A szankciók rendszere és a büntetés végrehajtása Spanyolországban

Magyarország és Spanyolország két teljesen eltérő állam, különbözik a történelmük, a földrajzi elhelyezkedésük, társadalmi összetételük és a gazdaságuk, mégis, ha a büntetések rendszerére és a büntetés-végrehajtásra irányadó szabályokat megvizsgáljuk, akkor a sok különbség mellett számos hasonlóságot is találunk.

Ahhoz, hogy megértsük a szabadságelvonással járó büntetések és intézkedések végrehajtására irányadó rendelkezéseket, először a szankciók rendszerét kell áttekinteni.

A szankciók rendszere a Codigo Penal-ban

Spanyolországban a Büntető Törvénykönyvről szóló 1995. évi Codigo Penal (a továbbiakban: CP) a felnőttkorúakkal szemben kiszabható büntetéseket a 32. cikktől kezdődően a 36. cikkben foglalt rendelkezésekig, a következőképpen szabályozza:¹

• Azok a büntetések, melyeket fő- vagy mellékbüntetésként a CP alapján ki lehet szabni, szabadságelvonással járó büntetések, más jogoktól megfosztó büntetések és pénzbüntetés lehet.
• A büntetés jellege és időtartama alapján a büntetések feloszthatók súlyos, kevésbé súlyos és enyhe büntetésekre.

Súlyos büntetések:²

1. az életfogytig tartó szabadságvesztés, amely felülvizsgálható;
2. az öt évnél hosszabb tartamú szabadságvesztés;
3. a közügyektől való teljes eltiltás;
4. az öt évet meghaladó speciális jogoktól való eltiltás;
5. a foglalkozástól és a közfeladat gyakorlásától eltiltás öt évet meghaladó időre;
6. a járművezetéstől eltiltás nyolc évet meghaladó időre;
7. a fegyverviseléstől való eltiltás nyolc évet meghaladó időre;
8. a kitiltás öt évet meghaladó időre;
9. a távoltartás (a sértettől, annak családtagjaitól, vagy a bíró, bíróság által meghatározott személytől való távoltartás öt évet meghaladó időre), illetve
10. annak megtiltása öt évet meghaladó időtartamra, hogy a sértettel, családtagjaival vagy a bíró, bíróság által meghatározott személlyel a kapcsolatot felvegye;
11. a szülői felügyelettől való eltiltás.

Kevésbé súlyos büntetések:³

1. a három hónaptól öt évig tartó szabadságvesztés;
2. a speciális jogoktól való eltiltás legfeljebb öt évig terjedő időre;
3. a foglalkozástól eltiltás öt évig terjedő időre;
4. egy év egy naptól nyolc évig terjedő időre a járművezetéstől eltiltás;
5. egy év egy naptól nyolc évig terjedő időre a fegyverviseléstől eltiltás;
6. az állatokkal vagy az állatkereskedelemmel kapcsolatos foglalkozás gyakorlásától, illetve az állattartástól való részleges eltiltás egy év egy naptól öt évig terjedő időtartamra;
7. a kitiltás hat hónaptól öt évig terjedő időtartamra;
8. a távoltartás (a sértettől, annak családtagjaitól, vagy a bíró, bíróság által meghatározott személytől való távoltartás hat hónaptól öt évig terjedő időre), illetve
9. annak megtiltása hat hónaptól öt évig terjedő időre, hogy a sértettel, családtagjaival vagy a bíró, bíróság által meghatározott személlyel a kapcsolatot felvegye;
10. a három hónapot meghaladó időtartamra kiszabott pénzbüntetés;⁴
11. az arányos pénzbüntetés, annak összegétől függetlenül;
12. a közösség javára végzett munka harmincegy naptól egy évig terjedő időre.

Enyhe büntetések:⁵

1. a járművezetéstől eltiltás három hónaptól egy évig terjedő időre;
2. a fegyverviseléstől eltiltás három hónaptól egy évig terjedő időre;
3. az állatokkal vagy az állatkereskedelemmel kapcsolatos foglalkozás gyakorlásától, illetve az állattartástól való részleges eltiltás három hónaptól egy évig terjedő időre;
4. a kitiltás hat hónapnál kevesebb időre;
5. a távoltartás (a sértettől, annak családtagjaitól, vagy a bíró, bíróság által meghatározott személytől távoltartás egy hónaptól hat hónapig terjedő időre), illetőleg
6. annak megtiltása egy hónaptól hat hónapig terjedő időre, hogy a sértettel, a családtagjaival vagy a bíró, bíróság által meghatározott személlyel a kapcsolatot felvegye;
7. legfeljebb három hónapig tartó időtartamú pénzbüntetés;
8. a lakhelyelhagyási tilalom egy naptól három hónapig terjedő időre;
9. a közösség javára végzett munka egy naptól harminc napig terjedő időre.

Az 1995. évi CP alapján nem minősülnek büntetésnek:

• az őrizetbe vétel, a letartóztatás és az egyéb büntetőjogi jellegű biztonsági megelőző intézkedések,
• a kormányzati vagy a fegyelmi jogkör gyakorlása során pénzbüntetés kiszabása vagy egyéb reparációs jellegű intézkedés elrendelése,
• a polgári jogi vagy a közigazgatási eljárás során alkalmazott jogfosztó intézkedések és egyéb helyreállító jellegű szankciók.

A törvény meghatározza, hogy a tizennégy és a tizennyolc év közötti fiatalkorúak esetében a fiatalkorúak felelősségéről szóló 5/2000. számú organikus törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

A CP külön fejezetben rendelkezik a szabadságelvonással járó büntetésekről.⁶

A spanyol szabályozás alapján szabadságelvonással járó büntetésnek minősül a felülvizsgálható életfogytig tartó börtönbüntetés, a börtönbüntetés, a lakhelyelhagyási tilalom, a pénzbüntetés meg nem fizetésével kapcsolatos büntetőjogi felelősség, ezeknek a végrehajtása, illetve a büntetés-végrehajtási kedvezmények, ami többek között a büntetés időtartamának elengedése.

A törvény alapján az életfogytig tartó szabadságvesztés a 92. cikkben foglaltaknak megfelelően vizsgálható felül. Az életfogytig tartó szabadságvesztés felülvizsgálatát a bíróság engedélyezheti, miután az ügyészséget és a bv. intézetet előzetesen meghallgatta, továbbá egy egyénre szabott előrejelzés szerint a társadalmi visszailleszkedése várhatóan kedvező lesz és az elítélt a III. biztonsági fokozatban van.⁷

A CP is tartalmaz a magyar szabályozáshoz hasonlóan olyan bűncselekményeket, amelyek esetében az életfogytig tartó szabadságvesztés felülvizsgálata kizárt.

Nem lehet felülvizsgálni:

a.) a CP II. könyvének 22. rész 7. fejezetében foglalt bűncselekmények elkövetése miatt elítéltek esetében a kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztést, legalább húsz év letöltött börtönbüntetés esetén,

b.) minden egyéb esetben legalább tizenöt év letöltött börtönbüntetés esetén.

Az a) esetben legalább tizenkét év letöltése után, a b) esetben legalább nyolc év letöltése után lehet a fogvatartottat eltávozásra engedni.

A CP alapján a felnőttkorúakkal szemben kiszabható börtönbüntetés minimum három hónaptól húsz évig terjedhet a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve.

Amennyiben a kiszabott börtönbüntetés öt évnél hosszabb tartamú, akkor a bíró vagy a bíróság rendelkezhet úgy, hogy a III. fokozatban lévő elítéltnek a büntetését a kiszabott büntetés fele részének a letöltése előtt ne lehessen felülvizsgálni.

Minden olyan esetben, ha a kiszabott börtönbüntetés tartama az öt évet meghaladja, és a következőkben felsorolt büntetésekről van szó, akkor a kiszabott büntetés fele tartamának letöltése előtt nem lehet a III. fokozatban lévő elítélt büntetését felülvizsgálni:

a.) a CP II. könyv 22. részének 7. fejezete szerinti terrorista szervezetek és csoportok terrorizmussal összefüggő bűncselekményei,

b.) a bűnszervezetben elkövetett bűncselekmények,

c.) a 183. cikk szerinti bűncselekmények,⁸

d.) a CP II. könyv 8. részének 5. fejezete szerinti bűncselekmények, amennyiben a sértett nem töltötte be a tizenharmadik életévét.

A bv. bíró, ha az egyénre szabott előrejelzés kedvező és a társadalomba történő visszailleszkedésének kilátásai is kedvezőek, akkor a fogvatartott személyes körülményeinek, valamint a reedukációs folyamat alakulásának a figyelembevételével az ügyészség, a bv. intézet és az egyéb felek meghallgatása után indokolt határozatban elrendelheti az általános rezsimbe sorolást, kivéve az előző bekezdésben felsorolt eseteket.

Humánus vagy emberi méltóságot szem előtt tartó okokból a gyógyíthatatlan súlyos betegségben szenvedő vagy a hetvenedik életévüket betöltő elítéltek esetében a bv. bíró az ügyészséget, a bv. intézetet és az egyéb feleket előzetesen tájékoztatva rendelkezhet arról, hogy az elítéltet a III. fokozatba sorolják, különösen akkor, ha a társadalomra nem veszélyes a személyiségük.

A büntetés-végrehajtásról szóló 1/1979. évi Ley Organica⁹

Spanyolországban a büntetések és az intézkedések végrehajtására vonatkozó szabályokat, valamint a büntetés-végrehajtási intézetek feladatait az 1979. szeptember 26-án kihirdetett 1/1979. évi Ley Organica (a továbbiakban LP) tartalmazza.

A büntetés-végrehajtási intézetben hajtják végre a szabadságelvonással járó büntetéseket és intézkedéseket, valamint a bűnügyi őrizetet és a letartóztatást is.

A bv. intézet tevékenységének elsődleges célja a büntetésre és szabadságelvonással járó intézkedésre ítélt fogvatartottaknak, valamint az őrizetben lévő és a letartóztatott fogvatartottaknak a nevelése és visszavezetése a társadalomba.

A büntetés-végrehajtási intézet a törvényi garanciák betartásával, a törvény, más jogszabály és a bírói ítélet által megszabott keretek között gyakorolja a feladatát.

Bv. intézet alatt érteni kell a letartóztatást végrehajtó, a bírói ítélettel kiszabott büntetéseket végrehajtó, valamint a különleges büntetés-végrehajtási intézeteket is. A letartóztatás végrehajtására kijelölt intézetekben kell elhelyezni az őrizeteseket és a letartóztatásban lévőket. Itt helyezhetők el azok a fogvatartottak is, akinek a cselekménye hat hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztés-büntetéssel sújtandó.

Minden autonóm közösségben legalább egy intézetet kell létesíteni. Abban az esetben, ha az adott autonóm közösségben nincs nők vagy fiatalkorú fogvatartottak számára kijelölt intézet, akkor a férfi fogvatartottak számára fenntartott intézetben kell kijelölni egy olyan teljesen elkülönített részleget, amely saját szervezettel és külön szabályzattal rendelkezik.¹⁰

A Büntetés-végrehajtási Központ jelöli ki a büntetés-végrehajtási intézetek elhelyezkedését és helyét az országban. Minden esetben törekedni kell arra, hogy az autonóm közösségekben szükséges számú bv. intézet legyen, amely kielégíti a büntetés-végrehajtási igényeket, és nem jár a társadalomból való kirekesztettség érzetével. Egy bv. intézet befogadóképessége nem haladhatja meg a háromszázötven főt.

A büntetés-végrehajtási intézetet fel kell szerelni: egyszemélyes elhelyezésű hálókkal, betegszobával, iskolával, könyvtárral, közösségi és rekreációs felszereléssel, műhellyel, udvarral, fodrászattal, konyhával és beszélővel, valamint külső kapcsolattartó részleggel, családi kapcsolatok ápolására szolgáló külön helyiséggel (vis a vis)¹¹  és lennie kell közösségi élet gyakorlására alkalmas helyiségnek, továbbá ki kell alakítani olyan helyiséget is, amelyet a fogvatartottak egyes csoportjai számára alakítanak ki, attól függően, hogy ki milyen célból tartózkodik a csoportban.¹²

Büntetés-végrehajtási rezsimek és a fogvatartottak elkülönítése

A bv. intézeten belül kétféle típusú rezsimbe sorolják a fogvatartottakat, az alap- és a nyitott rezsimbe.

Az intézeten belül el kell különíteni egymástól a férfi és a női fogvatartottakat, bizonyos tevékenységek gyakorlása során a férfi és a női fogvatartottak együtt is elhelyezhetők. A bv. intézeten belül külön részlegen helyezik el azokat a fiatal felnőtt fogvatartottakat is, akik a tizennyolcadik életévüket betöltötték, de a huszonegyedik életévüket még nem. Az iskolában, a művészeti és a rekreációs tevékenységek gyakorlása során ők is egy helyiségben tartózkodhatnak a többi fogvatartottal.

A magyar szabályozással egyezően a fiatalkorú elítélteket a felnőttektől el kell különíteni, és külön intézetben kell elhelyezni. A büntetés-végrehajtásról szóló törvény értelmében fiatal korú fogvatartott alatt érteni kell azokat a fogvatartottakat is, akik a tizennyolcadik életévüket már betöltötték, de a huszonegyedik életévüket még nem. Kivételes esetben, az elítélt személyiségére figyelemmel, a fiatalkorúak számára kijelölt bv. intézetben az a fiatal felnőtt is elhelyezhető, aki betöltötte a huszonegyedik életévét, de a huszonötödik életévét még nem.

Spanyolországban léteznek olyan zárt rezsimű intézetek vagy különleges részlegek is, ahová a különösen veszélyes vagy a korábban alap-, illetőleg nyitott rezsimben elhelyezett, de beilleszkedésre képtelen fogvatartottakat helyezik el. A bíróság által indokolt esetben, objektív okból az ilyen típusú intézetbe vagy részlegre helyezik el azokat a fogvatartottakat is, akik különösen veszélyesek a társadalomra, kivéve azt az esetet, ha a személyiségvizsgálat során azt állapítják meg, hogy a fogvatartott olyan rendellenességben vagy fogyatékosságban szenved, amely különleges büntetés-végrehajtási intézetben történő elhelyezését indokolja.

Előfordulhat olyan eset is, hogy zárt rezsimű intézetben vagy különleges részlegen is teljesen el kell különíteni bizonyos típusú fogvatartottakat, akik az intézeti körülményekhez képtelenek alkalmazkodni. Az ilyen típusú intézetben és rezsimben a fogvatartottak közösségi tevékenysége korlátozott, és a külön szabályozásnak megfelelően szigorúbb a fogvatartottak őrzése és felügyelete is. A zárt rezsimű intézetekbe vagy a különleges részlegbe elhelyezett fogvatartottak addig tartózkodnak itt, amíg a körülmények ezt indokolják.

A különleges bánásmódot igénylő fogvatartottak esetében fontos szerepe van az intézetben a segítő jellegnek.

Ilyen típusú intézetek a következők:

1. büntetés-végrehajtási kórház,
2. pszichiátriai központok,
3. olyan rehabilitációs intézetek, amelyek a szabadságelvonással járó intézkedéseket végrehajtják a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően.

A bv. intézet felelőséggel tartozik a fogvatartottakért, és segítséget nyújt a szabaduló fogvatartottaknak.

A fogvatartottak jogai és kötelezettségei

A büntetés-végrehajtási intézet tevékenységének gyakorlása során minden esetben tiszteletben tartja a fogvatartottak személyiségi jogait, és azokat a jogait és érdekeit is, amelyeket a büntetés nem érint, anélkül, hogy különbséget tenne a fogvatartottak között faj, politikai és vallási meggyőződés, társadalmi viszonyok vagy egyéb hasonló jellegű körülmények miatt. Erre figyelemmel a fogvatartottak gyakorolhatják a polgári, a politikai, a társadalmi, a gazdasági és a kulturális jogaikat, nincsenek eltiltva a választójoguk gyakorlásától, kivéve ha az a fogva tartásukkal vagy a büntetés céljával összeegyeztethetetlen.¹³

A fogvatartottak jogait védő törvényi rendelkezés szerint a bv. intézetnek biztosítania kell, hogy a fogvatartottak és családjaik azokhoz a társadalombiztosítási ellátásokhoz továbbra is hozzájussanak, amelyeket a fogvatartott megteremtett a börtönbe vonulása előtt. A bv. intézet nem akadályozhatja meg, hogy a fogvatartott eljárhasson azokban a függőben lévő jogi ügyeiben, amelyek a fogva tartása előtt keletkeztek, illetőleg a fogva tartása alatt újabb eljárást is indíthat.

A büntetés-végrehajtási szervezetnek óvnia kell a fogvatartott életét, testi épségét és egészségét. A fogvatartottat nem lehet megkülönböztető jelöléssel, számmal ellátni, joga van saját neve viseléséhez. Az LP tiltja a fogvatartottakkal szemben a megalázó bánásmódot; külön nevesíti, hogy egy fogvatartottat sem lehet sem szóval, sem tettel bántalmazni.

Spanyolországban a fogvatartott köteles a büntetés-végrehajtási intézet által kijelölt helyen tartózkodni és a szabadulásáig annak a hatóságnak a rendelkezésére kell állnia, amelyik a szabadság elvonásáról döntött. A magyar szabályozással egyezően a fogvatartott kötelessége, hogy betartsa az intézet házirendjét, valamint az intézet életrendjét szabályozó normákat, amennyiben megszegi ezeket a szabályokat, akkor fegyelmi büntetést kell vele szemben kiszabni. A fogvatartottnak tisztelettudóan kell viselkednie a bv. intézet személyi állományával és egyéb hatóságokkal szemben nemcsak az intézetben tartózkodása alatt, hanem az átszállítása és szállítása során is. Ezen túlmenően tiszteletteljes magatartást kell tanúsítania a fogvatartott-társakkal szemben is.¹⁴

A spanyol bv. törvény is kiemelkedő hangsúlyt fektet a fogvatartottak reszocializációjára, amelynek legfontosabb eszköze a büntetés-végrehajtási nevelés. A bv. intézetnek a fogvatartottak együttműködését személyre szabott technikákkal és módszerekkel kell támogatnia.

A fogvatartottak befogadása és nyilvántartása

A bűnügyi őrizetes, a letartóztatott és az elítélt befogadása a büntetés-végrehajtási intézetbe az arra illetékes hatóság felhívása alapján, illetve önkéntes megjelenés esetén történik. A fogvatartott befogadásnak tényét azonnal jelezni kell annak a hatóságnak, amely a fogvatartott őrizetéről, letartóztatásáról vagy az elítéléséről rendelkezett. Minden egyes fogvatartottat a befogadásakor nyilvántartásba kell venni, személyes aktát kell nyitni, a személyiségét meg kell vizsgálni, amelynek megismeréséhez minden egyes fogvatartottnak joga van. Minden fogva tartó intézetben, azonnal megvizsgálják és elkülönítik a fogvatartottat, figyelembe véve a nemét, érzékenységét, korát, előéletét, fizikai és elmebeli állapotát, a többi fogvatartott személyiségére figyelemmel, illetve tekintettel a vele kapcsolatos bánásmód elvárásaira.

A fent részletezett eseteken túl el kell egymástól különíteni:

1. az őrizetben lévőket, a letartóztatottakat a jogerősen elítéltektől,
2. minden esetben a büntetlen előéletűeket a visszaesőktől,
3. a betegeket, a testi fogyatékosokat és gyengeelméjűeket az egészségesektől,
4. a szándékos bűncselekményt elkövetőket a gondatlan bűncselekményt elkövetőktől.

A szabadságvesztés befejező időpontját az intézet nyilvántartása tartalmazza. A letartóztatásban és az őrizetben lévőt csak az illetékes hatóság szabadíthatja. Az őrizetben lévőt a bv. intézet parancsnoka szabadítja, ha letelt a hetvenkét óra a befogadása óta, és a letartóztatását nem rendelte el a bíróság. Az elítélt végső szabadításához szükség van az ítéletet hozó bíróság vagy a büntetés-végrehajtási bíró engedélyére.

Szabadulásakor a fogvatartott részére ki kell adni a bv. intézetben szerzett keresményét, letéti pénzét, értékeit és a nevére szóló tárgyakat, úgymint a szabadulásáról szóló igazolást és a végzettségét igazoló bizonyítványt vagy oklevelet, amely képesítést a büntetés végrehajtása alatt szerzett meg. Amennyiben a fogvatartott nem rendelkezik pénzzel, akkor az intézetnek a hazautazáshoz szükséges pénzzel el kell látnia, valamint zsebpénzzel kell támogatnia.¹⁵

A fogvatartottak szállítása során tiszteletben kell tartani az emberi méltóságukat és a jogaikat, valamint a személyes biztonságukra is ügyelni kell.

A fogvatartottak elhelyezése és anyagi ellátása

Minden fogvatartottat egyszemélyes zárkában kell elhelyezni. Ha átmenetileg akadálya van annak, hogy egyszemélyes zárkában helyezzék el a fogvatartottat, vagy orvosi szempontból a fogvatartott megfigyelése és kezelése indokolja, akkor több fogvatartott együttesen is elhelyezhető. Ebben az esetben is a megfelelő szempontok figyelembevételével kell a fogvatartottakat összeválogatni. Minden éjszakai elhelyezésre szolgáló lakóhelyiséget úgy kell felszerelni, hogy a fogvatartott a közösségi életben részt vehessen; a higiéniai szükségleteit kielégítse; megfelelő térrel, szellőzéssel, vizesblokkal, fénnyel és a helyiség klímaviszonyának megfelelő fűtéssel rendelkezzen.

A fogvatartottól meg kell követelni a tisztálkodást, számára térítésmentesen kell biztosítani az ehhez szükséges felszerelést. A fogvatartottnak joga van saját ruhája viseléséhez abban az esetben, ha van megfelelő ruházata, de dönthet úgy, hogy az intézet lássa el olyan ruházattal, amely az évszaknak megfelelő, és a ruházatnak olyannak kell lenni, amely a fogvatartott emberi méltóságát nem sérti. Eltávozása esetén olyan ruházattal kell ellátni, amelyből nem tűnik ki, hogy fogvatartott. Amennyiben nem rendelkezik ilyen ruhával, az intézetnek kell ellátnia.¹⁶

Minden fogvatartottat el kell látni ágyneművel, illetve olyan bútort kell biztosítani számára, amelyben a felszerelését őrizheti.

Az intézet vezetése rendelkezik arról, hogy a fogvatartottak olyan, az orvos által meghatározott ételt kaphassanak, amely megfelelően elkészített, és mennyiségében és minőségében megfelel a dietetikai és a higiéniai normáknak, figyelembe véve a fogvatartott egészségét és az általa végzett munka jellegét; továbbá amennyiben lehetséges, a világnézeti és vallási meggyőződését is. Az étkezés biztosításában, az élelem kiosztásában a fogvatartottaknak részt kell venniük. A fogvatartottakat ivóvízzel is el kell ellátni.

Amikor a házirend nem engedélyezi, hogy a fogvatartott a pénzét, a ruházatát, értéktárgyait és egyéb a tulajdonát képező tárgyakat magánál tartsa, akkor azokat biztonságos helyen kell őrizni, vagy az elítélt által megjelölt személynek el kell küldeni.

Az igazgató az orvos javaslatára megparancsolhatja, hogy a fogvatartottak higiéniai okokból a saját ruhájukat és a birtokukat képező fertőzött tárgyaikat ne használják.

Az igazgató – az orvos vagy a fogvatartott kérelmére és az orvos véleményét kikérve – dönthet azoknak a gyógyszereknek a további sorsáról, amelyeket a fogvatartott az intézetbe magával hozott vagy az intézeten kívülről kapott, meghatározva azt is, hogy melyeket tarthat magánál és melyeket kell leadnia az orvosi szobára, ennek során figyelembe kell venni a beteget és a biztonsági szempontokat is. Ha a fogvatartottnál kábító hatású gyógyszert találnak, akkor a törvény által meghatározottak szerint kell eljárni, és azokat a magyar szabályozással egyezően a bv. intézet székhelye szerint illetékes rendőrségnek kell leadni.

A fogvatartottak számbavételénél és a motozásuk során azokat a helyiségeket, ahol a fogvatartottak tartózkodnak és amiket használnak – ugyanígy az épület egyéb berendezéseit –, átvizsgálják. Ezt a törvény által meghatározott esetekben és az abban megjelölt megkötésekkel és időszakonként kell végrehajtani, tiszteletben tartva a fogvatartott emberi méltóságát.

A fogvatartottakat ösztönözni kell arra, hogy vegyenek részt a közösségi életben, a munkában, a vallási, a kulturális életben és a sportfoglalkozásokon, valamint együttműködjenek a nevelésükben. Lehetővé kell tenni számukra, hogy saját maguknak beszerezzék az élelmiszereket és egyéb fogyasztási cikkeket a törvényben szabályozott gyakorisággal. Ezeknek a termékeknek az árusítása a büntetés-végrehajtás parancsnokságának az e termékeket közvetítő külső cégekkel kötött megállapodása alapján lehetséges. Az árusított termékek árát az arra illetékes hatóság ellenőrzi, és semmilyen esetre sem haladhatja meg a termékek ára annak a településnek a szokásos árait, ahol a bv. szerv elhelyezkedik.

A fogvatartottak napirendje

A fogvatartottak minden bv. intézetben szigorúan meghatározott napirend szerint élnek. A napirendet úgy kell összeállítani, hogy biztosítsa a fogvatartottak számára a napi nyolc óra pihenőidőt, figyelembe véve a fogvatartottak testi és lelki igényeit, a különböző terápiás kezelések időpontját, valamint a szakmai képzés és a kulturális tevékenység időtartamát.

A fogvatartottak munkáltatása

A spanyol szabályozás alapján a munkavégzés a fogvatartottnak joga és kötelezettsége egyaránt, amelyet a terápiás kezelés alapvető elemének tekintenek. A Figueres-ben elhelyezkedő Puig de les Basses bv. intézetben a 700 fogvatartott közül 500 fő dolgozik.

A munkavégzés feltételei az alábbiak:¹⁷

1. a munkának semmilyen esetben sem lehet büntető jellege;
2. nem sértheti a fogvatartott emberi méltóságát;
3. szakképzőnek, nevelő jellegűnek, jövedelmezőnek, valamint terápiás célúnak kell lennie, és elő kell segítenie a fogvatartottban a munkához való jó hozzáállás előmozdítását, valamint fel kell készíteni a fogvatartottat a szabadulása utáni munkafeltételekre;
4. a munkát úgy kell megszervezni és megtervezni, hogy figyelembe vegye a fogvatartott szakképzettségét, a munkára való alkalmasságát és a munkaigényét, amennyiben az összeegyeztethető a büntetés-végrehajtás szervezetével és az intézmény biztonsági feltételeivel;
5. a munkát a bv. intézetnek kell biztosítania;
6. a fogvatartott a hatályos törvényeknek megfelelően társadalombiztosítási járulékra jogosult;
7. a munkavégzés a bv. szervezet anyagi érdekét nem szolgálhatja.

A fogvatartottak az intézeten belül és azon kívül a munkát az alábbi módon végezhetik:¹⁸

1. a munkának elsősorban szakképző jellegűnek kell lennie;
2. nem mehet a tanulmányok folytatásának és az iskolai képzésnek a rovására;
3. a törvényben meghatározottak szerint kell kialakítani a munkarendet; valamint
4. a munkának nevelő jellegűnek kell lennie.

A fogvatartottnak a munkájáért munkabér jár. Minden fogvatartott egészségi és pszichés állapotához kell igazodnia a munka jellegének. A munkavégzés minden fogvatartott számára kötelező, az alábbi kivételekkel:¹⁹

1. akik betegség vagy baleset miatt orvosi kezelés alatt állnak;
2. akik munkavégzésre alkalmatlanok;
3. akik betöltötték a 65. életévüket;
4. nyugdíjasok;
5. a nők terhességük 16. hetétől, szülés után 6 hétig;
6. kényszerítő körülmény miatt nem tudnak dolgozni.

A letartóztatott is köteles munkát végezni, valamint minden fogvatartottnak térítésmentesen részt kell vennie az intézet tisztántartásában. Minden fogvatartottnak egyenlő munkafeltétellel kell munkát végeznie.

A fogvatartottak egészségügyi ellátása

Minden bv. intézetben lennie kell legalább egy olyan általános orvosnak, aki rendelkezik pszichiáter szakképesítéssel. Az orvos felügyeli a fogvatartottak fizikai és mentális állapotát, a higiéniai és egészségügyi feltételek megfelelőségét az intézetben, bizonyos esetben együttműködve más, speciális szakképesítésű orvossal. A fogvatartottak azonos mértékben jogosultak az egészségügyi személyzet által nyújtott segítségére, valamint a fogvatartottak részére rendelkezésre áll fogorvos is.

Az intézményi egészségügyi szolgáltatáson kívül a fogvatartottak külső kórházba és  börtönkórházba is kerülhetnek, ha intenzív ápolásra szorulnak.

A fogvatartottak saját költségükre igénybe vehetik a büntetés-végrehajtáson kívüli szakorvos segítségét is, kivéve azt az esetet, amikor a biztonsági okok miatt e jogát korlátozni kell.

Az egészségügyi ellátás biztosítása során minden intézetnek rendelkeznie kell:²⁰

1. megfelelő orvosi felszereléssel, és megfelelő számú betegággyal felszerelt betegszobával, sürgősségi eset kezelésére és fogászati beavatkozás esetére alapszükségletet kielégítő gyógyszerkészlettel,
2. kábítószerfüggők megfigyelésére szolgáló megfigyelő intézettel,
3. fertőző betegek elkülönítésére alkalmas helyiséggel.

A nők számára kialakított intézetekben és részlegeken terhesgondozással foglalkozó nőgyógyászatnak kell lennie, ahol a fogva tartott terhes nők szülhetnek és a szülést követően lábadozhatnak, valamint olyan sürgősségi esetek ellátására, amikor a fogvatartottat nem lehet civil kórházba szállítani. A fogva tartott nők a szülést követően a gyermekükkel a magyar szabályozástól eltérően nem a gyermek egyéves, hanem a gyermek hároméves koráig lehetnek együtt, ha megfelelően igazolták okiratokkal a gyermek származását. Az anya-gyermek együttes elhelyezésére szolgáló intézetekben bölcsödét is ki kell alakítani.

A bv. intézetnek a köz- és magánintézetekkel megállapodást kell kötni. A megállapodásnak elő kell segítenie a gyermek személyiségfejlődését és azt, hogy az anya és a gyermek közötti kapcsolat minél jobban fejlődjön olyan különleges körülmények között, amely az anya szabadságvesztés-büntetésének letöltéséből adódik.

A jogszabály rendelkezéseinek megfelelően speciális látogatási rendet kell kialakítani az olyan tíz év alatti gyermekek számára, akiknek édesanyja jogerős szabadságvesztés-büntetését tölti, de a gyermek nincs az anyával közösen elhelyezve. Ezeknél a látogatásoknál a látogatási gyakoriságot, a fizikai kontaktust, a látogatás idejét és időpontját nem lehet korlátozni, erről az intézet házirendje külön rendelkezik.

Az elmemegfigyelő intézetekben a pszichiátriai diagnózist a megfelelő orvos-csoportnak kell felállítania, amely a pszichiáterből, igazságügyi elmeorvos szakértőből és az intézeti orvosból áll.

A fogvatartottak részére a jogszabály által előírt orvosi és egészségügyi ellátást a befogadásuk során is biztosítani kell.

A fegyelmi eljárás és a fegyelmi büntetések

A fogvatartottak fegyelmezésének az a célja, hogy a fogvatartottak rendezett együttélését biztosítsa és garantálja a biztonságot.

A törvény kifejezetten tiltja, hogy a fogvatartottak egymást fegyelmezhessék. A fogvatartottaknak fegyelmezési joggal nem rendelkeznek.²¹

A fogvatartottakat csak abban az esetben lehet fegyelmi büntetéssel sújtani, amennyiben a házirend és a törvény kifejezetten lehetővé teszi.

A fegyelmi vétségeket a spanyol szabályozás alapján három csoportra lehet osztani: nagyon súlyos, súlyos és enyhe.

Az alábbi büntetéseket lehet kiszabni a fegyelmi vétséget elkövető fogvatartottakkal szemben:²²

1. legfeljebb tizennégy napig terjedő magánelzárás;
2. legfeljebb hét hétvégét érintő magánelzárás;
3. kimenő megvonása legfeljebb két hónapra;
4. szóbeli kapcsolattartás korlátozása a házirendben foglaltak szerint, de legfeljebb egy hónapig terjedő időre;
5. a sétában és a közösségi tevékenységben való részvétel korlátozása, legfeljebb egy hónapig terjedő időre;
6. szóbeli feddés.

Amennyiben a fogvatartott ismételten elköveti a szabálysértést, a fegyelmi büntetése legfeljebb a felével emelkedhet.

Magánelzárás-büntetést csak akkor lehet a fogvatartottal szemben kiszabni, ha a bv. intézetben erőszakos magatartást tanúsít, vagy az együttélési szabályokat ismételten és súlyosan megsérti. A magánzárka felszerelésének minden esetben meg kell egyeznie az intézet többi zárkájáéval.

Amennyiben a fogvatartott két vagy több fegyelmi vétséget követett el, akkor lehetőség van arra, hogy vele szemben párhuzamos fegyelmi büntetéseket szabjon ki az intézet. Ha ez nem lehetséges, akkor a fegyelmi büntetéseket a súlyosságuk szerint kell végrehajtani, de ennek a maximuma nem haladhatja meg annak a legsúlyosabb büntetésnek a háromszorosát, amit a törvény az egyes büntetésekre előír, sem a negyvenkét egymás utáni napot.

A kiszabott fegyelmi büntetések enyhítéséről, megváltoztatásáról és haladéktalan törléséről, valamint arról, hogy a fegyelmi büntetést hibásan hajtották végre, a fegyelmi tanács dönthet.

A magánelzárás-büntetés végrehajtása az orvos folyamatos tájékoztatása mellett történik, aki naponta ellenőrzi a fogvatartottat, annak fizikai és lelki állapotáról tájékoztatja az intézet igazgatóját. Abban az esetben, ha szükségesnek ítéli, a végrehajtást meg kell szakítani, vagy a kiszabott fegyelmi büntetést más fegyelmi büntetésre kell változtatni.

A fogvatartott megbetegedése esetén, vagy ha a körülmények indokolják, a magánelzárás végrehajtását fel lehet függeszteni, amíg a fogvatartott újból alkalmas nem lesz arra, hogy a magánelzárás-büntetés végrehajtását folytassák, vagy a fegyelmi tanács a végrehajtás folytathatóságáról nem dönt.

Kizáró rendelkezése a törvénynek a magyar szabályozáshoz hasonlóan, hogy a magánelzárás fegyelmi büntetést nem lehet terhes nőn (a szülést követő hat hónapig), szoptató nőn és azokon a fogva tartott nőkön végrehajtani, akikkel a gyermeküket közösen helyezték el.

A magánelzárást abban a büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani, ahol az elítélt egyébként a szabadságvesztés-büntetését tölti. Bizonyos esetekben, ha a fogvatartott saját személyes biztonsága vagy az intézeti fegyelem indokolja, akkor a magánelzárást közös zárkában is végre lehet hajtani, de ebben az esetben is ugyanazokkal a feltételekkel kell végrehajtani, mintha a fogvatartott egyénileg lenne elhelyezve.²³

A fegyelmi büntetéseket a fegyelmi tanács szabja ki, melynek összetételét és működését a házirend írja elő.

Egyetlen fogvatartottal szemben sem lehet fegyelmi büntetést kiszabni anélkül, hogy előzetesen ne tájékoztatták volna arról, hogy milyen fegyelmi vétséget követett el, és ezért vele szemben milyen fegyelmi büntetést fognak kiszabni. A fogvatartott a védekezését szóban és írásban egyaránt előterjesztheti. A magyar szabályozással egyezően a fogvatartott a magánelzárásról szóló határozattal szemben fellebbezéssel élhet. A fellebbezésnek halasztó hatálya van, kivéve ha olyan súlyos fegyelmi vétséget követett el, hogy a büntetés végrehajtása nem szenvedhet késedelmet. A magánelzárás elleni fellebbezés esetén soron kívül kell eljárni.

Kényszerítő eszközök

A fogvatartottal szemben kényszerítő eszközt alkalmazni kizárólag a parancsnok engedélyével lehet. A kényszerítő eszközök alkalmazásának feltételeit a törvény az alábbiak szerint szabályozza:²⁴

1. szökés és annak megakadályozása esetén;
2. annak elkerülése érdekében, hogy a fogvatartott saját magában, másokban vagy egyéb tárgyakban kárt tegyen;
3. annak érdekében, hogy legyőzzék a fogvatartott aktív vagy passzív szembeszegülését a büntetés-végrehajtási személyzettel szemben.

Sürgős esetben, ha ilyen intézkedésre kerül sor, a megtett intézkedéseket haladéktalanul jelenteni kell a parancsnoknak, aki ezzel egyidejűleg e tényről tájékoztatja a bv. bírót.

A kényszerítő eszközök alkalmazása csak az eredeti állapot visszaállítására irányulhat, és csak a feltétlenül szükséges ideig szabad alkalmazni. A feladata ellátása közben a büntetés-végrehajtás személyzete nem használhat fegyvert.

A fogvatartottak jutalmazása

A fogvatartott jó magaviselete, a munkához való helyes hozzáállása és felelősségteljes magatartás tanúsítása, valamint a közösségi tevékenységekben kiemelkedő helytállása esetén jutalomban részesül.

Eltávozás

A fogvatartott – szülei, házastársa, gyermekei, testvérei és más olyan személyek, akik szorosan kapcsolódnak hozzá – halála vagy súlyos betegsége esetén, illetőleg ha a fogvatartottnak gyermeke születik, vagy más fontos és indokolt esetben, megfelelő biztonsági intézkedések mellett engedélyezhető, hogy az intézetből eltávozhasson, kivéve, ha a fogvatartott különleges személyi körülményei ezt nem indokolják.

A fogvatartottak hét napig terjedő időre engedélyezhető eltávozás abból a célból is, hogy a a szabadulására felkészülhessen. Az intézeti tanács egyidejű tájékoztatása mellett 36 vagy 48 órára engedélyezhető eltávozás, azoknak, akik a II. vagy a III. biztonsági fokozatban vannak, amennyiben letöltötték a büntetésük egynegyedét.²⁵

A fent részletezett eltávozást az előzetes letartóztatásban lévő fogvatartottnak is biztosítani kell az illetékes bíró engedélye alapján.

Panasz és fellebbezés

A fogvatartottakat a befogadásuk során írásban tájékoztatni kell az intézet házirendjéről, a jogaikról és kötelezettségeikről, a rendszabályokról, valamint arról, hogy joga van kérvényt, panaszt és fellebbezést benyújtani. Azok számára, akik nem képesek megérteni a részükre adott tájékoztatást, a tájékoztatást más megfelelő módon kell biztosítani.²⁶

A fogvatartottaknak joguk van kérelmet, panaszt és fellebbezést előterjeszteni a velük való bánásmóddal és az intézet működésével kapcsolatban az intézet parancsnokához vagy az őt képviselő személyhez, akik megteszik a szükséges intézkedést, vagy a kérelmet, a panaszt és a fellebbezést eljuttatják az ebben illetékes hatósághoz vagy szervekhez. Ha a fogvatartott a kérelmét, a panaszát vagy a fellebbezését írásban terjesztette elő, akkor zárt küldeményben kell eljuttatnia a parancsnoknak, és a fogvatartott részére erről átvételi elismervényt kell adni. Amennyiben a fogvatartott jogorvoslatát szóban terjeszti elő a parancsnoknak, akkor a parancsnok gondoskodik arról, hogy eljusson a megfelelő bírói hatósághoz, és másolati példányt ad a panaszos részére.

A fogvatartottak kapcsolattartása

Azok a fogvatartottak, akiknek az intézet parancsnoka engedélyezte a rendszeres kapcsolattartást, e jogukat szóban és írásban is gyakorolhatják, a saját nyelvükön, a családtagjaikkal, a barátaikkal, a bv. intézettel együttműködő szervezetekkel és intézetek képviselőivel, kivéve ha a bíróság korlátozta a kapcsolattartást.

A kapcsolattartás során tiszteletben kell tartani a fogvatartott magánszféráját, kapcsolattartása csak akkor korlátozható bizonyos személyeket és a kapcsolattartás módját illetően, ha biztonsági szempontok, a nevelő munka eredményessége és az intézet rendje indokolja.

A fogvatartottnak a védőjével és az ügygondnokával a kapcsolattartása erre kialakított külön helyiségben történik, és nem korlátozható, abba beavatkozni sem lehet, kivéve ha a bíró erről határoz, vagy esetleges terrorizmus veszélye esetén.

Ugyanebben a külön, erre a célra kialakított helyiségben tarthatják a kapcsolatot a fogvatartottak szakemberekkel, szociális munkásokkal, papokkal és egyéb vallási képviselőkkel, akiknek a látogatását előzetesen kérelmezni kell. Ezekbe a kapcsolattartásokba is be lehet avatkozni a törvény által szabályozott fenti esetekben.

A fogvatartott a törvényi garanciák betartásával telefonon is tarthatja a kapcsolatot a házirendben foglalt rendelkezések megtartásával.

A szóbeli és írásbeli kapcsolattartást indokolt esetben a parancsnok felfüggesztheti, de erről a fogvatartotton kívül az illetékes bírói szervet tájékoztatni kell.²⁷

A fogvatartott halála, betegsége és súlyos balesete esetén az intézet parancsnoka tájékoztatja annak legközelebbi hozzátartozóit és az általa megjelölt más személyeket.²⁸  Hasonlóképpen tájékoztatni kell a fogvatartottat a közeli hozzátartozója vagy a vele szoros kapcsolatban álló haláláról vagy súlyos betegségéről.

Minden fogvatartottnak joga van ahhoz, hogy haladéktalanul értesítse a hozzátartozóját vagy a védőjét a letartóztatásáról, ugyanúgy, mint egy másik intézetbe történő átszállításáról.

Az intézeteknek az olyan fogvatartottak esetében, akik nem hagyhatják el az intézetet, rendelkeznie kell kifejezetten látogatási célra kialakított helyiségekkel, ahol a fogvatartott a családtagjaival vagy a közelálló hozzátartozójával találkozhat.

Vallásgyakorlás

A bv. intézetnek biztosítani kell, hogy a fogvatartott szabadon gyakorolhassa vallását.²⁹

Képzés és nevelés

Minden bv. intézetnek rendelkeznie kell lehetőség szerint olyan iskolával, ahol a fogvatartottakat oktatják, szem előtt tartva különösen az analfabéták és a fiatalkorúak oktatását. Az oktatásra irányadó törvényeknek megfelelően kell eljárni a fogvatartottak oktatása során.

A bv. állománynak a fogvatartottat ösztönözni kell az oktatásra, továbbá azoknak az érdeklődését is fenn kell tartani, akik a tanulmányaikat nem tudják folytatni, az ő oktatásuk levelező rendszerben, rádión vagy televízión keresztül történik.³⁰

A vezetőségnek kell gondoskodnia az oktatás és a szakképzés megszervezéséről, hogy a fogvatartottak a megfelelő képzettséget igazoló okiratokat megszerezzék az intézetben. Ahhoz, hogy a fogvatartottak a közoktatási rendszeren belül felsőoktatási intézménybe jelentkezzenek, ehhez az intézetnek külön megállapodást kell kötnie a felsőoktatási intézménnyel, és erről az oktatási szerveket tájékoztatni kell. A megállapodásnak biztosítania kell, hogy a fogvatartott a büntetés-végrehajtás körülményei között és a megfelelő szigor mellett vegyen részt az oktatásban, amely megfelel a büntetés-végrehajtás sajátos körülményeinek, az oktatásának és a nevelés rendjének is.

Minden intézetben olyan könyvtárnak kell működnie, amely igazodik a fogvatartottak kulturális és szakmai érdeklődéséhez. A fogvatartottaknak joguk van, hogy könyveket és egyéb folyóiratot kölcsönözzenek a könyvtárból.³¹

A büntetés-végrehajtási nevelés olyan tevékenységek együttese, amely a fogvatartottak megjavítására és a társadalomba való visszailleszkedésére szolgál.

A nevelésnek arra kell törekedni, hogy a fogvatartott olyan emberré váljon, aki a törvényeket tiszteli és a rendelkezések megtartásával él. Ebből a célból lehetőség szerint olyan fogvatartotti hozzáállást kell kialakítani, hogy tiszteljék magukat és vállaljanak felelősséget saját magukért, a családjukért és a társadalomért.³²

Az elítéltek nevelésével megbízott személyeknek mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy megismerjék és kezeljék a fogvatartottnak azokat az egyedi tulajdonságait, személyiségjegyeit és környezetét, amelyek akadályozhatják a fent részletezettek elérését.

A fogvatartottat ösztönözni kell arra, hogy a saját nevelésének megtervezésében és végrehajtásában részt vegyen, együtt kell működnie abban, hogy társadalmi felelősségvállalás mellett a jövőben képessé váljon a bűnelkövetés nélküli életre.

Lehetséges mértékben ösztönözni kell a fogvatartottakat, hogy érdekeltté váljanak a nevelésben való együttműködésben. Egyéni érdekeik kielégítését olyan mértékben lehet figyelembe venni, amely e cél eléréséhez vezet.

A nevelés az alábbi elveken nyugszik:³³

1. az elítélt alkatának, jellemének, temperamentumának, készségeinek és hozzáállásának vizsgálatán alapul;
2. közvetlen kapcsolat van a nevelés, a bűnelkövetői személyiség vizsgálata és a kezdeti megítélése között, amelynek megállapítása a fogvatartott bűnözői életútjának és a környezeti, egyéni, társadalmi, családi és munkakapcsolatának megítélésén alapul;
3. egyénre szabott és az elítélt orvosi, pszichiátriai, pszichológiai, pedagógiai és szociális szükségletéhez igazodó módszert alkalmazandó, figyelembe véve az elítélt személyiségét;
4. általában komplex és az említett különböző módszerek együttes alkalmazásával jár a megfelelő rezsimen belül;
5. meghatározott program szerint történik, tekintetbe véve az általános nevelési tervet;
6. jellegét tekintve folyamatosnak és dinamikusnak kell lennie, és tekintetbe véve az elítélt személyiségének a változását a büntetés végrehajtása során.

Ahhoz, hogy a fogvatartott nevelése egyénre szabott legyen, a megfigyelésük után csoportosítani kell őket és abba az intézetbe irányítani, amelynek a belső rezsimje leginkább megfelelő a számukra kitűzött nevelési módszernek. A csoportosítás során figyelembe kell venni a személyiségen és az egyéni, családi, szociális, bűnelkövetői előéleten kívül a büntetés időtartamát, a visszaesésre ösztönző közeget és azokat a lehetőségeket, könnyebbségeket és nehézségeket, amelyek hozzájárulnak a nevelés sikerességéhez.

Az előzetesen letartóztatott fogvatartottak megvizsgálásának arra kell irányulni, hogy a lehető legtöbb információt szerezzék róluk. Megfigyelésük a nyilvántartás adatain, a személyes beszélgetésen és a viselkedésük közvetlen megfigyelésén alapul. Ezek alapján lehetőség van a különválasztásukra és csoportosításukra is.³⁴

Az ítélet kihirdetését követően a fent részletezett adatok és vizsgálatok kiegészülnek a megfigyelt fogvatartott személyiségének vizsgálatával, amelynek alapja a személyiség felmérése, a bűnelkövetői hajlam, típus, és a társadalmi beilleszkedésre való alkalmasság megítélése.

Amennyiben a fogvatartott a nevelés során fejlődik, akkor az újabb csoportosítást vonhat maga után, amely együtt jár azzal, hogy másik rezsimbe szállítják át, vagy ugyanazon intézeten belül más részlegbe helyezik át. A nevelés fejlődése függ azoktól a személyiségjegyektől is, amelyek a bűnelkövetői személyiségével kapcsolatosak. A fogvatartott személyisége az általános intézeten belüli viselkedésében is megmutatkozik, illetve abban is, hogy ennek függvényében mennyire bíznak meg benne és mennyire mernek rábízni egyre több szabadsággal járó felelősséget. A nevelés során a felelősség csak abban az esetben csökken az intézet részéről, ha a fogvatartott viselkedése kedvezőtlen irányba változik.

Legfeljebb hathónaponként az elítélteket egyénileg meg kell vizsgálni azért, hogy felülvizsgálják a korábbi besorolásukat, és ennek megfelelően meghozzák a szükséges döntéseket. Erről a fogvatartottakat tájékoztatni kell. Amikor ugyanaz a szakértői csoport vizsgálja meg a fogvatartottat, és a vizsgálat alapján újból az I. biztonsági fokozatba helyezi a fogvatartottat, akkor a fogvatartott kérvényezheti, hogy a vizsgálatot az erre kijelölt megfigyelő központban végezzék el. Ugyanez a jog akkor is megilleti a fogvatartottat, ha a II. biztonsági fokozatban van, ismételten ide sorolnák be és már letöltötte a büntetésének a fele részét.³⁵

A fogvatartottak bizonyos csoportja esetében – akiknek a nevelése ezt megkívánja – lehetőség van arra, hogy a megfelelő intézetekben csoportterápián vegyenek részt.

A bv. intézeteknek – a nevelési programot figyelembe véve – a csoportos pszichopedagógiai ülések számának a meghatározásával, a szükséges nevelési módszerek kiválasztásával, továbbá viselkedésterápia alkalmazásával különös figyelmet kell szentelniük annak, hogy a kedvezőtlen és negatív hozzáállást tanúsító elítélteket változásra ösztönözzék.

A nevelési programnak része azoknak a fogvatartottaknak a szakképzése és szakmai továbbképzése is, akiknek a társadalomba való visszailleszkedése ezt megkívánja, és pályaválasztását megelőzően a teljes képzés ideje alatt ehhez folyamatos pszichológiai segítség is társul. A fogvatartott nevelésének befejezésekor vagy a szabadulásának közeledtével róla végső tájékoztató jelentés készül, amely tartalmazza a nevelés által elért eredményeket és a szabadulását követően várható viselkedését, aminek függvényében lehet feltételes szabadságának a lehetőségét is mérlegelni.³⁶

A speciális fogvatartottak elhelyezésére szolgáló intézetekben a nevelést különleges célkitűzésekhez kell igazítani. A huszonegy évesnél fiatalabbak számára fenntartott intézetekben a nevelés befejeztével a fogvatartottról egy végső jelentést kell készíteni, amelyben a nevelés által elért eredményeket a Büntetés-végrehajtási Központ által rendelkezésre bocsátott adatok alapján kell elvégezni.³⁷  A megfigyelési, nevelési és besorolási feladatokat egy erre kellő szakértelemmel rendelkező szakértői csoport végzi. A csoport munkáját a munkához szükséges számú nevelő segíti együttműködésével, figyelemmel arra, hogy az elítéltek bizonyos csoportjai különleges bánásmódot igényelnek. Ahhoz, hogy a nyitott vagy rendes rezsimbe besorolt elítéltek a társadalomba visszailleszkedjenek, lehetőség van arra, hogy az állampolgárok, közintézetek, magánintézetek és társaságok közreműködjenek a fogvatartottak reszocializációjában.

Az elítéltek megfigyelésére, besorolására és kezelésére egy ún. Központi Büntetés-végrehajtási Megfigyelő Intézetet kell létrehozni, ahol egy szakértőkből álló csoport tevékenykedik az alábbi céllal:³⁸

1. amennyiben különleges megfigyelői feladatot kell ellátni, segíti más szakértői csoportok munkáját;
2. amennyiben kérdés vagy probléma merül fel a Büntetés-végrehajtási Központ vezetőségének munkája során, akkor tanácsot ad és segít megoldani a technikai jellegű kérdéseket;
3. kriminológiai kutatási tevékenységet folytat;
4. a bv. intézetek iskoláiban oktatási tevékenységet lát el.

A fenti intézet vizsgálja meg azokat az elítélteket, akiknek a besorolása problémás vagy az intézeti szakértői csoportban kételyt ébreszt, továbbá megfigyeli azokat a fogvatartottakat is, akiknek az egyéni tulajdonságait kutatásra érdemesnek ítéli meg.

A büntetés letöltésére kijelölt rezsim fő célja, hogy ezeken a helyeken megfelelő légkör alakuljon ki a fogvatartottak sikeres neveléséhez, vagyis a rezsim által előírt szabályokat eszköznek és nem célnak kell tekinteni.

A nevelés során a rezsim integráló tevékenységét akkor is megfelelően össze kell hangolni, ha a fő vezérelv a specializáció. Az intézmény vezetőségének úgy kell megszervezni a különböző ellátásokat, hogy a személyzet tagjai megfelelő módon összehangolják a tevékenységüket.

A szabadságelvonással járó büntetések végrehajtása³⁹

A szabadságelvonással járó büntetéseket egyéni elbírálási rendszer alapján és különböző fokozatokra osztva kell végrehajtani, amelynek utolsó fokozata a feltételes szabadságra bocsátás.

A II. és III. fokozatba kerülő elítéltek az alap- és a nyitott rezsimbe, az I. fokozatba besorolt fogvatartottak pedig a zárt rezsimbe kerülnek, ahogy erről az LP 10. §-ának (1) bekezdése rendelkezett.

Az elítéltet, ha a megfigyelés alapján alkalmasnak találják, a legmagasabb fokozatba kell helyezni, fenntartva a feltételes szabadság lehetőségét anélkül, hogy az előző besorolási fokozatokon keresztül kellene mennie.

Soha nem lehet alacsonyabb fokozatban tartani az elítéltet, ha a fejlődése érdemessé teszi őt a magasabb fokozatba sorolásra.

A nevelés során a III. fokozatba, a nyitott rezsimbe besorolásra és előrelépésre akkor van lehetőség, ha az elítélt a büntetőeljárás során a polgári jogi felelősséget elismerte, helyreállította az eredeti állapotot, megtérítette az általa okozott anyagi és erkölcsi károkat, kártalanította a sértettet anyagi és erkölcsi szempontból is.

Különleges esetekben ezt a szabályt lehet alkalmazni, ha az elítélt az alábbiak közül követett el valamely bűncselekményt:

1. vagyon elleni és gazdasági rend elleni bűncselekmények, amelyek különösen súlyosak, vagy sok embernek kárt okozva követik el;
2. munkavállalók jogai ellen elkövetett bűncselekmények;
3. az adóhivatal és a társadalombiztosítás sérelmére elkövetett bűncselekmények;
4. közigazgatás ellen elkövetett bűncselekmények.

A terrorizmussal és bűnszervezettel összefüggő bűncselekményt elkövető elítéltek esetében kizárólag akkor van lehetőség a III. fokozatba – nyitott rezsimbe – sorolásra és előrelépésre, ha a polgári jogi felelősségüknek eleget tettek, és biztos jelét mutatták annak, hogy a jövőben nincs terrorista szándékuk, valamint aktívan együttműködnek a hatóságokkal azért, hogy megakadályozzák bűncselekmény elkövetésére irányuló fegyveres csoport, bűnszervezet és terrorista csoport működését, illetőleg segítséget nyújtanak azoknak az elkövetőknek az azonosításában, elfogásában és felelősségre vonásában, amely szervezetekhez korábban tartoztak, továbbá nyíltan elítélik a terrorista szervezeteknek a tevékenységét, elhatárolják tőlük magukat, és nyíltan bocsánatot kérnek a sértettektől.

Bory Noémi PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudomá-nyi Kar