Az emberkereskedelemmel kapcsolatos büntetőeljárásokban a bizonyítás során a sértetti vallomásoknak meghatározó szerep jut, sértetti vallomás nélkül az eljárás eredményessége nem biztosítható. A sértett rendelkezik a legpontosabb ismeretekkel a sérelmére megvalósított bűncselekményről és annak elkövetőjéről, így jellemzően ő, illetve a vallomása az eljárás kulcsa. Ennek ellenére a védelmük érdekében az eljáró hatóságoknak a sértetti részvétel minimalizálására kell törekednie.

2020 februárjában hatályba lépett az 1046/2020. (II. 18.) Kormányhatározat az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló 2020–2023 közötti nemzeti stratégiáról, valamint annak végrehajtását szolgáló, 2020–2021 közötti időszakban végrehajtandó intézkedési tervről, amelynek első stratégiai célkitűzése: kiemelt figyelem fordítása az emberkereskedelem 18 év alatti áldozataira.

Az alábbiakban egy jogerős ítélettel lezárult emberkereskedelmes ügy tanulságait mutatjuk be a 2020-ban megújuló szabályokkal együtt.

Bevezetés

2019-ben az Országos Kriminológiai Intézetben kerekasztal-beszélgetést szerveztünk, amelynek célja az volt, hogy a jogalkalmazók teret és lehetőséget kapjanak, hogy megosszák egymással gondolataikat, tapasztalatukat az emberkereskedelemmel kapcsolatban.¹  Már ezen a megbeszélésen is világossá vált, hogy szükséges konkrét eseteken keresztül is megvizsgálni azokat a kérdéseket, nehézségeket, amelyek ezen ügyekben felmerül(het)nek. A Belügyminisztérium szervezésében sor került egy ilyen esetfeldolgozó közös munkára² , azonban ott nem volt lehetőség bonyolultabb, emberkereskedelmet, gyermekprostitúció kihasználását, szexuális erőszakot, kerítést, kiskorú veszélyeztetését, kitartottságot is magában foglaló ügy elemzésére.

Egy eset általános jellemzőinek bemutatása és az aktuális változásokra való reflektálás a jogalkalmazók számára tanulságos lehet.³

Az emberkereskedelemmel kapcsolatos ügyekben a proaktivitás, a leplezett eszközök alkalmazása mellett rendkívül fontos a sértett védelme, aki sokszor olyan mentális és fizikai állapotban van a sérelmére megvalósított cselekmények következtében, hogy kihallgatása nehézségekbe ütközik még akkor is, ha felnőtt az illető. 14 és 18 év közötti sértettek esetében pedig különösen figyelmet kell fordítani a velük szembeni bánásmódra.

A különleges bánásmód fogalma 2015-től jelent meg a büntetőeljárási törvényben, majd a módosítást követően az új törvényben egy külön fejezetben⁴  fogalmazta meg a jogalkotó az általános szabályoktól eltérő és elkülönülő, a büntetőeljárási jogok gyakorlását elősegítő, támogató, védelemben részesítő szabályokat. A törvény szerint minden 18. életévét be nem töltött személy (sértett, tanú), a fogyatékos személyek (sértett, tanú), illetőleg a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények sértettjei külön hatósági döntés nélkül minősülnek különleges bánásmódú személynek. Más esetekben – így az emberkereskedelem 18. évet betöltött áldozatai esetében is – a különleges bánásmód megállapítása egyéni értékelés alapján történik, amelynek során a hatóságnak mérlegelési joga van. Az emberkereskedelem áldozatai esetében fontos szerepe van a különleges bánásmód megállapításának és a támogató-védelemben részesítő intézkedések minél szélesebb körű alkalmazásának. Kiemelendő ezek közül a büntetőeljárás kezdeti szakaszában a segítő közreműködésének elősegítése, a sértettet érintő eljárási cselekmények haladéktalan lefolytatása, az eljárási cselekmény alapos előkészítése a megismétlés elkerülése érdekében, a szükségtelen találkozások elkerülése, alkalmas, erre a célra kialakított helyiség használata a kihallgatás során és az áldozat tájékoztatása az eljárásról és az őt érintő egyéb, számára fontos kérdésekről is. Az áldozatok többsége bizonytalan a helyzetét, a jövőjét illetően. Az átélt traumák, a várható veszteségek (anyagi, kapcsolati, családi stb.), az esetlegesen általuk elkövetett bűncselekmények elrejtése, a jövőbeni megélhetés, a lakhatás bizonytalansága és még számtalan más ok miatt a valóságot nem, vagy csak részben tárják fel a hatóság előtt. Ha az eljárás kezdeti szakaszában problémáinak megoldási lehetőségeiről tájékoztatást kap, elhelyezése, védelme érdekében a rendőrség felveszi a kapcsolatot segítő szervezetekkel, nemcsak a jogainak gyakorlásában segítik az áldozatot, de a hatósággal való együttműködési szándékát is elősegíthetik, amely az eredményes felderítés és a későbbi bizonyítás szempontjából is kiemelt jelentőséggel bírhat.

A 2020. évi V. törvény Az emberkereskedelem áldozatainak kizsákmányolása elleni fellépés érdekében szükséges egyes törvények módosításáról 2020. július elsején lépett hatályba. A módosító javaslat benyújtásához készített általános indokolás szerint „célja a fiatalkorú személyek megóvása a szexuális kizsákmányolással szemben”⁵ .

Az alábbiakban egy olyan emberkereskedelmes ügyet mutatunk be, amely szervezettségében, a sértettek korát, az elkövetés módját, az elkövetők és a sértettek hátterét/körülményeit, a résztvevők attitűdjeit tekintve tipikusnak mondható, amely a 2012. évi C. törvény 2013. július elsejével hatályba lépő új tényállást követően jogerős ítélettel 2019-ben zárult és az elmúlt hét év jogalkalmazói gyakorlatának esszenciája.

A tanulmányunk apropójául szolgáló ügy rövid tényállása:

Az emberkereskedelem a statisztika alapján

Az emberkereskedelem a hivatalos statisztikai adatok alapján hazánkban nem jellemző: Magyarországon 2010-ben 8, 2011-ben 18, 2012-ben 22 esetet re-gisztráltak emberkereskedelem bűntetteként.

Az elkövetők száma is igen alacsony: 2010-ben 14, 2011-ben 32, 2012-ben 18 főt mutat a kriminálstatisztika emberkereskedelem elkövetőjeként. Az emberkereskedelemmel kapcsolatos statisztikai adatgyűjtésről és annak nehézségeiről⁶  és az emberkereskedelem társadalmi jelenségként való értelmezéséről⁷  ehelyütt most nem szólunk.

A 2012. évi C. törvény 2013. július elsejei hatálybalépését követően az új tényállás már a nemzetközi elvárásoknak megfelelően készült el, de a jogalkalmazói gyakorlatban nehezen vált „népszerűvé”, így 2013 és 2018 között összesen 28 regisztrált emberkereskedelmes ügy volt. A 2018 második felétől rögzített adatokat nehéz a korábbiakkal összehasonlítani az adatgyűjtés változása miatt, csupán a változás érzékeltetésére alkalmas.

Amíg 2018-ban 4, addig 2019-ben 34 bűncselekményt regisztráltak az ENYÜBS-ben. A 34 regisztrált bűncselekményt 72 elkövető valósította meg, akik jellemzően 25 és 59 év közöttiek és inkább magyar férfiak.

A sértettek száma 2018-ban 3, míg 2019-ben 35 volt, akik mind nők. Korosztály szerinti megoszlásukat tekintve 54 százalékuk 17 év alatti volt (1 fő 13 év alatti, 18 fő 14 és 17 év közötti), amely rámutat arra, hogy mennyire szükségszerű a 18 év alatti korosztály védelme ezzel a bűncselekménnyel szemben (is). A szervezettség már kézzel foghatóvá kezd válni a statisztikában is, bár ez a tendencia még ennyi adatból nem támasztható alá.

Ennek az ügynek számos olyan aspektusa van, amelyek bemutatása tanulságul szolgálhat: a nyomozás, különösen a felderítés problémája, a sértettek kezelése, a nyomozás felügyelete⁸ , a jogalkalmazói gyakorlat és a jogértelmezés tekintetében.

A kriminológiai jellemzők

A bemutatott ügy elkövetői között családi kapcsolatok állnak fent: a szervezet feje a fiainak átadja tudását, az ő családja köré szerveződik a csoport. A konkurens szervezetekkel való együttműködés is kirajzolódik: a Pest megyei településre vezető út három részre felosztása a csoportok közötti korántsem rivalizáló „együttműködés”, egymás sértettjeinek áruként történő adás-vétele, cseréje is előfordult. Ugyanakkor a bűnszervezeten belül egyértelmű az alá-fölé rendeltség, a feladatok felosztása (volt, aki a rendőrök érkezését figyelte, más a bűnszervezet fejét és egyes sértetteket szállította, a prostitúciós tevékenységet felügyelte). A toborzástól, a másnak megszerzésen át, a szállítás és a szállás biztosítása is megoldott volt a 2004 és 2014 közötti időszakban, amikor bizonyítottan megvalósították ezeket a cselekményeket.

A gyermekotthonból elszökött sértettek, vagy a saját apja által eladott kislány a gyermekvédelem látóköréből sajnálatos módon kerültek ki. A pszichikai (és nem mellesleg fizikai) állapotuknak megfelelő kezelésük és általában a segítő szervezetek bevonása fájóan hiányzik ebben az ügyben (is). Itt a legfiatalabb sértett az elkövetéskor 13 éves volt, a saját (édes?)apja adta el a bűnszervezet fejének, majd az őt ért szexuális és fizikai bántalmazások következtében pszichiátriai kezelésre szorult.

Az ügyben szereplő sértetteket ez alatt a közel tíz év alatt számos esetben a rendőrök szabálysértési eljárás alá vonták, így a rendőrség tudta, hogy ezen a területen tiltott prostitúciós tevékenységet folytatnak ezek a – sok esetben – 18 év alatti „elkövetők”, akikkel szemben az akkor hatályos jogszabályoknak megfelelően járt el a rendőrség.

2020-ra azonban rendkívül fontos előrelépés történt: a szabálysértési törvény büntethetőséget kizáró okként szabályozza azt az esetet, amikor a szexuális szolgáltatásra felajánlkozó személy a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. A 18 év alatti személy – a korábbi szabályozástól eltérően – nem vonható eljárás alá szabálysértés elkövetőjeként, hanem emberkereskedelem feltételezett áldozataként kerül a rendőrség látókörébe, akit védelme érdekében a rendőrség a kijelölt speciális gyermekotthonban helyez el, illetve a korábban már ideiglenes hatállyal elhelyezett vagy nevelésbe vett kiskorút speciális gyermekotthonba szállítja. A jogszabályváltozás egyértelművé teszi a védelem szükségességét nemcsak a büntetőeljárásban az áldozat speciális szükségleteihez igazodó különleges bánásmódhoz kapcsolódó intézkedések alkalmazásával, hanem az emberkereskedelem feltételezett áldozata vonatkozásában is. A potenciális áldozat védelme érdekében végrehajtandó intézkedés nem pusztán a kiskorú elhelyezésének kötelezettségét jelenti, hanem annak megállapítása vagy kizárása is a rendőrség feladata, hogy a gyermek sérelmére követtek-e el jogsértést. Az általános védelmi intézkedés bevezetése után, a gyermek speciális gyermekotthonba helyezését követően a kiskorú helyzetéhez, egyedi igényeihez igazodó, eredményes védelmi-segítő intézkedések végrehajtásával a rendőrség mellett a gyámhatóságok és az őket ellátó gyermekvédelmi intézmények feladatköre is bővül (a 2020. évi V. törvény 3. §-a alapján a Gyvt. X. fejezet 76/B. §). Az általános védelmi intézkedés alkalmazásával kapcsolatban számos gyakorlati kérdés, probléma is felmerül, azonban jelen tanulmánynak nem képezi tárgyát a hivatkozott jogszabály kritikája.

Az ügy bonyolultsága, a terheltek és a sértettek nagy száma ellenére az ügy felderítése rövid idő alatt eredményesen lezajlott. A Pest Megyei Főügyészség 2015 decemberében vádat emelt a terheltek ellen, amely alapján a Budapest Környéki Törvényszék 7.Fk.103/2015/168. számú ítéletét 2017. szeptember 29-én hozta meg. Fellebbezéseket követően a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Fkf.17/2018. számú ítéletét 2018. október 2-án hirdette ki, amelyet a Kúria 2019 májusában a Bhar.III/111/2019/8. számú végzésével helyben hagyott. (A teljesség igénye nélkül, csupán az elsőrendű terhelt által megvalósított bűncselekmények minősítései a függelékben olvashatók.)

Az ügy minősítésének kérdései

A kúriai döntés értelmében az a magatartás, hogy az egyik vádlott a helyszín biztosítása mellett gondoskodott a sértetteknek az odajutásáról; emellett az általa rendelkezésre bocsátott helyszín és környéke megfigyelésével, az erő-szakosabb ügyfelektől való védelemmel és a rendőri ellenőrzések elkerülését szolgáló „biztonsági intézkedésekkel” a prostitúciós tevékenység zavartalan folytatását is garantálta, a kerítés tényállásában szabályozott elkövetési magatartásnak – másnak megszerzés – felel meg.

A történeti tényállás túlmutat az ügy első és másodfokú bíróságok által alkalmazott minősítésen, a kitartottság bűntettén, a Kúria emelte ki, hogy a vádlott által tanúsított többletmagatartások súlyosabb minősítést alapoztak volna meg.

A kúriai döntés és az azt megelőző bírósági határozatok olvasása közben azonban felmerül egy további fontos kérdés: miért nem minősítették az eljáró bíróságok a fiatal felnőtt korú (az elkövetéskor a 18. életévét éppen betöltő, 23 éves és 20 éves) sértettek sérelmére elkövetett bűncselekményeket emberkeres-kedelem bűntettének, amikor az elbíráláskor hatályos törvény 192. § (2) bekezdésében meghatározott elkövetési magatartások közül a szállítást az alsóbb szintű bíróságok is megállapították, illetve a másnak megszerzés mint az emberkereskedelem további elkövetési magatartása is megállapítható lett volna.

Feltételezhetően egyrészt azért nem, mert a nyomozás nem terjedt ki annak vizsgálatára, hogy a sértettek kiszolgáltatott helyzete megállapítható volt-e, másrészt mert a nyomozó hatóság, illetve az ügyészség a sértettek önkéntességre figyelemmel eleve elvetette a kiszolgáltatott helyzet vizsgálatának szükségességét.

Erre a jogalkalmazást átitató alapvető tévedésre hívta fel a Legfőbb Ügyészség a figyelmet az emberkereskedelem bűntette tárgyában 2018 októberében ki-adott, az ügyészségi joggyakorlat egységesítését célzó, KSB 3771/2018/5-I. – NF. 3889/2014/11. számú iránymutatásában.

Az eljárás során hatályos szabályok szerint a kiszolgáltatott helyzet előállhat egyetlen tényező következményeként, de kiválthatja azt több tényező összessége, a kiszolgáltatott helyzetet előidézheti az elkövető, de az fennállhat tőle függetlenül is. Utóbbi esetben az elkövetői visszaélés a már meglévő kiszolgáltatott helyzet (például hajléktalanság, kilátástalan anyagi helyzet) fenntartásával, vagy az abból való kilábalás akadályozásával valósulhat meg.

A nemzetközi egyezmények és a 2011/36-os számú uniós irányelv emellett meghatározzák, hogy az egyebek mellett a kiszolgáltatott helyzettel visszaélés révén megvalósított emberkereskedelem áldozatának a szándékos kizsákmányolásba való beleegyezése nem vehető figyelembe.

A prostitúciós tevékenységet folytató sértett tényleges vagy akár csak elfogadható, akár anyagi, akár más okból előállt választási lehetősége hiányának kihasználása révén történő kizsákmányolás céljával megvalósított, a Btk. 192. §-ának (2) bekezdésében meghatározott elkövetési magatartások (elad, megvásárol, elcserél, átad, átvesz, toboroz, szállít, elszállásol, elrejt vagy másnak megszerez) az emberkereskedelem bűntettét merítik ki, független attól, hogy a sértett választási lehetőségének hiányát az elkövető idézte-e elő, vagy hogy azt bármilyen más tényező okozta.

A sértett kiszolgáltatott helyzete fennálltának, illetve az ilyen helyzet kihasználására irányuló célzat értékelése az egyes büntetőügyekben a bizonyítás eszközeinek vizsgálatával végezhető el. A vizsgált bűncselekmény megállapításához nem szükséges, hogy a prostitúciós tevékenység végzésére a sértettet akár az elkövető, akár más személy a büntető anyagi jogi kényszerítés révén vegye rá; a kiszolgáltatott helyzet már akkor megállapítható, ha a sértett elfogadható választási lehetőség hiányában végez prostitúciós tevékenységet, és az elkövető a sértett e helyzetének kihasználása révén kíván előnyt szerezni, az elkövetési magatartás bármelyikét e célból valósítja meg.

Az ilyen kiszolgáltatott helyzetben lévő sértett érvényes beleegyezést nem adhat az emberi méltóságát, személyi szabadságát sértő bűncselekmény elkövetéséhez, a kiszolgáltatott sértett önkéntességére, saját elhatározására történő hivatkozás az elkövetőt az emberkereskedelem bűntette alóli felelősség alól (önmagában) nem mentesítheti, és ezt a nyomozó hatóságoknak és az ügyészségeknek is szem előtt kellett volna tartani.

A hosszabb ideje folytatott prostitúciós tevékenység önmagában nem zárja ki a kiszolgáltatott helyzet megállapítását, különösen, ha a nyomozás és később a vád tárgyává tett bűncselekmények sértettje kiskorú vagy fiatal felnőtt. A hosszabb ideje ilyen tevékenységet végző személyek esetén (főleg, ha a tevékenység a kiskorúság idején indult) kérdésként merül fel, hogy ezt a tevékenységet korábban más, mások kihasználták-e vagy sem. Az ún. prostitúciós karrier feltárásának a sértett érzelmi, anyagi körülményeinek feltérképezésével összefüggésben lehet jelentősége, és orientálhat a sértett oldalán jelentkező és a bűncselekmény minősítése szempontjából jelentőséggel bíró körülmények megítélése során.

A sértett elkövető iránti érzelmi kötődése sem zárja ki az emberkereskedelem bűntettének megállapíthatóságát, sőt, az egyik tipikus elkövetési magatartás (loverboy). Az elkövető kialakítja, majd kihasználja azt a helyzetet, amelyet a sértett érzelmi kötődésként él meg, de az nem más, mint egy olyan függőségi viszony, amelyben a sértett – akár erőszak nélkül is – rávehető gyakorlatilag bármilyen magatartásra.

2020. július elsejét követően

A hatályba lépett rendelkezések egyrészt a megtévesztéssel, a sértett nevelésével, felügyeletével, gondozásával, gyógykezelésével kapcsolatos, illetve a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaéléssel, vagy a sértett kiszolgáltatott helyzetének kihasználásával történő rábírást, másrészt az erőszakkal vagy fenyegetéssel történő kényszerítést rendelik büntetni a rendszeres előnyszerzésre irányuló szexuális cselekmény végzésével összefüggő emberkereskedelem esetén.

A kizsákmányolás fogalmát már nem használja a jogalkotó, amely a gyakorlat számára nehezen értelmezhető volt, de a kiszolgáltatott helyzet kihasználásával történő rábírás fogalmát igen. A kiszolgáltatott helyzet megítélése a jogalkalmazó részéről némi érzékenységet feltételez és szükség volt annak jobb meghatározására.

A sértett kiszolgáltatott helyzetének kihasználása az elkövetőtől függetlenül kialakult kiszolgáltatott helyzetet jelent, hiszen az új tényállás egyértelművé teszi, hogy az nem azonos az elkövető által okozott megtévesztés hatásával, az elkövetőnek a sértettel kapcsolatban fennálló hatalmi viszonyával, az elkövető által alkalmazott erőszak vagy fenyegetés hatásával, azaz az elkövető által létrehozott vagy fenntartott helyzettel, továbbá a sértett 18 életév alatti voltával, hiszen a jogalkotó ezektől elkülönülten kezeli, külön nevesíti azt.

Minden olyan esetben, amelynek tárgya a sértett által az elkövető rendszeres előnyszerzése érdekében végzett szexuális cselekmény, kötelezően vizsgálandó lett, hogy a szexuális cselekmény végzését önkéntesen vállaló sértett az elkövetőtől függetlenül kialakult kiszolgáltatott helyzetben volt-e, erről az elkövető tudomással bírt-e, azt kihasználva cselekedett-e, és amennyiben a válasz igen, az emberkereskedelem bűntettének megállapítása szükséges.

Nem változtat a jogalkotó a nemzetközi és uniós normákon alapuló, és a Legfőbb Ügyészség iránymutatásában is megfogalmazott azon alapvetésen, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő sértett önkéntességének az emberkereskedelem megállapíthatósága szempontjából nincs relevanciája, sőt gyakorlatilag törvényi szintre emeli azt.

Míg a 2020. július elseje előtti szabályozás értelmében a kiszolgáltatott helyzetben lévő személy sérelmére elkövetett, szexuális cselekmény végzését célzó, előnyszerzésre irányuló elkövetői magatartás emberkereskedelem megállapítására alkalmas, addig az új rendelkezések hatályba lépésével rendszeres előnyszerzési célzat nélkül (illetve ezen célzat bizonyítottságának hiányában) ugyanez a cselekmény kerítés bűntettének megállapítására lesz alkalmas.⁹

Igaz, hogy a jogalkotó a törvény indokolásában kifejti, hogy amennyiben az elkövető és a sértett viszonyát áthatja az elkövető rendszeres előnyszerzési célzata, az emberkereskedelem megállapítható, ugyanakkor ezen viszony feltárása a jövőben bizonyítási kérdéssé válik, ez pedig, ha csekélyebb mértékben is, de nehézkesebbé teheti a nyomozást. Nem elégséges ugyanis az a jogalkalmazói tapasztalatokon alapuló jogalkotói vélemény, hogy a szexuális cselekmény végzéséhez kapcsolódó visszaélés jellemzően ismétlődő jelleggel valósul meg, a rendszeres előnyszerzési célzatot minden egyes ügyben tényszerűen bizonyítani kell.

A bemutatott ügyben a sértettek egy része 18 év alatti volt, az ellenük elkövetett cselekmények minősítésében a gyermekprostitúció kihasználása is felmerült. Éppen ezért a kúriai döntés szól a kitartottság és a gyermekprostitúció kihasználásának elhatárolásáról. A gyermekprostitúció kihasználásának a Btk. 203. (3) bekezdésében szabályozott tényállása nem a Btk. 202. §-a szerinti kitartottság minősített esete, hanem önálló törvényi tényállásban szabályozott büntetendő cselekmény, még akkor is, ha a két törvényi tényállás kizárólag a kitartó életkorát illetően tér el egymástól, és látszólag az előbbi az utóbbi súlyosabban minősülő esetének tűnik. Mivel természetes egységet csak az azonos törvényi tényállásba ütköző magatartások képeznek, ha az elkövető felnőtt korú és tizennyolcadik életévét be nem töltött (kiskorú) prostitúciót folytató személlyel is kitartatja magát, a kitartottság és a gyermekprostitúció kihasználása jelzett fordulatának valóságos anyagi halmazata jön létre.

A módosítás nem rendezi a fenti, nem kifejezetten szerencsés jogtechnikai megoldást. Míg a kerítés, valamint a nem bordélyház vezetésével, fenntartásával stb. elkövetett prostitúció elősegítése, illetve az emberkereskedelem esetén a kiskorú személyek sérelmére elkövetés az adott tényálláson belül minősített esetként került szabályozásra, addig a kitartottság, illetve a bordélyház vezetésével, fenntartásával stb. elkövetett prostitúció elősegítése esetén külön törvényi tényállás a felnőtt korú, és külön törvényi tényállás a kiskorú passzív alanyra, megtörve a szabályozás koherenciáját.

A kúriai döntés logikáját követve, amennyiben felnőtt korú és kiskorú személy is szerepel a történeti tényállásban, a bordélyház fenntartásával, vezetésével stb. elkövetett prostitúció elősegítése, valamint a kiskorú személyt foglalkoztató bordélyház fenntartásával, vezetésével stb. elkövetett gyermekpros-titúció kihasználása is halmazatot alkot. A Btk. 203. § (4) bekezdése akként fogalmaz, hogy aki olyan bordélyházat tart fenn, vezet, vagy olyan bordélyház működéséhez szolgáltat anyagi eszközöket, amelyben tizennyolcadik életévét be nem töltött személy folytat prostitúciót, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A törvényi tényállásból hiányzik tehát az „is” szócska, amely megteremtené annak a törvényi lehetőségét, hogy a jogalkalmazó egységként kezelje az olyan bordélyház fenntartását, vezetését stb., ahol kiskorú és felnőtt korú személyeket is foglalkoztatnak.

Ezért a jövőben továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítani a nyomozás felderítési és vizsgálati szakaszában, valamint a vádemelés során a hivatkozott kúriai döntésben hangsúlyozott fenti hiba kiküszöbölésére, a halmazati szabályok megfelelő alkalmazására.

A kliensekről

Egy további aspektusa a tényállásnak, hogy az említett ügyben 2004 és 2014 között a fővároshoz közeli kivezető úton elhaladók számára ismert volt, hogy ott szexuális szolgáltatás vásárolható. Azok a kuncsaftok, kliensek – az irányelv szerint felhasználók –, akik igénybe is vették ezeket, az ügyben „láthatatlanok” maradtak. Holott az ő „kiszolgálásuk” volt az elsődleges szempont.¹⁰  Ezt a lehetetlen helyzetet (is) igyekszik feloldani a módosítás, azonban a szabályozás nem teremtett egyértelmű helyzetet.

2020. július 1. napjától ugyanis a Btk. 192. § (8) bekezdés b) pontja és a Btk. 203. § (2) bekezdésnek kollízíójával is számolni kell, figyelemmel arra, hogy mindkét törvényi tényállás a kiskorú személy által végzett szexuális cselekmény igénybe vevőjét rendeli büntetni. Ugyanakkor a két bekezdés között jelentős különbségek észlelhetők.

Amennyiben az elkövető kiskorú személy szexuális cselekményéért ellenszolgáltatást nyújt, gyermekprostitúció kihasználásáért 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha a kiskorú személy nem emberkereskedelem áldozata, vagy az elkövető nem tud arról (illetve ilyen tudattartalma nem bi-zonyítható), hogy az lenne.

Ugyanakkor, ha az elkövető kiskorú személy szexuális cselekményét akár in-gyenesen, akár ellenszolgáltatás fejében úgy veszi igénybe, hogy tud arról, hogy a sértett emberkereskedelem áldozata, emberkereskedelem miatt 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Ha az elkövető a kiskorú személy szexuális cselekményéért ellenszolgáltatást nyújt úgy, hogy tisztában van azzal, hogy a kiskorú emberkereskedelem áldozata, úgy a cselekmény a Btk. 203. §-ának (2) bekezdése szerinti gyermekprostitúció kihasználásaként értékelendő, figyelemmel arra, hogy a minősítésnek a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett és hátrányosabb következményekkel járó törvényi tényállás ismérveihez kell igazodnia.

Amennyiben a fogyasztói magatartást tanúsító személy a kiskorú szexuális cselekményéért ellenszolgáltatást nem nyújt, de tudja, hogy a sértett egyben emberkereskedelem áldozata, a Btk. 192. § (8) bekezdésének elkövetéséért tartozik büntetőjogi felelősséggel.

A 2020. július elsején hatályba lépő rendelkezések új alaptényállást vezettek be az emberkereskedelem tényállásán belül, azonban ezen új szabályozás a törvény indokolásában kitűzött célokat – átláthatóság, koherencia – véleményünk szerint nem valósítja meg maradéktalanul, a nyomozásra hárítva többletterheket.

Táblázat: A felhasználó tudattartalma alapján alkalmazandó minősítés

	a felhasználó tud arról, hogy a 18 év alatti szexuális szolgáltatást nyújtó személy emberkereskedelem áldozata	a felhasználó nem tud arról, hogy a 18 év alatti szexuális szolgáltatást nyújtó személy emberkereskedelem áldozata
a felhasználó ellenszolgáltatást nyújt a szexuális szolgáltatásért	Btk. 192. § (8) Btk. 203. § (2)	Btk. 203. §
a felhasználó nem nyújt ellenszolgál-tatást a szexuális szolgáltatásért	Btk. 192. § (8)	Btk. 198. § (14 év alatti sértett esetében)

Amennyiben a nyomozás során az elkövetői tudattartalom (az, hogy tudomással bír-e a felhasználó arról, hogy az igénybe vett kiskorú személy emberkereskedelem áldozata) nem nyer bizonyítást, hiába került megfogalmazásra a fogyasztói oldal büntetőjogi felelősségre vonására irányuló jogalkotói igény. Az elkövetői tudattartalom bizonyítása nehéz és jellemzően közvetett bizonyítékokon nyugszik a mellett, hogy kiemelkedő jelentőség jut a leplezett eszközöknek a bizonyításban.¹¹

Bűnszervezeti megítélés

A Kúria döntése rámutatott az alsóbb fokú bíróságok, az eljáró ügyészségek, valamint a nyomozó hatóság egy másik mulasztására is, a bűnszervezetben történt elkövetés megállapításának elmaradására.

A 2002. április elsejétől 2019. július elsejéig hatályos bűnszervezet-fogalom¹²  szerinti összehangolt működés a gyakorlatban legtöbb esetben az irányítói-szervezői-végrehajtói feladatok elkülönülésében nyilvánult meg. A 2019. július elsejétől hatályos fogalom (legalább három személyből álló, hosszabb időre, hierarchikusan szervezett, konspiratívan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése) a hierarchiát már olyan feltételként határozza meg, amely a korábbi, összehangolt működést tovább specializálja, és amely a csoporton belüli feladatmegosztásnak legalább részbeni alá-fölé rendeltségi személykapcsolatban való megjelenését követeli meg. A hierarchikus jelleg – a nemzetközi normák tükrében (pl. a Palermói Egyezmény) – ugyanakkor nem jelent kidolgozott, fejlett, mereven elhatárolható döntési szinteket.¹³

A konspiratív működés egyfajta titkos szervezettséget és leplezett működést jelent, amelynek célja a csoport tényleges tevékenységének elfedése. A konspiráció célja a hatósági felderítés meghiúsítása; annak elérése, hogy a titokban történő szerveződés folytán a bűncselekmény és az elkövetők személye a külvilág számára ne legyen felismerhető, belső információk ne kerüljenek ki. A csoport működésének leplezésére irányultság a csoport által elkövetett bűncselekmények leplezésének nyilvánvaló szándékából fakad, azonban a konspirációnak a csoport működése és nem (csak) a bűncselekmény elkövetése tekintetében kell megvalósulnia, azaz a korábbi szóhasználat szerint a csoportnak összehangoltan kell működnie.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a Kúria döntésével érintett ügy mind a hatályos, mind az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályban volt bűnszervezet ismérveinek megfelelt, ráadásul az alsóbb fokú ügyészségek és bíróságok által megállapított történeti tényállásnak a részét is képezte a bűnszervezet tényének, felépítésének, működési rendjének a felvázolása. Ezért érthetetlen teljesen a megállapított tények értékelésének elmaradása. Ez számos emberkereskedelmes ügy esetében elmondható.

Valamennyi jogalkalmazónak szem előtt kell tartania azt az általános tapasztalatot, hogy az emberkereskedelemmel kapcsolatba hozható ügyek jelentős része bűnszervezetben elkövetett, és sok esetben határon átnyúló jelleget is mutat, amellett, hogy sokszor kapcsolódik hozzá pénzmosás is. Vizsgálni kell ezért többek között azt, hogy a csoporton belüli kapcsolattartás rejtett módon történik-e, kódolt nyelv használatára sor kerül-e, a bűncselekmények eredményét elfedő és felderítését akadályozó intézkedések az elkövetők részéről történtek-e stb. Hangsúlyozandó, hogy a bűnszervezetben történő elkövetés bizonyítására jól használhatók a leplezett eszközök, és olyan körülményekből (is) vonható következtetés a szervezett elkövetésre, amelyek a bűncselekmény elkövetéséhez nem tartoznak szorosan.¹⁴

Sértettek és a bánásmód

Az elsőfokú bíróság ítéletéből jól látható egyrészt az, hogy az elítélés alapját a sértetti vallomások képezték, másrészt az, hogy abban az esetben, ahol a sértetti vallomás nem állt rendelkezésre, mert a sértett kihallgatására – ismeretlen helyen tartózkodása miatt – az eljárás egyetlen szakaszában sem került sor, a rendelkezése álló további bizonyítékok nem bizonyultak elégségesnek az elítéléshez.

A vizsgált ügy jól példázza azt, hogy az emberkereskedelem tárgyú, valamint a nemi élet szabadságát sértő és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárásokban a sértetti vallomásoknak meghatározó szerep jut, sértetti vallomás nélkül az eljárás eredményessége nem biztosítható. Az ilyen jellegű ügyekben a sértetti tanúvallomás személyi bizonyítékként bírhat a legerősebb bizonyító erővel, figyelemmel arra, hogy a sértett rendelkezik a legpontosabb ismeretekkel a sérelmére megvalósított bűncselekményről és annak elkövetőjéről, így jellemzően ő, illetve a vallomása az eljárás kulcsa. Annak ellenére, hogy vannak nemzetközi törekvések arra, hogy emberkereskedelem tárgyú ügyben sértetti részvétel, közreműködés, vallomás nélkül jusson el az eljárás marasztaló ítéletig, hazánkban ez az út – a kúriai döntésből is kiolvashatóan – még nem látszik járhatónak.¹⁵

Különös jelentősége van annak, hogy a sértett tesz-e vallomást az eljárás során, és hogy vallomása mennyiben segíti elő az elkövetők elítélését. A sértettek védelme érdekében az eljáró hatóságoknak a sértetti részvétel minimalizálására kell törekednie: a sértetti vallomások számának csökkentésével, a szembesítés elhagyásával többek között.¹⁶  A büntetőeljárás szempontjából eredményes és hiteles vallomás a sértettől akkor várható, ha bizalommal tud az őt kihallgató személyek előtt nyilatkozni, ha elhiszi, hogy az őt kérdező személyektől támogatásra és nem támadásra számíthat, ha nem kell kételkednie abban, hogy történetét az eljáró hivatalos személyek komolyan veszik.

Ugyanakkor figyelemmel kell lenni az elkövető és az érintettek közötti érdekközösségre. Az elkövetőhöz érzelmileg kötődő, az elkövetőtől bármely okból (pl. félelem) függő sértettek és tanúk nem tesznek terhelő vallomást, vagy egymásnak, önmaguknak és a rendelkezésre álló többi bizonyítéknak ellentmondót tesznek az általuk jól ismert csoport tagjaira, amely a bizonyítékok beszerzését és értékelését sok esetben megnehezíti, továbbá nem teszi mellőzhetővé más, elsősorban leplezett eszközök útján beszerezhető bizonyítékok rögzítését is.

Zárszó

A bemutatott eset sok szempontból tipikusnak mondható: bűnszervezetben történő elkövetés, amelyben apa és fiai, valamint annak barátai szervezték, „védték”, szállították és egymás között adták-vették a sértettetek. Az ún. lover-boy-módszer segítségével érzelmileg deprivált, (minimum) 8 (köztük gyermekkorú) sértett szexuális célú kizsákmányolása történt tíz év alatt. A sértettek együttműködésének erősítése a segítő szervezetek bevonásával megoldható lett volna, ha ez az ügy indulásakor megtörténik. Ezek a szervezetek szakmai tudásukkal a sértett igényeire (lakhatási, mentális problémáik kezelésére) azonnal reagálva támogató légkört tudtak volna kialakítani, amely az eljárás szempontjából elsődleges.

Az ügy teljes feldolgozását követően utólag érzékelhető, hogy az eljáró hatóságok tagjainak többsége kevéssé volt tájékozott a jelenséggel kapcsolatban, az elkövetés módszereinek és egyéb jellemzőinek tekintetében, valamint a kiskorú áldozatok kihallgatása speciális technikáinak alkalmazása terén. Az emberkereskedelemhez és az ahhoz kapcsolódó nyomozásokban 2014–2015 között nem volt kialakult gyakorlat, hiányoztak a képzések, érzékenyítő tréningek, szakmaközi megbeszélések (amely különösen fontos a gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő fiatalok esetében). Nem minden ügyben voltak ügyészi utasítások, iránymutatások, amelyek alapján az eljáró nyomozó hatóság a kiszolgáltatott helyzetet, a választási lehetőség hiányát, vagy más egyéb, a minősítés megállapításához szükséges körülményt a vizsgálat tárgyává tette volna.

Az emberkereskedelemmel kapcsolatos ügyekben – többségben fokozott ügyészi felügyelet mellett – a nyomozások irányát, a beszerzendő bizonyítékok körét főként a zsinórmértékül szolgáló ügyészi utasítások határozták meg, amelyek némelyike az ügyészi gyakorlat egységességének hiányára mutat rá.¹⁷  Rendkívül fontos, hogy az ügyész vizsgálati szakban adott utasításainak követhető és következetes szemléletet kell tükröznie. Ezt kívánta a 2018-as legfőbb ügyészségi iránymutatás elérni, de képzések, esetmegbeszélések szervezése, a gyakorlatban felmerülő kérdésekre való – mind rendőri, mind ügyészi – felkészítés a szabályozások változásai miatt továbbra is szükségesek és időszerűek.

Függelék

Vádirat (Pest Megyei Főügyészség Gyermek- és Fiatalkorúak Bűnügyeinek Önálló Csoportja, Fk.1998/2014/34-1.)

1. r. vádlott:

• 1 rb., a Btk. 202. §-ába ütköző kitartottság bűntettével, mint tettest
• 1 rb. a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő aljas indokból vagy célból elkövetett könnyű testi sértés bűntettével, mint bűnsegédet
• 1 rb., a Btk. 208. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő kiskorú veszélyeztetésének bűntettével, mint tettest
• 1 rb., a Btk. 194. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) és f) pontja szerint minősülő, felfegyverkezve, a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettével, mint tettest,
• 1 rb., a Btk. 192. § (2) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő emberkereskedelem bűntettével, mint tettest,
• 5 rb., a Btk. 203. § (3) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő gyermekprostitúció kihasználásának bűntettével, mint bűnsegédet, mint tettest, illetve mint társtettest,
• 1 rb., a Btk. 194. § (2) bekezdés a) és b) pontjába ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő 18. életévét be nem töltött személy sérelmére a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettével, mint társtettest
• 2 rb., a Btk. 192. § (2) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő kizsákmányolás céljából, tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberkereskedelem bűntettével, mint tettest, amiből 1 rb. cselekmény kísérlet,
• 1 rb. Btk. 197. § (4) bekezdés b) pontjába ütköző tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére azonos alkalommal egymás cselekményéről tudva többek által elkövetett szexuális erőszak bűntettével, mint tettest.

Első fok (Budapest Környéki Törvényszék 7.Fk.103/2015/168.)

1. r. vádlott bűnös:

• 2 rendbeli – egy esetben bűnsegédként elkövetett – gyermekprostitúció kihasználásának bűntettében [Btk. 203. § (3) bekezdés],
• személyi szabadság megsértésének bűntettében [Btk. 194. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) és f) pontjai],
• emberkereskedelem bűntettében [Btk. 192. § (2) bekezdés, (5) bekezdés b) pont]
• 3 rendbeli – egy esetben társtettesként elkövetett – kerítés bűntettében [Btk. 200. § (1) bekezdése j) és két esetben a (4) bekezdés a) pontja, egy esetben a (4) bekezdés a) és c) pontjaira figyelemmel az (5) bekezdése],
• szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (1) bekezdés b) pont és (3) bekezdés a) pont],
• emberkereskedelem előkészületének vétségében [Btk. 192. § (7) bekezdése] és
• kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [Btk. 208. § (l) bekezdés].

Másodfok (Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Fkf.17/2018.)

Az I. r. vádlott terhére megállapított emberkereskedelem bűntettének törvényhelyében a (3) bekezdés c) pontját is feltünteti.

Kúria (Bhar.III/111/2019/8.) helyben hagyja.

Balogh Krisztina, c. r. alezredes, ORFK Bűnügyi Főigazgatóság, Bűnügyi Főosztály, Bűnügyi Osztály; Huszár Julianna, kirendelt legfőbb ügyészségi ügyész, Legfőbb Ügyészség, Kiemelt, Korrupciós és Szervezett Bűnözés Elleni Ügyek Főosztálya; Windt Szandra PhD, tudományos főmunkatárs, Országos Kriminológiai Intézet