A környezet és természet elleni bűncselekmények gyakorlati kérdései OKRI konferencia a Magyar Igazságügyi Akadémián

Az Országos Kriminológiai Intézet 2019. március 28-án széles körű érdeklődést kiváltó szakmai tudományos konferenciát és továbbképzést rendezett „A környezet és természet elleni bűncselekmények gyakorlati kérdései” címmel a Magyar Igazságügyi Akadémián.

A bevezető előadást Tilki Katalin, az OKRI tudományos munkatársa tartotta, amelyben beszámolt „A feljelentés elutasításának és nyomozás megszüntetésének jellemző okai az állatkínzással kapcsolatos büntetőügyekben” című kutatás során szerzett tapasztalatairól. Az előadó az állatvédelem esszenciáját a Kincsem című film alapján egy mondatban úgy foglalta össze, hogy „megszelídíteni, nem betörni”. Majd kifejtette, hogy ez mit is jelent: mindig van lehetőség választani, hogy melyik úton kívánunk járni. Ezt követően utalt Kincsem történetére, amelyben Blaskovich Ernő grófnak volt bátorsága ahhoz, hogy a mások által alkalmatlannak tartott, zabolátlan kancát a kor szokásaitól eltérően nem betörte, hanem egy macska segítségével megszelídítette. Kiemelte, hogy a magyar nyelv szótára szerint¹  a két szó jelentése nagyon jól tükrözi a két teljesen eltérő magatartást. A megszelídít szó úgy értelmezhető, hogy megnyerve engedelmessé tesz, vagy lecsillapít. A lovat betör kifejezést ezzel szemben úgy lehet megvilágítani, hogy lovaglásra alkalmassá idomít, vagy engedelmességre kényszerítve megfékez.

Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy az állatvédelem területén nem készültek olyan tanulmányok és jelenleg sem folynak olyan vizsgálatok, amelyek bemutatnák és elemeznék az állatkínzással kapcsolatos bűncselekményeket. Éppen ezért kezdeményezte a Legfőbb Ügyészség ezt a kutatást, amely azt tűzte ki célul, hogy bemutassa a tényleges joggyakorlatot.

Ezt követően Tilki Katalin részletesen ismertette a vizsgálat eredményeit.

A kutatás keretében 2014–2016 közötti büntetőügyek tanulmányozására került sor, összesen 117 ügy képezte a vizsgálat alapját.

A témával kapcsolatos statisztikai adatok (az ERÜBS/ENYÜBS alapján készült kimutatás) szerint²  azért került 2005 és 2009 között a legnagyobb számban a nyomozás felfüggesztésre, mert az elkövető kiléte nem volt megállapítható; a nyomozást megrovás alkalmazása mellett megszüntették, illetve nem volt megállapítható, hogy a bűncselekményt a terhelt követte el. A 2010-et követő években viszont változás történt. Kevesebb mint felére csökkent a feljelentés-elutasítások és nyomozásmegszüntetések száma. Egyetlen egy esetben sem került sor a nyomozás felfüggesztésére az elkövető kilétének hiánya miatt. Ellenben emelkedett a száma azoknak az eseteknek, amikor gyermekkor, illetve kóros elmeállapot mint büntethetőséget kizáró ok akadályozta a büntetőeljárás megindítását vagy lefolytatását.

A jogesetek alapján megállapítható volt, hogy az ügyek 72 százalékában az ügyészség, 21 százalékában pedig a rendőrség szüntette meg a nyomozást. Feljelentés elutasítására az esetek 7 százalékában került sor.

A feljelentést általában a Be. 174. § (1) bekezdés c) pontja alapján, büntethetőséget kizáró ok; gyermekkor miatt utasította el az eljáró hatóság. A nyomozás megszüntetésére legtöbbször (42 ügy) azért került sor, mert nem volt megállapítható, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el; megrovást alkalmaztak (24 ügy), mert úgy találták, hogy a gyanúsított cselekménye már nem veszélyes, vagy csekély fokban veszélyes a társadalomra. A nyomozásmegszüntetés további okai jellemzően a gyermekkor (13 ügy), a gyanúsított halála (10 ügy), továbbá a kóros elmeállapot (7 ügy) mint büntethetőséget kizáró ok voltak.

A büntetőeljárás leggyakrabban állatok bántalmazása (20%); nem megfelelő tartása, elhanyagolása (18%); légpuskával lelövése (15%), megsebesítése (10%), kitétele (8%); kihelyezett hurkokkal állatok elejtése és állatok leszúrása (7%) miatt indult. Olyan esetek is előfordultak, amikor védtelen állatokkal gyermekek kegyetlenkedtek, elsősorban állatokat bántalmaztak, azokat felakasztották, megdobálták a többségében 10 és 13 év közötti gyerekek. Életkoruk miatt azonban nem lehetett velük szemben az eljárást lefolytatni.

A kutató a jogalkalmazás során felmerülő problémák közül kihangsúlyozta, hogy a nyomozás során mi okoz nehézséget. Sokszor előfordul, hogy a feljelentő a konkrét körülmények ismerete nélkül, rosszul ítéli meg az általa látott helyzetet. Nem egyszer nincsenek tanúk, vagy névtelen bejelentések érkeznek, illetve az okoz problémát, hogy a feljelentés valóságtartalmát adatok nem támasztják alá.

Ezekben az ügyekben kulcsfontosságú szerepe van a helyszíni szemlének, azaz a kellően alapos és minden a bizonyítás szempontjából releváns körülmény rögzítésének, valamint a hatósági állatorvos jelenlétének és munkájának, hiszen az állatok állapotát és a tartás helyszínének alapos felmérését és az ezzel kapcsolatos adatok dokumentálását csak ő tudja elvégezni.

Ezt követően az előadó néhány ambivalens helyzetre világított rá.

Egy-egy ügyben a szándékosság vagy a jogalkotó által megkívánt állapot (az elkövető által kifejtett magatartás alkalmas legyen maradandó egészségkárosodás vagy az állat pusztulásának okozására) nem volt bizonyítható. Ez utóbbi jogszabályi kitétel nehezen értelmezhető annak ellenére, hogy a bíróság értelmezése szerint nem feltétel, hogy az állat életének kioltása vagy maradandó egészségkárosodása ténylegesen bekövetkezzen, elég a veszélyhelyzet kialakulása.³  A Budapesti II. és III. Kerületi Ügyészség felhívta a figyelmet arra, hogy a gyakorlatban ugyanakkor nyomozás csak akkor indul, ha a veszélyhelyzet valóban alkalmas az eredmény bekövetkeztére. Véleményük szerint ez a jogértelmezési nehézség indokolná a cselekmény eredmény bűncselekménnyé alakítását, hiszen egyrészt így lehetővé válna a kísérlet megállapíthatósága, ezzel egyidejűleg pedig a minősített esetek differenciáltsága is segíthetné az egységes ítélkezést; másrészt pedig megoldaná a mérgezéses jellegű bűncselekmények minősítését, hiszen azok sem a bántalmazás, sem a bánásmód tényállási körébe nem illeszthetők be igazán.

A minősítés és rendbeliség kérdése kapcsán a fenti ügyészség egy ellentmondásos helyzetre mutatott rá. Mindkét minősített eset megvalósul akkor, amikor a gazda három állatát a lakásba zárva hagyja, és az ebek különös szenvedés mellett halnak éhen, illetve szomjan. Ha az ügyben érintett állatok pusztulásuk előtt megmenekültek volna, a vádlott cselekménye háromrendbeli, a Btk. 244. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti különös szenvedést okozva elkövetett állatkínzás bűntettének megállapítására lett volna alkalmas. Pusztulásuk miatt viszont az elkövető cselekménye feltehetően egyrendbeli, a Btk. 244. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző és a (2) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő állatkínzás bűntette, ahol az a) pont szerinti minősítő körülmény a büntetés kiszabása körében súlyosító körülményként kerülhet értékelésre. Mindez ahhoz a paradox helyzethez vezet, hogy kedvezőbb elbírálásban részesül az állatkínzó akkor, amikor az állatoknak különös szenvedést okozó magatartásával összefüggésben az állatok elpusztulnak vagy maradandóan károsodnak, mintha pusztulásuk – mint eredmény – nem következett volna be.

Tilki Katalin előadása összegzésében elmondta, hogy az állatvédelem kiemelkedően fontos feladatának tartja a bűncselekmények megelőzését, valamint a helyes állatvédelmi szemlélet kialakítását,⁴  ami magában foglalja az etikus bánásmódot és a minőségi állattartási kultúrát. Ahhoz hogy ez megvalósuljon, elengedhetetlen a hatékony ismeretterjesztés, szemléletformálás, valamint az érzékenyítés.

A vizsgálatból jól látható, hogy az állatkínzás bűncselekményét gyakran gyermekkorú személyek követik el. Éppen ezért úgy gondolja a kutató, hogy a gyerekek állatvédelmi oktatására lenne szükség, akik minél kisebb kortól kezdve megtanulnák az állatokkal való megfelelő bánásmódot, nevezetesen azt, hogy mit szeretnek és mit nem az állatok, miként lehet fegyelmezni, igényeiket is figyelembe véve barátságossá tenni, gondozni, ellátni őket. Magyarországon a Magyar Állatvédő és Természetbarát Szövetség évek óta népszerűsíti az állatvédelmi oktatást. Jelenleg már 50 iskolában terjesztik az állatvédelmi szemléletet egy kézikönyv segítségével.⁵

E mellett elengedhetetlenül fontosnak véli a lakosság széles körű felvilágosítását azzal kapcsolatban, hogy mely cselekmények valósítják meg az állatkínzás bűncselekményét és ezekhez a törvény milyen szankciókat fűz.

***

Az Ügyészek Lapja következő számaiban a környezetvédelmi konferencián elhangzott egy-egy előadás ismertetésére kerül sor.