Ügyészek lapja
tudományos-szakmai folyóirat

A kiberterrorizmus büntető anyagi jogi megítélése¹


Szerző(k): Bőczné Neparáczki Anna

Előszó

A technikai fejlődés révén az infokommunikációs technológiák használata a társadalmi életet és az állam működését alapvetően befolyásolja: az új technológiai vívmányok nélkül mindennapjaink – mind a magánszférában, mind a gazdasági, állami szférában – elképzelhetetlenné váltak. Mivel a bűnelkövetők felismerték ennek előnyeit, az ebben rejlő lehetőségeket, így a bűnözés is áthelyeződik, áthelyeződött a virtuális térbe1  és egy új típusú bűnözés jelent meg: az informatikai vagy más néven kiberbűnözés.2  A számítástechnikai fejlődés a terroristáknak is új elkövetési lehetőséget, célpontot teremtett,3  a terrorista bűnelkövetők szintén használják az infokommunikációs technológiákat.

Napjainkban, a globálisan terjedő koronavírus-járvány idején a digitális világ még nagyobb jelentőségre tett szert. A járvány terjedésének lassítása, az egyes megbetegedések megelőzése érdekében kerülnünk kell a szokásos társadalmi érintkezési formákat, nem élhetjük a megszokott társadalmi életet. A személyes kapcsolatok fenntartását, az oktatást, a banki, biztosítási ügyek intézését, a bevásárlást, továbbá – amennyiben annak jellege lehetővé teszi – a munkavégzést (és még sorolhatnánk) az infokommunikációs technológia használatával kell megvalósítanunk. A kormány veszélyhelyzetet hirdetett ki az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében4 , és a koronavírusról tájékoztató honlapot hozott létre, amelyen keresztül hiteles és naprakész információkat közöl a hatósági intézkedésekről, a megelőzéshez szükséges lépésekről, panaszok esetén a teendőkről.5  A tanulmány témájának aktualitását jelzi, hogy a veszélyhelyzet idején ezt a koronavírusról tájékoztató hivatalos honlapot 2020. március 16. napján terheléses támadás érte, amelytől egy rövid időre nem volt elérhető.6  A kibertámadás körülményei a kézirat lezárásakor még vizsgálat alatt állnak, azonban annak hátterében a körülményeitől függően akár kiberterrorista támadás is állhat.

A tanulmány célja a kiberterrorizmus, a kiberterrorista magatartások büntetőjogi megítélésének vizsgálata. Ennek során sor kerül a kiberterrorizmus körébe tartozó terrorista cselekmények behatárolására, a rokon jelenség, a kiberbűnözés során kialakított fogalmi meghatározások alapulvételével. Áttekintésre kerülnek a büntető anyagi jogi szabályozásra meghatározó jelentőséggel bíró európai uniós rendelkezések kiberterrorizmusra vonatkozó előírásai, majd sor kerül annak bemutatására, hogy egy kiberterrorista támadás esetén a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény7  mely tényállásainak alkalmazása válhat/válik szükségessé, illetve azok összhangban állnak-e az európai uniós elvárásokkal.

A kiberbűnözés és a kiberterrorizmus kriminológiai fogalma

A kiberbűnözés fogalma

Kiindulópontként leszögezhető, hogy a kiberbűnözésnek (informatikai bűnözésnek) jelenleg nincs egységes elnevezése és általánosan elfogadott definíciója.8  A nemzetközi közösség és a szakirodalom a jelenség meghatározását egyrészről az e körbe tartozó bűncselekmények nevesítésével, másrészről tipizálásával, harmadrészt általános és specifikus fogalom megalkotásával próbálja meg.

A magyar büntetőjogi szabályozás szempontjából legjelentősebb nemzetközi dokumentum az Európa Tanács Budapesten, 2001. november 23. napján kelt Számítástechnikai Bűnözésről szóló Egyezménye.9  A Budapesti Egyezmény a számítástechnikai rendszerek, hálózatok és adatok hozzáférhetősége, sértetlensége és titkossága elleni cselekmények, valamint az ilyen rendszerek, hálózatok és adatok visszaélésszerű használatának megelőzése érdekében meghatározta a kiberbűnözés elleni fellépéshez szükséges büntető anyagi jogi tényállásokat. Ezek a jogosulatlan belépés, a jogosulatlan kifürkészés, a számítástechnikai adat megsértése, a számítástechnikai rendszer megsértése, az eszközökkel való visszaélés, a számítógéppel kapcsolatos hamisítás, a számítógéppel kapcsolatos csalás, a gyermekpornográfiával kapcsolatos bűncselekmények és a szerzői vagy szomszédos jogok megsértésével kapcsolatos bűncselekmények.10  Azonban a számítástechnika térhódításával, a folyamatos technikai fejlődés miatt az informatikai környezetben elkövetett bűncselekmények kimerítő felsorolása nem lehetséges úgy, hogy az hosszabb ideig aktuális maradjon,11  időről időre felül kell vizsgálni a kiberbűnözés körébe tartozó bűncselekményeket. Ezért a hazai szakirodalom a kiberbűncselekmények csoportosításán keresztül ragadta meg a kiberbűnözés lényegét. A kiberbűncselekmények különböző csoportjai a kiberbűnözés aktuálisan megjelenő formáit veszik alapul.12  A tipizálás előnye, hogy az informatikai környezetben elkövetett bűncselekmények megértéséhez és a számítógép, számítógépes hálózat védelmének kialakításához segítségül szolgálhat.13

Polt Péter szerint a komputerbűnözés körébe tartozó cselekményeket két csoportba lehet osztani: a számítógép mint tárgy ellen irányuló cselekmények (amelyeket csak tágabb értelemben tekint a komputerbűnözés fogalmi körébe tartozónak), valamint a tisztán komputerjellegű cselekményeket (amelyek például a számítógépben tárolt adatok módosítása, feldolgozásának megakadályozása stb.).14  Pusztai László a komputerbűnözést az elkövetési tárgy alapján két fő típusra különítette el: a hardver és a szoftver elleni cselekményekre, amelyek (Polt Péter kategorizálásához hasonlóan) szintén abban különböznek, hogy az előbbi esetben az elkövetési tárgy a számítógép a maga gépi, tárgyi mivoltában, míg az utóbbinál az elkövetési tárgy a számítógépet vezérlő programok, az abban tárolt adatok összessége.15

Parti Katalin a számítógépes bűnözést két oldalról közelítette meg. Az első csoportosítást a védett jogi tárgy alapján végezte el (így megkülönböztetett tisztességes verseny, a gazdasági folyamatok átláthatósága elleni; egyéni tulajdon elleni; személyiségi jogot sértő; közerkölcsöt sértő; személyes adatok biztonságát, nemzetbiztonságot sértő; közegészség elleni; szerzői jogot sértő és emberi jogot sértő számítógépes bűnözési formákat), míg a második csoportosításra a jelenség morfológiája adott alapot. Eszerint elkülöníthetőek azon bűncselekmények, amikor a számítógép a deliktum tárgya, valamint amikor a számítógép az adott bűncselekmény kivitelezési eszköze csupán.16

Nagy Zoltán András a következő csoportosítást használja: 1) támadó jellegű, kibertérben elkövetett visszaélések (ilyenek a kárt okozó és szabotázsjellegű támadások, titoksértő támadások) vagy tartalom jellegű bűncselekmények (mint a vagyoni jogokat érintő vagy sértő tartalmak; közösséget, személyiségi jogot, becsületet sértő jogsértések; a cyberbullying; a pornográf, pedofil tartalmak megjelenítése; kábítószerekről szóló weboldalak); 2) számítógépes, illetve kiber (azaz hálózati) bűncselekmények; 3) vagyoni/haszonszerzési, gazdasági vagy politikai motívumból elkövetett cselekmények; 4) egyéni felhasználó elleni, vagy kritikus infrastruktúrák, más pénzügyi-, gazdasági-, igazgatási vállalkozások, politikai pártok elleni támadások; 5) a Btk.-ban a számítógépes technológia tömeges elterjedése előtt már szabályozott deliktumok, vagy a kibertérhez kötött (sine qua non) bűncselekmények.17

A kiberbűnözés alatt legáltalánosabb értelemben a kibertérben zajló bűnözést, a kibertérrel összefüggésben elkövetett bűncselekményeket értjük.18  A kiberbűnözés magában foglalja a kizárólag információs rendszerek ellen, azok kárára elkövethető bűncselekményeket, amelyek védett jogi tárgya maga az információs rendszer vagy a számítógépes adat; továbbá azon bűncselekményeket is, amelyek elkövetését segíti, megkönnyíti új eszközként, elkövetési módként az információs rendszer, amelyet valamely hagyományos büntetőjogi tényállás megvalósításához használnak.19

A kiberbűnözés tehát gyűjtőfogalom, amelynek napjainkban két fő kategóriája különböztethető meg. A kiberbűnözés tágabb értelemben az informatikai környezet által elősegített bűnözés, amelyet az olyan hagyományos deliktumok alkotnak, amelyek elkövetésében az infokommunikációs technológiák csupán valamilyen – jellemzően közvetítő közeg – szerepet játszanak. Az információs rendszer ekkor a bűncselekmény elkövetésének eszköze. A kiberbűnözés szűkebb értelemben az informatikai környezettől függő bűnözést takarja, amely esetében a deliktum közvetlenül az információs rendszerrel áll összefüggésben. Ezek az ún. tisztán kiberbűncselekmények20  a bűnözés olyan új formáit jelenítik meg, amelyek az infokommunikációs technológia nélkül nem létezhetnének, kizárólag információs rendszerek útján követhetők el. Az információs rendszer és a rendszerben tárolt adatok e bűncselekményeknek az elkövetési tárgya.21  Ezen két kategória tartalma általánosan elfogadottá vált a kiberbűnözéssel foglalkozó szakirodalomban, azonban a kategóriák megnevezése változó. Varga Árpád megkülönbözteti a kibertér által elősegített bűnözést (cyber-enabled crime) a kibertérfüggő bűnözéstől (cyber-dependent crime).22  Mezei Kitti a tisztán informatikai bűncselekmények megjelölést használja a cyberdependent crime kategóriájára, megkülönböztetve a cyberenabled crime-tól, továbbá kiemeli, hogy az Europol éves jelentéseiben ugyanezeket a fogalmakat részben eltérő elnevezéssel jelöli meg: az Europol ugyanis a cyber-dependent crime és a cyberfacilitated crime kifejezéseket használja.23  Nagy Zoltán András a számítógépes környezetben elkövetett bűncselekmények tipizálásakor szintén kitér erre a két kategóriára akként, hogy a tradicionális bűncselekményeket (amelyeket már a számítógépes technológia elterjedése előtt is szabályozta a büntető törvénykönyv) elkülöníti a kibertérhez kötött (sine qua non) bűncselekményektől.24  Ibolya Tibor és Losonczi-Molnár Melinda megfogalmazásában ezen cselekmények elkövethetők a számítógép mint célpont ellen (computer as target crimes), illetve a számítógép mint eszköz segítségével (computer as tool crimes).25

A kiberterrorizmus fogalma

Az információs társadalom függ az információs infrastruktúráktól, ezért egy információs támadás következtében rövid idő alatt elmaradott gazdasági és társadalmi állapotba hozható. Ezt felismerve megjelent az új korhoz alkalmazkodó terrorfenyegetettség,26  a kiberterrorizmus, amely a kibertámadások egy önálló válfaját jelenti a hálózat elleni támadás és a kiberhadviselés mellett.27

Az információtechnológia terrorista célú felhasználásának két csoportja különíthető el.28  Az információtechnológia „hard” típusú alkalmazásakor a terroristák kifejezetten kibertámadást hajtanak végre (például kritikus infrastruktúrákat irányító információs rendszert bénítanak meg, tesznek működésképtelenné azzal, hogy terheléses támadást indítanak, férgeket, vírusokat küldenek stb.).29

Másrészről az információtechnológia „soft” típusú alkalmazása esetén a terroristák az információs rendszer segítségével tartják a kapcsolatot (például az interneten keresztül kommunikálnak egymással), saját weboldalt működtetnek és azt médiaként használják (például a célpont ellen végrehajtott támadás felvételét megosztják, vagy közleményeikben üzennek a világ számára), új terroristacsoport-tagokat vagy támogatókat toboroznak, terjesztik propagandájukat, az internet segítségével szereznek adatokat a lehetséges célpontról (például épület alaprajzokat), a terroristák kiképzéséhez szükséges online kiadványokat tesznek közzé, vagy anyagi forrás szerzésére is igénybe veszik az internetet.30

A terrorizmus elleni büntetőjogi fellépés alapját az Európai Unióban a 2002. június 13-i terrorizmus elleni küzdelemről szóló tanácsi kerethatározat (2002/475/IB)31  jelentette. A 2002-es kerethatározat 1. cikk (1) bekezdés d) pontjára figyelemmel a tagállamoknak terrorista bűncselekménnyé kellett nyilvánítaniuk a terrorista célzattal elkövetett32  informatikai rendszer elleni eszköz jellegű bűncselekményt. Az informatikai rendszer elleni eszköz jellegű bűncselekményt a 2002-es kerethatározat 1. cikk (1) bekezdés d) pontja akként határozta meg, hogy az „az infrastrukturális létesítmény – beleértve az informatikai rendszert is – […] olyan súlyos megrongálása, amely alkalmas az emberi élet veszélyeztetésére vagy jelentős gazdasági veszteség előidézésére”. Azaz a terrorista célzatú informatikai rendszer elleni eszköz jellegű bűncselekmény elkövetési magatartása a megrongálás33  kellett hogy legyen. Ez az eszköz jellegű bűncselekmény a kiberbűnözés korai megjelenési formájának, a komputerbűnözés körébe tágabb értelemben tartozó, számítógép mint tárgy ellen irányuló cselekmények – terrorista célú géprombolás – közé tartozó deliktum volt.

Ezt követően – felismerve az információtechnológia terrorista céllal történő felhasználásának veszélyességét – az Európai Unió módosította a 2002-es kerethatározatot a Tanács 2008. november 28-i 2008/919/IB kerethatározatával34 . A 2008-as kerethatározat preambulumában hangsúlyozza, hogy a terrorista csoportok „egyre nagyobb mértékben alkalmaznak új technológiákat, különösen az internetet”35 , továbbá „az internetet Európában a helyi terrorista hálózatok és egyének ösztönzésére és mozgósítására használják, valamint az a terroristák eszközeire és módszereire vonatkozó információforrásul is szolgál, vagyis »virtuális kiképzőtáborként« működik”36 . Ezért a 2008-as kerethatározat 1. cikkével módosította a 2002-es kerethatározat 3. cikk (1) bekezdés a)–c) pontját, és előírta a tagállamok számára terrorista tevékenységgel összefüggő bűncselekményként a terrorista bűncselekmény elkövetésére való nyilvános izgatás, a terroristák toborzása és a terroristák kiképzése büntetni rendelését. Ez a rendelkezés az információtechnológia soft típusú terrorista célú felhasználásának büntetendővé nyilvánításának szükségességét jelentette Magyarország számára.

A 2008-as kerethatározattal módosított 2002-es kerethatározatot felváltotta a terrorizmus elleni küzdelemről, a 2002/475/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról, valamint a 2005/671/IB tanácsi határozat módosításáról szóló Európai Parlament és a Tanács 2017. március 15-i (EU) 2017/541 irányelve37 . Az irányelv a terrorista bűncselekmények között, a II. cím 3. cikk (1) bekezdés d) pontjával továbbra is szükségesnek tartotta a terrorista célú géprombolás büntetendővé nyilvánítását. Ezen kívül az irányelv a terrorista tevékenységhez kapcsolódó bűncselekmények között, a III. cím 5–7. cikkével fenntartotta az információtechnológia soft típusú terrorista célú felhasználása már korábban felismert formáinak – nyilvános uszítás, toborzás, kiképzésben részesítés – büntetendővé nyilvánításának szükségességét; emellett további soft típusú terrorista tevékenységgel összefüggő bűncselekményt is nevesített. Az irányelv preambulumában rámutatott ugyanis az elmúlt években növekvő és gyorsan átalakuló terrorista veszélyre, amely egyrészről a külföldi terrorista harcosok, míg másrészről az Európában maradó, de külföldön lévő terrorista csoportok által ösztönzött vagy utasított személyek cselekményeivel kapcsolatos.38  Az információtechnológia szerepe az utóbbi elkövetői kör magatartásformái esetén releváns, ezért az irányelv preambulumában kiemelte azt is, hogy „az ilyen magatartásoknak akkor is büntetendőnek kell lenniük, ha azokat az interneten követik el, a közösségi médiát is beleértve”39 . Az újabb, az információtechnológia soft típusú terrorista célú felhasználásának büntetendővé nyilvánítandó formája az irányelv III. cím 8. cikke szerint a terrorista kiképzésben való részvétel. Mindezeken kívül a terrorista bűncselekmény esetén az irányelv II. cím 3. cikk (1) bekezdés i) pontjával az eszköz jellegű bűncselekmények köre kiegészült az informatikai bűncselekménnyel. Az irányelv II. cím 3. cikk (1) bekezdés i) pontja az információs rendszert vagy adatot érintő jogellenes beavatkozás eszköz jellegű bűncselekménnyé nyilvánítását írja elő. Ez az eszköz jellegű bűncselekmény már tisztán kiberbűncselekmény, azaz terrorista célú megvalósítása az információtechnológia hard típusú terrorista célú felhasználásának felel meg.

Megállapítható tehát, hogy az Európai Unió szükségesnek tartja a terrorista cselekmények mind a hard, mind a soft típusú információtechnológia-felhasz-nálással megvalósuló formáinak büntetendővé nyilvánítását.

A kiberterrorizmusnak (informatikai terrorizmusnak) – hasonlóan a kiberbűnözéshez – nincs általánosan elfogadott definíciója.40  A szakirodalmi álláspontok abban egységesek, hogy a virtuális térben elkövetett terrorcselekmények céljaikban nem különböznek az ún. hagyományos terrorcselekményektől.41  A kiberterrorizmus a terrorizmus egyik új megjelenési formája,42  a felhasznált eszközöket tekintve jelenik meg külön kategóriaként: a számítógépes rendszereket, hálózatokat és azok adattartalmát támadja, illetőleg használja fel saját céljai eléréséhez,43  kiberterrorizmus esetén tehát a kiberbűncselekményhez terrorista célzat társul.44  Ezen álláspont szerint a kiberterrorizmust el kell határolni a terroristák egyéb internetes tevékenységétől, mint a propaganda, pénzgyűjtés, információterjesztés, biztonságos kommunikáció, hírszerzés.45  Más álláspont szerint a kiberterrorizmus azokat a terrorista cselekményeket is magában foglalja, amelyek az interneten vagy a számítógépes hálózatokon jelentkeznek és itt kívánják céljukat elérni.46

Álláspontom szerint a kiberterrorizmus fogalma – hasonlóan a kiberbűnözéshez – gyűjtőfogalom. A kiberterrorizmus szűkebb értelemben informatikai környezettől függő bűnözési forma, az ún. tisztán kiberbűncselekmény terrorista célú elkövetését jelenti, amely az információtechnológia hard típusú felhasználásával valósul meg. A kiberterrorizmus tágabb értelemben magában foglalja az informatikai környezet által elősegített terrorista cselekményeket, azaz az információtechnológia soft típusú terrorista célú felhasználásának büntetendő formáit. Ezek a terrorista cselekmények az információtechnológia felhasználása nélkül is bűncselekményt valósítanak meg, de elkövetésüket segítheti, megkönnyítheti az információs rendszer felhasználása.

A kiberterrorizmus körébe tartozó cselekményekre vonatkozó büntető anyagi jogi rendelkezések

A magyar büntetőjogi szabályozásnak az Európai Unió ismertetett rendelkezéseinek eleget kellett tennie, azaz a kiberterrorizmus elleni fellépést biztosító tényállásokat büntetőkódexünknek tartalmaznia kell.

A terrorizmus különböző megjelenési formái elleni büntetőjogi fellépést a Btk.-ban a közbiztonság elleni bűncselekmények között a 314–316/A. §-okkal szabályozott terrorcselekmény, a Btk. 317. §-a szerinti terrorcselekmény feljelentésének elmulasztása, a Btk. 318–318/A. §-ai szerinti terrorizmus finanszírozása, valamint a köznyugalom elleni bűncselekmények között a Btk. 331. § (2) bekezdése szerinti háborús uszítás tényállása biztosítja.

Az információtechnológia hard típusú terrorista célú felhasználása elleni büntetőjogi fellépés a Btk. 314. § (1) bekezdésével valósul meg. A terrorcselekmény ezen első alapesetének eszköz jellegű bűncselekménye a Btk. 314. § (4) bekezdés i) pontja alapján az információs rendszer vagy adat megsértése bűncselekménye. A Btk. ezzel megfelel az irányelv II. cím 3. cikk (1) bekezdés i) pontjával meghatározott eszköz jellegű bűncselekményi körnek. Az információs rendszer vagy adat megsértése bűncselekménye tisztán kiberbűncselekmény, az információs rendszer és a rendszerben kezelt adatok e bűncselekménynek elkövetési tárgyai. Ebben az esetben a kiberterrorizmus a kiberbűnözés e formájától kizárólag az eszköz jellegű bűncselekmény terrorista célzata [Btk. 314. § (1) bekezdés a)–c) pontjai] alapján határolható el. A Btk. 314. § (1) bekezdése szerinti, a Btk. 314. § (4) bekezdés i) pontjára figyelemmel megvalósuló kiberterrorista bűncselekmény a szűkebb értelemben vett kiberterrorizmus körébe tartozó cselekmény, informatikai környezettől függő bűnözési forma speciális terrorista céllal. Ez az ún. tisztán kiberterrorista bűncselekmény.

Az információtechnológia soft típusú terrorista célú felhasználása tipikusan a saját weboldal működtetésével és médiaként használatával, a propaganda terjesztésével, a terroristák kiképzéséhez szükséges online kiadványok közzétételével, az új terroristacsoport-tagok vagy támogatók toborozásával, a lehetséges célpontról adatszerzéssel, valamint az információs rendszer segítségével történő kapcsolattartással valósul meg. Ezen cselekmények közül az Európai Unió a terrorista weboldal működtetésének, annak médiakénti használatának, a terrorista propaganda terjesztésének, a terroristák kiképzéséhez szükséges online kiadványok közzétételének, valamint az új terroristacsoport-tagok vagy támogatók toborozásának büntetni rendelését tartja szükségesnek.

Az irányelv III. cím 5. cikke előírta a tagállamok számára a terrorista bűncselekmény elkövetésére való nyilvános uszítás büntetendővé nyilvánítását, ezzel reagálva az információtechnológia soft típusú terrorista célú felhasználását jelentő terrorista weboldal működtetésére, annak médiakénti használatára, a terrorista propaganda terjesztésére. A nyilvános uszítás valamely üzenetnek azzal a szándékkal történő terjesztésével vagy egyéb módon a nyilvánosság számára – bármilyen eszköz révén akár online, akár offline módon történő – hozzáférhetővé tételével valósul meg, hogy terrorista bűncselekmény elkövetésére felbujtson.47  Az irányelv IV. cím 13. cikkével előírta azt is, hogy a terrorista bűncselekmény tényleges elkövetése, illetve az irányelvben meghatározott más konkrét bűncselekmény vonatkozásában fennálló kapcsolat megállapítása nem szükséges feltétel a nyilvános uszítás bűncselekményének megállapíthatóságához. Ez a terrorista magatartás a Btk. 315. § (1) bekezdése szerinti terrorcselekmény sui generis előkészületi változatát valósítja meg, amennyiben konkrét terrorcselekményt megelőző cselekményről van szó. Amennyiben a terrorista magatartás nem kapcsolódik konkrét terrorcselekményhez, hanem a nagy nyilvánosság előtti – tipikusan ilyen az interneten történő – elkövetés alkalmas a terrorizmus támogatására, a Btk. 331. § (2) bekezdése szerinti háborús uszítás bűntette állapítható meg.48

A terroristák kiképzésre is használják az információtechnológia nyújtotta a lehetőségeket (ún. soft módszer). Az irányelv III. cím 7. és 8. cikke alapján a terrorista kiképzésben részesítést és terrorista kiképzésben részvételt is büntetendővé kellett nyilvánítaniuk a tagállamoknak. A kiképzés és a kiképzésben részvétel a robbanóanyagok, tűzfegyverek vagy más fegyverek, mérgező vagy veszélyes anyagok készítésére vagy használatára, vagy más különleges módszerek vagy technikák alkalmazására vonatkozó útmutatás adása, illetve útmutatás igénybevétele terrorista bűncselekmény elkövetése vagy abban való közreműködés céljából.49  A Btk. 315. § (1) bekezdése öt vagylagos elkövetési magatartást határoz meg. A szükséges vagy könnyítő feltételek biztosítása átfogó jellegű: amit ugyanis nem említ külön a büntetőtörvény mint előkészületi jellegű cselekményt (pl. robbanóanyag beszerzését, a robbanószerkezet összeszerelését, elkövetésre alkalmassá tételét), az a feltételek biztosítása körében nyer értékelést. Tehát a tipikus terrorista eszközök előállításához vagy kezeléséhez szükséges tudás – jellemzően online – átadását, megszerzését (azaz a kiképzést és a kiképzésben részvételt) a Btk. 315. § (1) bekezdése szerinti terrorcselekmény sui generis előkészületi változata az elkövetés elősegítése céljából az ehhez szükséges vagy könnyítő feltételek biztosítása révén – konkrét, tervbe vett terrorcselekmény esetén – átfogja.50  Ha a kiképző és a kiképzésben részt vevő terrorista elkövető cselekménye nem áll összefüggésben egy konkrét, tervbe vett terrorcselekménnyel, a magatartás büntetlen marad. Az irányelv IV. cím 13. cikke alapján ugyanis a kiképzést és a kiképzésben részvételt konkrét terrorista bűncselekménnyel fennálló kapcsolat hiányában is büntetendővé kell nyilvánítani, azonban a magyar büntetőjogi szabályozás e téren hiányos.51

Az információtechnológia soft típusú terrorista célú felhasználását jelentő új terroristacsoport-tagok vagy támogatók toborozásának büntetendővé nyilvánítását az irányelv III. cím 6. cikkével (terroristák toborzása) szintén előírta a tagállamok számára. A terroristák toborzása más személyeknek terrorista bűncselekmény vagy a terrorista csoporthoz kapcsolódó bűncselekmények (terrorista csoport irányítása, terrorista csoport tevékenységében részvétel, beleértve a finanszírozást is) egyikének elkövetésére vagy elkövetésében való közreműködésre való felhívása.52  Ez a terrorista magatartás – amennyiben konkrét terrorcselekményt megelőző cselekményről van szó – a Btk. 315. § (1) bekezdése szerinti terrorcselekmény sui generis előkészületi változatát valósítja meg; ha pedig a terrorcselekmény terrorista csoportban történő elkövetése érdekében kerül kifejtésre, a Btk. 315. § (2) bekezdésébe ütközik. Amennyiben a toborzás a terrorista csoportban részvételre felhívással vagy a terrorista csoport irányítására felhívással úgy valósul meg, hogy az elkövető szándéka nem a terrorcselekmény elkövetésére, hanem a terrorista csoport létrehozására irányul, a Btk. 314. § (2) bekezdés b) pontja szerinti terrorista csoport szervezésének bűntette állapítható meg.53  A terroristák toborzása esetén az irányelv IV. cím 13. cikk alapján szintén nem szükséges az irányelvben meghatározott más konkrét bűncselekmény vonatkozásában fennálló kapcsolat megállapítása. Amennyiben a terroristák toborzása nem konkrét terrorcselekmény vonatkozásában, hanem általánosságban, a terrorizmus támogatása érdekében történik, a Btk. 331. § (2) bekezdése szerinti háborús uszítás bűntette kerülhet megállapításra. Ennek a bűncselekménynek az elkövetési magatartása egyrészről a terrorizmus támogatására uszítás, amely a terrorizmus melletti személyes eszmei kiállásra, ideológiai támogatásra törekszik késztetni; míg másrészről a terrorizmust támogató hírverés folytatása, amely ismétlődő jelleggel pozitív színben tünteti fel, népszerűsíti a terrorizmust.54  Kétségtelen, hogy az irányelv a toborzás elkövetési magatartásaként a felhívást jelöli meg, amely a magyar büntetőjogban sikertelen rábírást takar. A rábírás módja azonban közömbös, bármilyen magatartás alkalmas lehet a megállapítására, így a sikertelen rábírás más érzelmeire ható nyílt felhívással is megvalósulhat. A terrorizmus támogatására uszítás bűntettének lényege, hogy nem konkrét bűncselekmény (konkrét terrorcselekmény) elkövetésére irányul a felhívás, hanem általánosságban a terrorizmust, annak térnyerését támogatja cselekményével az elkövető. Ezért álláspontom szerint a Btk. 331. § (2) bekezdése az elkövetési magatartások meghatározását illetően megfelel az irányelv rendelkezéseinek.55  A terrorizmus támogatására uszítás bűntettének elkövetési helye a nagy nyilvánosság.56  Ezt a tényállási elemet az irányelv nem tartalmazza (ezáltal tehát a magyar büntetőjogi szabályozás szűkíti a büntetőjogi felelősségre vonás körét), azonban az irányelv rendelkezésének nyelvtani értelmezése alapján a terroristák toborzása minden esetben – a fentieket is beleértve – más személyekre irányul, azaz a címzetti körnek legalább két főnek kell lennie. A magyar büntetőjogi szabályozás hiányosságaként jelentkezik más személyeknek a terrorista csoport finanszírozására felhívása büntetendővé nyilvánítása. Ugyanis az irányelv III. cím 6. cikke szerinti terroristák toborzása a 4. cikkben meghatározott bármely bűncselekményre vonatkozhat, így a 4. cikk b) pontja szerinti terrorista csoport tevékenységének bármilyen módon történő finanszírozására is. E cselekménynek az irányelv IV. cím 13. cikk alapján szintén a terrorista bűncselekmény tényleges elkövetése nélkül, valamint az irányelvben meghatározott más konkrét bűncselekmény vonatkozásában fennálló kapcsolat hiányában is büntetendőnek kellene lennie.

Következtetések

A társadalmi, gazdasági változás együtt jár a bűnözés struktúrájának megváltozásával is. A technikai fejlődés, valamint az infokommunikációs technológiák használatának térnyerése a terrorizmus jelenségére is hat. A terrorizmus új megjelenési formáját jelentő kiberterrorizmus esetén is elengedhetetlenül szükséges, hogy megfelelő büntető anyagi jogi szabályozás álljon rendelkezésre a kiberterrorista elkövető büntetőjogi felelősségre vonásához. A hatékony jogalkalmazáshoz első lépésként meg kell határozni, definiálni kell azt, hogy a kiberterrorizmus milyen magatartásformákat takar. Álláspontom szerint a kiberterrorizmus nemcsak a szűk értelemben vett, ún. tisztán kiberbűncselek-mény terrorista célú megvalósítását – azaz a tisztán kiberterrorista bűncselekményt mint informatikai környezettől függő bűncselekményt – takarja, hanem tágabb értelemben magában foglalja a terroristák internethasználatának büntetendő formáit is: a nyilvános uszítást, a toborzást, a kiképzésben részesítést és a kiképzésben részvételt. Az ezeket megvalósító terrorista cselekmények az informatikai környezet által elősegített bűnözés körébe tartoznak, azaz hagyományos deliktumot valósítanak meg úgy, hogy az elkövetésében az infokommunikációs technológiák jellemzően közvetítő közeg szerepet játszanak.

A kiberterrorizmus elleni fellépést biztosító büntető anyagi jogi szabályozás kapcsán megállapítható, hogy az a sorozatos tényállás módosítások ellenére sincs összhangban az európai uniós elvárásokkal. A Btk. a tisztán kiberterrorista bűncselekményt már jóval az Európai Unió erre vonatkozó elvárását megelőzően szabályozta. A terrorcselekmény első alapesetének ugyanis 2003. március 1. napjától eszköz jellegű bűncselekménye a tisztán kiberbűncselekmény.57  Bár a terrorcselekmény tényállásának ezen módosításakor a jogalkotó a 2002-es kerethatározat rendelkezéseire figyelemmel igyekezett meghatározni az eszköz jellegű bűncselekmények körét,58  az mégis – erre vonatkozó európai uniós előírás nélkül, mivel a 2002-es kerethatározat 1. cikk (1) bekezdés d) pontja a terrorista célú géprombolásnak megfelelő eszköz jellegű bűncselekményre utaló előírást tartalmazta – kibővült a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekménnyel. Az Európai Unió évekkel később, az irányelv II. cím 3. cikk (1) bekezdés i) pontjával rendelkezett arról, hogy a tagállamok az információs rendszert vagy adatot érintő jogellenes beavatkozást is nyilvánítsák terrorista eszköz jellegű bűncselekménnyé.

A terroristák internethasználatának büntetendővé nyilvánítandó formái – az Európai Unió elvárásaira figyelemmel – a terrorista bűncselekmény elkövetésére való nyilvános uszítás, a terroristák toborzása, a terrorista kiképzésben részesítés és a terrorista kiképzésben részvétel. Ezeknek a terrorista tevékenységekhez kapcsolódó bűncselekményeknek a terrorista bűncselekmény tényleges elkövetése, illetve az irányelvben meghatározott más konkrét bűncselekmény vonatkozásában fennálló kapcsolat megállapítása nem szükséges feltétele. A nyilvános uszítás – amennyiben konkrét terrorcselekményt megelőző cselekményről van szó – a Btk. 315. § (1) bekezdése alapján, avagy – amennyiben a terrorista magatartás nem kapcsolódik konkrét terrorcselekményhez, de a nagy nyilvánosság előtti elkövetés alkalmas a terrorizmus támogatására – a Btk. 331. § (2) bekezdése alapján büntetendő.59  A tipikus terrorista eszközök előállításához vagy kezeléséhez szükséges tudás átadása, megszerzése – azaz a terrorista kiképzésben részesítés és a kiképzésben részvétel – konkrét, tervbe vett terrorcselekmény esetén a Btk. 315. § (1) bekezdésébe ütközik.60  Ha a kiképző és a kiképzésben részt vevő terrorista elkövető cselekménye nem áll összefüggésben egy konkrét, tervbe vett terrorcselekménnyel, a magatartás nem valósít meg bűncselekményt.61  A terroristák toborzása más személyeknek terrorista bűncselekmény vagy a terrorista csoporthoz kapcsolódó bűncselekmények – így a terrorista csoport irányítása, a terrorista csoport tevékenységében részvétel, beleértve a finanszírozást is – egyikének elkövetésére vagy elkövetésében való közreműködésre való felhívása. Ez a terrorista magatartás konkrét terrorcselekmény elkövetésére felhívás esetén a Btk. 315. § (1) bekezdése szerint; ha pedig a felhívás terrorcselekmény terrorista csoportban történő elkövetése érdekében kerül kifejtésre, a Btk. 315. § (2) bekezdése szerint minősül. Amennyiben a toborzás a terrorista csoportban részvételre felhívással vagy a terrorista csoport irányítására felhívással úgy valósul meg, hogy az elkövető szándéka nem a terrorcselekmény elkövetésére, hanem a terrorista csoport létrehozására irányul, a Btk. 314. § (2) bekezdés b) pontja szerinti terrorista csoport szervezésének bűntette állapítható meg.62  Amennyiben a terroristák toborzása nem konkrét terrorcselekmény vonatkozásában, hanem általánosságban, a terrorizmus támogatása érdekében, nagy nyilvánosság előtt történik, a Btk. 331. § (2) bekezdése szerinti háborús uszítás bűntette valósul meg. A toborzás körében a magyar büntetőjogi szabályozás hiányosságaként jelentkezik más személyeknek a terroristacsoport finanszírozására felhívása büntetendővé nyilvánítása.

Bőczné Neparáczki Anna Viktória PhD, ügyész, Budapesti XIV. és XVI. Kerületi Ügyészség

  1. Nagy Zoltán András: Kiberbűncselekmények, kiberháború, kiberterrorizmus – avagy ébresztő Magyarország! Magyar Jog, 2016/1., 17. o.
  2. Mezei Kitti: A kiberbűncselekmények hazai szabályozásának aktuális kérdései. In: Sárközy Tamás (szerk.): A Magyar Jogász Egylet 2018. évi tudományos pályázatán díjat nyert pályázatok. Magyar Jogász Egylet, Budapest, 2018, 157. o.
  3. Mezey Nándor Lajos: Kiberterrorizmus: valós veszély? Belügyi Szemle, 2011/2., 21. o.
  4. 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet a veszélyhelyzet kihirdetéséről 1. §.
  5. Lásd: https://koronavirus.gov.hu/#/ (Letöltve: 2020. 03. 20.)
  6. https://magyarnemzet.hu/belfold/tamadas-erte-a-koronavirusrol-tajekoztato-hivata-los-honlapot-7893122/ (Letöltve: 2020. 03. 23.)
  7. A továbbiakban: Btk.
  8. Így a jelenség elnevezése kapcsán Mezei Kitti rámutat, hogy a kezdetben használt számítógépes bűnözés (computer crime) megnevezés kizárólag a számítógépre helyezi a hangsúlyt; az internetes vagy virtuális bűnözés (internet crime vagy virtual crime) megjelölés kizárólag az internetre fókuszál; illetve a csúcstechnológiás bűnözés (high-tech crime) és az elektronikus vagy digitális bűnözés elnevezések túl tág fogalmi keretet adnak. Ezért a jelenség kapcsán a kiberbűnözés (cybercrime) vagy informatikai bűnözés szinonim fogalmak használata az elfogadott. Lásd Mezei Kitti: A kiberbűnözés egyes büntetőjogi szabályozási kérdései. PhD értekezés. Pécsi Tudományegyetem ÁJK Doktori Iskola, Pécs, 2019, 10. o. (2019a)
  9. Az egyezményt Magyarország a 2004. évi LXXIX. törvénnyel hirdette ki (a továbbiakban: Budapesti Egyezmény).
  10. Budapesti Egyezmény 2–10. cikkei.
  11. Ibolya Tibor: A számítástechnikai jellegű bűncselekmények nyomozása. Patrocinium, Budapest, 2012, 11. o.; Nagy Zoltán András (2016): i. m. 19–20. o.
  12. A számítógépek elterjedése a ’70-es évekre tehető, a számítógépes bűnözés (komputerbűnözés) ezzel gyakorlatilag „egyidős”. A számítógépes bűnözés a ’80-as évekre nőtte ki magát általános jelenséggé. Ezt követően a ’90-es években a számítógépes hálózatok (így az internet) használata egyre elterjedtebbé vált, a számítógépes bűncselekményeket egyre inkább az interneten követték el, ezért ekkorra már a kiberbűnözés (informatikai bűnözés) megnevezést használták inkább a szerzők. Szegediné Lengyel Piroska: Számítógépes bűnözés avagy fiatalok a cyber-térben. Hadmérnök, 2010/2., 368. o.; bővebben lásd Nagy Zoltán András: A számítógépes bűnözés története. In: Dobák Imre – Hautzinger Zoltán (szerk.): Szakmaiság, szerénység, szorgalom. Ünnepi kötet a 65 éves Boda József tiszteletére. Dialóg Campus, Budapest, 2018, 471–480. o.
  13. Nagy Zoltán András (2016): i. m. 20–21. o.
  14. Polt Péter: A számítógépes bűnözésről. Belügyi Szemle, 1983/6., 61. o.
  15. Pusztai László: Komputerbűnözés és büntetőjogi reform az NSZK-ban. Magyar Jog, 1987/11., 959. o.
  16. Parti Katalin: A számítógépes bűnözés és az internet. In: Irk Ferenc (szerk.): Kriminológiai Tanulmányok 40. Országos Kriminológiai Intézet, Budapest, 2003, 183–185. o.
  17. Nagy Zoltán András (2016): i. m. 20–21. o.
  18. A kibertér „számítógéprendszerek és -hálózatok által alkotott metaforikus tér, ahol elektronikus adatok kerülnek tárolásra, valamint online adatforgalom és kommunikáció zajlik.” Szász Antónia: A kiberbűnözés társadalmi kontextusa. In: Kovács Janka – Kökényessy Zsófia – Lászlófi Viola (szerk.): A normán innen és túl. Tanulmányok a Történeti Kollégium konferenciájának előadásaiból. Történeti Kollégium, Budapest, 2017, 95. o.; Simon Béla: A kiberbűnözés aktuális trendjei. Magyar Rendészet, 2018/1., 161. o.
  19. Mezei Kitti: A kiberbűnözés szabályozási kihívásai a büntetőjogban. Ügyészek Lapja, 2019/4–5., 21. o. (2019b); Szabó Imre: Internetes bűncselekmények – különös tekintettel az internetes csalásra. In: Kiss Daisy (szerk.): E-Akták. Tanulmányok az internetjog világából. Bibó István Szakkollégium, Budapest, 2003, 303. o.; Szász Antónia (2017): i. m. 95. o. Más megfogalmazásban: Ibolya Tibor szerint „a számítástechnikai bűncselekmények minden olyan jogellenes és veszélyes magatartást és mulasztást felölelnek, amelyeknek eszköze vagy/és tárgya a számítástechnikai eszköz vagy rendszer, ill. ennek a rendszernek az eleme”. Ibolya Tibor (2012): i. m. 11. o. Parti Katalin és Kiss Tibor szerint az ún. modern kori, harmadik generációs informatikai bűnözés magában foglalja a hálózat biztonsága elleni és/vagy a hálózatot mint médiumot az elkövetéshez felhasználó bűncselekményeket. Parti Katalin – Kiss Tibor: Informatikai bűnözés. In: Borbíró Andrea – Gönczöl Katalin – Kerezsi Klára – Lévay Miklós (szerk.): Kriminológia. Wolters Kluwer, Budapest, 2016, 494. o.
  20. Szathmáry Zoltán a szűkebb értelemben vett számítástechnikai bűncselekmény fogalmat a védett jogi tárgy szempontjából közelíti meg, amely szerint számítástechnikai bűncselekmény „az a bűncselekmény, mely a számítástechnikai rendszerek zavartalan működését, a bennük kezelt adatok megbízhatóságához, hitelességéhez, titokban maradásához fűződő, illetőleg az ezekhez fűződő egyéb (nemzetbiztonsági, államigazgatási, gazdasági vagy személyes) érdeket sért vagy veszélyeztet”. Szathmáry Zoltán: A számítástechnikai bűncselekmények és rendszertani elhelyezésük. Jogtudományi Közlöny, 2012/4., 173. o.
  21. Lajtár István: A kiberbűnözésről. Ügyészek Lapja, 2019/1., 48. o.; Polt Péter: Jogalkalmazói kihívások a kibertérben. Együttműködések és megoldások. In: Barabás Andrea Tünde (szerk.): Globális biztonságpolitikai kérdések az interneten, különös tekintettel Kína és Magyarország kapcsolatára. Országos Kriminológiai Intézet, Budapest, 2018. 22. o.; Belovics Ervin: A kiberbűnözés elleni harc szerepe és jelentősége napjainkban. In: Barabás Andrea Tünde (szerk.) (2018): i. m. 31–32. o.
  22. Weulen Kranenbarg, Marleen: Cyber-offenders versus traditional offenders: an empirical comparison. Dissertation. Vrije Universiteit, 2018. Idézi Varga Árpád: Az informatikai bűnözés fogalmi meghatározása, csoportosítása és helye a hazai jogfejlődésben. In Medias Res, 2019/1., 151-152. o.
  23. Mezei Kitti (2019a): i. m. 12. o.
  24. Nagy Zoltán András (2016): i. m. 21. o.
  25. Ibolya Tibor (2012): i. m. 12. o.; Losonczi-Molnár Melinda: Nemzetközi bűnügyi együttműködés az informatikai bűncselekmények nyomozásában. A Budapesti Egyezmény és gyakorlati megvalósulása. Az Europol szerepe. In: Barabás Andrea Tünde (szerk.) (2018): i. m. 48. o.
  26. Szenes Katalin (szerk.): Az informatikai biztonság kézikönyve. Informatikai biztonsági tanácsadó A-tól Z-ig. 27. aktualizálás. Verlag Dashöfer Szakkiadó Kft., Budapest, 2007, 3. rész, 6.4. fejezet, 2. o.
  27. Szász Antónia (2017): i. m. 96. o
  28. Részletesen lásd Kovács László: Az információs terrorizmus eszköztára. Hadmérnök, 2006. évi különszám, 10–11. o.; Szász Antónia (2017): i. m. 110. o.; Szenes Katalin (2007): i. m. 9–10. o.; Tóth Dávid: A terrorizmus típusai és a kiberterrorizmus. In: Rab Virág (szerk.): XII. Országos Grastyán Konferencia előadásai. Pécsi Tudományegyetem Grastyán Endre Szakkollégiuma, Pécs, 2014, 292. o.
  29. Az információtechnológia hard típusú terrorista célú felhasználásának egyes módszereiről bővebben lásd Kovács László (2006): i. m. 11–15. o.; Pataki Márta – Kelemen Roland: Kiberterrorizmus. A terrorizmus új arca. Magyar Rendészet, 2014/5., 106–109. o.
  30. Az információtechnológia soft típusú terrorista célú felhasználásáról bővebben lásd Kovács László (2007): i. m. 5–7. o., Serbakov Márton Tibor: A terroristák internethasználata. Büntetőjogi Szemle, 2018/2., 85–93. o.
  31. Az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2002. 06. 22. napján, az L 164. számában jelent meg (a továbbiakban: 2002-es kerethatározat). A 2002-es kerethatározatnak 2002. december 31-ig kellett megfelelniük a tagállamoknak.
  32. A 2002-es kerethatározat három terrorista célzat változatot fogalmazott meg: a) lakosság komoly megfélemlítése; b) állami szerv vagy nemzetközi szervezet jogellenesen arra kényszerítése, hogy valamely intézkedést megtegyen vagy ne tegyen meg; c) egy állam vagy nemzetközi szervezet alapvető politikai, alkotmányos, gazdasági vagy társadalmi rendjének súlyos megzavarása vagy lerombolása.
  33. A 2002-es kerethatározat más hivatalos nyelvű szövegei alapján is az elkövetési magatartás a megrongálás, hiszen az angol nyelvű hivatalos szöveg a destruction, a német nyelvű hivatalos szöveg a Zerstörung, a spanyol nyelvű hivatalos szöveg a destrucción kifejezést használja.
  34. Az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2008. december 9. napján, az L 330. számában jelent meg (a továbbiakban: 2008-as kerethatározat). A 2008-as kerethatározatnak a tagállamoknak 2010. december 9. napjáig kellett megfelelniük.
  35. 2008-as kerethatározat (3) preambulumbekezdése.
  36. 2008-as kerethatározat (4) preambulumbekezdése.
  37. Az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2017. március 31. napján, az L 88. számában jelent meg (a továbbiakban: irányelv). Az irányelv rendelkezéseinek megfelelést a tagállamoknak 2018. szeptember 8. napjáig kellett biztosítaniuk.
  38. Az irányelv (4) preambulumbekezdése.
  39. Az irányelv (6) preambulumbekezdése.
  40. Dornfeld László: Kiberterrorizmus – a jövő terrorizmusa? In: Mezei Kitti (szerk.): A bűnügyi tudományok és az informatika. Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar – MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, Budapest–Pécs, 2019, 48. o.; Mezey Nándor Lajos (2011): i. m. 21. o.
  41. Nagy Zoltán András (2016): i. m. 23. o.
  42. Mezey Nándor Lajos (2011): i. m. 22. o.; Tóth Dávid (2014): i. m. 290. o.
  43. Korinek László: Bűnözési elméletek. Duna Palota, Budapest, 2006, 328. o.; Szász: i. m. 110. o.
  44. Dornfeld László (2019): i. m. 51. o.; Kovács László (2006): i. m. 16. o.; Parti Katalin: Kerekasztal-beszélgetés az online terrorizmusról. Ügyészek Lapja, 2010/2., 43. o.; Szabó Imre: Az informatikai terrorizmus veszélyei. Belügyi Szemle, 2011/2., 7. o.
  45. Dornfeld László (2019): i. m. 53. o.; Mezey Nándor Lajos (2011): i. m. 25–26. o.
  46. Szenes Katalin (2007): i. m. 3. o.
  47. Irányelv III. cím 5. cikk.
  48. Bartkó Róbert: Az Európai Unió büntetőjogi reformja a terrorizmus elleni küzdelemben. Ügyészek Lapja, 2017/3–4., 12–13. o.; Neparáczki Anna Viktória: A terrorizmus elleni fellépés eszközei a magyar és a német büntető anyagi jogban. PhD értekezés. PhD értekezés. Pécsi Tudományegyetem ÁJK Doktori Iskola, Pécs, 2017, 207. o.
  49. Irányelv III. cím 7. és 8. cikk.
  50. Bartkó Róbert (2017): i. m. 14. o.; Neparáczki Anna Viktória (2017): i. m. 209. o.
  51. Bartkó Róbert (2017): i. m. 15. o.
  52. Irányelv III. cím 6. cikk.
  53. Bartkó Róbert (2017): i. m. 13–14. o.; Neparáczki Anna Viktória (2017): i. m. 38. o. és 44–48. o.
  54. Belovics Ervin: Btk. XXXII. fejezet – a köznyugalom elleni bűncselekmények. In: Belovics Ervin (szerk.): Büntetőjog II. Különös Rész. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2018, 578. o.
  55. Ezért nem értek egyet Bartkó Róbert azon álláspontjával, amely alapján a Btk. 331. § (2) bekezdése szerinti terrorizmus támogatására uszítás bűntettének részét kellene képeznie külön is a „terrorizmus támogatására mást rábírni törekszik” fordulatnak. Lásd Bartkó Róbert (2017): i. m. 14. o.
  56. Belovics Ervin (2018): i. m. 578. o.
  57. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 261. §-a szerinti terrorcselekmény tényállásának 2003. évi II. törvénnyel módosítása óta eszköz jellegű bűncselekménye a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény (Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 300/C. §).
  58. Lásd a büntető jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi II. törvény indokolása. Részletes indokolás a 15. §-hoz.
  59. Bartkó Róbert (2017): i. m. 12–13. o.; Neparáczki Anna Viktória (2017): i. m. 207. o.
  60. Bartkó Róbert (2017): i. m. 14. o.; Neparáczki Anna Viktória (2017): i. m. 209. o.
  61. Bartkó Róbert (2017): i. m. 15. o.
  62. Bartkó Róbert (2017): i. m. 13–14. o.; Neparáczki Anna Viktória (2017): i. m. 38. o. és 44–48. o.
Közzétéve itt: 2020. évi 1. lapszám, Büntetőjog | Tagged


Your browser does not support the canvas element.