Az Amnesty International és az ICAR¹ közös jelentése a vállalati bűncselekményekről és az irányelvekről²

¹

²

A 2014-ben kezdődött projekt módszertani ismertetője szerint a 2014 és 2016 között folytatott egyeztetéseken több mint 120 jogi szakértő és jogalkalmazó, köztük nyomozók, ügyészek és bírók vettek részt. Országok szerinti bontásban konzultációs csoportok alakultak – például londoni, New York-i, bangkoki, hágai és addisz-abebai központtal, az egyeztetésben részt vevő 20 országgal.

Az alapprobléma gyökerei

Az alapprobléma gyökerei között jelenik meg, hogy az ügyek felderítését politikai korlátok akadályozzák; az eljárások folyamán a nyomozók és ügyészek függetlensége nincs biztosítva, továbbá, hogy az ügy felderítését a megtorlástól való félelem akadályozza. A vállalati és egyéni szereplőkben tudatosítani kell, hogy felelősségre vonhatók. Ezt a képet kell megjeleníteni a sértettekben is, valamint azt, hogy a bekövetkezett kárért kártalanításra, jóvátételre tarthatnak igényt. Fontos továbbá a meglévő jogszabályok és iránymutatások megfelelőbb alkalmazása, illetve az erre való ösztönzés.

Tipológiai elhatárolások

A vállalati bűncselekmények meghatározó elemei között szerepel az olyan jogellenes magatartás, ami az emberi jogok megsértésére irányul, beleértve az olyan magatartást is, amit a nemzetközi jogszabályok által büntetendőnek tekintenek, még akkor is, ha az adott államban nem minősül annak.

Az emberi jogok megsértése fogalmába beletartozik a kényszermunka, az embercsempészet támogatása, továbbá a nemi bűncselekmények minden formája. Elkövetési magatartás minden olyan tevékenység, amely az emberi jogok megsértését eredményezheti, vagy bekövetkeztéhez hozzájárul.

A társaságokat érintő bűncselekmények között találjuk az alábbiakat:

• mérgező anyagok illegális elhelyezése;
• lég-, víz-, talajszennyezés;
• gazdasági szankciók megszegése (a vállalati szereplők hasznot húznak az emberi jogok megsértéséből);
• zsarolás (azon esete, amikor felfegyverzett csoportok ellenőrzésük alá vonnak bányászati területeket);
• egyéb olyan gazdasági bűncselekmények, mint a csalás (környezetvédelmi, egészségügyi szabályok kijátszása), adófizetési kötelezettség meg-kerülése;
• korrupció (megfosztva a közalapítványokat az oktatásra és egyéb alapvető szolgáltatásokra fordítható forrásoktól).

Mit tehetünk, hogy szűküljön a rés a vállalatok

büntetlensége körül?

Az országos és határon átnyúló, transznacionális hálózatok révén széles körű bizonyítékbegyűjtés szükséges. Fontos a cselekvés iránti elköteleződés és elszántság, a kormányzati és a jogalkalmazók részéről történő tenni akarás. Igény továbbá a nagyobb átláthatóság, az elszámoltathatóság, és az eljárásokat időben történő lefolytatása. A sértettek kártérítési igényére, a reparációra vonatkozó jogszabályok megfelelőbb alkalmazására lenne szükség. A közös célok és közös értékfelfogást tükröző irányvonal kialakítása fontos lenne a vállalati bűncselekmények felderítésénél.

Alapelvek

A szakmai konzultáció résztvevői a közös cselekvés programját az alábbi tíz alapelvben fogalmazták meg a növekvő kihívások alapján:

1. számú alapelv

Az alapelvnél a vállalati bűncselekmények esetében a büntetlenség kérdése körüli harc jelenik meg. Hátterét a következő, kihívást jelentő körülmények képezik: vállalati hatalmi pozíció; befolyás a kormányzati és a jogalkalmazói körökre; a cselekvési szabadság, a függetlenség hiánya s ezzel egyidejűleg az egyéni kockázatvállalás; az ügyek bonyolultsága visszaveti a cselekvést; nyomás a nyomozókon és ügyészeken (eredményt elérni alacsony költség-ráfordítással).

2. számú alapelv

Itt jelenik meg a transznacionális vállalati bűncselekmények elkövetőinek büntetlensége elleni küzdelem, az érvényesítendő hatáskör kijelölése által. Gondolati hátterét képezi, hogy míg a határokon átnyúló multinacionális tevékenységek nyugodt közegben zajlanak, addig a törvények nem tudnak lépést tartani ezzel a fejlődéssel (hiányoznak a nagy területi hatállyal bíró büntetőjogi törvények, elkülönül a jogi személyiség felelőssége és behatárolt a részvényesi felelősség), nincsenek megfelelő jogszabályok; a sértetti jogorvoslat nem célravezető; az államok nem hajlandóak vagy nem képesek a multinacionális cégek ellen nyomozni vállalati bűncselekmények miatt.

3. számú alapelv

A vállalati bűncselekmények elleni büntetőeljárás során biztosítani kell az átláthatóságot és a garanciát a felelősségre vonásra. Gondolati alapja, hogy a sértettek és panaszosok jelentős akadállyal szembesülnek, amikor az igazságszolgáltatással akad dolguk, például kárigény érvényesítésekor. A korlátlan ügyészi mérlegelés gyakrabban hátráltatja, mintsem előmozdítja az igazságszolgáltatást. Több bizalmat építő elemet kell bevinni a rendszerbe.

4. számú alapelv

Meg kell határozni a jogi normákat és biztosítani kell a felelősségre vonást megalapozó bizonyítékokat. Gondolati háttere alapján összhangba kell hozni a bizonyítékok felderítését a vonatkozó jogi normákkal. Speciális szakértelem bevonása és szakértői elemzések szükségesek a bizonyíték feltárása és elemzése során.

5. számú alapelv

Széles körű együttműködést kell kiépíteni a vállalati bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonása érdekében, különös figyelemmel a határon átívelő bűncselekményekre. Ennek gondolati hátterében az áll, hogy ezen esetekben sokrétű illetékességű területen, elszórtan helyezkednek el a bizonyítékok. Jogsegélykérelmek, a kölcsönös jogsegély eszközeit kell igénybe venni.

6. számú alapelv

A vádemelés az, ami tükrözi az elkövetett vállalati bűncselekmény súlyát. Gondolati háttereként jelenik meg, hogy gyakran problémát jelentenek a nyomozati szakaszon belüli korlátok. Belső szervezeti nyomás nehezedik arra, hogy az ügy minél hamarabb befejeződjön és lezáruljon. Az elszámolási jellegű megállapodások bizalmasak, és nem igénylik a bűnösség elismerését.

7. számú alapelv

A nyomozás és a vádemelés olyan vállalati szereplőkkel szemben kell hogy folyjon, akik leginkább felelősök a törvénysértő magatartásért. Az alapelv hátterében az áll, miszerint nem mindig indul nyomozás azokkal a vállalati szereplőkkel szemben, akik leginkább felelősek. Törvényi és gyakorlati akadályok is állnak az okok mögött, valamint az is, hogy az ügyet gyorsan be akarják fejezni. Az a tendencia, hogy alsó- és középszintű dolgozók ellen indul meg a büntetőeljárás, ahhoz vezet, hogy a felsőbb szintű vezetők, a cég mint jogi személy elkerüli a felelősségre vonást. Ugyanez fordítva is igaz, ha csak a vállalat ellen indul eljárás, az egyéni felelősségre vonás pedig elmarad.

8. számú alapelv

Minden rendelkezésre álló törvényi eszközt meg kell ragadni a bizonyítékok beszerzésére, az ügy felderítésére és a vonakodó tanúk együttműködésének megnyerésére. Gondolati hátterében az áll, hogy az együttműködés hiányzik és a vállalati szereplőket nehéz bevonni a felderítésbe. Gazdasági és politikai egyensúlyhiány tapasztalható a vállalatok és a jogalkalmazók között, mind pénzügyi, mind technikai háttérbeli adottságok miatt. Sokszor akadályokat gördítenek az ügyfelderítés útjába.

9. számú alapelv

Tudatosítani kell a vállalati bűncselekmények sértettjeiben, hogy hatékony jogorvoslathoz juthatnak. Az alapelv gondolati háttere, hogy a jogszabályi korlátozások folytán a sértettek rendkívüli akadályokkal szembesülnek az igazságszolgáltatás során. Ügyük prioritását elveszi azon költségek csökkentésére irányuló nyomáskényszer, miszerint minél hamarabb le kell zárni az eljárást. A sértettben az igazságszolgáltatás csak a tanút látja, a károsultat és sérelmet szenvedett felet nem. A sértett nem részesül a kárral arányos kártérítésben. Az ügyészi indítványok iránya csak a pénzbüntetés vagy a börtönbüntetés, holott más lehetséges joghátrány is elképzelhető, mint például a kár helyreállítása. A sértetti szempontok mellékesek; nem lehetséges hatékonyan közreműködni az eljárásban.

10. számú alapelv

Megfelelő intézkedéseket kell bevezetni és ösztönzést kell adni a sértettek, az informátorok, a bejelentő személyek, a tanúk és szakértők védelméhez a vállalati bűncselekményekkel érintett ügyekben. Ennek hátterében az áll, hogy ezek a szereplők lényeges információkkal rendelkezhetnek, de éppen ezért megfélemlítés célpontjai lehetnek. Gyakran a bejelentőket sem védik megfelelő jogszabályok. A tanút védő különleges intézkedések megtétele is kihívást jelent.

Seema Joshi, az Amnesty International titkárságának az üzleti- és emberi jogi területen dolgozó munkatársa