Az online gyermekpornográfia és a büntetőjog¹

¹

Bevezetés

A gyermekpornográfia esetén olyan bűncselekményről van szó, amely a gyermekek szexuális – és akár kereskedelmi – célú kizsákmányolását jelenti. A tiltott pornográf felvételek terjesztése nagyon gyakran visszafordíthatatlan kárt képes okozni a gyermekek testi és lelki fejlődésében. A mai infokommunikációs technológiai fejlődés következtében azonban még súlyosabb következményekkel is járhat, hiszen a felvételek még hosszú évekkel később is elérhetők maradnak (például az interneten terjesztik, távoli szervereken tárolják, illetve a felhőbe feltöltik stb.). A modern technológia azt is lehetővé teszi, hogy újfajta előállítási módszerek terjednek el, amelyekkel az elkövetők a gyermekpornográfiát tiltó szabályok kijátszására tesznek kísérletet.

A gyermekpornográfia nem tekinthető új jelenségnek, már az 1960-as években is jelen volt,²  ennek ellenére még sincs nemzetközileg elfogadott fogalma, meghatározása országonként eltér. Léteznek nemzetközi minimumstandardok, amelyek megfogalmaznak egy szilárd jogi alapot az ilyen típusú magatartások tilalmára és az elkövetők felelősségre vonására vonatkozóan. Kérdés azonban, hogy mindez elegendőnek tekinthető-e. A tanulmány elsősorban az online gyermekpornográfia büntető anyagi kérdéseivel foglalkozik, különös tekintettel a digitális elkövetési környezetből eredő kihívásokra.

A sértetti életkor kérdése

Fokozott figyelmet kell szentelni a gyermek terminológiájára, különös tekintettel az online szférára. A gyermek szexuális kizsákmányolással és bántalmazással (sexual exploitation and abuse) szembeni védelme nem csökkenthető azért, mert az a gyermek online tevékenységéhez kapcsolódik.³  A korhatár megállapítása egy vitatott kérdés a gyermekek esetében. A nemzetközi dokumentumok többsége egységesnek tekinthető az életkort illetően, de kisebb mértékben eltérnek.

Az 1989-es Gyermekek jogairól szóló ENSZ Egyezmény⁴  vonatkozásában a gyermek az a személy, aki 18. életévét nem töltötte be, de ez alól kivételt biztosít, amennyiben az alkalmazandó jogszabályok értelmében a nagykorúságát már korábban eléri. A Budapesti Egyezmény⁵  pedig a gyermek helyett a kiskorú fogalmát használja. Az egyezmény szerint kiskorúnak minősül az a személy, aki még nem töltötte be 18. életévét, de az aláíró felek alacsonyabb korhatárt is meghatározhatnak, amely azonban nem lehet kevesebb a 16. életévnél.

A Lanzarote Egyezmény⁶  értelmében pedig a gyermek minden 18 éven aluli személy és kivétel alkalmazását nem engedi.

A 2011/92/EU számú irányelv⁷  értelmében gyermeknek minősül bármely 18 évesnél fiatalabb személy és kiegészül a beleegyezési korhatár fogalmával is, amely azon életkort jelenti, amely alatt a nemzeti joggal összhangban tilos a gyermekkel folytatott szexuális cselekmény.

Ezek alapján megállapítható, hogy a gyermeknek nemzetközi jogi meghatározása általánosan a 18. életévhez kötött, de az egyezmények egy része eltérést enged, amelyből adódóan az egyes országokban szabályozási különbözőségek mutatkozhatnak.

Napjainkra már a fiatalok jellemzően a 18. életévük betöltését megelőzően szexuális cselekményt folytatnak. A különböző nemzeti jogokban nincs összhang a szexuális cselekményekbe való beleegyezési korhatár és a sértetti életkor között a gyermekpornográfia esetében. Az európai országok többségében a harmonizált szabályozásnak köszönhetően a 18. életévét be nem töltött személyekről készült ilyen jellegű tiltott felvétel bűncselekménynek minősül – amelyet a hazai 2012. évi C. Büntető Törvénykönyv (Btk.) is követ –, míg például a beleegyezési korhatár nagyobb eltéréseket mutat országonként: Magyarországon a 14. életévhez⁸ , Spanyolországban a 13.-hoz, Németországban és Belgiumban a 16. életév betöltéséhez kötött. Mindenképpen szükség lenne egy nemzetközi vagy legalább európai szintű konszenzusra az említett életkorok közelítésére vonatkozóan.⁹  Külön érdekesség, hogy a német büntetőjog a 14 év alattiakra vonatkozó gyermekpornográfiát és a 14 év felettieket, de még a 18 év alattiakat érintő fiatalkorú pornográfiát is megkülönböztet.¹⁰

A gyermekpornográfia fogalmi ismérvei

A gyermekeket érintő fogalmak esetében eltérő megközelítések jellemzőek országonként, nincs ez másképpen a gyermekpornográfia esetében sem. Ezért szükség lenne az együttműködés elősegítése érdekében, hogy egy egységes fogalomhasználat váljon elfogadottá nemzetközi szinten. Az Europol és az Interpol elutasítja a gyermekpornográfia fogalmának a használatát, helyette a gyermek szexuális bántalmazását vagy kizsákmányolását ábrázoló anyag (child sexual abuse material vagy child sexual exploitation material) kifejezést használják, mert álláspontjuk szerint sokkal pontosabban tükrözi a súlyosságát és a valós természetét a tartalomnak, illetve kétségbe vonja azokat az elképzeléseket, amelyek szerint az ilyen magatartások a gyermek beleegyezésével végrehajthatók.¹¹

A nemzetközi jogi dokumentumokban azonban jellemzően a gyermekpornográfia (child pornography) terminológiát használják és a meghatározásával kapcsolatban megegyeznek a hasonló fogalmi ismérvek használatával, mégis országonként egyes alapvető kérdésekben eltérések mutatkoznak, köszönhetően a diszpozitív szabályozásnak.¹²

Az ENSZ Egyezmény kötelezi a részes államokat arra, hogy védjék a gyermekeket a nemi kizsákmányolástól és a nemi erőszak minden formájától. Kötelesek a szükséges intézkedéseket megtenni annak érdekében, hogy megakadályozzák a gyermekek pornográf jellegű műsorok vagy anyagok elkészítése céljából történő felhasználását. Az egyezmény azonban nem tér ki a gyermekpornográfia definiálására.

A Budapesti Egyezmény¹³  szabályozta először a tartalom-bűncselekmények között a gyermekpornográfiát, mely bűncselekménytípus elkövetésénél elsődleges célként jelenik meg az egyénnek és a közösségnek való közvetlen – általában erkölcsi – károkokozás.¹⁴  A „gyermekpornográfia” fogalma alatt olyan pornográf termék értendő, mely vizuális úton ábrázol kifejezetten szexuális magatartást (sexually explicit conduct)¹⁵  tanúsító kiskorú személyt, vagy kiskorúnak tűnő személyt, vagy kiskorú személyt megjelenítő valósághű ábrázolást. Utóbbi két ponttól eltérést enged az egyezmény; például Magyarország, Dánia, Svájc és az Egyesült Királyság kikötötte, hogy nem alkalmazza a kiskorúnak tűnő személyre vonatkozó pontot.¹⁶

A Lanzarote Egyezmény szerint¹⁷  a „gyermekpornográfia” kifejezés minden olyan anyagot jelent, amely vizuálisan ábrázol egy valós vagy színlelt, egyértelműen szexuális cselekményben részt vevő gyermeket, vagy egy gyermek nemi szerveinek elsődlegesen szexuális célú ábrázolását. A Lanzarote Egyezmény tehát nem határozza meg egzakt módon, hogy milyen formában tárgyiasul a gyermekpornográfia, csupán azt, hogy az mit tartalmaz (mit ábrázol, jelenít meg képileg), valamint, hogy a gyermekpornográfiával összefüggésben mely elkövetési magatartások büntetendőek.

Mindkét egyezménynél közös vonás, hogy mérlegelési jogot biztosítanak a feleknek arra vonatkozólag, hogy részben vagy egészben kriminalizálják vagy sem a kizárólag színlelt ábrázolásból vagy egy nem létező gyermek valósághű képeiből álló pornográf anyagot. Utóbbihoz tartozik az ún. virtuális gyermekpornográfia (virtual child pornography),¹⁸  amely magában foglalja a számítógép által generált képeket (CGI), rajzokat, festményeket, képregényeket és rajzfilmeket, mint például a manga és anime,¹⁹  amelyek egyértelműen szexuális cselekményben részt vevő, nem valóságos gyermekeket ábrázolhatnak.

A másik csoportosítás pedig az ún. pszeudo-gyermekpornográfia (pseudo-photographs vagy morhphed images), amely olyan számítógéppel, digitálisan megváltoztatott fényképet vagy fényképmontázst tartalmaz, mint például egy felnőttet ábrázoló képet úgy módosítanak, hogy úgy tűnjön, mintha egy gyermek testét ábrázoló kép lenne vagy egy felnőtt testéhez illesztik a valós gyermek arcképét, vagy a képet egyéb módon manipulálják (például a ruha eltávolításával).²⁰  E körben említhető, hogy új kihívást jelent a szexuális célzattal, a mesterséges intelligencia, avagy algoritmus által manipulált felvételek (deepfake pornography) közzététele és terjesztése,²¹  amelyben valósághűen más személynek láttatja valamely pornográf anyag szereplőjét.²²

Az ilyen tartalmak jogi megítélése országonként eltérést mutat, például Németország (pl. Second Life-eset)²³ , Franciaország²⁴  és az Egyesült Királyság büntetni rendeli a virtuális gyermekpornográfiát is, míg hazánkban 2021-ig kizárólag a valós személyeket ábrázoló felvételek vonhattak maguk után büntetőjogi következményeket. Az új hazai szabályozás szerint²⁵  a Btk. 204. § (8) bekezdésében egy olyan értelmező rendelkezés került meghatározásra, amely a nemzetközi dokumentumoknak megfelelően módosítja a pornográf felvétel fogalmát, e paragrafus szerint „a másnak vagy másoknak a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal, célzatosan a nemi vágy felkeltésére irányuló, módon történő ábrázolása, ideértve a nem létező személy vagy személyek valósághű ábrázolását is”. „A jogalkotó tehát továbbra is fenntartja a bűncselekmény törvényi egységi jellegét, ugyanakkor ezt nem magában a diszpozícióban, hanem az idézett autentikus interpretáció keretei között teszi.”²⁶  Nóvum, hogy immár a fiktív személy(ek) valósághű ábrázolásával (pszeudoképpel) is elkövethető lesz a bűncselekmény, amely tehát a Budapesti Egyezmény főszabályához igazodik. A törvényhelyhez fűzött miniszteri indokolás ugyanakkor kiemeli, hogy a valósághű alatt a valóságoshoz megtévesztésig hasonló ábrázolást értjük, amikor nem lehet és nem is várható el annak megítélése, hogy valóságos-e a személy, tehát nem a rajzfilmek vagy festmények értendők ide.

A virtuális gyermekpornográfia bár nem jár szükségszerűen közvetlen fizikai sérelemmel, mégis ártalmas a gyermekekre nézve, mert az ún. „grooming”, a gyermekek szexuális célzatú kapcsolatfelvétele (solicitation of children for sexual purposes) során felhasználhatják, és ezzel bátoríthatják őket a szexuális tevékenységben történő részvételre. Az elkövetők szempontjából a virtuális felvétel hozzájárulhat a gyermekek iránti szexuális fantáziák kialakulásához, serkentheti a hajlandóságukat az elkövetésre,²⁷  illetve segít az ilyen pornográf felvételek keresletének és egyben piacának a fenntartásában. További problémát jelent, hogy kulturális toleranciát teremt a gyermekek szexuális célú ábrázolásával szemben.²⁸

A szakirodalomban vitatott, hogy a virtuális pornográf anyagot, vagy annak felhasználását kellene büntetni.²⁹  Vannak, akik úgy gondolják, hogy a virtuális gyermekpornográf felvételek önmagukban nem ártalmasak, de bizonyos felhasználási esetekben igen, és csak akkor kellene bűncselekménynek minősíteni, ha a kapcsolatfelvétel folyamata során használják fel a gyermekkel szembeni szexuális célzatú abúzusra vagy kizsákmányolásra. Fontos megjegyezni, hogy a grooming esetei azonban gyakran nehezen bizonyíthatók, így a felelősségre vonás is nehezebb, sőt el is maradhat bizonyítottság hiányában.

A nemzetközi jogi szabályozások közül először a Lanzarote Egyezmény hívta fel a grooming büntetésére a szerződő feleket, amely a gyermek szexuális bántalmazásának az előkészítését jelenti, amely során az elkövetőt az motiválja, hogy a gyermeket a saját szexuális vágyának a kielégítésére használja fel.³⁰  Az egyezmény szerinti meghatározása a következő: ha egy felnőtt az infokommunikációs technológiák igénybevételével találkozóra szóló szándékos ajánlatot tesz szexuális célzattal (például az ún. sexting)³¹  a szexuális beleegyezési korhatárt be nem töltött gyermeknek a meghatározott bármelyik bűncselekmény elkövetése céljából,³²  amennyiben az ajánlatot a találkozó létrejöttéhez vezető lényeges cselekmények követték (például az elkövető a megbeszélt helyszínre érkezik).³³

2015-ben a Lanzarote Bizottság véleményt adott ki az „online grooming”-ra vonatkozóan, mert megállapítást nyert, hogy a jelenlegi és jövőbeli technológiai fejlettség mellett lehetőség van a szexuális bántalmazás kizárólag online elkövetésére a személyes találkozó létrejötte nélkül is. A szerződő feleknek meg kell fontolniuk a kriminalizáció kiterjesztésének lehetőségét azokra az esetekre is, amikor csak online környezetben valósul meg a szexuális célú kapcsolatfelvétel, mert a gyermekeknek komoly sérelmet lehet okozni ilyen formában is, és ugyanolyan kockázatnak vannak kitéve, mint offline (például az ún. „screen-to-screen” chat vagy webkamerával történő videókommunikáció során szemtanúi lehetnek vagy könnyen rábeszélhetők kifejezetten szexuális cselekmény végzésére a kamera előtt; és tovább nehezíti a helyzetet, hogy ezek a funkciók már szélesebb körben, a különféle mobilalkalmazásokon keresztül is elérhetők).³⁴  A technológiai fejlődés nyújtotta előnyöket azonban nemcsak az elkövetők, hanem immár a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemben is kihasználják (például az ún. webcam child sex tourism visszaszorítása érdekében). Egy projekt keretében például egy Sweetie 2.0 elnevezésű chatbotot alkalmaznak, amely egy virtuális tízéves gyermeket (kislányt) személyesít meg. Sweetie egy chatbot-motor és 3D-s képek segítségével párbeszédet folytat az online fórumokon és chatszobákban. Minden chatbeszélgetést rögzít a rendszer, amely az adatok értékelésével segíti az elemzőket az „online szexuális ragadozók” besorolásában. A beszélgetések adatait csevegésenként dolgozzák fel, és minden egyes csevegő-partnerhez profil készül, ami segít a visszatérők azonosításában.³⁵

A legtöbb esetben a grooming kezdeti folyamata részét képezi az ún. „sex-tortion”, vagyis a szexuális zsarolás. Az elkövető a gyermek bizalmába férkőzik (például a felnőtt fiatalkorúnak adja ki magát és barátkozik a gyermekkel, kifejezetten szexuális tartalmú anyagot mutat neki, hogy csökkentse a szexualitáshoz kapcsolódó gátlásait)³⁶  és kihasználja a sebezhetőségét annak érdekében, hogy a gyermeket ábrázoló szexuális jellegű képekhez vagy videókhoz jusson hozzá, amit végül a zsarolás fázisa követ.³⁷  A sextortion azt jelenti, hogy az elkövető kényszeríti, zsarolja az áldozatát, hogy szexuális szívességet teljesítsen a részére, vagy további kompromittáló képeket vagy videókat küldjön magáról, amennyiben a kérésnek nem tesz eleget, akkor a már birtokában lévő felvételnek a megosztásával fenyeget (például a közösségi médián keresztül), és ezzel már irányítása alá vonja a gyermeket.³⁸

Az EU 2011/92/EU irányelv 6. cikkében a gyermekkel való, szexuális céllal történő kapcsolatfelvételre vonatkozó minimumszabályokat rögzít, amely (1) bekezdésében ugyanúgy rendelkezik, mint a Lanzarote Egyezmény, azonban kiegészül azzal, hogy az ilyen szándékos magatartás szabadságvesztéssel büntetendő, amelynek felső határa legalább egy év. Mindez magában foglalja az online és offline kapcsolatfelvétel eseteit is és mindkettő ellen fel kell lépniük a tagállamoknak. A magyar Btk. esetében a grooming-ra vonatkozó szabályok a szexuális visszaélés 198. § (2) bekezdésébe és a gyermekpornográfia 204. § (6) bekezdésébe lettek beépítve.³⁹  Az irányelv a tagállamokat kötelezi továbbá, hogy büntetendő legyen az a gyermekpornográfia megszerzésére vagy birtoklására, vagy a tudatos hozzáférésnek az elkövetésére tett kísérlet, melynek során egy felnőtt beleegyezési korhatárt el nem ért gyermeket hív fel a szóban forgó gyermeket ábrázoló gyermekpornográfia nyújtására.

Az irányelv értelmében „gyermekpornográfia” minden olyan anyag, amely vizuálisan ábrázolja a kifejezetten szexuális magatartást tanúsító vagy ilyen magatartást színlelő gyermeket; vagy gyermek nemi szerveit mutatja be, elsődlegesen szexuális céllal; vagy minden olyan anyag, amely vizuálisan ábrázolja a kifejezetten szexuális magatartást tanúsító vagy ilyen magatartást színlelő gyermeknek tűnő személyt, vagy amely gyermeknek tűnő személy nemi szerveit mutatja be, elsődlegesen szexuális céllal; vagy kifejezetten szexuális magatartást tanúsító gyermek valósághű képei, vagy gyermek nemi szerveinek valósághű képei, elsődlegesen szexuális céllal. Vitatott téma a saját készítésű, 18. életévet be nem töltött személyekről készült pornográf anyagok büntetőjogi értékelése.⁴⁰  Például a gyermekpornográfia büntetőjogi tényállása kapcsán felmerült javaslatként, hogy dekriminalizálni kellene, ha például két 17 éves személy egymásnak pornográf felvételt küld saját magáról.⁴¹  Azonban az ilyen irányú törekvés fő szabály szerint európai uniós kötelezettségbe ütközne, mivel a 2011/92/EU irányelv nem tesz különbséget az elkövetők életkora körében.⁴²

A Lanzarote Egyezmény például kifejezetten nem bünteti, hanem jogot biztosít a szerződő feleknek, hogy döntsenek a büntethetőségről a beleegyezési korhatárt betöltött (a hazai szabályozás szerint 14–18 éves) gyermeket ábrázoló pornográf anyag készítése és birtoklása esetén, amennyiben a képeket saját maguk, illetve hozzájárulásukkal, kizárólag saját felhasználásra készítik (konszenzuson alapul). Az irányelv 8. cikke pedig kiegészíti a korábbi szabályozást azzal, hogy a magáncélú használatra készítésen és birtokláson felül nem használhatnak fel az elkészítéshez más tiltott pornográf anyagot, és a tevékenység nem járhat a saját készítésű anyag terjesztésének a kockázatával. Ezzel kapcsolatban azonban felmerülhet az ilyen kompromittáló tartalmakkal való visszaélésként a bosszúpornó (revenge porn) esete, amely általában féltékenységből, a párkapcsolat megszakítása miatti bosszúból, a volt partner által a sértettről készült pornográf felvételek nyilvánosságra hozatalát jelenti. Az ilyen kép vagy videó készülhet csak magáról a (tipikusan meztelen) sértettről, az elkövető és a sértett közös szexuális cselekményéről, illetve az is elképzelhető, hogy nem valódi, hanem manipulált felvételről van szó, amikor tehát a bosszúpornográfia a deepfake-kel kombinálva jelenik meg.⁴³  Ambrus István a dekriminalizáció kapcsán felhívja a figyelmet arra, hogy a megoldás a bíróságok által az ún. teleologikus (cél szerinti, avagy jogtárgyharmonikus) értelmezés alkalmazása.⁴⁴  „Eszerint, ha a jogalkotó célja nem lehetett a konkrét ügy kriminalizálása (mint például a valódi konszenzuson alapuló, kölcsönös képküldés a fiatalok által), akkor a bíróság jogosult a Btk. 4. § (2) bekezdése alapján – társadalomra veszélyesség (azaz jogtárgysérelem) hiányában – felmentő ítéletet hozni (sőt, a büntetőeljárást ugyanezen a jogcímen akár az ügyészség is megszüntetheti, vádemelés nélkül).”⁴⁵  A 2021-es új, hazai szabályozás például privilegizált – ugyanakkor a korábbi szabályozásnál nem enyhébb büntetési tételekkel fenyegetett – esetet határoz meg, ha a pornográf felvételen szereplő személy 14–18 éves. Ez alapján tehát megállapítható, hogy a jogalkotó nem értett egyet e körben a dekriminalizációra tett javaslatokkal.⁴⁶

A gyermekpornográfia elkövetési magatartásai

A gyermekpornográfia passzív alanyai a 18. életévüket be nem töltött személyek lehetnek. A büntetendő elkövetési magatartások terén szintén egységes képet mutatnak az említett jogi egyezmények, de kisebb eltérések itt is jelen vannak.

A Budapesti Egyezmény a számítástechnikai rendszer útján történő elkövetéseket rendeli büntetni, míg a Lanzarote Egyezményben a szabályozás már nem csak kizárólag erre korlátozódik, inkább egy tágabb értelmű kifejezést használ, az infokommunikációs technológiát. Mindkettő alkalmazásában büntetendő a gyermekpornográfia készítése (production), azonban a Budapesti Egyezmény hátránya az, hogy többletfeltételt határoz meg, mert az előállításnak a számítástechnikai rendszer útján történő forgalomba hozatal céljából kell történnie. Büntetik a felajánlását vagy hozzáférhetővé tételét (offering or making available) a pornográf felvételnek.

A hozzáférhetővé tétel valósul meg például akkor, amikor a tiltott felvételt online elérhetővé teszik gyermekpornográfia tartalmú oldal létrehozásával, feltöltik FTP-szerverre, fájlcserélő hálózatokra (peer-to-peer, p2p), darknet fóru-mokra, amellyel céljuk, hogy mások az interneten keresztül hozzáférhessenek vagy hiperhivatkozást hoznak létre az ilyen tartalmú oldalak elérésének elősegítéséhez.⁴⁷

A forgalmazása vagy terjesztése (distribution or transmission) szintén bűncselekménynek minősül. A forgalmazás az „aktív” terjesztést jelenti, míg a terjesztés magában foglalja a pornográf felvétel küldését információs rendszeren keresztül vagy akár az eladását. A megszerzése saját célra vagy más személy részére (procuring) esetkörét kimeríti például a számítástechnikai adat letöltése vagy gyermekpornográf anyag vásárlása. A gyermekpornográfia birtoklása (possession) szintén büntetendő. Az infokommunikációs technológia segítségével történő tudatos hozzáférést (knowingly obtaining access by means of information and communication technology) mint új elemet a Lazarote Egyezmény vezette be, amelynek célja, hogy azon személyek legyenek felelősségre vonva, akik a gyermekpornográf anyagokhoz online hozzáférnek, külön erre a célra létrehozott oldalakon keresztül nézik, anélkül, hogy letöltenék azt (így nem lehet őket büntetni a megszerzése vagy birtoklása miatt). A felelősségre vonáshoz szükséges, hogy az elkövető szándékosan lépjen be az adott oldalra, ahol a tiltott anyag elérhető és tudomása van arról, hogy ilyen jellegű tartalom hozzáférhető ott. A szándékosságra lehet következtetni abból, hogy az elkövető ismétlődő jelleggel látogatja a weblapot vagy szolgáltatásként fizet érte. Az egyes joghatóságokban ez a jogsértés a birtokláson belül kerül szabályozásra (például Németországban), a magyar szabályozásnak pedig még nem része. A cache-ben tárolt képek nem elegendőek a felelősségre vonáshoz a birtoklásért, anélkül, hogy bizonyítást nyerne az, hogy az adott személynek tudomása lenne az elkövetett magatartásról.⁴⁸  A gyermekpornográf tartalmak készítése jövedelmező üzletté vált, amit a szervezett bűnözői csoportok is felismertek és kihasználnak. A darkneten keresztül hirdetik és terjesztik a tiltott pornográf tartalmakat vagy külön weboldalakat hoznak létre haszonszerzési céllal. Új trendként jelent meg, hogy a gyermekmolesztálást az interneten keresztül élőben közvetítik, vagyis streamelik.⁴⁹

Az ilyen felvételeknek a digitalizáció által lehetővé tett, gyors és határokat nem ismerő, szinte korlátlan terjesztési lehetőségei nagyban megnövelték e cselekmények társadalomra veszélyességét, ezért a gyermekpornográfiát érintő hazai módosítások a szigorítás irányába mozdultak el, például a bűncselekmény büntetési tételei jelentősen megnőnek, így az alapesetekben az eddigiekben irányadó 3 évig, 1–5 évig, illetve 2–8 évig terjedő szabadságvesztés-tételkeretek 1–5 évig, 2–8 évig, illetve 5–10 évig terjedő szabadságvesztésre emelkednek. Bevezetésre kerültek továbbá 5–10 évig, 5–15 évig, sőt 5–20 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett minősített esetek, mint például a 12. életévét be nem töltött személy sérelmére, a hivatalos személyként e minőség felhasználásával, az elkövető hozzátartozói, nevelési, felügyeleti, gondozási, gyógykezelési kötelékkel, vagy egyéb hatalmi, befolyási viszonnyal visszaélve, a sértett kiszolgáltatott helyzetét kihasználva, illetve a sanyargatást vagy erőszakot tartalmazó felvételre, valamint a különös visszaesőként történő elkövetés esetei (és ezek kombinációi).

A törvény a tényállás differenciálása miatt az elkövetési tárgyakra tekintettel két külön szakaszra bontja a gyermekpornográfiát, a 204. § tartalmazza a felvételekkel, a 204/A. § pedig a pornográf műsorral kapcsolatos cselekményeket. A törvény az elkövetési magatartások körében is változtat a tényálláson, a készítés válik az egyik legsúlyosabban büntetendő cselekménnyé, hiszen az a sértettet legközvetlenebbül érintő elkövetési magatartás. Súlyosabb büntetésre számíthat az is, aki 18. életévét be nem töltött személyt pornográf felvételen való szereplésre felhív. A törvény ezáltal szigorúan fellép a gyermekek megkörnyékezése ellen is, ezzel időben előbbre hozva a védelmet. Szintén az előrehozott védelmet jelenti az előkészületet büntetendővé tétele, úgyszintén az is, aki a bűncselekményhez anyagi eszközöket szolgáltat. Fontos kiegészítő szerepet tölt be, hogy a Btk. 204/A. § egyes bekezdései szerint büntetendő, aki 18. életévét be nem töltött személyt vagy személyeket pornográf műsorban szerepeltet vagy szereplésre felhív, illetve ilyen pornográf műsort szervez, hisz így minősülhet bűncselekménynek például a webkamerán keresztüli élő műsorsugárzás, ami nem jár felvétel készítésével.

Összegzés

A fentiek áttekintése után jól látható, hogy számos probléma vár még megoldásra a jogalkotók részéről. A nemzeti jogrendszerek közelítése még nagyobb kihívást jelent. Szükség lenne a nemzeti jogrendszerek és nemzetközi egyezmények részéről, hogy biztosítsák egységesen a gyermekek védelmét a szexuális kizsákmányolással szemben, különös tekintettel az új technológiai kihívásokra.

Mezei Kitti PhD, tudományos munkatárs, Társadalomtudományi Kutatóközpont, Jogtudományi Intézet; egyetemi adjunktus, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Üzleti Jog Tanszék; megbízott kutató, Nemzeti Közszolgálati Egye-tem, Eötvös József Kutatóközpont, Kiberbiztonsági Kutatóintézet