Emlékezés Mészáros Ádámra

Az ügyészségi motoros csapat tagjaként emlékezek mindannyiunk nevében a 2021. április 6-án elhunyt Mészáros Ádámra, az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezető-helyettesére, tudományos főmunkatársára, „mocistársunkra”.

A motorozás a természetközeli élmények suhanás közbeni megélését, a közösséghez tartozást, az egymásra figyelést, a közös programokat jelentik számunkra. Ilyenkor magunk mögött hagyjuk a mindennapok feladatait, és a cél azonos: biztonságosan motorozni, elérni és élményekkel megtölteni a túránk megállóhelyeit. Fontos az is, hogy megismerjük az egymás lakóhelyéhez közel eső természeti különlegességeket.

2013-tól vált egységessé az addig elszigetelten működő ügyészségi motorosok csapata. Aktív és nyugalmazott ügyészségi alkalmazottak egyaránt hódolnak e szenvedélynek.

Sok éven át Balatonlelle volt a túra kiindulópontja, akkor csatlakozott hozzánk Ádám – talán kezdő motorosként –, aki eleinte mosolygós, barátságos arccal, visszafogottan figyelte motoros közösségünk erőviszonyait, a különböző „vasak” bukógombával, ABS-szel, automata váltóval felszerelt típusait és az összetartozás léleképítő ösvényeit.

Bátorítani kellett, empátiáról biztosítani, hogy tudja, mindannyian a biztonságos és csapatban való motorozásra szánjuk az előttünk álló napokat.

Ádám egyre inkább feloldódott s együtt haladt velünk nemcsak Honda majd BMW típusú motorjával, hanem lélekben is. Megnyílt és éreztük rajta, hogy átadja magát a motorozás szabadságának.

Zárkózottságát oldotta a suhanás könnyedsége, a közös gurulás, no és az esténkénti beszélgetések önfeledtsége, amikor egy-egy tömör humoros beszólásával fejezte ki véleményét, például „Jani, ittál te eleget?”.

Még most is őrzöm mosolyát a velem történt tréfálkozás kapcsán. Az egyik nógrádi túránkon, amikor egy megálló során leszálltam motoromról, előreszaladtam a vezetőnkhöz, hogy megkérdezzem, felvegyük-e az esőruhát, mert gyülekeztek a felhők.

Elbizonytalanodva tértem vissza gépemhez: meggypiros színe mintha sötétebbé vált volna és furcsálltam a motor alakját, felépítését. Mielőtt ráültem volna körbenéztem, van-e másik szabad piros motor, mert talán mégsem ez az enyém… nem volt. Végignézve a körülöttem várakozó motorosokon, észrevettem egyikőjük huncutul incselkedő mosolyát.

Leesett a tantusz, bizony megtréfált: az én motoromon ült, az övét szabadon hagyta és várt a hatásra, amelyet mondanom sem kell, meg is kapott.

Nem kerültük el persze a szakmai kérdések témáját sem, Ádám jogos védelemről írt könyvéről a hollókői túránkon beszélgettem, szakmai szerénységgel, alázattal fogadta elismerő szavaimat.

Másik évben az Őrségben jártunk és Velemérben eljutottunk az Árpád korból származó Szentháromság templomba, amelynek keskeny ablakain át a fény a téli napforduló idején az oltár középpontját világítja meg. E különleges jelenség évezredekkel ezelőtti fontosságát motoros túránk emlékévé formáltuk.

Ádám is rajongott e helyért, osztotta a kimondatlanul is küldetésünkké vált célunkat, ugyanúgy érdekelték a történelmi emlékhelyek, mint a természeti szépségek.

Tudatosan fejlesztette motoros technikai tudását, tréningeket végzett és gyakran kerekedett fel egyedül is hosszabb utakra, előfordult, hogy Kölnből egyvégtében motorozott haza egy koncertről.

Képes beszámolóit előszeretettel tette közzé, amelyekből nemcsak a kényelmes országutak övezte táj, hanem a motorost próbára tevő nehéz terepviszonyok is visszaköszöntek.

Elhívta motorostársait egy tájékozódási versenyre, ahol 3 motorral, 5 fővel vettek részt a kétnapos rendezvényen, s nagyon szép helyezést értek el, amelynek Ádám nagyon örült, hisz az addigi legjobb teljesítményt jelentette számára.

De fontos volt számára a családja is; hiába kérleltük a zalai túránkon, maradjon még velünk az elkövetkezendő napokra is, nemet mondott, mert fontos családi esemény várta Kecskeméten.

2021. április 17-én a kedvenc dalai, rockballadák szóltak, amikor utolsó útjára kísértük, többek között a Mother Love Bone együttes előadásában a Man of Golden Words.

A dallamokból, a szövegből ráismerhettünk Ádámra, akinek nemcsak a szavak, hanem a zene is kifejezőeszköze volt.

Érte szóltak a dalok, miközben megérkezett égi útjára, s ott kívánunk neki széles utat és gumifákat.

Nyugodj békében, Ádám!

Debrecen, 2021. május 4.

Pocsai Edit, Hajdú-Bihar megyei főügyész