Az Ügyészek Országos Egyesülete egy aktuális és széles kört érintő területet tűzött ki a 2022. november 30-i online konferenciájának témájaként; az állatvédelmet. A konferencia szervezője és moderátora Bányai Krisztina PhD főügyészségi ügyész, az ÜOE Nemzetközi Kapcsolatok Alelnöke volt, az esemény létrejöttéhez szükséges támogatást és technikai hátteret a Legfőbb Ügyészség biztosította.

A program 9 órakor kezdődött, a konferencia moderátora a technikai kérdések ellenőrzését követően köszöntötte az előadókat és a résztvevőket, külön megköszönve az előadóknak a közreműködését, majd felvezette a konferencia témakörét. Az állatvédelem aktuális téma, e téren a magyar jogban számos szigorító rendelkezés született a közelmúltban, állatvédelmi kormánybiztosi poszt jött létre és különösen érvényesül a közvélemény nyomása. Az amerikai szakirodalom halálos kapcsolódás szakzsargonnal jelöli azt a jelenséget, hogy az állatok és az emberek elleni erőszak közös alapokon nyugszik, kutatások igazolják az összefüggést, vélelmezve egyfajta fokozatosságot az állat ellen irányuló jogsérelmek emberre való átterjedésében, ezért sem mindegy, hogy a jogalkotó milyen szigorral pönalizálja az állatokkal szembeni jogellenes magatartásokat, és milyen intézményrendszert rendel hozzá. Az állatvédelem több rétegű, inter-, illetve multidiszciplináris terület. Egyrészt különböző tudományágak foglalkoznak állatvédelemmel, melyek zászlóshajója a jog és az állatorvostudomány, de említhetők pszichológiai vagy gazdasági aspektusok is. Másrészt a jogon belül is rétegzett, mert különböző jogágakba tartozó szabályok érintik a témát, a klasszikus büntetőjogi szabályok mellett közigazgatási jogi és polgári jogi vetületei vannak. Példaként lehet említeni a tevékenységtől eltiltást az állatok jogi védelme terén, ami mind büntetőjogi, mind közigazgatási jogi és polgári jogi értelemben létezik. Az állatok mint érző lények kategóriáját az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 13. cikke tartalmazza, ami túlmutat a polgári jogban az állat eredetileg dolog fogalmi köréhez társított kategóriáján. Üdvözlendő, hogy manapság a polgári kódexek az állatoknak ezt a speciális jellegét egyre inkább leképezik és elmozdulnak a dologi jogi megközelítésétől. Az állatok jogi védelméről beszélhetünk fajvédelem és egyedvédelem szempontjából. A fajvédelem tipikusan a környezet és a természet védelme oldaláról közelíthető az állatfajt érintően, míg az állatvédelmi szabályok főként az állatfaj egyedeinek védelmére koncentrálnak.

A konferencia első része ezért elsősorban az állatvédelmi jogi szabályozásokba pillantott bele, az egyes országok kodifikációjába összehasonlító jelleggel, a második részében pedig gyakorlati kérdésekre, az egyes konkrét büntetőjogi jogesetek felmerülő problémáira, a tényállások megállapítására, elhatárolási, halmazati és nyomozati kérdéseire, valamint az állatokkal szemben tanúsított jogellenes magatartások kétszeres értékelésének, a közigazgatási eljárás és a büntetőeljárás párhuzamosságának alkotmányossági alapú aktuális elemzésére koncentrált.

A nyelvi és technikai akadályok áthidalása érdekében az egyes országok nyelvét és a magyar nyelvet is egyaránt ismerő előadók felkérésével is színesítettük a palettát az állatvédelmi szabályozások összehasonlító áttekintéséhez. Az összehasonlító országelemzések fő vonalai arra koncentráltak, hogy az adott országban milyen jogforrási szinten szabályozzák az állatvédelmet, van-e külön állatvédelmi törvény, milyen büntető tényállásokat határoz meg az állam az állatok védelmével kapcsolatban és milyen közigazgatási jogi szabályok vannak.

Elsőként Krajnyák Enikő, a Közép-európai Akadémia kutatója tartott előadást a szerb és szlovén állatvédelmi szabályozásról. Előadásában kiemelte, hogy Szlovéniában a témakör az egészséges élő környezethez való jog biztosítása és az egészséges ivóvízhez való jog biztosításának alkotmányban (1991) lefektetett alapjaira épül. Az állatvédelem kormányzati szinten a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter hatáskörébe tartozik, amely szerv foglalkozik a veszélyeztetett és védett növények valamint állatok, a vidék jellegzetes tájképi elemei, a nemzeti parkok, védett területek, védett műemlékek, nagyragadozók (barnamedve, farkas, hiúz) és a környezeti elemek védelmével. Nemzeti környezetvédelmi akciótervet dolgoztak ki a 2020 és 2030 közötti időszakra. Az állatvédelmi törvény 1999-ben született, amely az állatok mint érző lények védelmében előírja az állatokkal való megfelelő bánásmódot, szabályozza az állatkínzás, az állatvédelem, az állattartás, az állatkísérletek és az elhagyott állatokkal kapcsolatos kérdéseket, rögzíti az állatvédő civil szervezetek jogi státuszát és rendelkezik a szankciókról. Szlovéniában állatkínzás minden olyan szándékos magatartás vagy mulasztás, amely az állatnak súlyos sérülést, hosszan tartó vagy ismétlődő szenvedést okoz, illetve egészségét károsítja, ideértve az állatok szükségtelen vagy nem megfelelő leölését is. A szlovén állatvédelmi törvény szabályozza az állatkísérleteket, szigorúan előírva az állatokon végzett beavatkozások jogszerű okait, és külön szerepkört telepít a civil szervezetekre. Az állatvédelmi törvény 2013. évi módosítása az állatok leölésük során való védelméről szóló 1099/2009/EK rendeletnek megfelelően szabályozza az állatok kábítását Szlovéniában, amelynek szabályait a rituális vágás során is alkalmazni kell. 2018-ban egy szlovén alkotmánybírósági határozat a vallás szabad gyakorlásához való jog korlátozását értelmezte az állatok védelmével mint alkotmányos értékkel összevetve, mely ügy a szlovéniai muszlim közösségek kezdeményezésére indult az állatok kínzását érintően. A közigazgatási jogi megközelítésben az állatvédelmi törvény rendelkezik a pénzbírság kiszabásáról, 800-tól 33 000 euróig terjedően. A polgári jogi felelősség az állattartók felelősségére koncentrál, míg a szlovén büntetőkódexben az alábbi tényállások találhatók az állatok védelmével kapcsolatban: állatkínzás, tenger vagy vizek szennyezése hajóról, radioaktív vagy egyéb veszélyes anyagok jogellenes beszerzése vagy felhasználása, ivóvíz szennyezése, élelmiszer vagy takarmány szennyezése valamint védett állatok és növények jogellenes kezelése.

Szerbiában az állatvédelmi szabályozás az Alkotmány 74. cikkén és a 97. § (9) bekezdésén alapul, amelyek az egészséges környezethez való jogot, illetve a köztársaság kompetenciáit írják elő a fenntartható fejlődés biztosítása, a környezetvédelem rendszerének megteremtése, valamint az állat- és növényvilág védelme terén. Az állatjóléti törvény 2009-ben született, hatálya az állatjólétre, a természetes és jogi személyek ehhez kapcsolódó jogaira és kötelezettségeire, felelősségére, valamint az állatok tartására, szállítására, levágására és állatkísérletekre terjed ki. Az állatjóléti rendelkezések tárgyai azon állatok, amelyek képesek fájdalmat, szenvedést, félelmet és szorongást érezni. Különösen a tenyésztés céljára tartott állatok, tudományos, orvosi és oktatási célra tartott állatok, munka céljára alkalmazott állatok, háziállatok, elhagyott és elveszett állatok, valamint az elfogott vadállatok. A szerb szabályozáshoz képest a szlovén szabályozás nem határozza meg konkrétan az állatok körét. A szerb állatjóléti törvény tilalmakat határoz meg, külön szabályozza a kiállításokat, valamint a versenyek szervezését, az állatok filmekben, reklámokban való részvételét. Rendelkezik még a speciális állatjóléti feladatokat ellátó állatvédő szervezetek, egyesületek jogállásáról. 2009-ben alkotmányossági kérdésként merült fel a menhely tulajdonosára vonatkozó kötelezettségek felülvizsgálata. Az addigi szabályozás szerint, ha nem volt gazdája az állatnak, akkor a menhely volt kötelezhető a tartás költségeinek viselésére. Az alkotmánybíróság szerint azonban nem volt megfelelő a szabályozás, mivel mindenki szabadon alapíthat ugyan menhelyet, de attól még nem lehet külön ráterhelni ilyen anyagi kötelezettséget. A közigazgatási jogi szabályok az állatjóléti törvényben találhatók, 10-50 000 dínárig terjedő összegben pénzbírság kiszabását teszik lehetővé. A polgári jog rögzíti a veszélyes állat által okozott kárért való felelősséget, míg az állatok védelmével kapcsolatban az alábbi büntető tényállások merülnek fel: az állatok megölése és kínzása, fertőző állat- és növénybetegségek átadása, nem szándékolt állatorvosi szolgáltatások nyújtása, állatok számára káros termékek készítése, állati fogyasztásra szánt élelem és víz szennyezése.

Ezt követően Nagy Zsófia, a Közép-európai Akadémia gyakornoka tartott előadást a cseh állatvédelmi szabályozásról. Csehországban a Ptk. 494. §-a értelmében az élőállat nem dolog. Külön törvény rendelkezik az állatok kegyetlen bánásmód elleni védelméről (246/1992. számú törvény). A cseh Büntető Törvénykönyv (40/2009. számú törvény) a 299–306. §-aiban szabályozza az állatvédelmi tényállásokat. Az Alkotmány (1993) a természeti erőforrások és a természeti sokféleség védelmét írja elő, valamint külön törvények találhatók az állatorvosi ellátásról, a természeti fajvédelemről, és az állatok kegyetlen bánásmód elleni védelméről. A 246/1992. számú törvény célja az állatokkal való kíméletes bánásmód biztosítása, védelmezésük a bántalmazástól, az egészségkárosodástól. Csoportosítja az állatokat, rendezi az állatvédelmi hatóságok jogköreit, intézményi garanciákat állapít meg az állatok védelmére, kimondva, hogy az állatok megérdemlik az emberek védelmét és törődését. Az alábbi büntető tényállásokat találjuk: védett, vadon élő állatok és növények jogosulatlan kezelése, állatkínzás, nem megfelelő körülmények között történő állattenyésztés bűncselekménye, az állat gondozásának elhanyagolása, orvvadászat, fertőző állatbetegségek terjesztése. A cseh szabályozás szerint az állatkínzást az követi el, aki kegyetlenül vagy kínzó módon bántalmaz egy állatot. Minősített eset, ha a cselekményt nyilvánosan vagy a nyilvánosság számára hozzáférhető helyen követi el, vagy ha ilyen cselekményt szervezett csoport tagjaként követ el, illetve ha ilyen cselekményt huzamosabb ideig folytat. További minősített eset, ha az elkövető a cselekményt több állaton követi el, vagy ha a bántalmazás az állatnak maradandó egészségügyi károsodást vagy halált okoz, illetve ha azt különösen kegyetlen vagy kínzó módon, vagy ha visszaesőként követik el.

2016-ban volt egy nagy port kavaró állatvédelmi ügy, az úgynevezett Kamenice nad Lipou eset, amikor az állategészségügyi hatóság mint közigazgatási hatóság kutyatartók ellenőrzését végezte. Az egyik kutyatenyésztő azonban nem engedte be a lakásába az ellenőrzést végzőket, így azok csak az udvaron ellenőrizhettek. Hiába tértek vissza a következő éven, 2017-ben, az állategészségügyi hatóság akkor sem léphetett be az állattenyésztő lakásába jogszabály szerint. 2018-ban módosult a szabályozás, és az állategészségügyi hatóság felhatalmazást kapott a lakásba történő belépésre ellenőrzés céljából. Odabent 212 darab kistestű kutyát találtak lebetegedve, összezsúfolódva. Az állattartó házaspár azzal védekezett, hogy csak hobbiból tartották a kutyákat, azonban végül három év börtönbüntetést kaptak. A közvéleményt felháborította, hogy 2016-tól 2018-ig kellett várni a megfelelő fellépésre. Ennek eredményeként külön bűncselekményi tényállás lett a kis állatokkal szembeni jogellenes magatartás 2020-ban. A törvénymódosítás célja a kölyökkutyák és kismacskák, valamint más állatutódok meggondolatlan és felelőtlen tenyésztésének, illetve alkalmatlan körülmények közötti tartásának büntetőjogi szankcionálása. A közigazgatási szervezetrendszerben állatvédelmi hatóságnak minősül a Földművelésügyi Minisztérium Központi Állatvédelmi Bizottsága, léteznek állategészségügyi közigazgatási hatóságok, akik felügyelik a tenyésztőket és indítványtételi joguk van a községi önkormányzatok felé. Ezenkívül vannak külön felelős állami hatóságok a kísérleti projektek jóváhagyására (Cseh Tudományos Akadémia), valamint a Belügyminisztériumnak és a Honvédelmi Minisztériumnak is vannak bizonyos állatvédelmi jogkörei. A büntetőszankciók között leggyakoribb a feltételes szabadságvesztés-büntetés, valamint a pénzbüntetés, de előfordul a szabadságvesztés-büntetés is.

A szlovák állatvédelmi szabályozásról Rebeka Lilla Hassánova, a Páneurópai Egyetem (Pozsony) tanársegédje tartott előadást, aki hangsúlyozta, hogy jelenleg is terítéken van az állatvédelemről szóló törvény módosítása. A szlovák Polgári Törvénykönyv az állatot a dolgok és jogok között említi, azonban az élő állatnak, mint saját érzékszerveivel észlelni képes élőlénynek, különleges értéke van, és a polgári jogviszonyokban különleges státusszal rendelkezik az élő állat mint élőlény természetét alapul véve. A szlovák Büntető Törvénykönyv számos büntető tényállást tartalmaz az állatok védelmét érintően. Ilyen az állatkínzás, az állatgondozás elhanyagolása, állatviadalok szervezése, növény- és állategészségügyi szabályszegés, orvvadászat és orvhalászat. Az öt évig terjedő vétségeknél jellemzően alternatív büntetéseket alkalmaznak, míg az öt év feletti büntetési tétellel fenyegetett cselekmények esetén fordul elő szabadságvesztés-büntetés. Léteznek még szabálysértési tényállások is. Az állatvédelem közigazgatási jogi kereteit az állatorvosi ellátásról szóló törvény határozza meg (39/2007. számú törvény), amely rendelkezik az állatok védelméről, az állami, regionális állategészségügyi és élelmiszerügyi hatóságok rendszeréről. Az állatok védelmének témakörét érinti még a természet és táj védelméről szóló törvény (543/2002. számú tv.), valamint a vadászati törvény is (274/2009. számú tv.), és külön rendelet szól a háziállatok védelméről. A korábbi állatvédelmi törvényt a 2002-ben született állatorvosi ellátásról szóló törvény váltotta fel, amelynek 2007-ben volt egy széles körű módosítása.

Az állatvédelem romániai szabályozásáról a tematika szerint Szekeres Ágota a Közép-európai Akadémia gyakornoka tartott volna előadást, azonban betegsége miatt Krajnyák Enikő helyettesítette őt a prezentációjának ismertetésével. A román szabályozásban külön törvény vonatkozik az állatok védelmére (205/2004. számú törvény, 2004. május 26.), amely többször módosításra került. 2008-ban a szabálysértési alakzatot bűncselekménnyé minősítették, ezután 2017-ben külön rendelkezéseket iktattak be az állatok cirkuszi felhasználására, majd 2020-ban kiegészítették a menhelyi elhelyezésre vonatkozó szabályokkal, a 2022-es módosítása pedig a szankciók súlyosbítását irányozta, kiszélesítve az elkövetési magatartások körét olyan cselekményekkel, mint a zoofília. Az állatvédelmi törvény az állatokat külön kategóriákba sorolja (gazdasági célú állatok, háziállatok, vadon élő állatok és kísérleti vagy egyéb tudományos célokra felhasznált állatok). Az általános szabályozáson kívül találunk speciális szabályokat például sertések, szarvasmarhák, tojótyúkok védelmére, a mikroklíma-előírások ellenőrzésére, a madarak szállítás közbeni védelmére, a hústermelésre szánt csirkék és a haszonállatok védelmére, a harmadik országba történő kivitelre szánt állatok védelmére és az állatok kínzás nélküli leölésére is. Az előadó felsorolásszerűen érintette még speciális szabályként a nyilvános állatkertek és akváriumokról, a tudományos célra felhasznált állatok védelméről, a veszélyes vagy agresszív kutyák tartási rendjéről, valamint a kóbor kutyákról szóló jogszabályokat. Bűncselekménynek minősülnek és hat hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendők a sebészeti beavatkozások, amelyek célja az állat megjelenésének megváltoztatása vagy egyéb nem gyógyító célú beavatkozások; az állatok elválasztása anyjuktól 8 hetes korukig, eladás céljából; az élő állatok felhasználása az állatok kiképzésére vagy agressziójának szabályozására, ha az szenvedést okoz. Bűncselekménynek minősül és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő a gerincesek rendjébe tartozó, fogságban született vagy befogott állatok cirkuszi előadásokban, vándorművészek társulataiban vagy bármilyen előadásban való felhasználása; a nyugtató fegyverek jogszerűtlen használata állatokon; a háziállatok vagy fogságban tartott vadállatok kilövése valamint az állatnak szándékos sérelem okozása. Bűncselekménynek minősül, és két évtől hét évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az állatok szándékos, jogosulatlan leölése; az állatnyúzás; az állatok közötti vagy állatokkal való harc szervezése; valamint a zoofília. Az állatvédelemben léteznek szabálysértési tényállások, amelyekre 3000-től 12 000 lejig terjedő pénzbírság szabható ki. Ennek esete lehet, ha az állat tulajdonosa nem biztosítja a megfelelő menedéket, élelmet, vizet, mozgást, gondoskodást, odafigyelést és orvosi segítséget az állatnak az etológiai szükségleteitől, fajától, fajtájától, nemétől, korától és termelési kategóriájától függően. Szabálysértésnek minősül az állatok kiállítási, előadási, reklámozási, filmkészítési és hasonló célú felhasználása, ha ez a tevékenység számukra testi-lelki szenvedést, betegséget vagy sérülést okoz, illetve az állat elhagyása vagy elűzése, valamint az állatok fizikai teljesítőképességének serkentésére szolgáló anyagok beadása sportversenyek során dopping formájában. Találunk szabályokat az állat kiképzésében közreműködők tekintetében is, akik kötelesek olyan, testi vagy lelki sérülést nem okozó kiképzési eszközök használatára, amelyek nem károsítják az állat egészségét és jólétét. Amennyiben az állattartás helye az állattulajdonosok lakóhelye is egyben, akkor oda az ellenőrzésre jogosult személyek csak a tulajdonos beleegyezésével léphetnek be, és az állattartó köteles igazolni, hogy betartja a megfelelő szabályokat. Külön tényállásba került a veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése. Ha a kutya gazdája vagy ideiglenes tartója nem intézkedik az ember elleni kutyatámadás megelőzése érdekében, az bűncselekménynek minősül, és hat hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Ennek egyik külön esete a taxatíve felsorolt fajtájú kutyák országba történő behozatala vagy értékesítése, ami három hónaptól két évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Bűncselekmény az is, ha valaki kutyaviadalt szervez, illetve a kutyáját erre felkészíti, vagy ha a kutyájával részt vett kutyaviadalon. Ez három évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő. A közigazgatási jogi szabályok terén a jogalkotó előírja, hogy az állattartó köteles gondoskodni az állategészségügyi és állathigiéniai szabályok betartásáról, az állatok elhelyezéséről, takarmányozásáról, gondozásáról, szaporodásáról, hasznosításáról, valamint az állat védelmét és jóllétét biztosítani.

2019-ben Romániában egy eset jogi kérdése az volt, hogy az állatok leölésének vagy vagyon elleni cselekménynek minősül-e, amikor az elkövető szándékosan belehajtott egy birkanyájba, amivel hat birka azonnali, további tizenöt egyed későbbi halálát okozva. Az elsőfokú bíróság az elkövető autóját elkobozta, a gyulafehérvári bíróság pedig nemcsak az elkobzásról rendelkezett, hanem ugyanolyan értékű pénzbüntetést is kiszabott a cselekmény miatt.

Az állatkínzás mint bűncselekmény jellemző és ritka tényállási elemei Európában címmel tartott előadást a délután kezdő prezentációjaként Vetter Szilvia PhD, az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Jogi, Elemző és Módszertani Központ központvezetője. Először egy állatvédelmi helyzetképet vázolt fel, utána az állatkínzás jogtörténeti előzményeiről beszélt, majd az állatkínzás jellemző tényállási elemeit és azok szankcióit elemezte a hatályos magyar szabályozás alapján és európai kitekintésben. Kiemelte, hogy az állatvédelem több szempontból is fontos területnek minősíthető, hisz vallási, etikai érvek, környezetvédelmi, természetvédelmi megfontolások, közegészségügyi érvek (zoonózis), gazdasági, pszichológiai, kriminológiai és politikai érvek is érintik ezt az egyébként rendkívül összetett területet. Az állat és ember kapcsolatrendszerében hangsúlyozta a moralitás kérdését és a változó szemléletet, amely az állatra mint szükségletet kielégítő eszközre tekint vagy akár a „te meg én” szemléletig terjed. A történeti előzmények között kivételként jelenítette meg a hagyományokon alapuló bikaviadalokat vagy kakasviadalokat, amelyek nem minősülnek állatkínzásnak azokon a helyeken, ahol ennek töretlen hagyományai vannak. Jogtörténeti előzmények között említette az 1822-es Martin’s Act-et, valamint kiemelte, hogy Magyarországon már a Csemegi-kódex tricho­tómiájába illeszthető kihágási büntetőtörvénykönyv (1879. évi XL. törvénycikk) is meghatározta az állatkínzás tényállását. Aki nyilvánosan, botrányt okozó módon állatot kínoz vagy durván bántalmaz, úgyszintén, aki az állatkínzás ellen kiadott rendeletet vagy szabályrendeletet megszegi, nyolc napig terjedő elzárással és száz forintig (később nyolcvan pengőig) terjedő pénzbírsággal büntethető. Védett jogi tárgyként nem az állatok testi épségének védelmét, hanem a társadalom nyugalmát jelölték meg. A rendszerváltást követően, a ’90-es években megjelentek a civil állatvédő szervezetek, 1998-ban megszületett az állatvédelmi törvény (1998. évi XXVIII. törvény, Ávtv.), a 2000-es évektől pedig nyilvánosságra kerültek közfelháborodást keltő állatokkal kapcsolatos esetek. 2004-től bűncselekmény lett az állatkínzás, 2010-ben megszületett a kedvtelésből tartott állatokról szóló kormányrendelet, 2020-tól pedig az állatvédelem kiemelt szerepet kapott. A Polgári Törvénykönyv a dologra vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni az állatokra a természetüknek megfelelő eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével. Az állatkínzás mint bűncselekmény sértettje, illetve áldozata jogalanyiság híján nem maga az állat, hanem a társadalom, az emberi közösség vagy a közrend, illetve a közbiztonság. Az állatok az állatkínzás elkövetési tárgyai. Az állat kategóriáját a szabályozások jellemzően a gerinc meglétéhez kötik. Az állatkínzás védett jogi tárgya módosult, mert a társadalom és közerkölcs védelmi védelme felől mára inkább a környezet és természet védelméhez, az állatok kíméletéhez és a velük való etikus bánásmódhoz fűződő társadalom társadalmi érdek irányába tolódik el.

Nemzetközi szinten közös, hogy a lehetséges elkövetési magatartások megvalósulhatnak akár egyetlen aktussal, folytatólagos bánásmóddal, mulasztással, elhanyagolással, az állat elpusztításával, az állat elűzésével, elhagyásával, tiltott halászati vagy vadászati eszköz használatával, az állatok nemi vágy kielégítésére irányuló cselekmény során való felhasználásával, szaporítással, gyűjtögetéssel, illetve állatviadalon való felhasználásával. Az állatkínzás bűncselekmény elkövetője bárki lehet, kivéve a mulasztásos cselekményeket, amikor az elkövető speciális alany, az állattartó. Az állatkínzás lehetséges jogkövetkezményeit nemzetközi szinten folyamatosan szigorítják, a leggyakrabban alkalmazott jogkövetkezmény a szabadságvesztés, a pénzbüntetés, a közérdekű munka, míg mellékbüntetésként foglalkozástól eltiltás, illetve állattartástól eltiltás merülhet fel, intézkedésekként pedig a megrovás, az elkobzás és a próbára bocsátás a jellemző. A nemzetközileg uralkodó álláspont az, hogy elfogadható az állatok emberi célú felhasználása, de a fájdalom és a szenvedés minimalizálásával, humánus módon. Az összehasonlítás alapja az elkövetési tárgy meghatározása, az állat kategóriájának meghatározása, a tényállási magatartások közös és eltérő fordulatai. A gondatlanság speciális elemként is ritkának minősíthető. A szankciók terén speciális és generális prevenciót is találunk. Az állatvédelmi törvényben az állatkínzás szélesebb fogalmi kört fog át, mint az állatkínzásnak a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényben (Btk.) meghatározott tényállása. Az Ávtv. szerint az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő, nem kísérleti célra szánt állategyed tenyésztése, szaporítása állatkínzásnak minősül.

A Btk. két nagy elkövetési magatartási kört szabályoz, a bántalmazásra és a bánásmódra koncentrál, valamint az elűz, kitesz fordulatokra. Az állatkínzásnak a minősített esetei az állatnak különös szenvedését okozva, a több állat maradandó egészségkárosodását, elpusztulását okozva, nagy nyilvánosság előtt, illetve eltiltás tartama alatti elkövetés, különösen ha az elítélést követő két éven belül történik a bűnismétlés. Továbbá bekerült a méreg alkalmazásával vagy csalétek kihelyezésével, több állat pusztulását okozva, valamint a különös visszaesőkénti elkövetés. A magyar jog az előkészületet is bünteti, és különös visszaesésnek a hasonló jellegű bűncselekmények szempontjából az állat pusztulását okozva elkövetett természetkárosítás, az állatkínzás, valamint a tiltott állatviadal szervezése minősül.

Ezt követően az előadó beszélt a Magyarországon regisztrált állatkínzás bűncselekmények arányáról megyei bontásban, 2018. június és 2022. szeptember közötti időszakra vonatkozóan, melyben kiemelt szerephez jutott Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Az előadó hangsúlyozta, hogy a PhD disszertációjának éppen ezért az volt a célkitűzése, hogy 15 OECD ország állatkínzást szankcionáló büntetőjogi szabályait hasonlítsa össze, és ezek alapján alkosson egy olyan mutatót, amely összefüggésbe hozható az állatvédelem színvonalával és az adott ország gazdasági jólétével. A vizsgált országok körébe tartozott Magyarország, Ausztria, Csehország, Dánia, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Németország, Norvégia, Olaszország, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia és Szlovénia. A vizsgált jogszabályok körébe tartozott országspecifikusan az alaptörvény, a polgári törvénykönyv, a büntető törvénykönyv és az állatvédelmi törvény. Ennek eredményeként állított fel egy úgynevezett állatkínzás-ellenes büntetőjogi szabályozási mutatót (Anti Cruelty Criminal Index, ACCI). Magyarország ebben a rendszerben a tizenkettedik helyre került, bár a végrehajtás szempontjából előnyösebb képet mutat. A jóléti mutatók szerint, amelyik ország anyagi értelemben tehetősebb, a jelek szerint többet tesz, illetve tehet az állatkínzással szemben. Az állatvédelmi index azt mutatja, hogy az állatkínzás büntetőjogi szabályozása a jéghegy csúcsának tekinthető, amelyből következtetést lehet levonni az egész állatvédelmi jogalkotás korszerűségére. Az előadó által kidolgozott új tudományos eredmények azt igazolták, hogy a gazdasági jólét egyértelműen kihat az állatkínzás büntetőjogi szabályozásának fejlettségére. Ezt követően néhány ország; Csehország és Németország kodifikációjával kapcsolatban emelt ki néhány állatvédelmi tényállást.

A délután második előadója Zoltán Gallo, a Rozsnyói Járási Ügyészség ügyésze volt az Állatvédelem a büntetőjogban Szlovákiában című előadásával. Szlovákiában 79 járás és 54 bírósági járás található. A Polgári Törvénykönyv az állatot saját érzékszervével érzékelni képes élőlényként fogalmazza meg, és az állatvédelemben az állatorvosi ellátásról szóló törvény szabályozza a területet. Az állatvédelemmel kapcsolatos hatáskörök a minisztériumra, valamint az állami állategészségügyi és élelmiszerügyi hivatalra vannak telepítve. A törvény olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek meghatározzák az állatok védelméhez kapcsolódó eljárásokat. Így például a haszonállat leölését egy munkanappal köteles bejelenteni az érdekelt, valamint jelenleg egy darab prémes állatfarm létezik 3500 állategyeddel, amelynek a működését azonban 2025. december 31-ig be kell szüntetnie. Kiemelte a láncon tartott kutya tilalmát, valamint az állatorvos lakásba való belépésének, továbbá az állat lefoglalásának a lehetőségét, mely nemrégiben került az állatorvos jogkörei közé. A korábbi szlovák Btk.-ban nem volt még olyan részletesen kidolgozott az enyhítő és súlyosító körülmények rendszere. Jelenleg az enyhítő és súlyosító körülmények egyensúlya, a középarány fogja meghatározni a konkrét ügyben kiszabott büntetést. Fokozott súllyal esik figyelembe az előző elítéltetés. A büntethetőség alsó és felső határa közötti középarányról, illetve az előző elítéltetés függvényében, valamint az enyhítő és súlyosító körülmények egyensúlyát is figyelembe véve, akár egyharmaddal csökkenhet a büntethetőség alsó határa vagy akár egyharmaddal nőhet is a felső határ. Tulajdonképpen egyfajta matematikai képlet ez, ami alapján objektíve kell kikalkulálni magát a büntetést az állatokhoz kapcsolódó jogellenes magatartások esetében. Erre egyébként egy speciális kiadványt is kiadtak értelmezésként. Minden járáson van speciális környezetvédelmi és állatvédelmi ügyész. Eddig összesen 25 ilyen ügy volt.

A rendszerváltás után természetveszélyeztetés keretében értékelték az állatokkal szembeni jogellenes magatartásokat, és 1992-től létezik az állatkínzás bűntette. A 2005. évi Btk. (300/2005. számú törvény) olyan állatvédelmi tényállásokat tartalmaz, mint a növény- és állatvédelem megsértése, az állatkínzás, az állat gondozásának elhanyagolása, az állatviadalok szervezése. Az állat kategóriáját tételesen felsorolják. Az illegális kutyaviadalok a leggyakoribb bűncselekmények. A jogi személyek büntetőjogi felelősségéről szóló 91/2013. számú törvény olyan bűncselekményeket is tartalmaz az állatok védelmére irányulóan, melyeket jogi személy is elkövethet. Így a vadászati jog gyakorlója például, de a jogosulatlan vadászat is jogellenes magatartás, sőt még az úton elütött állat esete is eszerint minősül. Szlovákia keleti régiójában, az Eperjesi régióban élnek olyan emberek, akiknél a kutya elfogyasztása és a kutyazsír mindennapi dolog, tehát ma is tenyésztenek húsra kutyákat, amivel nehéz mit kezdeni. A fokozott figyelem szempontjából külön rendőri egységeket állítottak fel a rendőrkapitányságokon, létezik környezetvédelmi bűnügyi osztály.

Az élőállat mint bűnjel és ennek gyakorlati kérdései címmel Fialka Orsolya, Pest Megyei Főügyészségre kirendelt járási csoportvezető ügyész és Soczó Rafael r. százados (KR Nemzeti Nyomozó Iroda Korrupció és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztály Kiemelt Ügyek Osztálya Környezeti Bűnözés elleni Alosztály) tartott közös előadást egy közös állatvédelmi ügyükről. 2020-ban a Nemzeti Nyomozó Iroda tiltott állatviadal szervezése miatt folytatott eljárást. Egy helyszínről nagy mennyiségű állatot, több mint száz pitbullt foglaltak le és 72 oldalnyi vádirat született az ügyben 2022 év nyarán. A több mint hatvan terheltből kettő az előkészítő ülésen elfogadta az ügyészi indítványban foglalt középmértékes indítványt, a többiek esetében még folyamatban van a büntetőeljárás. Halmazati és minősítési kérdések merültek fel. Az eljárásban törvényi egységnek tekintették a tenyésztéssel a tiltott állatviadal szervezését, viszont amennyi tiltott állatviadalt bonyolítottak le, annyi rendbelinek minősítették a cselekményt. Az állatkínzást rendbeliség szempontjából ugyancsak az állatviadalok számához igazították, kivéve egy olyan esetet, amikor a bizonyítékként szolgáló videón lehetett látni, hogy el is pusztult az állat, ekkor kétrendbeli állatkínzást állapítottak meg. A legnagyobb problémát az ügyben az okozta, hogy a kötelező lefoglalásnak vannak esetei, de a lefoglalt élő állatot nem lehet a bűnjelkezelőhöz szállítani a 11/2003. (V. 8.) IM–BM–PM együttes rendelet 66. § (4) bekezdése szerint, annak elhelyezéséről közigazgatási szerv gondoskodik. Az Ávtv. 45/B. §-a szerint van lehetőség elkobzásra közigazgatási eljárás keretein belül, azonban a büntetőeljárásban az állat elhelyezése problémás. Az eljárás során felmerült a veszélyes ebbé nyilvánítás mint lehetőség, ugyanakkor ennek komoly akadályát képezte az a jogszabályváltozás, hogy egyedileg és nem fajta szerint kell meghatározni, hogy milyen állat minősíthető veszélyes ebbé. A kezdeményezői körben ráadásul rendőrség nincs is benne. Így külön szaktanácsadót, kinológust alkalmaztak, hogy veszélyes ebnek minősül-e, illetve veszélyes ebbé nyilvánítható-e a kutya. Hiszen ha nem ütközik jogszabályba birtoklása, de közbiztonságra veszélyes, akkor a bíróság előzetes elkobzást rendelhet el. Ez természetesen kiterjed a szaporulatra is, mert a veszélyes eb szaporulata is tiltott. Ez körülbelül egy 6-8 hónapos eljárás volt, és utána kezdődött a további hivatali eljárások szövevénye, hiszen mindenki hárította a másik szervre a terhet. Ezek végeredménye sajnos sok esetben a kényszeraltatás volt. A büntetőeljárásról szóló 2017. XC. törvény (Be.) 319. §-a alapján lehetséges megoldás az értékesítés, de az ügy nyomozásának lezárultát követően került be a (8) és (9) bekezdésekbe az élőlény értékesítése, amelyet az ingyenes átruházás lehetőségével indokolt kiegészíteni. Ez az új Be. szakasz lehetőséget adott az állat átruházására. A konferencia egyik hozzászólója meg is erősítette, hogy az ügyében ez merült fel, és ezt a szakaszt tudta felhasználni. További cél ugyanakkor, hogy a helyszínen már az állatorvos is kimondhassa azt, hogy lefoglalandó az állat. Egy jogszabálytervezet szerint nem feltétlenül kell az élő állatot lefoglalni, mert nem dolog, és nem hordja magán az elkövetés jellemzőit. Hiszen az állatot a lefoglalást követően táplálni kell, tartani kell, és megszűnnek azok a jellemzők, amelyek éppen a tartás körülményeinek elmulasztása vagy a nem megfelelő tartás körülményeiből eredeztethetőek. Tehát nem őrizhetők meg olyan állapotban. A lefoglalás során elegendő lenne az állat állapotát rögzíteni, amely az eljárás későbbi szakaszában kétséget kizáróan bizonyítja a dolog lényeges tulajdonságait. Előadásuk zárógondolata az volt, hogy az állatvédelmi kérdésekben nagy a látencia, és komoly kérdés a felderítés és a büntetőeljárás hatékonysága. A Nemzeti Nyomozó Irodának külön állatvédelmi szervezeti egysége van, álláspontjuk szerint egy külön ügyészi szervnek is mindig lenne munkája.

Ezt követően Ben-Belgacem Anikó címzetes főügyészségi ügyész, kecskeméti járási ügyész, okleveles környezetvédelmi szakjogász Nemzetközi lovas sportverseny nyomozati problémái című előadása következett, amelyben egy nemzetközi díjugrató versenyen történt esetet elemzett. Külföldi nemzetközi lovassport eseményen feljelentés történt rongálás miatt a külföldi nyomozó szervek előtt, mivel gyanú merült fel, hogy megmérgezték az egyik lovat. A nyomozó hatóság szemlét tartott, begyűjtötte a mérgezés nyomait tartalmazó almadarabokat, és megvizsgálta azokat. Ezt követően a magyar hatóságok előtt állatkínzás miatt tettek feljelentést, a bizonyítékok ugyanakkor közvetettek voltak. Hiszen olyan állításokon alapultak, hogy valamely személyről feltételezzük, úgy gondoljuk, el tudjuk róla képzelni, fecskendő volt a kezében, alma volt a kezében stb. Ezek az állítások azért problémásak, mert a Be. 7. § (4) bekezdése előírja, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. Ezért a nyomozás során a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége oldaláról próbálta az eljáró szerv az ügyet megragadni. A Btk. 165. §-a szerint, aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét testi épségét vagy egészségét közvetlen veszélyének teszi ki, vagy testi sértés okoz; a (3) bekezdés szerint, ha az elkövető a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elő, akkor bűntettért felel. A ló szervezetében acepromazin nevű szert találtak, azonban az eljárás a bűncselekmény hiányában megszüntetésre került.

Zárásként A kétszeres értékelés tilalma (ne bis in idem) az állatvédelem közigazgatási jogi és büntetőjogi szankciórendszerében címmel Bányai Krisztina PhD főügyészségi ügyész tartott előadást, melyben a párhuzamos, illetve kétszeres eljárások egymáshoz való viszonyát elemezte. Az állatok jogi védelmének alapjai nemzetközi dokumentumokon alapulnak, de az Európai Unió is kiemelt prioritásként kezeli és az EUMSZ 13. cikke az állatokat mint érző lényeket definiálja. Magyarország Alaptörvényének P) cikke tartalmazza az állatfajok védelmét, a polgári jogban az állatot speciális dologi jogi kategóriába helyezik, a büntetőjog tilalmazott magatartásokkal rendeli büntetni, a közigazgatási jogban pedig külön állatvédelmi előírások és szankciók lelhetők fel. Az Ávtv. és az állatvédelmi bírságról szóló 244/1998. (XII.31.) Korm. rendelet mellett az eljárások párhuzamossága kapcsán a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény (Szankció tv.) került kiemelésre. A ne bis in idem elve a kétszeres eljárás alá vonás és kétszeres büntetés tilalma, amelynek rendeltetése a többszörös eljárások kiküszöbölése. Nemzetközi viszonylatban számos jogi aktus támasztja alá, valamint az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatában kristályosodtak ki ezen alapelvhez kapcsolódó szabályok (Akerberg Fransson, A és B kontra Norvégia, Menci-ügy, Engel-kritériumok, Bonda-ügy). Magyarország Alaptörvénye a XXVIII. cikk (6) bekezdésében tartalmazza a ne bis in idem elvét, tehát ha valakivel szemben két olyan eljárás indul, amely büntető jellegű és mindkét eljárás tárgya ugyanazon jogellenes cselekmény és emiatt szabtak ki párhuzamosan két szankciót, az a ne bis in idem elvébe ütközik. Ez független a jogi minősítésről és a védett jogi tárgytól. Ezzel kapcsolatosan az előadó az alkotmánybírósági határozatok jogértelmezésére hívta fel a figyelmet az elv kapcsán. A 38/2012. (11. 14.) AB határozat annyiban fontos, hogy a kriminális jelleget három tényező alapján ítéli meg, egyrészt, hogy az eljárás tárgyát képező jogellenes magatartás az adott állam jogrendszerében bűncselekménynek minősül-e; másrészről az elkövetett jogellenes cselekménynek milyen a jellege; harmadrészt pedig a kilátásba helyezett, illetőleg alkalmazott szankcióknak milyen jellege van és milyen súlya. Ebből fakadóan büntetőügynek minősülnek a közigazgatási jogi és a szabálysértési szankciók, melyek rendelkezhetnek a büntetőjogi szabályozás sajátosságaival, így különösen az állatvédelmi bírság és állatkínzás tekintetében. A 8/2017. (IV. 18.) AB határozat volt az, amely értelmezte a ne bis in idem elvét, figyelembe véve a kialakult európai joggyakorlatot. A határozat alapjául szolgáló ügyben az állatkínzás vétsége miatt 125 000 forint pénzbüntetésre ítélt elkövetővel szemben később az állatvédelmi hatóság 450 000 forint pénzbírságot szabott ki, amit az elkövető méltánytalannak és aránytalannak ítélt, és ami ellen jogorvoslattal élt. Az AB kimondta, hogy ha állatkínzás vétsége vagy bűntette miatt büntetőjogi felelősség megállapításának van helye vagy a büntetőjogi felelősség kérdésében már jogerős marasztaló döntés született, akkor ugyanazon tényállás alapján indult állatvédelmi hatósági eljárásban ugyanazon jogellenes cselekmény miatt állatvédelmi bírság kiszabására ugyanazon személlyel szemben nem kerülhet sor, hiszen a büntetőjogi jogkövetkezmény megtorló jellegű szankciója mellett ugyancsak represszív célú közigazgatási szankció nem alkalmazható. A jogalkotó feladata a jogbiztonság elvéből fakadóan rendezni ezt az alkotmányos kérdést. Ezt figyelembe véve született meg a Szankció tv., amely több módosítást követően lépett hatályba végül is 2021. január 1. napjától az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági eljárás során megállapított jogszabálysértésekre, közigazgatási szabályszegés miatt a közigazgatási hatósági ügyben érdemi döntéssel kiszabható jogkövetkezményekre, közigazgatási szankciókra vonatkozóan. Közigazgatási szankciók a figyelmeztetés, a közigazgatási bírság, a tevékenység végzésére való eltiltás és az elkobzás. A törvény rögzíti a büntetőjog primátusát, és hangsúlyozza, hogy a közigazgatási szankciók közül csak a büntetőjogilag nem fenyegetett közigazgatási szabályszegések alkalmazhatók a büntetőjogi felelősségre vonásra tekintet nélkül, míg a kiemelt szankciók (közigazgatási bírság, tevékenység végzéséről való eltiltás) nem. Amennyiben a hatóság tudomására jut, hogy az eljárás alapjául szolgáló jogsértő magatartás miatt büntetőeljárás van folyamatban, úgy a közigazgatási hatósági eljárást a hatóság a büntetőeljárás befejezéséig felfüggeszti, illetve ha a bíróság a jogsértő magatartást megvalósító természetes személyt ugyanazon tényállás alapján jogerős ügydöntő határozatában elítélte, és vele szemben büntetést szabott ki, intézkedést alkalmazott vagy arra hivatkozással, hogy a bűncselekmény nem a vádlott követte el, felmentette, úgy a törvény hatálya alá tartozó szankciók közül a nem kiemelt szankciókat alkalmazhatja.

Ugyanakkor problémát okoz, hogy számos egyéb intézkedést lehet tenni az Ávtv. szerint (például tartási engedély, működési engedély visszavonása, állattartástól való közigazgatási eltiltás), ami akár nagyobb anyagi hátrányt is jelenthet. Az időbeliség a legnagyobb gond, hiszen egy közigazgatási hatósági eljárás rendszerint hamarabb lezajlik, mint egy büntetőeljárás. A probléma már a Szankció tv. megszületésekor látható volt, és ez év nyarán meg is született a 18/2022. (VIII. 1.) AB határozat, amelynek alapkérdése épp ez volt: hamarabb szabtak ki az elkövetővel szemben halvédelmi bírságot, minthogy az orvhalászat vétsége miatt felelősségre vonták volna. E hiátus rendezése jogalkotói feladat.

A képzési tervbe illesztett és továbbképzési pontot is érő állatvédelmi konferencia sikeresen lezajlott összesen 42 résztvevővel, és a 10 előadás érdekes és széleskörű megközelítésével. Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett a résztvevőktől és az előadóktól is. Felmerült, hogy egy külön tematikus számban sor kerülhetne az előadások írásbeli változatainak kiadására, aminek kapcsán minden előadó vállalta, hogy írásos formában is elkészíti az előadását.

Külön köszönöm az Ügyészek Országos Egyesülete elnökének, Matécsa Artemonnak, továbbá az ÜOE Nemzetközi Bizottságának a segítségét a konferencia szervezésében, továbbá köszönöm a Legfőbb Ügyészség segítő közreműködését, amellyel sikeresen megvalósulhatott az online konferencia.

Bányai Krisztina PhD, főügyészségi ügyész, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség; megbízott oktató, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar