Fenyvesi Csaba: Felismerési kísérlet a bűnügyekben
A kriminalisztikai témájú művekhez tartozóan, a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában, Finszter Géza lektorálásával megjelent Fenyvesi Csaba Felismerési kísérlet a bűnügyekben című könyve.
A szerző szerint a múlt megismerésének, pontos feltárásának, azaz rekonstrukciójának fontos mozzanata lehet az a felismerési processzus, amelynek „elhibázása, a téves kiválasztás justizmord végkimenetellel is járhat. Éppen ezért elemi érdeke minden jogtudósnak, kutatónak, jogalkalmazónak az intézmény alapos elméleti és gyakorlati ismerete (és fejlesztése), a hozzá kötődő hiba okok feltárása, a megelőzési metódusok, a precíz jogi keretek kimunkálása.”
Tudatos a könyv címválasztása is, miszerint a szerző felismerési kísérletnek nevezi a Be.-ben szabályozott felismerésre bemutatást, mert úgy gondolja, hogy „ez sokkal inkább utal a kockázatokra, mint a hatályos törvényi […] terminus”. Ennek részletes magyarázata a 4. fejezetben szerepel.
Szerkezetileg a mű tíz részből áll. Az előszó után a felismerési eljárások történetét mutatja be a szerző, majd a nemzetközi kitekintés következik; a jogintézmény kapcsán érinti az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Kanada, Németország, Olaszország, Szlovénia, Ausztria, Svájc, Szerbia, Horvátország és Törökország szabályozási rendszerét is. A már említett negyedik fejezetben tér ki Fenyvesi Csaba az általa választott név, a felismerési kísérlet fogalmának magyarázatára, továbbá az egyéb bizonyítási cselekményekkel (szemle, bizonyítási kísérlet, poligráf, kihallgatás és helyszíni kihallgatás) való összehasonlításra, majd a következő részben mutatja be az elemzett jogintézmény helyét az eljárásban. A hatodik fejezetben ír a szerző az Emberi Jogok Európai Egyezményéről és az Emberi Jogok Európai Bíróságáról, a téma kapcsán a döntésekben megjelenő problémákról. Ez a fejezet azért nem közvetlenül a nemzetközi részt követi, mert a szerző úgy gondolta, hogy inkább a magyar bíróság döntéseit bemutató két rész, a hetedik és a nyolcadik elé teszi. A kilencedik fejezet a felismerési hibaeseteket mutatja be, továbbá ennek csoportokba rendezett (kriminalisztikai, büntetőeljárási és végrehajtási) okait, konkrét ügyeket is elemezve. A zárógondolat előtti utolsó fejezet a felismerési hibák megelőzését kutatja, áttekintve ennek személyi, metodikai és jogi lehetőségeit, utóbbihoz kapcsolva de lege ferenda javaslatokat is tesz. Ez a rész a hatékony védelem ellátásához szükséges javaslatokkal zárul, mivel a szerző védőként is eljár a büntetőeljárásokban.
Az ötödik fejezet érdekessége, hogy a szerző a felismerési kísérletet a büntetőeljárás menetén belül úgy helyezi el, hogy ennek érzékeltetésére egy sakkanalógiás levezetést alkalmaz. Fenyvesi Csaba abból indul ki, hogy „a felismerési kísérlet mindhárom fázisban létezik, alkalmazható bizonyítási cselekmény. Ugyanakkor kimondható, hogy a megnyitáskor, a nyomozás kezdetekor van a legnagyobb ütő (sokkoló) ereje, egyúttal »veszélye« is egy esetleges rossz nyomozási verzió vagy nyomozási irány megalapozásához. A később bekövetkező középjátékban már meglehet az időmúlás és a konfabuláció torzító hatása, de még mindig értékes lehet a bizonyítékok palettáján.” A végjátékos tárgyalási felismerés hasznát, hitelét minimálisnak véli a szerző, és azt gondolja, hogy „sokszorosan meggondolandó annak bizonyítékként értékelése”. Az „azonosítás alapját jelentő ismérvek csupán valamely személy tudatában tükröződnek, tehát a bemutatott és a korábban észlelt objektum ismérveinek közvetlen összehasonlítására csak az adott személynek van módja, és az észlelések során lejátszódó pszichés folyamatokat, valamint az azonosítás eredményét a hatóság nem igazán tudja ellenőrizni.”
E rövid könyvismertetőn belül többek között szeretném még kiemelni a kilencedik és a tizedik fejezetet, mivel a kilencedikben 75 pont szól a hibákról, az ezt követő részben pedig ennek „reciprokaként” fogalmazza meg – a felismerést alkalmazók számára – Fenyvesi Csaba a kívánatos módszertani ajánlásait, vagyis azt, hogyan kell jól végezni egy felismertetést. Éppen ezért Fenyvesi Csaba könyve a kriminalisztikai szakirodalom egyik kiemelkedő alkotása, ami mind az oktatásban, mind a hétköznapi jogalkalmazásban segítséget jelent az oktatóknak, a hallgatóknak és a jogalkalmazóknak is. Ezen túlmenően a könyv a bűnüldözőknek és a bíráknak szóló krimináltaktikai, bizonyítékértékelési ajánlás is egyben.
Kiss Anna PhD, tudományos főmunkatárs, OKRI, strasbourgi tutor