Az illegális be- és átvándorlás segítése – az embercsempészés bűncselekménye

Bevezetés

Ahhoz, hogy egy elkövetett bűncselekményt fel lehessen deríteni, ismerni kell az adott bűncselekmény törvényi tényállását, tudni kell azt, hogy mikor kell megállapítani az adott deliktumot, és mit kell bizonyítani. A törvényi tényállás legalább két ponton összekapcsolódik a történeti tényállással, egyrészt amiatt, hogy a törvényi tényállás ismerete szükséges a történeti tényállás megállapításához, továbbá az egyes történeti tényállások alakíthatják a törvényi tényállást.

A bűncselekmény bizonyítására általában a kriminalisztika tudományát szokás felhívni, a felderítés során e tudomány alapkérdéseire keresi a jogalkalmazó a választ. Azaz arra, hogy mi történt, hol, mikor, hogyan, milyen módon, ki tette, kivel, mivel, és miért. Ahhoz, hogy megalapozott következtetést lehessen levonni arra vonatkozóan, hogy történt-e bűncselekmény, és ha igen, akkor melyik törvényi tényállásba ütköző, ahhoz a tényállás elemzése is szükséges, ugyanis a törvényi tényállás analízise a kriminalisztika kérdésein túlmutat, hiszen egy adott bűncselekmény bizonyításához nemcsak a szükségképpeni, hanem a nem szükségképpeni elemeket is szükséges vizsgálni. A törvényi tényállás szükségképpeni elemeinek elemzése során ki kell térni a jogi tárgyra, az elkövetési tárgyra, a bűncselekmény alanyára (ki? kivel?), az alanyi oldalra, a bűnösségre, a nem szükségképpeni elemek vizsgálata során az elkövetési tárgyra, az eredményre, a helyre (hol?), az időre (mikor?), a módra (hogyan? milyen módon?), az eszközre, a speciális tettesek körére, a célzatra (miért?) és a motívumra.

Témám a hatályos Büntető Törvénykönyv (a továbbiakban: Btk.) szerinti embercsempészés bűncselekmény törvényi tényállásának elemzése, ami a most hatályos tartalommal Magyarországra 2015. évben helyezkedő migrációs válságra történő válaszként bevezetett jogi határzár egyik elemeként került deklarálásra, 2015. szeptember 15-én.¹  Nemcsak a bűncselekmény büntetési tétele emelkedett meg, hanem külön tényállási elem lett és a legsúlyosabban büntetendő az, amikor az embercsempészés szervezője vagy irányítója a csempészett személy sanyargatásával, fegyveresen, felfegyverkezve, üzletszerűen vagy bűnszövetségben követi el az embercsempészést, illetve a minősítő körülmények halmozódása valósul meg.

A Btk. 353. §-ában rögzített leíró jellegű tényállás alapesete szerint az követi el az embercsempészést, aki államhatárnak más által a jogszabályi rendelkezések megszegésével történő átlépéséhez segítséget nyújt.

A határforgalom rendje

Az egyes bűncselekmények jogi tárgyának meghatározásánál támpontot jelent az, hogy a jogalkotó a Btk. melyik fejezetében helyezte el az adott bűncselekmény törvényi tényállását. Az embercsempészés a közigazgatás rendje elleni bűncselekmények között került elhelyezésre, ahol az ott szabályozott bűncselekmények jogi tárgya heterogén, azonban vannak közös jellemzők. Az e fejezetben elhelyezett bűncselekmények elkövetői az államapparátus zavartalan működését támadják, alapvető államigazgatási feladatok teljesítését akadályozzák, illetve sértik.²

Az embercsempészés jogi tárgya a határrendészet zavartalan működése, a határforgalom rendje, és az illegális migráció megakadályozásához fűződő társadalmi érdek.³  A Polt Péter szerkesztette Új Btk. kommentár az embercsempészés jogi tárgyánál csupán a határforgalom rendjét említi.⁴  A határforgalom rendje azt jelenti, hogy az államhatárt a jogszabályi rendelkezések betartásával lehet átlépni. Az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény 11. §-a, a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény V. fejezete, és a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2016. március 9-i (EU) 2016/399 rendeletének 6. cikke rendelkezik arról, hogy ki és milyen feltételekkel léphet be Magyarország és az Európai Unió területére. Az embercsempészés bűncselekmény védett jogi tárgya tehát az, hogy az államhatárt a jogszabályi rendelkezések betartásával lépjék át, és aki ezeknek a jogszabályoknak a megsértésével történő átlépést segíti, az bűncselekményt követ el, emiatt vele szemben büntetőjogi szankciót szükséges alkalmazni. Magyarország érdeke ebben a vonatkozásban kétélű, egyrészt saját államhatárát, valamint a schengeni övezet és az Európai Unió külső határforgalmát is védenie kell. Valójában a határforgalom rendjének fenntartásába beletartozik az illegális migráció megakadályozása is, hiszen az a személy, aki megzavarja a határforgalom rendjét, az nem a jogszabályok betartásával lépi át az államhatárt, ezáltal az illegális határátlépőnek minősül, ha pedig ezt tömegek, hosszú időn keresztül, hosszú utat bejárva teszik, az pedig már illegális migrációvá alakul át. A határforgalom rendjének fenntartásából mint társadalmi érdekből főleg azokban az időszakokban szükséges külön kihangsúlyozni az illegális migráció megakadályozásához fűződő társadalmi érdeket, amikor egy adott államot vagy államokat elér egy kiemelkedően feltűnő migrációs hullám. Magyarországot is érintően legutóbb 2015. évben volt ilyen.

Az ENSZ adatai szerint 2015-ben már 244 millióan tartózkodtak saját országuktól különböző államban. A legjelentősebb európai befogadó államok aktív népességének közel tíz százalékát bevándorlók alkotják.⁵  A FRONTEX adatai szerint az Európai Unió tagállamainak területére 2015-ben közel 1 800 000 illegális migráns lépett be, ez a szám 2016. évre 511 047 főre csökkent, azonban ez még mindig rendkívül magas adatnak minősül.⁶  Magyarországon a szabálytalan határátlépések száma 2015. szeptember 15. napja után 914 fő, 2016-ban 2843 fő volt.⁷  Mint valamennyi migrációs válságnak, úgy a 2015. évben bekövetkezettnek is szükségszerű velejárója volt a szervezett embercsempészés bűncselekmények számának megnövekedése.⁸

A bűnsegély szintjén történő segítségnyújtás

Általános tétel, hogy egy adott bűncselekményt tevéssel és/vagy mulasztással lehet elkövetni. Vannak olyan törvényi tényállások, amelyek a tevési és mulasztásos változatot nem tüntetik fel, viszont vagy közvetlenül maguk, vagy ha keretdiszpozícióról van szó, a más jogágazatbeli rendelkezésre utalva jelölik a kötelességeknek azt a körét, amelyeknek a megszegése az elkövetési magatartás.⁹  Az embercsempészés tényállásában az elkövetési magatartás olyan egy vagy több személynek történő segítségnyújtás, aki az államhatárt a korábban megjelölt jogszabályok megszegésével lépte át. Amennyiben a Nagy Ferenc által meghatározott keretdiszpozíció fogalmát vesszük alapul, akkor abban a megfogalmazásban az embercsempészés tényállása azért nem tekinthető keretdiszpozíciónak, mivel nem az elkövetési magatartást tölti ki tartalommal a háttérjogszabály, hanem egy másik szükségképpeni tényállási elemet, az államhatár jogellenes átlépését.

Az embercsempészés elkövetési magatartása egy sui generis bűnsegédi magatartás, ami kizárólag tevéssel valósítható meg, olyan segítségnyújtás, amely eléri a bűnsegély szintjét. A mulasztással történő elkövetési mód a segítségnyújtás mint tényállási elem nyelvtani értelmezéséből következően kizárt, hiszen a segítségnyújtás aktív, tevőleges magatartást feltételez. A bűnsegély szintjét akkor éri el a segítségnyújtás, ha az elkövető tudja azt, hogy azok a személyek, akik át akarják lépni az államhatárt, azt a jogszabályok megszegésével akarják megtenni, és ehhez kell nekik a segítségnyújtás, tehát a bűnsegély a tiltott határátlépés szabálysértéséhez kapcsolódik. A Szabs. tv. 204. §-a szerint az, aki Magyarország államhatárát engedély nélkül vagy meg nem engedett módon átlépi vagy azt megkísérli, a tiltott határátlépés, a 205. § (1) bekezdés b) pontja szerint pedig az, aki az államhatár rendjével és őrzésével vagy a határforgalom ellenőrzésével összefüggő tiltó vagy korlátozó rendelkezéseket megszegi, a határrendészeti szabálysértést követi el. Az a külföldi pedig, aki a külföldiek bejelentésére, jelentkezésére vagy az ország területén tartózkodására vonatkozó szabályokat megszegi, elköveti a Szabs. tv. 208. § (1) bekezdése szerinti, a külföldiek rendészetével kapcsolatos szabálysértést. Bár a határ tiltott módon történő átlépésének büntetőjogi üldözése megszűnt, 2015. szeptember 15. napjával a jogi és fizikai határzár felállításával új tényállás lett a határzár tiltott átlépése. A Btk. 352/A. § (1) bekezdése alapján az követi el a határzár tiltott átlépését, aki Magyarországnak az államhatár rendje védelmét biztosító létesítmény által védett területére a létesítményen keresztül jogosulatlanul belép. Itt felmerül a kérdés, hogy az a személy, aki e bűncselekmény elkövetőjének nyújt szándékosan segítséget, akkor ő a határzár tiltott átlépőjének lesz a bűnsegédje, vagy pedig az embercsempészésnek lesz önálló tettese. A kérdés feltevése azért szükségszerű, mert aki elköveti a határzár tiltott átlépését, az tulajdonképpen a jogszabályi rendelkezések megszegésével lépi át az állam határát. Álláspontom szerint az embercsempészés tényállásában deklarált jogszabályi rendelkezések továbbra is az államigazgatási jogszabályokra és nem a büntetőjogszabályokra vonatkoznak, emiatt az az elkövető, aki például a határzár megtalálását segítő GPS-koordináták megadásával segíti a határzár tiltott átlépését, az a határzár tiltott átlépőjének bűnsegédje és nem az embercsempészés tettese lesz. Más a helyzet abban az esetben, ha az elkövető a segítségnyújtást az államhatár rendjének védelmét biztosító létesítmény, illetve eszköz megsemmisítésével vagy megrongálásával követi el, mert ebben az esetben a segítő a Btk. 352. § (2) bekezdés c) pontja szerint lesz büntetendő.

A bűncselekmény megvalósul, akár ha Magyarország területéről történő illegális kilépéséhez, akár ha az országba történő illegális belépéséhez nyújt segítséget az elkövető.¹⁰  Ez a segítségnyújtás lehet fizikai és pszichikai, de mindenképpen tevőleges. Tipikus fizikai segítségnyújtás az illegális migráns személyeknek az államhatáron gépjárművel történő átszállítása, de ilyen az illegális migránsoknak egy másik embercsempészhez való kísérése is, a határrendészet megtévesztése, valamint az átlépést megkönnyítő eszközök átadása is (gépjármű biztosítása, átlépésre jogosító, hamis okmányok átadása). Embercsempészés bűntettét követi el az is, aki társaival együtt közreműködik a magyar államhatárt jogellenesen átlépő személyek magyar területen történő továbbszállításában.¹¹  Az embercsempészést tettesként követi el az, aki a külföldről érkező illegális határátlépők szándékának és úti céljának ismeretében vett részt e személyek elszállításában, ellátásában azért, hogy végül Németországba illegálisan bevándorolhassanak.¹²  A pszichikai segítségnyújtás megnyilvánulhat tanácsadásban, útbaigazítással, tapasztalatok átadásával.¹³

Az illegális migránsok joga, jogos érdeke

Az elkövetési tárgy lehet a törvényi tényállásban megjelölt dolog vagy személy (passzív alany), akire vagy amire az elkövetési magatartás behatást gyakorol, vagy mint behatás irányul. A passzív alany és a sértett fogalma nem azonos, a passzív alany anyagi jogi, a sértett eljárásjogi fogalom, személyük nem minden esetben ugyanaz, közös jellemzőjük, hogy valamilyen formában negatívan érintettek a bűncselekmény elkövetése során.¹⁴  Felmerül a kérdés, hogy az a személy, akinek jogellenes be- és/vagy átutazásában segítséget nyújt az elkövető, az a személy sértettje-e, passzív alanya-e a bűncselekménynek, vagy egyiknek sem minősül. Az embercsempészés sértettjéről egészen addig nem beszélhetünk, míg az elkövető más bűncselekményt nem követ el a migráns személy ellen. Ugyanis az illegális határátlépésben való segítségnyújtás nem sérti és nem is veszélyezteti az illegális migráns személy jogát vagy jogos érdekét. Passzív alanya pedig amiatt nem lehet, mert az elkövetési magatartás, a segítségnyújtás nem gyakorol rá negatív befolyást, sőt az illegális bevándorló érdekében követi el a bűncselekményt az elkövető. Más a helyzet azonban, ha a tettes az embercsempészésnek azt a minősített esetét valósítja meg, amikor az illegális határátlépésben történő segítségnyújtást a csempészett személy sanyargatásával követi el. Ebben az esetben az elkövető más bűncselekményt is elkövet, és ezáltal lesz a migráns személy az embercsempészés bűncselekményének a sértettje.¹⁵

Az államhatár

Az embercsempészés bűncselekményénél az elkövetés helye, ideje, módja, és az elkövetés eszköze nem szükségképpeni tényállási elem, némelyek a minősített esetek részeként vannak deklarálva. A tényállásban a hely és az idő nem jelenik meg, mint szükséges, a bűncselekmény valamely fordulatának megállapításához szükséges elem, azonban az elkövetés módja, eszköze igen. Ilyen elkövetési mód a sértett sanyargatásával történő embercsempészés, valamint a fegyveresen, felfegyverkezve történő elkövetés.

Az embercsempészés olyan értelemben nem eredmény-bűncselekmény, hogy a bűncselekménynek nem eredménye, hogy az illegális határátlépő át is lépje az államhatárt; ha az elkövető tudja azt, hogy az illegális migráns szállításával ahhoz nyújt segítséget, hogy az államhatárt illegálisan lépje át, de ez nem valósul meg, az ilyen elkövető vonatkozásában befejezett a bűncselekmény. A deliktum akkor is megvalósul és befejezett bűncselekményként büntetendő, ha a tiltott határátlépés szabálysértését megkísérlő személynek nyújt az elkövető segítséget. ¹⁶  Tekintettel arra, hogy az embercsempészés nem járulékos jellegű, nincs jelentősége annak, hogy az elkövetési magatartást követi-e tiltott határátlépés, és az sikeres volt-e vagy sem.¹⁷  Az államhatár jogellenes átlépéséhez segítségnyújtással befejezett embercsempészés esetén a kísérlettől önkéntes elállás fogalmilag kizárt.¹⁸

Az elkövetési helyet, úgy mint az összes többi nem szükségképpeni objektív tényállási elemet, azért nevezzük nem szükségképpeni tényállási elemnek, mert ahhoz, hogy a bűncselekmény megvalósuljon, nem kell a történeti tényállásnak feltétlenül tartalmaznia az elkövetés helyét.

Az embercsempészés tényállása tartalmaz helyet, az államhatárt mint (elkövetési) helyet, azonban nem szükségszerű és nem kizárólagos elkövetési hely az államhatár, hiszen az államhatár illegális átlépéséhez történő segítségnyújtás megvalósul az államhatártól bármilyen távolságra lévő helyen is akkor, ha a cél az államhatár átlépése. Az elkövetés helye az is, ahol az elkövető az illegális migránsoknak segítséget nyújt az illegális határátlépésben, azaz ahol beszállítja a migránsokat a gépjárműbe, ahol átadja a hamis, más nevére szóló úti okmányokat, ahol odaadja az elkövetéshez használt gépjárművet, ahol megveszi az autópálya-matricát, megtankolja a gépjárművet, ahol az utasítások fogadása céljából átadja a mobiltelefont. Amikor az elkövetési magatartás az illegális migránsok szállítása, akkor a beszállítás helye, mint az elkövetés helye, általában kietlen, fás, bokros, lakott területen kívüli területre esik. Az elkövetés ideje pedig a hajnali, éjszakai órákra tehető amiatt, hogy kisebb legyen a lebukás veszélye. Az elkövetés helyének a hatóságok illetékességének megállapításánál van jelentősége.

Különösen akkor áll fenn eldöntendő kérdésként, hogy hol van az elkövetés helye, ha bűnszervezetben történik az embercsempészés, ugyanis ott vizsgálni kell, hogy hol van a bűnszervezet központja. Amennyiben az embercsempészés szervezőjének, irányítójának személye megállapításra kerül, akkor az elkövetés helye az a hely lesz, ahonnan az elkövető szervezi és irányítja az embercsempészést, ez pedig értelemszerűen egybeeshet a bűnszervezet központjával. Ebben az esetben nem az a hely lesz az elkövetés helye, ahol az embercsempészek felveszik az illegális migránsokat, vagy ahol a közbenső vezető átadja az embercsempészéshez használt gépjárművet, mobiltelefont, vagy ahol megadja a szállításra vonatkozó információkat, hiszen ezek az elkövetési helyek az ország több, különböző területére eshetnek.

A magyar államhatárról a 2007. évi LXXXIX. törvény 1. §-a rendelkezik. Az embercsempészés tényállása azonban államhatárt tartalmaz. Ennek oka az, hogy a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 25. cikkének 1. pontja előírja: „A Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megfelelő büntető intézkedéseket vezetnek be mindazokkal szemben, akik haszonszerzés céljából külföldieknek segítenek, vagy kísérletet tesznek az ilyen segítségre annak érdekében, hogy a Szerződő Félnek a külföldiek beléptetésére és tartózkodására vonatkozó törvényei megsértésével, ennek a területére külföldiek belépjenek, vagy ott tartózkodjanak.” Eszerint a 353. § alapján büntetendő az a magyar állampolgár, aki akár belföldön, akár külföldön más állam határának jogellenes átlépéséhez nyújt segítséget [Btk. 3. § (1) bekezdés]. Ugyanígy büntetendő az a nem magyar állampolgár, aki a Magyarország területén más állam államhatárának jogellenes átlépéséhez nyújt segítséget [Btk. 3. § (1) bekezdés].¹⁹

Az illegális határátlépő segítője

Az alanyi oldalt tekintve fontos hangsúlyozni, hogy a bűnösség megállapításához szándékosság szükséges, az elkövető segítséget akar nyújtani olyan személynek, aki az államhatárt jogellenesen kívánja átlépni. Vizsgálandó kérdés az, hogy a bűncselekmény megvalósításához elegendő-e az eshetőleges szándék, vagy kizárólag egyenes szándékot feltételez. A kiindulópont az illegális határátlépéshez történő segítségnyújtás tudata, nem pedig az illegális határátlépés. Amennyiben az elkövető belenyugszik abba, hogy az illegális migránsok majd az ő segítségével illegálisan át fogják lépni az államhatárt, akkor már megvalósítja az embercsempészést. Egyenes szándék a vagyoni haszonszerzés érdekében történő elkövetés és az üzletszerűen megvalósított embercsempészés megállapításához kell, hiszen mind a két esetben profitszerzés a cél, az első esetben alkalomszerű az elkövetés, míg a második eset megállapításához rendszeresség szükséges.

Megválaszolandó kérdés az is, hogy megvalósítja-e az embercsempészést az a személy, aki emberbaráti szándékból vagy éppen hivatásos taxisofőrként viszi el Magyarországon belül egyik városból a másikba az út szélén stoppoló olyan személyeket, akik jogellenesen lépték át az államhatárt és így szeretnének tovább utazni. A kérdés azért fontos, mert a bűncselekmény fogalmi eleme túlmutat a tényállásszerűségen, a tényállásszerűség ugyanis indiciuma, gyanújele a tőle elkülönülő jogellenességnek, ami tényállásszerű, az rendszerint jogellenes, de hogy az adott esetben is az-e, az csak a következő fogalmi elem, a jogellenesség szintjén dől el.²⁰  2015. évben a busz- és vasútpályaudvarokon tömegével találkozhattunk a továbbutazásra várakozó migráns személyekkel, voltak közöttük, akik az illegális határátlépést látták a legcélravezetőbb megoldásnak. Taxisok szállították őket a menekülttáborokból az állomásokra, de találkozhattunk velük úgyis, ahogyan tömegével az úttesteken vonultak. Amikor az ilyen eseteket nézzük, a kérdés a társadalomra veszélyesség górcsövén keresztül is felértékelődik. Eléri-e a társadalomra veszélyesség szintjét migrációs válság idején hivatásos taxisként, emberbaráti érdekből, haszon nélkül segíteni az illegális bevándorlókat Magyarországról továbbjutni Nyugat-Európa felé? Viski László Szándékosság és társadalomra veszélyesség című munkájában foglalkozott a lélektani szándék és a büntetőjogi szándékosság kérdésével. Azt vizsgálta, hogy a büntetőjog hasznosíthatja-e a maga rendszere szempontjából a lélektan szándékfogalmát, e pszichológiai fogalom segítséget nyújt-e a büntetőjog számára a súlyosabb büntetőjogi felelősséget eredményező bűnösségi alakzat tartalmának meghatározásához. Viski arra a megállapításra jutott, hogy nem nyújtja ezt a segítséget, mert nem is nyújthatja, hiszen a szándék vagy a szándékos elkövetés fogalmával a törvényhozó nem elsősorban egy pszichikai adottságot és nem azt kívánta rögzíteni, „ami a valóságban szándék”. Tisztán és kizárólag jogi fogalmat kívánt alkotni, olyan fogalmat, amely anélkül, hogy etikai vagy pszichológiai tantételeket akarna felállítani, kizárólag azzal a jelentéssel bír, hogy általa a törvényhozó egy meghatározott jogkövetkezmény alkalmazásának feltételeit jelezhesse. Erre pedig a lélektan szándék-fogalma nem alkalmas²¹ , „[j]ogászok számára csak gonosz szándék és bűnös gondatlanság létezik”²² . Viski László és Karl Engisch szavai még most is megállják a helyüket. Ezekben az esetekben ugyanis a tényállásszerűség megállapítható, ahhoz azonban, hogy jogellenességről beszéljünk, szükséges vizsgálni az elkövető tudattartalmát, a szándékosságot, tudta-e az elkövető, hogy a szállított személyek majd jogellenesen fognak továbbutazni Nyugat-Európa felé, ha tudta, akkor cselekménye jogellenes. Az elkövető tudattartalmára pedig az elkövetés körülményeiből lehet következtetni, így a migráns személyek ruházatából, ápoltságából, abból, hogy mikor, hol vette fel őket az elkövető, hova, milyen gépjárművel szállította őket. Tette ebben az esetben jogellenes lesz és egyszersmind társadalomra veszélyes is, hiszen cselekménye sérti Magyarország Alaptörvény szerinti állami rendjét.

Az embercsempészés szervezettsége

A minősített esetek közül a gyakorlatban felmerülő kérdések miatt csupán a bűnszövetségben történő elkövetés, ami kiemelést igényel, mégpedig a bűnszervezetben történő elkövetés büntetendősége miatt. A bűnszövetség az embercsempészés minősített esete, a 2015. szeptember 15. napján történt Btk.-módosítással pedig már az embercsempészés alapesete is elkövethető bűnszervezetben, tekintve hogy ezt megelőzően az embercsempészés alapesete három évig terjedő szabadságvesztéssel volt büntetendő.

A bűnszövetség fogalmának megalkotása az 1950-es évekre tehető. Ebben az időben a hatályos büntetőjog azonban a „rabló- vagy tolvajszövetségen” kívül nem tartalmazott a bűnszervezetekre, bűnbandákra vagy ezekhez hasonló jellegű bűnöző csoportokra vonatkozó rendelkezést.²³  Emiatt mindez néhány évtized múlva már kevésnek bizonyult a szervezett bűnözés veszélyesebb formái elleni hatékony fellépésre, és a szervezett bűnözés elleni további szigorúbb fellépésben a gyakorlat megelőzte a jogalkotást. Az azóta hatályon kívül helyezett, a Legfelsőbb Bíróság 1995. februári 154. számú Büntető Kollégiumi Állásfoglalásának 2001. szeptember 9. napján hatályos szövegezése szerint „a társas bűnelkövetés sajátos formája a szervezett bűnözés. Megkülönböztető jegye a bűnözés céljára létrehozott jól tagolt és irányított konspiratív szervezet, amely a bűnözést folyamatosan üzleti vállalkozásként űzi, és gyakran monopolhelyzetet alakít ki bizonyos bűncselekmények elkövetésére. Jellemző lehet a bűncselekmények pontos megtervezése és végrehajtása, a részfeladatok munkamegosztásban való végrehajtása, a részfeladatokra specialisták alkalmazása, a tanúk, sértettek, érdekeltek megfélemlítése, az árulás megtorlása, az ellenfelekkel való leszámolás; gyakran rendelkeznek nemzetközi kapcsolatokkal. E bűnelkövetési mód kiemelkedő veszélyessége miatt nyomatékos súlyosító körülmény, ha az ügyben a szervezett bűnözés ismérveit lehet megállapítani, és az elkövető ennek részeként hajtotta végre a bűncselekményét”²⁴ . A 154. számú Büntető Kollégiumi Állásfoglalás helyébe lépő 56/2007. BK vélemény már nem ilyen részletesen tartalmazza súlyosító körülményként a csoportos elkövetést, hiszen bűnszövetség vagy bűnszervezet megállapításánál ez a kétszeres értékelés tilalmába ütközne.

A bűnszervezet fogalma először 1997-ben került be az akkor hatályos 1978. évi IV. büntető törvénykönyvbe. A döntés jogpolitikai célja világos volt. A bűnözés mind kiterjedtebbé és veszélyesebbé válásával egyre sürgetőbb igény fogalmazódott meg elsősorban a gyakorló bűnüldözők részéről, hogy az eddigi súlyosabb fenyegetést jelentő, de számos területen már nem kielégítő hatékonyságú felelősségre vonást eredményező társas elkövetési alakzatokon kívül lehetőség nyíljon a szervezett bűnözés kidolgozottabb, veszélyesebb formái elleni eredményes fellépésre is. A ma is hatályos szabályozást 2001-ben alkották meg.²⁵

A bűnszövetség és a bűnszervezet fogalma nem az egyes bűncselekmények tényállási elemei között található meg, hanem az értelmező rendelkezések között. A Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pontja szerint bűnszervezet a három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. A Btk. 459. § (1) bekezdés 2. pontja szerint bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet.²⁶

Az illegális migráció és az embercsempészet sokak szerint a megszorító migrációs politika nem szándékolt melléktermékeinek tekinthető. Az embercsempészettel foglalkozó bűnszervezetek létezése, létrejötte ugyanakkor nem ad hoc jelenség, hanem egy hosszabb, dinamikus folyamat eredménye.²⁷

Az embercsempészés bűncselekményét általában szervezetten, azon belül is bűnszervezet tagjaként követi el az elkövető, hiszen ahhoz, hogy a migránsok illegálisan eljussanak a célországba, több ország határát kell átlépniük, így ennek embercsempészek segítségével való megvalósítására egy összehangoltan, minden részletre kiterjedő, jól megszervezett nemzetközi bűnszervezet keretében van reális lehetőség. A bűnszervezetben elkövetett embercsempészés bűncselekményét azonban az általában bűnszervezetben elkövetett bűncselekmények közül nem minden esetben lehet bizonyítani, tekintettel például arra, hogy az illegális migránsokat szállító, tetten ért csempész nem tesz terhelő vallomást megbízójára, vagy a bűnszervezet tagjait nem sikerül beazonosítani azért, mert még az elkövető sem találkozott velük, és más rájuk vonatkozó, terhelő adatot sem sikerül a felderítés során beszerezni.

Összegzés

Az embercsempészés tényállásának elemzésével összességében arra a megállapításra juthatunk, hogy egyrészt a segítségnyújtás mint elkövetési magatartás rendkívül tágan értelmezendő, a szállításon keresztül a technikai feltételek biztosításán át egészen az illegális államhatár átlépéshez adott útvonalra vonatkozó tanácsadásig segítségnyújtásnak tekinthető az elkövető magatartása. Másrészt az elkövetés helye is változatos, ugyanis az embercsempészés megvalósítható akár egy helyiségben ülve, az illegális migránsokat szállító gépjárművezető telefonon történő koordinálásával is.

2015. szeptember 15. napját megelőzően az embercsempészés alapesete három évig terjedő szabadságvesztéssel volt büntethető, következésképpen amennyiben az elkövető szervezetten követte el a bűncselekményt, a bűnszervezeti minősítést nem lehetett megállapítani, csupán a bűnszövetségben történő elkövetést. A bűncselekmény jellegéből fakadóan az elkövetést nagyfokú szervezettség jellemzi, és két embernél több személy által alkotta csoportban realizálódik, ennek okán a 2015. szeptember 15. napján bevezetett szigorúbb tételkeretek miatt a bűnszövetség mint minősítő körülmény kiüresedni látszik.

A gyakorlatban a problémát nem a törvényi tényállás megállapítása okozza, hanem az, hogy a bírói gyakorlat az embercsempészés bűncselekményének egységes elhatározással, rövid időn belül történő többszöri elkövetését folytatólagosan elkövetettként minősíti, tekintet nélkül arra, hogy az embercsempészés bűncselekményénél hiányzik a folytatólagosság egyik fogalmi eleme, az ugyanazon sértett sérelmére történő elkövetés kritériuma.²⁸  Anomáliát az elkövetés folytatólagossá minősítésével a külföldi jogerős ítéletek miatt fennálló res iudicata okoz, ezt a problémát kifejteni azonban egy külön cikkben célszerű.