Minden út nyugat felé vezet – Összefoglaló az irreguláris migráció útvonalairól

Bevezetés

Ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy mely államok – akár kibocsátó, akár tranzit, akár befogadó országként – érintettek az irreguláris migrációval és az azzal szorosan összefüggő embercsempészéssel, szükséges egy összefoglalást készíteni arról, hogy a migránsok melyik államokból, milyen útvonalon, hova tartanak.

Az embercsempészés azért függ szorosan össze az irreguláris migrációval, mert az államok határát a jogszabályi rendelkezések megszegésével átlépő migránsoknak nyújt az embercsempész segítséget. Az embercsempészés az irreguláris migrációt, mint eszközt magába foglaló bűnös jelenség, az irreguláris migráció hullámán felerősödő egyik kriminalitás.

Ebben a körben fontos megvizsgálni, hogy a migrációs útvonalak megegyeznek-e az embercsempészés útvonalaival, ezen túlmenően azt is, hogy az irreguláris migránsok útvonalát meghatározza-e az, hogy mely államokban alakultak ki az embercsempész-hálózatok. Az irreguláris migrációval bármilyen formában érintett államok feltérképezése nyomán megállapítható válik az is, hogy a kiterjedt embercsempész bűnszervezetek létrejötte függ-e attól, hogy merre haladnak Nyugat-Európa felé a migránsok.

A téma feldolgozásakor forrásként használtam fel a Magyar Tudományos Akadémia Migrációs Munkacsoportjának az Európába irányuló, 2015-től felgyorsult migráció tényezőiről, irányairól és kilátásairól szóló elemzését, melyben az elemzők a 2014. január 1. és 2015. augusztus 31. közötti időszak adatait (továbbiakban vizsgált időszak) foglalták össze és ezekből az adatokból vontak le következtetéseket, az azt megelőző éveket az összehasonlítás miatt érintették.¹ Ezen túlmenően a FRONTEX által évente kiadott kockázat elemzéseiben rögzített adatokat tekintettem át 2014. évtől 2019. évig bezárólag. A 2014. év azért megfelelő kiindulópont, mert ebben az évben rögzített adatok elemzésével értelmezhető igazán a 2015-ben bekövetkezett „migrációs robbanás” mérete.²

A migránsokat kibocsátó régiók

A nemzetközi migráns olyan személy, aki életvitelszerűen nem abban az országban él, amelyben született. A migráció lényege a biztonság, más szükségletek vagy a korábbinál magasabb szükségletek érdekében végzett tartós földrajzi helyváltoztatás.³

2015. évben nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is átalakult a migráció, így az egyik új típusú kihívása a hatóságoknak az volt, hogy az útnak induló migránsokból kiszűrjék azokat, akik jellemzően háború sújtotta államból menekülnek. Ebből a nehézségből fakadóan kihívásnak számított a menekültstátuszra ténylegesen is jogosult személyek azonosítása, valamint az illegális tartózkodás felszámolása.⁴ Ez vagy abból eredően állt elő, hogy a migráns ellenőrizetlenül lépett be egy uniós tagállam területére, vagy pedig abból, hogy engedélyezett tartózkodási ideje lejárt, és önként nem hagyta el az adott tagállam területét.⁵ Póczik Szilveszter kutatása egyebek között azonban kimutatta, hogy az Európai Unióba belépni szándékozó migránsok jelentős része (a vizsgált esetek 68 százalékában) ma már nem háborús övezetekből érkezik. A migráció legfontosabb hajtóerői az államcsődök, a szegénység, valamint a szervezett bűnözéstől, az iszlám fundamentalizmustól való félelem.⁶

A vizsgált időszakban az Európai Gazdasági Térség – továbbiakban EGT – országaiban 1,2 millió menedékkérelmet nyújtottak be. A migránsok 47,1 százaléka Nyugat- és Dél-Ázsiából érkezett és szinte teljes egészében muzulmán vallásúak: ebből 22,4 százalék Szíriából, 9,4 Afganisztánból, 4-4 százalék pedig Pakisztánból és Irakból menekült el. Az innen származó menekültek számát tekintve legnagyobb mértékű változás Irak és Szíria esetében mutatható ki. Az Irakból menekültek száma 2007 és 2014 között 2,3 millióról 370 ezerre csökkent, a Szíriából menekülteké 14 ezerről 3,9 millióra (2015. szep-tember végén 4,1 millióra) nőtt, így vált Európa irányába a legnagyobb menekült-kibocsátó országgá. A 2012-ben kirobbant polgárháború miatt főként a szomszédos közel-keleti országokat, Törökországot, Jordániát, Libanont, valamint Irakot lepték el a szír menekültek, számuk az UNHCR⁷ adatai szerint 2015-ben elérte a 4 milliót. Ezekből az államokból 2011 és 2015 között egyre több szíriai kelt útra Európába a hazatérés és a menekülttáborok reménytelensége miatt. Hasonlóan kiugró növekedést regisztráltak a Pakisztánt elhagyók esetében is, ahol ez időszakban a menekültek száma tízszeresére, 336 ezerre nőtt. Az afganisztáni menekültek száma ugyanakkor magas szinten, 2,6-3,1 millió között stabilizálódott.

Az EGT-be érkező menedékkérők további jelentős forrásterülete a – kérelmezők közel 10 százalékával – Kelet- és Nyugat-Afrika. Az innét, főként muzulmán területekről érkezők elsősorban Eritreát, Szomáliát, Nigériát és Gambiát hagyták el. Az EGT-ben új hazát keresők közel 18,7 százaléka a Nyugat-Balkánról, főként Szerbiából, Koszovóból és Albániából érkezett. A több mint 50 ezer Kelet-Európából áttelepült ember elsősorban Ukrajnából érkezett, jelentős részben az országnak az orosz-ukrán polgárháború által érintett részeiből.⁸

2016. évben a tagállamok 511 371 irreguláris határátlépést jelentettek, akik közül 25 százalék a Nyugat-Balkánról, 35-35 százalék Nyugat- és Dél-Ázsiából, Szíriából, Afganisztánból, Irakból, valamint Kelet- és Nyugat-Afrikából, Nigériából, Eritreából, és Guineából menekült el.⁹

A FRONTEX 2018. évben kiadott kockázatelemzése szerint az európai államok 204 718 irreguláris határátlépést regisztráltak 2017. évben, az irreguláris migránsok 58 százaléka Nyugat-Afrikából, Nigériából, Guineából, 20 százaléka a Közel-Keletről és Dél-Ázsiából, Szíriából, Irakból és Afganisztánból, 11 százaléka pedig Észak-Afrikából, Marokkóból és Algériából érkezett Európába. 2018. évben tovább csökkent az irreguláris határátlépések száma, a tagálla-mok 150 114 főt regisztráltak, ebből 37-37 százalékuk Észak- és Nyugat-Afrikából, Marokkóból, Guineából, valamint a Közel-Keletről és Dél-Ázsiából, Szíriából, Afganisztánból, Irakból, 15 százalékuk pedig Észak- és Kelet-Afri-kából, Tunéziából, Eritreából és Szudánból vándorolt el.¹⁰

A 2018. éves adatokhoz képest minimális csökkenésről számolt be a FRONTEX a 2020. évben kiadott kockázatelemzésében, 2019. évben 141 846 fő lépte át a jogszabályi rendelkezések megszegésével Európa határait, 58 százalékuk Dél-Ázsia és a Közel-Kelet területéről, Afganisztánból, Szíriából és Törökországból vándorolt el. A Nyugat-Balkánról, Afganisztánból, Szíriából és Irakból 9,36 százalékuk érkezett, Észak-Afrikából, Marokkóból és Algériából pedig 16 százalékuk menekült el.¹¹

Magyarország 2004. május 1-jétől lett az Európai Unió tagja, ám ez nem járt együtt a schengeni tagállami státusszal. Az Európai Parlament csak 2007. november 15-én hagyta jóvá az egységes schengeni térséghez való csatlakozásunkat, s az uniós belső határainkon 2007. december 21-én, a légi határellenőrzésben 2008. március végétől szűnt meg a határellenőrzés. A schengeni csatlakozás után a nyugat-balkáni illegális migráció fő irányában elhelyezkedő Magyarország migrációs helyzete lényegesen nem változott. Földrajzi elhelyezkedésünkből, közlekedési hálózatunkból adódóan az irreguláris migrációban megmaradt a tranzitország szerepünk.¹²

Jellemző migrációs és embercsempészés-útvonalak

A származási országok földrajzi fekvése meghatározza a migrációs útvonalakat. A menedékkérők közel háromnegyede a Balkánon keresztül, negyede, az afrikaiak túlnyomó része a Földközi-tenger nyugati és középső részén, tengeri úton érkezett Olaszországba és Spanyolországba. Afrika nyugati és észak-nyugati részéről a spanyol fennhatóságú Kanári-szigeteken és az afrikai Ceuta, illetve Melilla városokon keresztül jutnak a migránsok az Európai Unióba. A fekete kontinens északi felének többi részéről azonban a jobb életre vágyók nigeri, líbiai, egyiptomi csomópontokon, Agadézen, Sabhahon és Kairón át a tunéziai és líbiai partokról kísérlik meg elérni az olasz Lampedusa szigetet vagy Máltát.

2011 és 2015 között az illegális határátlépések száma a Balkán nyugati és déli részén meredek emelkedést mutatott. A nyugat- és dél-ázsiai migránsok túlnyomó része Törökországon keresztül érkezett az Európai Unió határához. Majd az évszázadok óta a Kis-Ázsiából Közép-Európa felé vezető, Isztambul–Szófia–Belgrád főút helyett az ázsiai migránsok fő áramlási útvonala a görög szigeteken át az Athén–Szaloniki–Szkopje–Belgrád útvonalra helyeződött át.¹³

A növekvő emberáradat feltartóztatására a görögök és a bolgárok 2012-ben 12 kilométer hosszan műszaki határzárat emeltek a törökországi Drinápoly közeli szakaszain, az Évrosz folyó mentén. A felépített kerítés beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ugyanis ez idáig a Törökország felől érkezők 90 százaléka itt jutott be Görögországba, ezt követően azonban az útirány megváltozott, ugyanis az Égei-tengeren hajóval történő átkelés vált elsődleges móddá.¹⁴ A határzár kikerülése érdekében a több százezernyi migráns tömeg túlnyomó része választotta a tengeri utat, a török partok és a közeli görög szigetek közötti néhány kilométernyi távolság miatt.¹⁵ A török embercsempészek gumicsónakokban vagy rossz hajókon indítják útjukra a menekülteket a görög szigetek felé, akik a lélekvesztőkön próbálnak meg bejutni Görögországba. A tengerről már állami szervezéssel történik a továbbjuttatásuk kompok segítségével Görögország szárazföldi részébe, ahol a befogadó központokba szállítják őket. A menekültek többsége azonban nem éri el a túlzsúfolt állomásokat, hanem gyalogszerrel vagy embercsempészek hálózatán folytatja útját Macedónia irányába.

Törökország mint tranzitország több tényező miatt tekinthető az illegális migráció egyik meghatározó pontjának. Az ország mintegy 7200 kilométer hosszú tengerparti határszakasszal rendelkezik és nyolc állammal határos. Ezen túlmenően sok irreguláris migráns azért választotta az erre felé vezető utat, mert korábban Törökországban laza volt a vízumpolitika.¹⁶ Ezeknek az okoknak a következtében pedig létrejöttek kiterjedt embercsempész- és emberkereskedő-hálózatok.

A Közel-Keleten zajló konfliktusok miatt Törökország a 2000-es évektől szinte folyamatosan újabb menekülthullámoknak van kitéve, így Afganisztánból, Irakból, Szíriából menekülnek az emberek a török területekre. Az ország a szíriai konfliktus kirobbanása idején a legnagyobb közös határszakasz, valamint a kulturális-történelmi hagyományok miatt a nyitott ajtók politikáját folytatta, amelynek következtében a szír menekültek ideiglenes védelemben részesültek. A török kormány arra számított, hogy a konfliktus hamar lezárul és a menekültek visszatérhetnek otthonaikba, azonban nem így történt. Ennek következtében Törökországban 2015. augusztus közepén 1 905 984 fő, 2015. szeptember közepéig pedig 2 225 147 fő szíriai állampolgárt regisztráltak összesen 81 tartományban.¹⁷

A Közel-Keletről jövő menekültek Törökországon keresztül Görögországból érkeznek Macedóniát át Koszovóba, majd onnan az albánokkal együtt Szerbia északi területére vándorolnak.¹⁸ Az illegális migráció útvonalában változás állt be 2014-ben. Míg korábban a Közel-Keletről jövők három irányból is – Ukrajna, Románia, Szerbia felől – megközelíthették Magyarországot, addig 2014-re ez a széles határsáv lecsökkent Szerbiára. A korábbi román útvonal az ország schengeni övezethez való csatlakozása következtében szigorodott meg, míg az ukrán irány a kelet-ukrajnai konfliktus miatt vált járhatatlanná.

2016-ban Ázsiából és a Közel-Keletről kevesebb irreguláris migráns érkezett, viszont az Afrikából érkezők száma nőtt, akik a Líbiától Olaszországig tartó útvonalon haladtak Nyugat-Európa felé.¹⁹

2015 szeptemberében megépült a magyar-szerb műszaki határzár, emiatt a migráns tömegek Németország felé irányuló fő útvonala áthelyeződött a horvát-szerb határnak a Duna és Száva folyók közötti, szerémségi részére. Ebből a térségből az ország központi területeit, Zágrábot messze elkerülve szállítják a migránsokat az embercsempészek a magyar-horvát határra, ahonnan szintén embercsempészek segítségével magyar és osztrák területen folytatják útjukat Németország felé.²⁰

Az Europol által 2013-ban kiadott SOCTA²¹ fenyegetettségi értékelés illegális migrációt érintő főbb megállapításai között található az is, hogy az Európai Unióba irányuló egyes migrációs útvonalak volumene váltakozó, azonban a hagyományos útvonalak nagyrészt azonosak maradtak.²²

Az embercsempészek részben más, jellemzően három fő útvonalat követve próbálják meg Nyugat-Európába juttatni a migránsokat. Az egyik útvonal Oroszország-Ukrajna felől halad, és Magyarországon, Budapesten kettéválva Szlovákiát, valamint közvetlenül Ausztriát érintve folytatódik Németország és más nyugat-európai országok felé.²³ A második útvonal Törökországból indul ki és Bulgárián, Románián keresztül vezet Magyarországra. Ez az útvonal is Budapesten ágazik ketté, az egyik irány Szlovénia, Dél-Ausztria, Észak-Olaszország, míg a másik ága Ausztria, Németország, Hollandia és Anglia felé folytatódik. A harmadik, az úgynevezett balkáni útvonal Törökországon, Bulgárián és Szerbia-Montenegrón keresztül vezetett Magyarországra, később ez áttevődött Szerbia-Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Szlovénia, Olaszország felé.²⁴

A befogadó államok

A menedékkérelmet benyújtottak száma nem lehet azonos a migráns személyek számával, hiszen egy személy útja során akár több EU-tagállamban is lehetett menedékkérőként regisztrálva. A kérelmek megoszlanak aszerint, hogy a migránsok honnan, milyen útvonalon haladnak. A kérelmek közel harmadát kitevő nyugat-ázsiaiakat, túlnyomórészt szíriaiakat és irakiakat, Németországban és Svédországban, illetve útjuk során Magyarországon és Ausztriában vették legnagyobb számban nyilvántartásba.²⁵ A több mint kétszázezernyi dél-ázsiai, többnyire afganisztáni, pakisztáni kérelmező harmadát a magyar, a többit jórészt a német, olasz, osztrák, brit hatóságok regisztrálták. Az észak-afrikai arab menedékkérők száma a legnagyobb értéket Németországban és Franciaországban érte el, és az Afrikához közeli Máltán is ők alkották a kérelmezők többségét.

A Fekete-Afrika nyugati részéről érkezők több mint felét Olaszországban, jóval kisebb részét német és francia területen regisztrálták. Kelet-Afrika migránsai, főként az eritreaiak és a szomáliaiak, legnagyobb számban Németországban és Svédországban, illetve Svájcban folyamodtak menekült státuszért. 2015 elejéig a Nyugat-Balkánról, főként Koszovóból, Albániából is sok menedékkérelmet nyújtottak be az EGT területén, túlnyomórészt Németországban és útközben Magyarországon is. A kelet-európai, főként ukrán és orosz migránsok kérelmeinek többségét német és francia célterületeken és útközben Lengyelországban regisztrálták. 2015 első nyolc hónapjában az EGT területén szinte pontosan annyi (665 ezer) menedékkérőt regisztráltak, mint 2014. évben egész év alatt. 2014-hez képest legjelentősebb változás a középső-mediterrán, alapvetően olasz térséget érintő migrációs nyomás enyhülése és a balkáni országokra, illetve ezzel összefüggésben a Magyarországra nehezedő, főként közel-keleti migrációs nyomás kirobbanó mértékű növekedése.

Látható, hogy a migránsok elsődleges bevándorlási célterületei az EGT legmagasabb jövedelmet, legkedvezőbb életkörülményeket kínáló Nyugat- és Észak-Európa országai, ahol az új hazát kereső, túlnyomórészt muzulmán vallású bevándorlók évek során kiépült saját kapcsolati hálókra is támaszkodhatnak. Az EGT felé irányuló nemzetközi migrációban leginkább tartósan érintett országokon kívül ideiglenes, tranzit jelleggel Európa déli és dél-keleti perifériái, köztük Olaszország, Magyarország és a Nyugat-Balkán a leginkább érintettek.²⁶

Összegzés

Az irreguláris migrációs útvonalak elemzése során négyféle megállapítás tehető. Össze lehet foglalni, hogy 1) honnan, milyen útvonalon, mely európai államokat célozzák meg a migránsok; 2) mely tényezők, milyen módon befolyásolják az irreguláris migráció útvonalainak megváltozását; 3) hatással vannak-e egymásra azok a tényezők, hogy melyik államokban épül ki a kiterjedt embercsempészés hálózat, valamint az, hogy milyen államokat érintve jutnak el a migránsok Európába; 4) ezen túlmenően meghatározhatóvá válik az is, hogy az embercsempészés útvonalai keresztezik-e az irreguláris migránsok útvonalait.

A migránsok négy fő régióból, Nyugat- és Dél-Ázsiából, Kelet- és Nyugat-Afrikából, a Nyugat-Balkánról és Kelet-Európából, Ukrajnából indulnak útnak, és főként a Balkánon keresztül, Törökországon és Görögországon át, a Földközi-tenger nyugati és középső részén, a Kanári-szigeteken és az afrikai Ceuta, illetve Melilla városokon keresztül, valamint nigeri, líbiai, egyiptomi csomópontokon, Agadézen, Sabhahon és Kairón át a tunéziai és líbiai partokról jutnak el Európába, majd jellemzően Ausztriában, Németországban, Svédországban, Franciaországban, Olaszországban, Svájcban szeretnének letelepedni.

Látható, hogy mind a török-bolgár, mind pedig a magyar-szerb határvonalon felállított kerítés hatással volt a migrációs útvonalra, emiatt megváltozott az Európába vezető irányvonal. A törökországi Drinápoly közeli szakaszain, az Évrosz folyó mentén felállított kerítés miatt az útirány az Égei-tengeren történő átkelésre változott. A magyar-szerb műszaki határzár miatt pedig a migráns tömegek fő útvonala áthelyeződött a horvát-szerb határnak a Duna és Száva folyók közötti, szerémségi részére. Közel-Kelet felől a migránsok Magyarországon át történő vándorlási útját megváltoztatta Románia schengeni övezethez való csatlakozása, valamint az, hogy az ukrán irány a kelet-ukrajnai konfliktus miatt járhatatlanná vált, ennek okán ebből a térségből 2014-re csupán a Szerbián keresztüli határátlépés vált meghatározóvá.

Törökország felől több migráns azért választotta az Európába történő belépést, mert Törökország hosszú tengerparti szakasszal rendelkezik, nyolc állammal határos és laza volt az ország vízumpolitikája. Mivel több volt az errefelé haladó migráns, itt alakult ki kiterjedt embercsempész hálózat, majd ennek a ténynek az elterjedését követően a migránsok útvonalának megválasztásában ez is szerepet játszott, így megállapítható, hogy a két tényező egymásra oda-vissza hatással volt.

Az embercsempészés útvonalai nem mindig azonosak az irreguláris migránsok útvonalaival, de egyes esetekben a két út keresztezi egymást. A legkedveltebb úgynevezett Balkáni útvonal esetében Törökország a kereszteződési pont: míg az irreguláris migráció útvonala Törökország, Görögország, Macedónia, Koszovó, Szerbia, Magyarország, addig az embercsempészés útvonala Törökországról kiindulva Bulgárián, Szerbia-Montenegrón keresztül vezet Magyarországra. Az embercsempészek Törökországból egy másik útvonalon haladva is segítséget nyújtanak a migránsoknak az illegális határátlépéshez, mégpedig Bulgárián, Románián keresztül. Ez az előzőekben kifejtettek miatt fontos, hiszen megállapíthatóvá vált, hogy Törökországban az egyik fő migrációs útvonalnak számító Balkáni útvonal mentén, az irreguláris migráció legforgalmasabb tranzitor-szágában szerveződtek kiterjedt embercsempész-hálózatok.

Borbély Veronika LL.M, kirendelt ügyész, Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség; PhD hallgató, SZE DF ÁJK Doktori Iskola