életben elérhettél.

***

A tested ugyan itt hagyott bennünket, de szellemed, jellemed és eszmeiséged örökre itt marad velünk.

Itt marad ugyanis a családod, az unokáid, akikben – bennünk – akár a tőled tudatosan átvett, akár tudattalanul követett tetteinkben, gesztusainkban a szellemed tovább él. Célunk tehát az, hogy megőrizve belőled a jót, de a keserűséget sem feledve, a családunk idővel és fokozatosan erősebbé váljon!

Jogirodalmi életműved az utókornak mindörökre megmarad. Általad, írásaid révén mások is megismerhetik többek között példaértékű jogászok munkásságát és életét. Alkotásaid által ugyanakkor megismerhető lesz a jellemed és értékrended is.

Hivatásod gyakorlása során, a kozmai intelmet megtartva és követve, számos ember életére hatottál. Arra kell törekedni, hogy az általad képviselt hivatásbeli értékrend és eszme fennmaradjon!

A nekünk adatott erő, szeretet és józanság lelke vezessen minket arra, hogy megtartsunk téged örök emlékezetünkben!

Isten áldjon!