Ügyészek lapja
tudományos-szakmai folyóirat

Kulturális javak védelmének reformja az olasz büntetőjogban – I. rész


Szerző(k): Farkas Krisztina

Bevezetés

Olaszország a világ egyik leggazdagabb kulturális örökségét tudhatja magáénak, mind a javak mennyisége, mind azok sokfélesége tekintetében, ebből fakadóan ezeket az értékeket sértő, illetve veszélyeztető cselekmények elleni küzdelem terén az élen jár. A védelem különböző területeken és szinteken jelenik meg, komplex és egyben sajátos rendszert hozva létre.

A jogi szabályozás tekintetében a több jogágon átívelő jogi szabályozás figyelhető meg, így a védelem az alkotmányjog, a közigazgatási jog, a polgári jog és a büntetőjog rendelkezéseiben ölt testet. A büntetőjogi védelem két pilléren nyugszik: a büntetőjogi normákon és a világon egyedülálló sajátos rendőri szerv, a csendőrség keretén belül működő speciális egység, a Csendőrség Kulturális Javak Védelmével foglalkozó Parancsnoksága (Comando Carabinieri per la Tutela del Patrimonio Culturale)1  tevékenységén.2

A kulturális értékek védelme nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi szinten is megjelenik, így a nemzetközi jogi normák, illetve az Európai Unió dokumentumai is jelentőséggel bírnak. A büntetőjogi védelem szempontjából legjelentősebb nemzetközi dokumentum az Európa Tanács kulturális örökséggel kapcsolatos bűncselekményekről szóló, Nikóziában, 2017. május 3-án kelt egyezménye.3  Az egyezmény két szempontból aktuális. Egyrészt Olaszország 2022. április 1-jén ratifikálta az egyezményt (bár már 2017. október 24-én aláírta), hatálybalépése pedig az olasz ratifikációhoz köthető.4  Eddig összesen hat állam ratifikálta, amely alacsony számnak tekinthető. A másik, sokkal jelentősebb szempont, hogy az egyezmény ratifikációjához a büntetőjogi szabályozás módosítására is szükség volt,5  melynek eleget téve a jogalkotó a kulturális örökség elleni bűncselekményekre vonatkozó fejezetet iktatott be az olasz büntető törvénykönyvbe.6  A 2022. március 9-én kelt 22. számú törvénnyel a jogalkotó a kulturális örökség büntetőjogi védelmének mélyreható reformját vitte véghez.7  A reformot azonban elsősorban nem a ratifikáció indokolta, hanem a szabályozás ellentmondásosságának, inkoherenciának megszüntetése, amelynek érdekében korábban már több törvényjavaslat benyújtására sor került. A büntetőjogi védelem a normák olyan együttesét jelentette, amelyek különbözők voltak származásukat, rendszerbeli elhelyezésüket, tartalmukat és céljukat tekintve, így nem csoda, hogy a szabályozás széttöredezett, inhomogén volt.8  A ratifikáció új impulzust adott, mintegy megteremtette a lehetőséget, kipárnázta az utat a reform felé, túllépve a korábbi törvényjavaslatok útvesztőin.

A tanulmány két részben mutatja be a reform által bevezetett szabályozást, összevetve a korábbival, rámutatva annak hiányosságaira, jellemzi az olasz rendszer sajátosságait, kitér továbbá a nikóziai egyezmény jelentőségére, főbb rendelkezéseire a reform tükrében. Végül a reform következtében megvalósított büntetőjogi védelem magyar szabályozással történő összehasonlítására kerül sor.

A büntetőjogi védelem általános jellemzői, a reform előtti szabályozása

A kulturális javak védelme alapvetően két jogterület – a közigazgatási jog és a büntetőjog –, egyúttal két kódex – a „Kulturális és természeti javak védelméről szóló 2004. évi 42. számú törvényerejű rendelet”9  és a Büntető Törvénykönyv – között oszlik meg.10  A jogalkotó 2004-ben kodifikálta az addig különböző jogszabályokban, szétszórtan elhelyezkedő szabályozást, amely lépés mérföldkőnek számított.11  A D.Lgs. 42/2004 közigazgatási és büntetőjogi normákat egyaránt tartalmazott, ezen belül meghatározta az alapvető fogalmakat (így a kulturális örökség, a kulturális javak és a természeti javak fogalmait), az alapvető elveket, valamint a kulturális javakat veszélyeztető és sértő cselekmények ellen írt elő közigazgatási és büntetőjogi szankciókat.

A kulturális javak elleni cselekmények egyrészt kihágások voltak, amelyeknek általános jellemzője, hogy kevésbé súlyosak és nem okoznak kárt, de a védett értéket veszélyeztetik. Ezek a kihágások – egy kivétellel – a közigazgatási kódex szerint voltak büntetendők (art.12  169–172. D.Lgs 42/2004). Bűntettként viszont olyan súlyosabb cselekmények minősültek, amelyek a közigazgatási szabályok megsértésén túl a védett értéket is károsítják.13  A büntető törvénykönyvben ezek a kulturális javakat sértő bűncselekmények a vagyon elleni bűncselekmények körében voltak büntetendők. A kihágásként–bűntettként történő szabályozás indokait a jogalkotó a reform során is zsinórmértékül használta, így a hatályos szabályozás is ezen felosztás mentén halad. Ezt a típusú megoldást Francesco Salamoné „hibrid” természetűnek nevezte.14

Meg kell említeni, hogy a büntetőjogi védelem közvetett és közvetlen formában ölt testet.15  A közvetett védelem a javak magánjogi jellegéből és kulturális értéket képviselő karakteréből indul ki, lényegében a tulajdonnal való rendelkezésnek a határait jelöli ki. Ezeknek a bűncselekményeknek más a jogi tárgyuk (tulajdon elleni bűncselekmények), és a kulturális javak a minősített esetek körében jelennek meg. A közvetlen védelem ezzel szemben független a javak magánjogi vagy közjogi jellegétől, sőt maga a tulajdonos is védelmet nyújt. Azokat a büntetőjogi tényállásokat öleli fel, amelyeknek védendő jogi tárgyai kifejezetten a kulturális javak, maga a bűncselekmény elnevezése is utal a közvetlen védelemre.

A támadó magatartások legsúlyosabb formái a kulturális javak megsemmisítése és eltüntetése, amelyek ellen a büntető törvénykönyv a vagyon elleni bűncselekmények körében – elsősorban a lopás és rongálás tényállások által – nyújtott védelmet.16  A vagyon elleni bűncselekmények közül több bűntett tartozott ide, amelyek elkövetési tárgya a D.Lgs 42/2004 art. 10-ben meghatározott kulturális javak körébe tartozó dolog volt. A büntető anyagi kódex nem védett kifejezetten a kulturális értékek elleni támadásokkal szemben (kivéve az egy kifejezetten erre irányuló kihágást), amely a rendszer komoly hiányosságaként volt értékelhető.

A konkrét tényállások felsorolását a hatályos szabályozással együtt a következő alfejezet táblázatba foglalva tartalmazza, amely alapján a két szabályozás, a reform által bevezetett újítások áttekinthetők.

A büntetőjogi védelem reform utáni szabályozása

Általános jellemzők

A kulturális örökséget védő büntetőjogi rendelkezések aktualizálására és átszervezésére vonatkozó első kísérlet egészen a XV. jogalkotás ciklusig17  (azon belül 2007-ig) nyúlik vissza.18  A reformot megtestesítő 2022. évi 22. számú törvényt egy hosszú, még a korábbi jogalkotási ciklusban19  kezdődő folyamat részeként, a bizottságok közötti különböző módosítások után, március 9-én fogadták el, majd március 23-án lépett hatályba.

A gyakorlatban felmerült kritikus pontok, a nemzetközi normák fejlődése és a témával kapcsolatos megváltozott társadalmi érzékenység fényében a rendszer racionalizálására irányuló beavatkozásra volt szükség, amelyet nem lehetett tovább halogatni, és amelynek célja a kulturális örökség szerves, autonóm és közvetlen védelmének bevezetése volt a jogrendszerbe, amely rendszer jobban összhangban van az olasz alkotmányban deklarált20  kulturális örökség védelmének alkotmányos elvvel.21

A reform átalakította a kulturális örökség védelmére vonatkozó büntetőjogi szabályozást azzal a céllal, hogy a szankcionálás szigorításának irányába mutatóan újradefiniálja a védelem szerkezetét. A védendő jogi tárgy azonossága egységes normarendszert igényel, erre tekintettel a reform egységes büntetőjogi védelmet kíván nyújtani. A jogalkotó új, önálló (VIII-bis) címet iktatott be a büntető törvénykönyvbe „A kulturális örökség elleni bűncselekmények” elnevezéssel, amely számos újonnan bevezetett rendelkezést tartalmaz. A jogalkotó a reformmal a nikóziai egyezmény nyomán, az egyezményből eredő nemzetközi kötelezettségek fényében is, új bűncselekményeket és új súlyosító körülményeket vezetett be azokra az esetekre, amikor a bűncselekmény tárgya a kulturális örökség, valamint szigorította büntetési tételeket. Egyúttal számos, a 42/2004. számú törvényerejű rendeletben szabályozott tényállást helyezett hatályon kívül.

Gian Paolo Demuro olasz büntetőjogász az alábbiak szerint foglalja össze a reform főbb pontjait:

  • a reform a két kódex között megosztott – súlyosabbnak tekintett – bűn­cselekményeket a büntető törvénykönyvbe helyezi, új bűncselekményeket vezetve be;
  • olyan technikát követ, amely nem a magatartáson, hanem a bűncselekmény tárgyának sajátosságán alapul;
  • a vagyon elleni bűncselekmények körébe tartozó alapesetekhez képest megemeli a törvényi szankciókat;
  • súlyosító (és enyhítő) körülményeket vezet be, ha a bűncselekmények tárgya kulturális javak;
  • rendelkezik a jogi személyek felelősségéről az új címben szereplő bűncselekmények elkövetésével kapcsolatban.22

Salamoné azon jellemzése, miszerint a büntetőjogi védelem közigazgatási és büntetőjogi normák által történő biztosítása egy hibrid rendszert eredményez, ma is érvényes.23

A következő táblázat a reform előtti és utáni büntetőjogi normákat veti össze.

A reform előtti szabályozás – 2022. március 22-ig A reform utáni szabályozás – 2022. március 23-tól
D.Lgs. 4/2004

Kihágások:

Jogellenes tevékenység

– Opere illecite, art. 169.

Jogellenes használat

– Uso illecito art., 170.

Jogtalan elhelyezés és eltávolítás

– Collocazione e rimozione illecito, art. 171.

Közvetett védelem szabályainak megsértése

– Inosservanza delle prescrizioni di tutela

   indiretta, art. 172.

Régészeti leletek feltárása szabályainak megsértése

– Violazioni in materia di ricerche archeologiche,

art. 175.

 D.Lgs. 4/2004

Kihágások:

Jogellenes tevékenység

– Opere illecite, art. 169.

Jogtalan elhelyezés és eltávolítás

– Collocazione e rimozione illecito, art. 171.

Közvetett védelem szabályainak megsértése

– Inosservanza delle prescrizioni di tutela

indiretta, art. 172.

 
Bűntettek:

Elidegenítés szabályainak megsértése

– Violazione in materia di alienazione, art. 173.

Jogtalan kivitel vagy behozatal

– Uscita o esportazione illecite, art. 174.

Az állam tulajdonát képező kulturális javak jogellenes birtoklása

– Impossessamento illecito di beni culturali

appartenenti allo Stato, art. 176.

Jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszerzésében együttműködés

– Collaborazione per il recupero di beni culturali,

art. 17.7

Művészeti alkotások hamisítása

– Contraffazione di opere d’arte, art. 178.
Büntető törvénykönyv

Kihágás:

Nemzeti régészeti, történelmi vagy művészeti

örökség károsítása

– Danneggiamento al patrimonio archeologico,

storico o artistico nazionale, art. 733. c.p.

 

 

 

 

 

Bűntettek:

Magánlakásban és dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette

– Furto in abitazione e furto strappo art. 624bis c.p.

Rongálás bűntette

– Danneggiamento, art. 635 c.p.

Büntető törvénykönyv (bűntettek, folyt.)

Idegen dolog elcsúfításának és bepiszkításának bűntette

– Deturpamento e imbrattamento de cose altrui,

art. 639 c.p.

Orgazdaság

– Ricettazione, art. 648 c.p.

Pénzmosás

– Riciclaggio, art. 648bis c.p.

Jogellenes eredetű pénz, javak vagy előny használatának bűntette

– Impiego di denaro, beni o utilità di provenienza

illecita, art. 648-ter c.p.

 Büntető törvénykönyv

Kihágások:

Nemzeti régészeti, történelmi vagy művészeti

örökség károsítása

– Danneggiamento al patrimonio archeologico,

storico o artistico nazionale, art. 733. c.p.

Talajszonda vagy fémkereső berendezés jogellenes birtoklása

– Possesso ingiustificato di strumenti per il

   sondaggio del terreno o di apparecchiature

   per la rilevazione dei metalli, art. 707bis c.p.

Bűntettek:

Kulturális javakra elkövetett lopás

– Furto di beni culturali, art. 518-bis c.p.

Kulturális javakra elkövetett sikkasztás

– Appropriazione indebita di beni culturali,

art. 518-ter c.p.

Büntető törvénykönyv (bűntettek, folyt.)

Kulturális javakra elkövetett orgazdaság

– Ricettazione di beni culturali, art. 518-quarter c.p.

Bűncselekményből származó kulturális javak felhasználása

– Impiego di beni culturali provenienti da delitto,

art. 518-quinquies c.p.

Kulturális javakra elkövetett pénzmosás

– Riciclaggio di beni culturali, art. 518-sexies c.p.

Kulturális javakra elkövetett saját pénzmosás

– Autoriciclaggio di beni culturali, 518-septies c.p.

Kulturális javakra vonatkozó magánokirat-hamisítás

– Falsificazione in scrittura privata relativa

a beni culturali, art. 518-octies c.p.

Kulturális javak elidegenítésére vonatkozó szabályok megsértése

– Violazioni in materia di alienazione
di beni culturali, art. 518-nonies c.p.

Kulturális javak jogellenes  behozalata

– Importazione illecita di beni culturali,

art. 518-decies c.p.

Kulturális javak jogellenes kivitele vagy exportja

– Uscita o esportazione illecite di beni culturali,

art. 518-undecies c.p.

Kulturális vagy természeti javak megsemmisítése, eltüntetése, rongálása, elcsúfítása, beszennyezése vagy jogellenes felhasználása

– Distruzione, dispersione, deterioramento,

deturpamento, imbrattamento e uso illecito,

di beni culturali o paesaggistici

art. 518- duodecies c.p.

Kulturális és természeti javak pusztítása és fosztogatása

– Devastazione e saccheggio di beni culturali e

paesaggistici, art. 518-terdecies c.p.

Művészeti alkotások hamisítása

– Contraffazione di opere d’arte,

art. 518-quaterdecies c.p.

Az új cím kódexen belüli elhelyezése nem ideális, Demuro szerint jobb lett volna a környezet elleni bűncselekményeknek szentelt (VI-bis) címmel együtt vagy közvetlenül után beiktatni, azonban a VIII-bis cím a közgazdaság, az ipar és a kereskedelem elleni bűncselekményeket tartalmazó VIII. címet követi.24

További újítás azon alapbűncselekmények katalógusának kibővítése, amelyek a jogi személyek 2001. évi 231. számú törvényerejű rendelet25  szerinti felelősségét megalapozzák.26  A reform az alábbi két szakasz beiktatásával kívánta biztosítani a védelmet:

  • Kulturális örökség elleni bűncselekmények (Delitti contro il patrimonio culturale 25-septiesdecies D.Lgs.231/2001.); és
  • Kulturális javakra elkövetett pénzmosás, kulturális és természeti javak pusztítása és fosztogatása (Riciclaggio di beni culturali e devastazione e saccheggio di beni culturali e paesaggistici 25-duodevicies D.Lgs. 231/2001.).

A szabályozás kibővítette azon bűncselekmények jegyzékét, amelyek a szervezetek felelősségét vonják maguk után, amennyiben a kulturális örökség elleni bűncselekményeket az ő érdekükben vagy előnyükre követik el. Felmerül a kérdés, hogy mit tehet egy jogi személy, hogy megelőzze a kulturális örökség elleni bűncselekmények elkövetésének kockázatát?27

A reform a „kiterjesztett” elkobzás alkalmazási körét is jelentős mértékben módosította (815-octiesdecies c.p., 240-bis. c.p.).

Szintén újdonság, hogy a VIII-bis cím rendelkezései akkor is alkalmazandók, ha a nemzeti kulturális örökség sérelmére elkövetett bűncselekményt külföl­dön követik el.

A kulturális örökség (mint védett jogi tárgy)

Alapvető kérdés a kulturális örökség (patrimonio culturale) mibenlétének meghatározása. A reform nem alkot önálló definíciót, hanem a már említett D.Lgs. 42/2004 2. §-ára hivatkozik.28  A kulturális örökség gyűjtőfogalom, ezen belül meg kell különböztetni a kulturális javak (beni culturali) és a természeti javak (beni paesaggistici) fogalmi körét. A fogalom egyszerűnek tűnik: „A kulturális örökséget a kulturális javak és természeti javak alkotják” (art. 2. comma29  1 D.Lgs 42/2004).

Ezt az általános megfogalmazást a kódex a későbbiekben részletesen kifejti, így a kulturális javakra vonatkozóan az art. 10–11, a természeti javakra pedig az art. 134 tartalmaz először egy általános fogalmat, majd részletes, de nem kizárólagos felsorolást. A kulturális javak általános fogalma szerint annak tekinthető „Minden ingatlan és ingó dolog, amelyek az art. 10 és 11 D.Lgs 42/2004 értelmében művészeti, történelmi, régészeti, etnoantropológiai, levéltári és könyvtári értéket hordoznak; valamint egyéb, törvény vagy törvény felhatalmazása alapján a civilizáció értékét tanúsító eseményekre vonatkozó jogszabály által értékeknek minősülnek” (art. 2 comma 2 D.Lgs 42/2004), míg „A természeti javak az ingatlanok és az art. 134-ben meghatározott területeken lévő olyan ingatlanok, amelyek a terület történelmi, kulturális, természeti, morfológiai és esztétikai értékét fejezik ki, valamint törvény vagy törvény felhatalmazása alapján egyéb jogszabály által meghatározott egyéb javak” (art. 2 comma 3 D.Lgs 42/2004).

A kulturális javak (beni culturali) általános fogalma beépült az olasz köznyelvbe, különböző jelentéstartalmakkal, azok pontos meghatározása nélkül.30  Az olasz szaknyelvben a hatvanas évektől kezdve terjedt el a használata.31

A már említett nikóziai egyezmény szintén meghatározza a kulturális örökség fogalmát. A definíció elemzésére, valamint az olasz és magyar szabályozással történő összehasonlítására a tanulmány következő részében kerül sor.

A védelem első szintje – a közigazgatási normák által biztosított védelem

A D.Lgs. 42/2004 továbbra is tartalmaz közigazgatási és büntetőjogi normákat. A kódexben meghatározott legsúlyosabb cselekmények a reform következtében a büntető törvénykönyvbe kerültek, ezek a tényállások továbbra is a védelem kezdeti szintjét jelentik. A védelem alapvetően az absztrakt veszély technikáján keresztül valósul meg.32

A szankcionált magatartások többsége alapvetően különféle, engedély nélkül végzett tevékenységekből áll. Olyan cselekményekről van szó, amelyek végrehajtása különleges óvintézkedéseket, illetve speciális szakmai ismereteket, kompetenciákat igényel, tekintettel arra, hogy a kulturális javakat egyediségük, romlandóságuk és megismételhetetlenségük jellemzik. Az olyan magatartásokban, mint a kulturális javak elpusztítása, eltávolítása, módosítása, restaurálása vagy a régészeti javak kutatása, a jogalkotó továbbra is elismeri az absztrakt veszélyt. Ezt a védelmet két tényállás fémjelzi: a jogellenes tevékenység (Opere illecite art. 169.), és a reform előtt a régészeti leletek feltárása szabályainak megsértése (Violazioni in materia di ricerche archeologiche art. 175).33

Jelenleg az alábbi három tényállásban ölt testet ez a típusú védelem, a „büntető szankciók” című fejezetben.

Jogellenes tevékenység (Opere illecite, art. 169.)

A jogellenes tevékenység a kulturális javakon végzett különböző, engedély nélküli munkálatokat, fizikális módosításokat rendeli büntetni, így

  1. a lebontást, eltávolítást, átalakítást, helyreállítást vagy bármilyen jellegű munka végzését;
  2. a főfelügyelő engedélye nélkül épületek freskóinak, címereinek, feliratainak, tabernákulumainak és egyéb díszítményeinek eltávolítását, akár közszemlére van téve, akár nincs, még akkor is, ha a jogszabály által előírt nyilatkozatot nem tették meg;
  3. a kulturális javak jelentős károsodásának elkerülése érdekében sürgős esetben ideiglenes munkálatok végzését anélkül, hogy a közigazgatási hatóságot haladéktalanul értesítenék vagy anélkül, hogy a lehető legrövidebb időn belül megküldenék a végleges munkák terveit engedélyezésre; illetve
  4. a közigazgatási hatóság által kiadott, a munkálatok felfüggesztésére vonatkozó végzés be nem tartását.

Jogtalan elhelyezés és eltávolítás (Collocazione e rimozione illecito, art. 171.)

A tényállás a kulturális javak állagának megőrzését, korrekt kezelését hivatott biztosítani, miszerint büntetni rendeli

  • a kulturális javak rendeltetési helyükön nem a közigazgatási hatóság által megjelölt módon való biztosítását; továbbá
  • az illetékes közigazgatási hatóság tájékoztatásának elmulasztását a kulturális javaknak a lakóhelyváltozástól függő mozgásáról, vagy a közigazgatási hatóság által adott előírások be nem tartását annak érdekében, hogy a javak a szállítás során ne sérüljenek meg.

A közvetett védelem szabályainak megsértése (Inosservanza delle prescrizioni
di tutela indiretta, art. 172.)

A tényállás szintén a közigazgatási normák megsértését rendeli büntetni. Egyrészt a minisztérium által előírt közvetlen védelem szabályaink megsértését szankcionálja, melyek a kulturális értékek integritásának, vagy károsodásának veszélye esetére előírt intézkedések, szabályok megsértését ölelik fel (art. 45. comma 1), másrészt az úgynevezett biztonsági intézkedések szabályainak megsértését rendeli büntetni (art. 46. comma 4).

A védelem második szintje – a büntetőjogi normák által biztosított védelem

A büntetőjogi normák két kihágásban és tizenhárom bűntettben öltenek testet. A reform előtt a tényállások az elkövetési tárgy jellegére tekintettel vagy a bűncselekmény minősített eseteként kerültek megfogalmazásra, közvetett védelmet biztosítva. Ezzel szemben a hatályos szabályozás közvetlen védelmet nyújt a kulturális örökséget sértő, illetve veszélyeztető magatartások ellen.34

Zárógondolatok

A kulturális javak büntetőjogi védelmét folyamatos kritikák érték, a szabályozás megérett a reformra. Ebből következően nem meglepő, hogy mind az elméleti, mind a gyakorlati szakemberek nemcsak üdvözlik, támogatják az a reformot, hanem nagy várakozással tekintenek rá; elfogadása mérföldkőnek tekinthető. Demuro még a jogszabály elfogadása előtt hangsúlyozta, hogy „az országunk rendkívüli kulturális örökségének megfelelő és valóban hatékony védelmi rendszert hozna létre”.35  Szintén Demuro-t idézve, „az újítások lényegesek mind érdemi szinten, mind pedig a nyomozás és a tárgyalás során, és lefedik az összes lehetséges bűncselekményt”.36

Az új szabályozás a kulturális javak rendszerszintű, egyben közvetlen védelmét teremtette meg.37

A kulturális örökségvédelmi rendszer újítása egyben elgondolkodtat a büntetőjog általános része és a különös része közötti, a büntető törvénykönyv és a kiegészítő jogszabályok közötti, a közvetlen védelem és a közvetett védelem közötti, a büntetések, illetve közigazgatási szankciók közötti szerepéről és feladatairól.

Paliero „Minima non curat praetor” című, 1985-ben megjelent könyvében38  felvetett ezen kérdések ma is aktuálisak.39  E reflexiók alapja a védett tárgy sajátossága, amelynek jellemzői képesek megszabni a büntetőjog beavatkozásának szerepét, korlátait és technikáit, egy progresszív, hatékony védelmi rendszert keresve.

A bevezetett újítások mindennapi alkalmazása a jogalkalmazó előtt álló feladat. A gyakorlati tapasztalatok által lehet majd értékelni a reformot, a gyakorlat és az esetlegesen felmerülő problémák feltárása alapján lehet továbbmenni a jogalkotó által kijelölt úton.

Amennyiben a reform beváltja a hozzáfűzött reményeket, a komplex és koherens szabályozás révén a jól működő szervezetrendszer még hatékonyabbá válhat.

A reform által bevezetett újítások nemcsak Olaszország számára bírnak jelentőséggel, hanem útmutatóként szolgálhatnak más államok, így hazánk számára is.

Farkas Krisztina PhD, Legfőbb Ügyészségre kirendelt ügyész

  1. Comando Carabinieri per la Tutela del Patrimonio Culturale (az olasz rövidítésnek megfelelően a továbbiakban: TPC). A szervezetről és tevékenységéről lásd részletesen Lukács Dalma: Az illegális műkincskereskedelem elleni küzdelem olasz modellje – a nemzetközi rendszer tükrében, párhuzamban a magyar struktúrával. Doktori (PhD) értekezés. NKE Rendészettudományi Doktori Iskola, Budapest, 2022, 115–156. o.; Farkas Krisztina: A kulturális javak védelmének rendészeti eszközrendszere Olaszországban. Ügyészségi Szemle, 2018/4., 108–122. o.
  2. A büntetőjogi megközelítésen kívül ez az olasz védelmi rendszer további sajátossága, egyben kiemelkedő jelentőséggel bír a sajátos szemléletmód kialakítása, a civil lakosság oktatása, a tömegtájékoztatás és a társadalmi érzékenyítés terén is. Lásd részletesen: Lukács: i. m. 121–126. o.
  3. Council of Europe Convention on Offences relating to Cultural Property (CETS No. 221), adopted on 3 May 2017, Nicosia. Az egyezményről lásd részletesen Farkas Krisztina: Kulturális javak nemzetközi szintű védelmének perspektívája. Ügyészek Lapja, 2018/4., 19–30. o.
  4. A hatálybalépéshez szükséges ratifikáló államok minimum száma akkor érte el ötöt (amelyből minimum három állam az Európa Tanács tagállama kell hogy legyen). Magyarország 2021. október 5-én írta alá az egyezményt, és a 2021. december 12-én kelt 2021. évi CXXV. törvénnyel ratifikálta.
  5. Di Adriano Martini: In G.U. la tutela del patrimonio culturale: le modifiche al codice penale. Altalex, 23 March 2022. https://www.altalex.com/documents/2022/03/23/­in-g-u-la-tutela-del-patrimonio-culturale-le-modifiche-al-codice-penale
  6. Regio decreto 19 ottobre 1930, n.1398 (Codice penale, más néven Codice Rocco) – a továbbiakban c. p.
  7. Legge 9 marzo 2022, n.22 Disposizioni in materia di reati contro il patrimonio culturale
  8. Stefano Manacorda: La circolazione illecita dei beni culturali nella prospettiva penalistica: problemi e prospettive di riforma. In: Stefano Manacorda (a cura di): Circolazione dei beni culturali mobili e tutela penale: un analisi di diritto interno, comparato e internazionale. Giuffré Editoré, Milano, 2015, p. 6.
  9. Decreto legislativo 22 gennaio 2004, n. 42 Codice dei beni culturali e del paesaggio – a továbbiakban: D.Lgs. 42/2004.
  10. Paolo Carpentieri: La tutela penale dei beni culturali in Italia e le prospettive di riforma: i profili sostanziali. In: Stefano Manacorda – Arianna Visconti (a cura di): Beni culturali e sistema penale. (Atti del convengo: Prevenzione e contrasto dei reati contro il patrimonio culturale. La dimensione nazionale ed internazionale) Vita e Pensiero, Milano, 2013, 31; Manacorda (2005): i. m. 6. o.
  11. Maria Beatrice Mirri: Codide dei beni culturali e paesaggio. Edizione Sette Città, Viterbo, 2017, p. 13.
  12. Articolo jelentése szakasz, rövidítése art. – a továbbiakban: art.
  13. Mirri: i. m. 130–131. o., Gianluca Gambogi: Le protezione penale del patrimonio culturale nell’ordinamento giuridico italiano. (Intervento al V Seminario International de Arte y Derecho – Barcelona 17 maggio 2013) https://www.ordineavvocatifirenze.eu/­wp-content/uploads/2013/12/17.05.2013-La-protezione-penale-del-patrimonio-culturale-Gianluca-Gambogi.docx, p. 16.
  14. Francesco Emanuele Salamoné: Argomenti di diritto penale dei beni culturali. G. Giappichelli Editoré, Torino, 2017, p. 12.
  15. Salamoné: i. m. 33–36. o.
  16. Gian Paolo Demuro: Le tutela penale dei beni culturali, anche alla luce del codice dei beni culturali e del paesaggio. Archivio Giuridico, no. 10, 2006, p. 102.
  17. Olaszországban jogszabályalkotási ciklusok (Legislatura) vannak. A XV. ciklus 2006. április 28-tól 2008. április 28-ig tartott.
  18. Giuseppe Fornari – Giulio Casilli: Focus – I reati contro il patrimonio culturale. Fornari e Associati Studio Legale, 31 Maggio 2022. http://fornarieassociati.com/focus-i-reati-contro-il-patrimonio-culturale/
  19. A XVIII. ciklus 2018. március 23-tól 2022. október 12-ig tartott. Demuro az előző, XVII. ciklusra hivatkozik, azaz 2013. március 15-től 2018. március 22-ig, így valóban hosszúnak tekinthető folyamatról van szó. Gian Paolo Demuro: I delitti contro il patrimonio culturale nel codice penale: prime riflessioni sul nuovo titolo VIII-bis. Sistema Penale, 22/2022, p. 1. https://www.sistemapenale.it/pdf_contenuti/16511­70478_demuro-2022b-reati-patrimonio-culturale-codice-penale-titolo-viii-bis.pdf (Demuro 2022b)
  20. Az olasz alkotmány az alapvető elvek között nyilvánítja ki a kulturális értékek védelmét (art. 9. Costituzione). Lásd részletesen Farkas Krisztina: Kulturális javak büntetőjogi védelemének alapjai Olaszországban. In: Bendzsel Miklós – Emőd Péter – Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel – Ocsút a búzától. Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala – Országos Kriminológiai Intézet – Kieselbach Galéria, Budapest, 2019, 286. o.; Gian Paolo Demuro: La riforma dei reati contro il patrimonio culturale: per un sistema progressivo di tutela. Sistema Penale 2/2022, p. 6–7. https://www.sistemapenale.it/­pdf_contenuti/1643755388_demuro-2022a-riforma-reati-patrimonio-culturale-ddl-ac-893-b.pdf (Demuro 2022a); Demuro (2002b): i. m. 2–4. o.
  21. Fornari – Casilli: i. m.
  22. Demuro (2022b): i. m. 1–2. o.
  23. Salamoné: i. m. 12. o.
  24. Demuro (2022b): i. m. 3. o.
  25. Decreto legislativo 8 giugno 2001, n. 231. Disciplina della responsabilità amministrativa delle persone giuridiche, delle società e delle associazioni anche prive di personalità giuridica, a norma dell’articolo 11 della legge 29 settembre 2000, n. 300 – a továbbiakban: D.Lgs. 231/2001.
  26. D.Lgs. 231/2001.
  27. Fornari – Casilli: i. m.
  28. Demuro (2022b): i. m. 4. o.
  29. A comma jelentése bekezdés (továbbiakban: comma)
  30. Vito Andrea Iannizzotto: Beni culturali nellottica criminale. Europolis Editoré, Roma, 2006, p.16.
  31. Ruggiero Marzocca: La nozione di bene culturale dalla Commissione Franceschini al nuovo Codice dei Beni Culturali. Altalex, 3 Gennaio 2007. https://www.altalex.com/­documents/news/2007/01/03/la-nozione-di-bene-culturale-dalla-commissione-franceschini-al-nuovo-codice
  32. Gian Paolo Demuro: Beni cultrali e tecniche di tutela penale. Giuffré Editore, Milano, 2002, pp. 87–101.
  33. Az utóbbi tényállás a régészeti kutatás területén elkövetett jogsértések ellen nyújtott védelmet, amely egyrészt a visszaélésszerű régészeti kutatást, másrészt a véletlenszerű felfedezésből eredő kötelezettségek be nem tartását rendelte bünteti. A kutatás jogellenessége azt az alapvető választást feltételezi, hogy a régészeti kutatások és általában a kulturális örökség feltárására irányuló munkálatok elvégzésére kizárólag az állam jogosult.
  34. A tényállások részletes elemzése az Ügyészek Lapja következő száma részében jelenik meg.
  35. Gian Paolo Demuro: Verso la riforma dei reati contro i beni culturali: approvato dal Consiglio dei Ministri un disegno di legge delega di aggressione al patrimonio culturaleper l’introduzione nel codice penale delle piu gravi forme. Diritto Penale Contemporaneo, 1/2017, p. 194.
  36. Uo.
  37. Fornari – Casilli: i. m. 1. o.
  38. Carlo Enrico Paliero: „Minima non curat praetor”: ipertrofia del diritto penale e decriminalizzazione dei reati bagatellari. CEDAM, 1985.
  39. Demuro (2022a): i. m. 5. o.
Közzétéve itt: 2022. évi 5-6. lapszám, Büntetőjog | Tagged


Your browser does not support the canvas element.