Kutatás az alapjogok értelmezéséről Kelet-Közép-Európában – Beszélgetés Tóth J. Zoltánnal
Az alapjogok a modern alkotmánybíráskodás kialakulása óta egyre meghatározóbbá válnak. Kelet-Közép-Európa államai – úgy is, mint a centralizált alkotmánybíráskodás harmadik generációjába tartozó országok – közelmúltbeli történelmük sajátosságai, az államszocializmus örökségének hátrahagyásával a demokratikus jogállamba való átmenet problémái folytán olyan kihívásokkal szembesültek, melyek lényegileg különböznek az első és második generációs alkotmánybíróságokkal rendelkező országok által egykor (vagy most) megoldandó problémáktól, noha számos közös pont van ezen országok között. Ilyen közös pont az, hogy tipikusan egy diktatórikus rendszer megszűnését közvetlenül követően születtek új (vagy tartalmilag újnak tekinthető) alkotmányok, amelyek – a korábbi helyzettel szemben – már széles körben biztosították a legkülönbözőbb emberi jogokat. Ezen jogok érvényesítését továbbá mindenhol garantálták; az eltérő történelmi helyzet azonban eltérő válaszokat szült. Éppen ezért 2020 végén a budapesti Mádl Ferenc Intézet keretében megalakult egy kutatócsoport, melynek célja hat kelet-közép-európai ország alkotmánybírósági gyakorlatának, ezen belül is a nemzetközi joggal való kapcsolattal rendelkező határozatainak, valamint a hivatkozott nemzetközi fórumok vonatkozó döntéseinek a tanulmányozása volt.
A kutatócsoport az alábbi kérdésekre keresett választ:
- Melyek a V-4 és a kelet-közép-európai országok közös alapjog-értelmező joggyakorlatának sajátosságai; melyek a főbb különbségek?
- Az adott országok tekintetében mi a hasonló európai joggyakorlat?
Mi volt a kutatás kiinduló hipotézise?
Tóth J. Zoltán: Kutatásunk kiindulópontja az a hipotézis, miszerint a kelet-közép-európai jogrendszerekben 1990 után felállított vagy már azelőtt is létező, de új, valódi alkotmánybíráskodást lehetővé tevő hatáskörökkel felruházott alkotmánybíróságok az alkotmányokban foglalt emberi jogok érvényesítését más kontextusban, más történelmi tapasztalatokkal felvértezetten, valamint egészen más társadalmi, illetve gazdasági körülmények, továbbá más jogi és politikai feltételek között kezdték el. Ebből pedig az is következik, hogy így máshogy nyúltak hozzá az alapvető jogokhoz, mint nyugat- és dél-európai társaik. A kutatás megindításának motivációjául szolgáló feltételezésünk az volt, hogy detektálható egy sajátos kelet-közép-európai alapjogvédelem, az alapjogok értelmezésének egy sajátos rendszerével, amely a kelet-közép-európai országokra jellemző, de nem feltétlenül az az európai alkotmányos hagyomány egészére. Utóbbit nem a nyugat- vagy dél-európai országok alkotmánybíróságainak ítélkezési gyakorlatával, hanem az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) gyakorlatával próbáltuk feltérképezni, mely egyszerre biztosított lehetőséget az európai alkotmányos kultúra generális jellemzőinek detektálására (és ennek a kelet-közép-európai alkotmányos kultúra jellemzőivel való összevetésére), másrészt az egyes kelet-közép-európai országok sajátos jogi problémáinak az EJEB gyakorlata fényében való értékelésére.
Mit vártak a kutatástól?
Tóth J. Zoltán: Kutatásunktól egyrészt azt vártuk, hogy megerősítse a kutatási hipotézisünket, vagyis rávilágosítson arra, helyes-e. Valóban létezik-e, legalábbis az alapjogok értelmezésének módszertanát, azaz az anyagi jogi problémák megoldási keretét jelentő eljárási-formai kérdéseket tekintve, egy sajátos kelet-közép-európai felfogás. Amennyiben igen, akkor ez miben különbözik a térségen kívüli országok közös európai alkotmányos hagyományától. Másrészt szerettük volna feltárni azokat a hasonlóságokat és különbözőségeket, amelyek az egyes kelet-közép-európai országok (konkrétan az általunk vizsgált hat ország) alkotmánybíráskodása, alapjog-értelmezése (illetve általában véve az ezen országokra jellemző alkotmányos érvelés tipikus módozatai) között fennállnak.
Mely országokra terjedt ki a kutatás?
Tóth J. Zoltán: Hat országra, Csehországra, Lengyelországra, Magyarországra, Szerbiára, Szlovákiára és Szlovéniára. Mindegyikének elemzésére felkértük az adott ország jogrendszerének egy-egy elismert szakértőjét.
Mi volt a szakértők pontos feladata?
Tóth J. Zoltán: A szakértők feladata a saját országuk vonatkozásában a releváns nemzeti alkotmánybírósági gyakorlat elemzése és annak az adott országra vonatkozó európai fórumok (EJEB, EuB) gyakorlatával való összehasonlítása volt.
Mi volt a kutatás módszere?
Tóth J. Zoltán: A kutatás alapvető módszere egyrészt – az egyes országok vonatkozásában – az esetelemző, analitikus módszer volt, másrészt pedig – az egyes fórumok tevékenységének jellemzőinek összevetését tekintve – a jog-összehasonlítás.
Milyen szempontok mentén történt a hazai alkotmánybírósági határozatok
kiválasztása?
Tóth J. Zoltán: A 30 hazai alkotmánybírósági határozat kiválasztásánál feltétel volt, hogy „fontos” ügyek legyenek, és az is, hogy az utóbbi 10 évből (2011–2020) származzanak. A tíz év meghatározása egy gyakorlati kompromisszum eredménye volt.
Ez mit jelent?
Tóth J. Zoltán: Mivel a kutatás a kelet-közép-európai országok kortárs alapjog-értelmező tevékenységére kívánt fókuszálni, ezért a régebbi határozatok beemelése a mintába nem tűnt indokoltnak, mert az eredmények nem lettek volna időszerűek. Másrészt sokkal szűkebb vizsgálati időszakot sem lehetett meghatározni, mert fennállt annak a veszélye, hogy nincs annyi „fontos” ügy az adott országban, amely elemzésre érdemes.
Miért pont 30 ügyet választottak?
Tóth J. Zoltán: Az elemszám meghatározása során azt vettük alapul, hogy legyen annyi eset, amennyi már tudományos szempontból használható következtetések levonására alkalmas, ám a kutatás időszaka alatt fel lehessen dolgozni (együtt az alkotmánybírósági határozatok által felhívott másik 30 EJEB vagy EuB döntéssel).
Akkor, ha jól értem, a 30-30 kiválasztott alkotmánybírósági határozat
tehát mind olyan, amelyekben hivatkozás van EuB vagy EJEB döntésekre?
Tóth J. Zoltán: Igen, pontosan. Lényeges szempont volt, hogy ezeket a nemzetközi bírósági döntéseket érdemben vegyék figyelembe a nemzeti határozatoknál.
El is fogadják ezeket?
Tóth J. Zoltán: Nem, az nem volt szempont, hogy a nemzeti alkotmánybíróság egyetértsen ezekkel a döntésekkel. Lehetséges ugyanis, hogy egy nemzeti alkotmánybíróság azért hoz fel például EJEB-döntéseket, hogy azok alapján, vagy az azokban foglalt érveket felhasználva döntsön el egy ügyet; de az is elképzelhető, hogy az alkotmánybíróság azért idézi ezeket a döntéseket, hogy explicit módon kinyilvánítsa az azoktól való eltérést; vagy, hogy vitatkozzon velük. A kutatás számára mindkét attitűd egyformán érdekes volt.
Melyek voltak az EJEB/EuB-döntéseknél a kiválasztási szempontok?
Tóth J. Zoltán: Annak érdekében, hogy a kutatás behatárolt legyen, minden alkotmánybírósági határozat esetében egy olyan EJEB/EuB-döntést kellett kiválasztani, amely a leginkább jellegadónak minősült az adott jogkérdés vonatozásában, vagy amelyet a nemzeti alkotmánybíróság a legfontosabbnak tartott. Az EJEB például, mint kvázi precedensbíróság, hosszan idézi saját korábbi gyakorlatát (és több kelet-közép-európai alkotmánybíróság esetében ugyanez a helyzet). Előfordulhat tehát, hogy a nemzeti alkotmánybíróság ugyanarra az ügyre maga is több, egymásra épülő, egymást erősítő EJEB-döntést idéz. Ezek valójában ugyanazokat az érveket tartalmazzák. Ez esetben sem nem volt szükséges, sem értelme nem lett volna annak, hogy ezek mindegyikét elemezze a nemzeti kutató; különösen azért, mert ezekben az esetekben általában van egy jellegadó döntés, egy leading case, amely az összes lényegi érvet tartalmazza, amit az EJEB az adott jogi problémáról gondol.
Hol és mikor olvashatjuk vagy ismerhetjük meg a kutatás eredményeit?
Tóth J. Zoltán: A kutatás eredményeit tartalmazó könyv előreláthatólag 2021 novemberében jelenik meg, amelynek bemutatója mellé egy nagyszabású nemzetközi konferenciát is tervezünk november 30-án, a kutatásban résztvevő és más neves, főként külföldi előadók, jogászprofesszorok, alkotmánybírók részvételével.
Köszönjük a beszélgetést és várjuk a kutatás részletes elemzésének az összefoglalóját!
Kiss Anna PhD, tudományos főmunkatárs, Országos Kriminológiai Intézet