A pénzmosás bűncselekményének szabályozási és bizonyítási nehézségei – a büntetlen utócselekménytől napjainkig

Bevezetés

A pénzmosás bűncselekménye az elmúlt évtizedekben büntetlen (önállótlan) utócselekményből¹  az egyik legfontosabb tényállássá vált itthon és nemzetközi viszonylatban is. Álláspontom szerint az azzal szemben történő hatékony fellépés nélkül önmagában az alapcselekmény miatti elítélés a bűnözés visszaszorítására nem kellően alkalmas, arról nem is beszélve, hogy ha nem sikerül a már tisztára mosott pénz nyomára bukkanni, sokszor magának az alapcselekménynek a bizonyítását is veszélyeztetheti, amit az egyik országgyűlési beszámolójában a legfőbb ügyész is megfogalmazott.²

A pénzmosás tényállása, a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi IX. törvénnyel történt megalkotása óta, teljes körű átalakuláson ment keresztül a büntető törvénykönyvünkben. A tényállás folyamatos változása mellett a megindult nyomozások és jogerős elítélések száma is jelentősen módosult az elmúlt években.

A változások nagyrészt a nemzetközi és európai uniós kötelezettségeknek való megfelelés jegyében történtek, hiszen a pénzmosás nemcsak hazánkban, hanem nemzetközi szinten is olyan mértéket ölt, hogy a jogszabályok rendszeres „csiszolására” van szükség annak érdekében, hogy a bűnözőknek egyre kevesebb kiskapu álljon rendelkezésére a bűncselekményekből származó vagyon tisztára mosására, hiszen egységesnek tekinthető az az álláspont, hogy a szervezett bűnözés elleni harc egyik kulcsfontosságú eleme az abból származó anyagi javak teljes elvonása az elkövetőktől.

A bűnüldözés sikeressége – a határon átnyúló jellegére tekintettel – itt is egyrészt az egyes államok büntetőjogi és büntető eljárásjogi szabályainak közelítésében, egységesítésében rejlik, valamint a gyorsaság, a hatékony jogsegély-ügy-intézés és nemzetközi együttműködés emelheti a sikeresen felderített pénzmosások számát.

A fent írtakkal kapcsolatban kívánom – nagy vonalakban – áttekinteni a pénzmosás tényállásának jelentősebb módosításait és indokát, valamint a jelenleg elérhető anonimizált bírósági döntések tükrében bemutatni a gyakorlat változását és kihívásait.

A pénzmosás tényállásának szabályozása napjainkig

A pénzmosás tényállásának megalkotása és indokai

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk egyik feltétele volt a Társulási Szerződésben³  foglaltak érvényre juttatása, így vállaltuk a jogharmonizációs kötelezettséget, hogy együttműködünk és mindent megteszünk a bűnözésből, különösen a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekből származó pénzek tisztára mosása ellen.

A fent írtak okán alkották meg a pénzmosás tényállását, amelynek még több mint egy évtizeddel később sem volt azonban kialakult érdemi bírósági gyakorlata.⁴  Az oka egyrészt abban keresendő, hogy a ma büntetendő pénzmosások egy részét lefedte az orgazdaság és a bűnpártolás tényállása, továbbá sokáig a nyomozások során jóval kisebb hangsúlyt fektettek a bűncselekményből származó javak nyomon követésére, mivel sok esetben a bűnös cselekményből befolyt vagyon elkobzására nem volt lehetőség. Bár a pénzmosás kapcsán egyébként már ekkor megteremtették a törvényi lehetőségét a jogalkalmazók számára, hogy az abból származó anyagi javakat elvonják.⁵

A pénzmosással kapcsolatos hazai szabályozás változása a nemzetközi elvárások tükrében

Magyarországon a pénzmosás tényállásának alakulását, illetve a megelőzésének érdekében hozott törvény előírásait szinte kizárólagosan a nemzetközi elvárásoknak való megfelelés formálta, amelyeket az alábbiakban nagy vonalakban tekintek csak át.

„A pénzmosás elleni harc Európában az 1990-es évek elején vette kezdetét”⁶ ,  amikor a szabályozások inkább a megelőzésre irányultak, nem a büntetőjogi fellépés szükségességére; bár megjegyzendő, hogy az európai közösségek ekkor még egyébként sem rendelkeztek büntetőjogra vonatkozó jogalkotási kompetenciával. A kezdetektől felismerték annak fontosságát, hogy a tényállások és szankciók közelítése nélkül nem lesz lehetőség a bűnelkövetők felelősségre vonására és a bűnös úton szerzett vagyon elvonására határon átnyúló cselekmények esetében, hiszen a kettős büntethetőség elve alapján nem tudják megfeleltetni az egyes tagállamok a jogrendszereikben megtalálható jogintézményeket és bűncselekményeket. A különböző szankciók ugyanakkor magukban foglalhatják annak veszélyét, hogy utólag a pénzmosást olyan országon keresztül végzik, ahol esetleg jóval enyhébben büntetendő a cselekmény, ha olyan már nem is lesz a világon, ahol ez nem büntetendő.⁷

A Társulási Szerződés mellett Magyarország több nemzetközi egyezményhez is csatlakozott, mint például az 1998. évi L. törvénnyel kihirdetett Bécsi Egyezmény⁸ , illetve valamennyi Európai Unióban hozott direktívát átültettük a jogrendszerünkbe.

A jogalkotók már a pénzmosás tényállásának törvénybe iktatásakor felismerték, hogy a hatékony védelemhez egyúttal bejelentési kötelezettség előírása szükséges azok számára, akik a pénzmosás fázisaiból (elhelyezés, rétegzés, integrálás) akár rögtön az első fázis során találkoznak az abból származó anyagi javakkal. Ezen pénzügyi szolgáltatóknak – amelyek köre folyamatosan bővült az elmúlt évtizedekben – van szinte kizárólag lehetősége felismerni, hogy a vagyon büntetendő cselekményből származhat, hiszen a feleknek, akik között a művelet zajlik, nyilvánvalóan nem érdeke az ügyet valódi jellegének felfedése. Míg a hatóság bejelentés vagy feljelentés hiányában igen kis eséllyel tudná ezeket felderíteni, hiszen – főként határon átnyúló cselekmények esetén – nem utal semmi arra, hogy vizsgálni kellene adott esetben például egy nagyobb összegű átutalást, illetve tudomást sem szereznének erről.

„E bejelentési kötelezettség előírása akkor szolgálhatja hatékonyan a pénzmosás elleni küzdelem céljait, ha e kötelezettség elmulasztását is büntetni rendelik.”⁹  A bejelentési kötelezettség elmulasztása kezdetekben mind a szándékos, mind a gondatlan elkövetés esetén büntetendő volt, a későbbiek során¹⁰  már csak az előbbit rendelte a törvény büntetni, így a rengeteg alaptalan bejelentés megszűnhetett.

A pénzmosásról, a bűncselekményből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló, Strasbourgban, 1990. november 8-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2000. évi CI. törvény több alapfogalmat határozott meg pontosan, és minimumokat a pénzmosás megelőzése érdekében, illetve azokat a vállalásokat, amelyeket a szerződő felek a jogsegély teljesítése során kívánnak érvényesíteni¹¹ , amik az 1978. évi Btk. módosítását hazánkban nem igényelték. Az esetek nagy részében a nemzetközi sztenderdeknél szigorúbb szabályokat léptettünk életbe a pénzmosás vonatkozásában, amely a jelenleg hatályos szabályozásunkra is igaz.

Időközben a meghatározott alapbűncselekmények köre nemcsak nemzetközi színtéren bővült ki, hanem hazánkban is és a kétezres évek elején már az „e törvény szerint szabadságvesztéssel büntetendő” valamennyi cselekménnyel összefüggésben végzett különböző pénzmosási formák is az eljárás megindulását vonhatták maguk után. Az 1978. évi Btk.-t módosító 2001. évi CXXI. törvény már a „saját cselekmény” elkövetéséhez kapcsolódóan is megteremtette a pénzmosás miatti felelősségre vonás lehetőségét, illetve az előkészületi cselekmények közül a pénzmosás elkövetésében megállapodást is büntetendővé nyilvánította.

Nem mehetünk el szó nélkül a vagyonelkobzás szabályainak időközbeni módosítása mellett sem, amely a pénzmosás elleni fellépéssel összefüggésben is jelentős változást hozott. Célja, hogy a bűncselekmények, különösen a szervezett bűnözés keretében elkövetettek, ne képezzék sem gazdagodás, sem pedig újabb bűncselekmények elkövetésének anyagi alapját.¹²

A bűnszervezetben részvétel kapcsán itt fordul meg először a bizonyítási teher, amelyet később az európai uniós és a nemzetközi bűnügyi együttműködést szabályozó törvények, valamint egyes büntetőjogi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2016. évi CIII. törvény kifejezetten a pénzmosásra is kiterjeszt, bár korlátozottabb mértékben, hiszen csak a büntetőeljárás megindítását megelőző öt évben szerzett vagyonra vonatkozóan és az elkövető életvitelét és igazolható jövedelmi viszonyait is figyelembe kell venni.

A következő fajsúlyosabb változtatást az új, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) megalkotása hozta, amelyben a tényállás módosítására hatással volt a Varsói¹³  és a Palermói¹⁴  egyezmény is. Mindkettő fontosnak tartotta ugyanis a tényállási elemek kapcsán annak megfogalmazását, hogy a vagyon, illetve dolog átalakítása, átruházása, illetve egyéb magatartások mind azt a célt szolgálják, hogy leplezzék annak büntetendő cselekményből történő származását.¹⁵  Továbbá az új büntetőkódexben már nemcsak a szabadságvesztéssel büntetendő cselekményekkel kapcsolatban lehet a pénzmosást elkövetni, hanem valamennyi tényállás kapcsán, ami magyar viszonylatban ugyan érdemi változást nem igazán eredményezett¹⁶ , azonban lehetséges, hogy megkönnyítheti a nemzetközi jogsegélyek teljesítését, tekintve hogy az alapbűncselekménynél kiszabható büntetés nem lesz korlátja a pénzmosás megállapításának Magyarországon sem. Másként fogalmazva, mivel ezentúl bármely bűncselekmény lehet a pénzmosás alapbűncselekménye, a kettős büntethetőség vonatkozásában nem merül fel kérdés, így a jogsegély is teljesíthető lesz.

Az európai uniós és a nemzetközi bűnügyi együttműködést szabályozó törvények, és ehhez kapcsolódóan más törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2017. évi XXXIX. törvény rendelkezett a bűncselekmény helyett a büntetendő cselekmény megfogalmazásáról a pénzmosás tényállásában, így megkönnyítve, hogy akkor is lehessen eljárást indítani, ha az alapcselekmény elkövetője nem büntethető bármely törvényben meghatározott okból, vagy ha ismeretlen marad (ami sajnos gyakori, ahogy a bírósági ítéletekből is látható).

A következő nagyobb és egyben eddig utolsó módosítást a büntetőeljárásról szóló törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2020. évi XLIII. törvény hozta, amelyre hatással volt a hatodik pénzmosási irányelv¹⁷  is.

A jelenleg hatályos szabályozás és a tényállási elemek elemzése

A 2021. január 1. napjától hatályban lévő pénzmosás tényállását csak a koncepcióváltozások tekintetében ismertetném a már hivatkozott hatodik pénzmosási irányelv tükrében, amely elsőként követelte meg a részes államoktól a szándékos pénzmosással szembeni büntetőjogi fellépést – szemben a korábbi irányelvekkel, amelyek csak „tilalmazást” írtak elő –, illetve minimumszabályokat állapított meg az előcselekményekre, és minimum büntetési tételt is meghatározott a pénzmosással kapcsolatban. Az egyik legfontosabb koncepcióváltás az irányelvben azzal függött össze, hogy a pénzmosás olyan járulékos bűncselekmény, amelynek elkövetője nem csak az alapcselekmény elkövetőjétől különböző személy lehet. Magyarországon azonban ezen változtatások nagy részét már korábban végrehajtotta a jogalkotó.

Álláspontom szerint ezt azért is volt különösen fontos a büntetőjogi szabályozás terén előírni, mert a mai digitalizációval átszőtt világunkban, ahol hatalmas teret nyert az online ügyintézés, illetve gyakorlatilag korlátok nélkül lehet a világon bármely államban cégeket alapítani, megeshet, hogy a pénz tisztára mosását az alapcselekmények elkövetői harmadik felek bevonása nélkül viszik véghez, ezzel minimalizálva egyrészt az ezzel járó pénzügyi veszteséget, másrészt a lebukás veszélyét. A későbbiekben ismertetett esetekből látható lesz, hogy a kontrollt így is megtartják maguknak az alapcselekmény elkövetői, hiszen a bankszámlanyitásra felkért személyek, akik a pénzmosás elkövetését segítik, nem kapnak hozzáférést az általuk nyitott bankszámlák online felületéhez, illetve jellemzően a bankkártya sem az ő birtokukban, használatukban van.

A legutolsó módosítás rendelkezett többek között az orgazdaság törvényi tényállásának beolvasztásáról, valamint az elkövetési tárgyak körét dologról vagyonra módosította,¹⁸  ezzel is reagálva arra az igényre, hogy az új típusú vagyoni formák – mint például a kriptopénzek – is képezhessék a pénzmosás tényállásnak elkövetési tárgyát, ezzel megfelelve a hatodik pénzmosási irányelvnek is.¹⁹  A korábbi jogszabályi változtatásoknak köszönhetően a különböző kriptopénzekkel kapcsolatban a vagyonelkobzást már el lehetett rendelni és le is foglalhatta a hatóság, így már csak ezen hiányosság pótlására volt szükség a hatékony fellépés érdekében.²⁰

A jelenleg hatályos szabályozás már valamennyi előkészületi magatartást kivétel nélkül büntetni rendeli, amivel megint csak túlteljesítettük a nemzetközi elvárásokat.²¹

További jelentős változás, hogy a pénzmosás tényállásának egy részét lefedően – a korábbi orgazdaság tényállásának nagyrészt megfeleltethetően – szabálysértési alakzata is lett.

A bírósági gyakorlat elemzése

Az ítéleti bizonyosság nehézségei a pénzmosás tényállásának bevezetésekor

A pénzmosás tényállásának bevezetését követően több mint egy évtizedig gyakorlatilag egyetlen ítélet sem született. Ennek okai a nyomozások és vádemelések hiányában keresendőek. Érdekes azonban, hogy a bejelentési kötelezettség folyamatos kiszélesítése miatt egy évtized alatt tízezres nagyságrendűre nőtt a bejelentéssel érintett ügyek száma, azonban ennek ellenére a nyomo-zások száma továbbra is elenyésző volt a kezdetekben.

Mivel korábban az 1978. évi Btk. a vagyonelkobzás intézményét még mellékbüntetésként alkalmazta, valamint az elkobzást is csak bizonyos bűncselekmények kapcsán ismerte és egy jóval szűkebb körben rendelte alkalmazni, így a bűncselekmények elkövetése folytán keletkező vagyonelemek nyomon követése nem volt jellemző a nyomozások során és emiatt azon anyagi javak későbbi sorsáról sincs tudomásunk, amelyek büntetendő cselekményekből származtak.²²  Ezzel a koncepcióval szakított a korábbiakban már ismertetett 2016. évi CIII. törvény, valamint ezzel párhuzamosan az ügyészség belső iránymutatásai között is megjelentek azok a követelmények, hogy minden lehetséges eszközzel szorgalmazni kell a vagyongeneráló alapcselekményekből származó illegális vagyon nyomon követését, ami akkor sem mellőzhető, ha az alapcselekmény miatt a nyomozás befejezhető lenne.²³

A Btk. folyamatos módosítása kihívás elé állította a jogalkalmazókat, ráadásul a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása mellett fokozottan az érdeklődés középpontjába került a MONEYVAL²⁴  országjelentései alapján és szükségessé vált az e miatti kockázatelemzések elkészítése is. Az Országos Kriminológiai Intézet az általa elvégzett kutatás eredményeként megfogalmazta, hogy a pénzmosással szembeni hatékony fellépés során a legfontosabbak az adott országban a készpénzforgalom mennyisége mellett a „szakirányú képzés minősége, valamint a büntetőjogi törvényi tényállás gyakorlati alkalmazhatósága”.²⁵  A kutatási jelentésben megfogalmazott leggyakoribb bizonyítási eljárás során felmerülő problémák azonban a mai napig is megmaradtak, ezeket az egyes bírósági ítéletek tükrében igyekeztem összeszedni és ismertetni a következő fejezetekben.

A pénzmosással kapcsolatos ítélkezés gyakorlata a hatodik pénzmosási irányelv előtt

Jelen fejezetben nagy vonalakban tekintem csak át a gyakorlatban, a leggyakrabban felmerült jogértelmezési problémákat, hiszen mielőtt a gyakorlat teljesen egységessé válhatott volna, a pénzmosás tényállásának újabb teljes koncepcionális átalakítása történt meg 2021. január 1. napjával.

A gyakorlatban hamar kikristályosodott az a szemlélet, hogy a pénzmosás elkövetésénél nem számít az alapcselekmény elkövetési helye, sem az elkövető állampolgársága, elegendő, ha a hazai büntetőkódex szerint büntetendő cselekménynek minősül,²⁶  illetve az eljárás hatékonyságának további növelése érdekében az a szemlélet vált uralkodóvá, hogy a „késedelmet nem tűrő és halaszthatatlan nyomozási cselekményeket, így különösen a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon kényszerintézkedéssel való biztosítását – joghatóság, hatáskör és illetékesség vizsgálata nélkül, haladéktalanul el kell végezni vagy végeztetni”²⁷ . Jó gyakorlat kialakításának tartom a már hivatkozott ügyészségi előírást a pénzmosással kapcsolatos ügyekben, reflektálva a MONEYVAL országértékelés során tett azon megállapítására, miszerint tesztelni kell a bizonyítási követelmény határait a bíróság előtt. Ennek értelmében, ha az elkövető cselekménye több elkövetési magatartásnak is megfeleltethető, a vádiratban azt a minősítést kell alapul venni, amelynek bizonyítása a legeredményesebbnek tűnik. Annak érdekében viszont, hogy a bíróságnak lehetősége legyen akár más jogi minősítést megállapítani, minden ehhez releváns tényt fel kell tüntetni a tényállásban, azaz a bizonyítási követelmény nem mehet a tényállás megismerhetőségének rovására.²⁸

Nehézséget okozott azonban a büntetőeljárások során, hogy megismerjék egyes elkövetők tudattartalmát és ezzel fényt derítsenek arra, hogy az alapcselekményben, vagy pénzmosás elkövetésében kell-e a bűnösségüket megállapítani. Főként csalás elkövetése esetén volt eltérő a bírói gyakorlat,²⁹  ha az ismeretlenül maradt elkövetők az ismert elkövetők bankszámláit adták meg a sértetteknek, akik a tévedésbe ejtés következményeként oda utalták el közvetlenül az összeget. Több bíróság hivatkozott arra, hogy „előzetesen utólagos bűnkapcsolati cselekményt nem lehet elkövetni”³⁰ .

Bár az elkövető tudattartalmától függően – és bizonyíthatósága alapján – valóban felmerülhet, hogy bűnsegédként működött közre az alapcselekmény, jelen esetben a csalás elkövetésében, de nem feltétlenül kell tudnia az elkövetőként felmerült személynek, aki az adott bankszámla tulajdonosa, hogy valamilyen illegális cselekményből származó pénz közvetlenül és nem közvetetten érkezik majd meg a birtokában lévő számlára. Így az előcselekmény elkövetésében tudtán kívül nyújtott segítsége miatt – álláspontom szerint – nem lehet felelősségre vonni, de az alapcselekmény befejezettségét követően tanúsított magatartása vonatkozásában – például felveszi készpénzben, vagy tovább utalja az összeget – probléma nélkül felelősségre vonható lesz pénzmosás elkövetése miatt. Hiszen egyetlen cselekménynél sem lehet a tárgyi oldal megvalósulása esetén elsiklani az alanyi oldal vizsgálata felett.

Nem lehet a fent írtaktól függetlenül sem eltekinteni azonban attól, hogy a pénzmosás járulékos bűncselekmény, így mindig meg kell előznie egy büntetendő cselekménynek, vagy legalább egy önálló büntetőjogi értékelésre alkalmas részcselekménynek, ezért egyetlen elkövetési magatartás nem alkalmas az előcselekmény és a pénzmosás megvalósítására is.³¹

A másik sokszor bizonytalanságot okozó eset a gyakorlatban a saját pénz mosása kapcsán merült fel, miszerint az utócselekményt pontosan milyen célzattal követte el az elkövető, mert amennyiben nem az alapcselekményt magát akarta leplezni, akkor „méltánytalan lenne pénzmosás miatt is felelősségre vonni az illetőt”³² .

A jogdogmatikai megfontolások, amelyek a büntetlen utócselekmények kategóriáját életre hívták, egyrészt abban gyökereztek, hogy az elkövető ilyenkor nem növeli, csupán fenntartja az alapcselekményével okozott sérelmet, illetve az elkövető a további bűncselekmény elkövetése nélkül bizonyos esetben máshogy nem tudja elkerülni az általa korábban elkövetett bűncselekmény miatti felelősségre vonást, így már csak az önvádra kötelezés tilalma miatt is szükséges volt ezen eseteket látszólagos anyagi halmazatnak minősíteni.

Kezdetekben felmerült, hogy akkor is felelősségre vonható-e az elkövető, ha a cselekménye egyébként alkalmatlan a vagyon eredetének leplezésére?³³ Ezzel kapcsolatban a bíróság a BH 2019. 125. számú döntésében egyértelműen kimondta, hogy „a bűncselekményből származó pénz eredetének leplezése megvalósulhat különböző bankszámlákra történő átutalásokkal, függetlenül attól, hogy az azokhoz kapcsolt bankszámlaműveletek átláthatóak”³⁴ . Ha egyáltalán nem volt alkalmas az eredetleplezési célra a cselekmény, akkor álláspontom szerint az inkább azt a kérdéskört vethetné fel, hogy esetleg a Btk. 10. §-a (3) bekezdésében megfogalmazott alkalmatlan módon történt az elkövetés, de nem célszerű ilyen szűkítően értelmezni az eredetleplezési célzatot, mert akkor minden egyes könnyen felderíthető, egyszerű megítélésű cselekmény kapcsán lehetőséget nyitnánk az enyhébb büntetőjogi megítélésre, holott ezt a cselekmény társadalomra veszélyessége és a jogalkotói szándék sem indokolja.

Eleinte a bíróság a célzatot csak azoknál az átutalásoknál látta megállapíthatónak, „amelyeknek végső célja az volt, hogy azok a vádlottakhoz többszörösen közvetve eljussanak”³⁵ . Ez később úgy módosult, hogy már egy banki művelet megindítása önmagában is alkalmas a bűncselekmény megállapíthatóságához³⁶ , és az sem releváns, hogy mire fordítják a büntetendő cselekményből származó dolgot; köztartozásra, vagy más tartozás kiegyenlítésére.

A pénzmosás bűncselekményének rendbelisége a 4/2004. számú BJE határozatban kifejtettek mintájára egységesedett, amely alapján azt az elkövetési magatartások időbeli kapcsolatához és a szándékosság megállapíthatóságához kötötték,³⁷  nem pedig az alapcselekmények rendbeliségéhez³⁸ . A bíróság is úgy foglalt állást a gyakorlatban, hogy „a »piszkos« pénz további, többszöri mozgatása a büntetés kiszabása során értékelhető súlyosító körülmény, hiszen ez által a pénz útja, eredete egyre nehezebben követhetővé válik”³⁹ .

Változott-e az irányelv átültetése után a bírósági gyakorlat?

A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolóiban nem szerepel a statisztikai adatok között az orgazdaság és a bűnpártolás miatt indult büntetőügyek száma, így nehéz annak megállapítása, hogy a pénzmosás miatt indult eljárások mekkora része az, amely miatt korábban is eljártak, csak a cselekmény minősülése volt más. A jelenlegi bírósági gyakorlat és a cselekmények helyes minősítése tekintetében tovább nehezíti a vizsgálódást az eljárást gyorsító intézkedések alkalmazása, mert sok esetben a vádlott vád szerinti bűnösségének elismerése miatt csupán rövidített ítéleti indokolások állnak rendelkezésre.⁴⁰

A bírósági gyakorlatban a gondatlan pénzmosás megállapítása helyett az utóbbi időben eltolódás érzékelhető az eshetőleges szándék megállapításának irányába a közvetítők igénybevétele esetén, amellyel kapcsolatban legutóbb BH 2021. 278. számon született bírósági döntés. Ezen ügyben egyébként az elsőfokú bíróság csak gondatlan pénzmosás vétségében mondta ki a vádlottakat bűnösnek,⁴¹  amit a másodfokú bíróság helyesbített szándékos pénzmosásra. Az érvelésben visszaköszönnek a hatodik pénzmosási irányelvben írtak, így a szándékos elkövetésre levont következtetést azon objektív körülmények alapján állapította meg a bíróság, miszerint saját valós szándék nélkül, úgy rendeltek meg a vádlottak banki szolgáltatást, hogy a végrehajtás konspiratív volt, valamint tudatos előkészítés előzte meg a cselekményt, annak ellenére, hogy a vádlottak és a megbízó egymást nem ismerte, valamint erre utalt a bankszámlára érkező összegek nagyságrendje is. Az ítélet kimondta, hogy a vádlottaknak az elkövetés körülményeiből adódóan számolniuk kellett annak reális lehetőségével, hogy a dolog bűncselekmény elkövetéséből származik, de ezen felismerésük ellenére a cselekményüket ez iránt közömbösen vitték véghez, azaz eshetőleges szándékkal valósították meg a bűncselekményt. A vádlottak életkörülményeiből kiindulva, az indokolás szerint, egyébként sem adható elfogadható magyarázat arra nézve, hogy „egy jól szituáltnak tűnő építési vállalkozó legális üzleti tevékenység keretében számára alig, vagy egyáltalán nem ismert személyekre bíz milliós nagyságrendű összegek mozgatását”⁴² .

A saját pénz mosása esetében leszűkültek a büntetlenül maradó utócselekmények, így már csak az az eset nem büntethető, ha az elkövető rendeltetésszerűen felhasználja vagy passzívan megtartja, esetleg megsemmisíti a megszerzett vagyont, illetve az úgymond orgazda és a bűnpártoló jellegű pénzmosási magatartásokkal összefüggésben elkövetett részesi cselekmények (felbujtó, bűnsegéd) esetén állapít meg a törvény kivételt a büntethetőség alól az alapcselekmény elkövetője kapcsán.⁴³  Tettese azonban lehet az alapcselekmény elkövetője ezen utóbbi pénzmosási cselekmények közül a bűnpártoló jellegűnek. A legújabb pénzmosási irányelv sem várta azt el, hogy büntethetőek legyenek azon magatartások a saját pénz mosása során, amelyekhez nem társul újabb csalárd magatartás, illetve annak következményeként az alapbűncselekményhez képest többletsérelem.⁴⁴

A vagyonelkobzással kapcsolatos bírósági gyakorlatban kisebb eltéréseket látok, bár a vizsgálatuk során főként az okozott nehézséget, hogy azzal kapcsolatban a bírósági ítéletek még akkor sem tartalmaztak hosszas indokolást, amely esetekben nem rövidített ítéletet hoztak. A vizsgált bírósági döntések közül egy esetben találkoztam olyan ítélettel, amelyben kitért a bíróság arra az indokolásában, hogy megvizsgálta, merült-e fel bármilyen adat, amely a Btk. 74/A. § (2) bekezdés p) pontja alapján a vagyonelkobzás kiterjesztésére adhatna alapot a vádlottak esetében az aránytalan vagyongyarapodásukra tekintettel.⁴⁵

Gondot okozhat az is az eljárások során, amennyiben külön eljárásban rendelkeznek a pénzmosás és az alapcselekmény tekintetében, mivel a pénzmosásnak nincsen sértettje, így a polgári jogi igény bejelentésére, illetve elbírálására csak az alapcselekmény miatti eljárásban lesz lehetőség. Emiatt – főleg egy külföldön történt elkövetés esetén – megeshet, hogy a sértettnek visszajáró dolog, mint már pénzmosással is érintett összeg, addigra vagyonelkobzás folytán az államra száll.

Ezen problémára részben megoldást adhat az osztott joghatóságú ügyekben elterjedt módszer, a vagyonmegosztási szerződés, amelyben az érintettek megegyeznek a bűncselekményből származó vagyon megosztásáról az elkobzást követően. Ezzel kapcsolatban az Európai Unión belül kerethatározatot is kiadtak.⁴⁶  Másrészt az elmúlt években sikeresen alkalmazta az ügyészség a lefoglalás intézményét a sértett részére történő vagyonkiadás érdekében, amelynek megszüntetésére sor kerülhet a jogsegélykérelmen alapján is, de akár a sértett államában eljáró igazságügyi hatóságnak is vissza lehet a lefoglalással érintett vagyont juttatni.⁴⁷

A 2/2020. számú BJE határozat óta egységes a jogalkalmazás abban, hogy ha a sértett kára megtérült, akkor csak abban az esetben lehet helye vagyonelkobzásnak, ha az elkövetőnek vagyonnövekménye volt (például drágábban értékesítette harmadik személynek, mint a dolog megszerzéskori értéke).

Honnan lehet azonban megállapítani, hogy az elkövetőnek volt vagyonnövekménye, vagy azt valóban harmadik, ismeretlen személynek továbbadta, illetve a bíróság milyen okból fogadja el a döntés hozatalakor a gyanúsítottak állítását? Az ítéletek indokolásai erre nem térnek ki, de remélhetőleg a nyomozások során minden esetben körültekintően vizsgálták ezeket az állításokat, hiszen kinek állna érdekében minden jogellenes cselekményéért kapott javat bevallani, ha aztán azt elvonják tőle.

A bírói gyakorlatban eddig nem merült fel problémaként, de bármikor sor kerülhet rá, így nem lehet elmenni azon kérdés mellett: van-e jelentősége annak, hogy az alapbűncselekmény elkövetési idejéhez képest mennyivel később követik el a pénzmosás tényállásába ütköző elkövetési magatartást?

A jelenleg hatályos szabályozás mindenhol büntetendő cselekményről rendelkezik, így azt gondolom, hogy az alapcselekmény elévülését követően elkövetett pénzmosás miatt nem lehet eljárni, amelyet az alapcselekmény teljes körű feltárási kötelezettségének hiánya és a pénzmosás előrehozott büntethetősége miatt szintén nehéz lesz bizonyítani. Bár „a büntethetőség elévülése a jogbiztonságot szolgálja azzal, hogy időben korlátozza az állami büntetőigény érvényesítését”⁴⁸ , de a pénzmosás bűncselekménye elég speciális járulékos cselekmény, amely ellen nehéz valóban hatékonyan harcolni, ha elég az elkövetőknek esetleg kivárni az alapcselekmény elévülését ahhoz, hogy szabadon rendelkezhessenek az abból származó vagyonnal.

Zárógondolatok

A 2000-es évek elején a pénzmosás miatti tízezres nagyságrendű bejelentésekkel az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság Pénzmosás Elleni Osztályán körülbelül 30 ember foglalkozott, és ahogy az egyik bírósági eljárás során is beszámoltak róla az ott dolgozó tanúk, ezen létszámhiány miatt csak a „sablonos” ellenőrzések átfuttatására volt lehetőség. A szerződések és azok valóságtartalmának tényleges ellenőrzésére a bejelentések során nem volt mód.⁴⁹  A folyamatos létszámhiány mindig gond volt a nagyobb volumenű ügyek kapcsán. A pénzmosás bűncselekménye pedig, az esetlegesen határon átnyúló jellege miatt is, azonnali munkaerő ráfordítást igényelne minden esetben, így ez is egy mérlegelendő szempont az intézkedések hatékonyságának mérése tekintetében. Hiszen, ha nincs, aki azonnal reagáljon, a törvényi rövid határidőkre is figyelemmel, akkor hiába a megfelelő jogszabályi háttér.

Végezetül felhívnám a figyelmet, hogy közel sincsen vége a küzdelemnek a pénzmosással szemben, így nemrégen készült el a FATF⁵⁰  legújabb jelentése – amely szervezet folyamatosan monitorozza az újabb és újabb pénzmosással terhelt szektorokat – a növekvő embercsempészet és környezetkárosító bűncselekmények kapcsán felmerült pénzmosási ügyekkel kapcsolatban.⁵¹  A szervezet kiad továbbá egy útmutatót, amely segíti az ingatlanszektort a kockázatalapú intézkedések végrehajtásában a pénzmosás jobb felderítése és megelőzése érdekében.

Az Európai Unión belül is folynak ezzel kapcsolatban a jogalkotási folyamatok, a legújabb javaslatok a pénzügyi rendszer pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló rendeletre irányulnak, valamint az (EU) 2015/847 rendelet átdolgozására a kriptoesz-közök nyomon követhetőségének követelményei kapcsán.⁵²

Ezeken kívül az Unió az egységesen alkalmazandó szabályok betartásának felügyeletére hívna életre egy új uniós jogintézményt, a Pénzmosás és a Terrorizmusfinanszírozás Elleni Küzdelem Hatóságát (Anti-money laundering Authority – AMLA).

Korábban már ejtettem szót arról, hogy a hatékony küzdelem záloga a pénzmosás ellen – mint minden határon átnyúló bűncselekménynél is – az egyes államok vonatkozó szabályozásának közelítése. Ezt felismerve az Európai Unió az irányelvi szabályozás helyett a közvetlenül, egységesen, minden tagállamban azonnal alkalmazandó rendeleti szabályozás mellett tette le a voksát a preventív jellegű szabályok tekintetében.

Mindezek tükrében én is bizakodva követem figyelemmel, milyen hatással lesz ez a jövőben a jogalkalmazásra és mennyivel segíti a hatékonyabb fellépést a bűnelkövetőkkel szemben.

Tittmann-né Babják Tamara, jogi munkatárs, Digitális Jólét Nonprofit Kft.